Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

5

TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSA

Képünkön: a küldöttek egy csoportja a Központi Bizottság beszámolóját hallgatja

(Folytatás a 4. oldalról)

megalapozzuk a későbbi lendületesebb. kiegyensúlyozottabb előrehaladást. Az már most is teljesen nyilvánvaló, hogy a népgazdaság fejlesztésének fő irányaként a következő ötéves tervidőszakban is a hatékonyság és a minőség javítását, a nemzetköz; versenyképesség növelését kell megjelölnünk. A termelésnek rugalmasan kell alkalmazkodnia a belső és a külső piaci igényekhez. A tartósan veszteséges termelést gazdaságossá kell tenni, vagy meg kell szüntetni.

Gazdasági fejlődésünket alapvetően befolyásolja a nyersanyag- és energiahely- zet. További erőfeszítéseket ■kell tenni az iparban, a mezőgazdaságban. a közlekedésben. a szolgáltatások, az egész népgazdaság területén a nyersanyag- és energiatakarékosságra. Fokoznunk kell energiaforrásaink, szén- vagyonunk feltárását, gazdaságos hasznosítását.

Az ipar termelő alapjai az elmúlt, években lényegesen korszerűsödtek, a műszaki színvonal, a dolgozók szakmai tudása, hozzáértése emelkedett. Iparunk és építőiparunk termeli a nemzeti jövedelem 61 százalékát. A kép még egyenetlen, de jó látni és tudni, hogy vannak már olyan ipari vállalatok — s számuk növekszik —. amelyeknek munkája és termékei megfelelnek a kor követelményeinek, kiállják a nemzetközi összehasonlítást is. Az ipari termelést adottságaink figyelembevételével az eddiginél differenciáltabban kell fejleszteni. Mindenekelőtt azoknak a termékeknek az arányát kell növelni, amelyek kevésbé anyag- és energiaigényesek, illetve importmegtakarítást, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesznek lehetővé. Minden ipari vállalat annak tudatában alakítsa termék- szerkezetét, hogy a hazai és a világpiac egyaránt a hatékony munkát, a korszerű, jó minőségű, versenyképes terméket értékelj megfelelően. Csakis az ilyen termelésnek van jövője.

Egész társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentősége van a mezőgazdaságnak. Az élelmiszer-termelés jelentősége világszerte növekszik. Kérkedés nélkül. mégis büszkén szólhatunk történelmi vívmányainkról, a szocialista alapokra helyezett, lendületesen fejlődő magyar mezőgazdaság eredményeiről. Az országban jelenleg 131 állami gazdaság működik 143 ezer dolgozóval. 1350 termelőszövetkezet 618 ezer dolgozóval. A mezőgazdaság a szocialista átszervezés előtti évekhez viszonyítva jelenleg 7 százalékkal kisebb földterületen, 48 százalékkal kevesebb dolgozóval. 61 százalékkal több terméket, ad az országnak. A fejlődésről szólva elég arra ufalni, hogy az V. ötéves tervidőszak átlagában évenként az egy főre jutó kukorica- és kalászosgabona-ter- més együtt kereken 1200 kilogramm, a hústermelés pedig ugyancsak egy for*, számítva vágósúlyban 190 kilogramm volt. Ez már a világszínvonalhoz mérve is élenjáró eredmény.

Folytatjuk bevált agrár- és szövetkezeti politikánkat. Az állami gazdaságokra és a termelőszövetkezetekre alapozva, a háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeit is kihasználva az egész élelmiszer-termelést összehangoltan fejlesztjük. Hasznosítani kell az iparszerű termelési rendszerekben, valamint a gazdasági együttműködés más formáiban rejlő lehetőségekét, A mezőgazdaságban is a fő feladat a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a lakosság szükségleteinek jó kielégítése, a gazdaságos kivitel növelése. Ez megköveteli a termelő alapoknak, mindenekelőtt a termőföldnek a védelmét és ésszerű felhasználását. Folytatni kell a rekonstrukciót, az anyagi-műszaki bázis korszerűsítését, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar, a tárolás és feldolgozás összehangoT- tabb fejlesztését. A mezőgazdaság. megfelelően el van látva korszerű gépekkel, berendezésekkel, dolgozói pedig gazdag tapasztalatokat szereztek a technika, a vegyi anyagok, a tudomány eredményeinek alkalmazásában.

A gazdasági építőmunkában előttünk álló feladatok sikeres megoldása megkívánja, hogy minél teljesebben feltárjuk és hasznosítsuk azokat a tartalékainkat, amelyek minden termelő és gazdálkodó egységben, a társadalmi tevékenység minden területén fellelhetők. Bánjunk ésszerűen és takarékosan szellemi és anyagi erőforrásainkkal. A takarékosságnak — amely az okos, ésszerű gazdálkodás követelménye — át kell hatnia egész tevékenységünket, s a gazdálkodás szerves részévé, életünk általános normájává kell válnia.

Kádár János ezek után rámutatott, hogy fejlődésünk mai szakaszában különösen nagy jelentőségű a kutatási eredmények gyorsabb és szélesebb körű gyakorlati alkalmazása, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása, a munka jobb megszervezése, és a fegyelem megszilárdítása, majd így folytatta:

Gazdasági fejlődésünk, országunk adottságai egyaránt azt igénylik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Gazdasági, külkereskedelmi kapcsolataink ma is széles körűek. mintegy 150 országra terjednek ki. Exportunk elérte a nemzeti jövedelem 50 százalékát.

Gazdasági fejlődésünkben kiemelkedő jelentőségű a szocialista országokkal folytatott sokoldalú együttműködés. A szocialista országok részesedése Magyarország külkereskedelmi forgalmában az utóbbi években több mint 50 százalék. Külkereskedelmünknek megközelítően egyharmadát a Szovjetunióval, csaknem egynegyedét pedig a többi szocialista országgal bonyolítjuk le.

Arra törekszünk, hogy tovább erősödjék és szélesedjék a fejlődésünkben o^y nagy szerepet betöltő gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésünk a Szovjetunióval. Számunkra létfontosságú, hogy a Szovjetunió hatalmas felvevőpiacára hosszúlejáratú szerződések alapján nagy meny- nyiségű árut exportálhatunk, ez elősegíti a hazai termelés biztonságát, gazdaságossá tételét. A Szovjetunióból szerezzük be a jövőben is a szükséges energia és nyersanyag, a műszaki fejlődést szolgáló gépek,. berendezések és technológiák nagy részét. Sok kiemelt beruházásunk, köztük a legnagyobb, a paksi atomerőmű is szovjet tervek és technológia alapján épül.

Tavaly megemlékeztünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fennállásának 30. évfordulójáról. Megelégedéssel állapíthatjuk meg. hogy a KGST keretében megvalósuló együttműködés jelentős mértékben hozzájárul a tagállamok, köztük hazánk gazdasági fejlődéséhez. Hazánk alapvetően érdekelt a KGST tevékenységének továbbfejlesztésében, tökéletesítésében. A Magyar

Népköztársaság továbbra is kezdeményezően vesz részt a közös munkában, a hosz- szú távra szóló célprogramok megvalósításában.

A jövőben is azon munkálkodunk, hogy hazánknak a tőkés országokkal fennálló gazdasági kapcsolatai a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján tovább fejlődjenek. A hagyományos külkereskedelem mellett fejleszteni kívánjuk a termelésre és az értékesítésre is kiterjedő együttműködést. Ez megfelel népünk érdekeinek és a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósító-' sára irányuló politikánknak is.

A világgazdaságban egyre nagyobb szerepet játszanak a fejlődő országok, amelyekkel hazai feladatainkkal és az egyes országok sajátosságaival összhangban alakítjuk együttműködésünket. A forgalom és a gazdasági együttműködés lényeges bővítésére törekszünk. A kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés révén is segítjük a volt gyarmati országokat. termelőerőik fejlesztésében, gazdasági önállóságuk megteremtésében.

Gazdasági fejlődésünk megköveteli, hogy irányítási rendszerünket is jobban hozzáigazítsuk a változó viszonyokhoz. Gazdaságirányítási rendszerünk, amelynek alapelveit csaknem másfél évtizede dolgoztuk ki. figyelembe veszi a szocializmus építésének általános érvényű törvényeit és országunk sajátosságait. A társadalmi tulajdonra alapozott szocialista tervgazdálkodás, összekapcsolva a vállalatok és a szövetkezetek önállóságával, a csoportérdeket és az egyéni anyagi érdekeltséget is érvényesítve, jól segíti gazdaságpolitikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendszerünk működése azonban néhány tekintetben kívánnivalót hagy maga után. Az irányítás, a népgazdasági tervezés, a szervezeti rendszer nem alkalmazkodik elég rugalmasan a változó feltételekhez, nemegyszer késnek a szükséges döntések.

A beszámoló a továbbiakban a központi és vállalati irányítás növekvő feladatával, s ezzel együtt a vállalatok nagyobb önállóságából adódó követelményekkel foglalkozott.

A szocialista építés korszakának is megvannak a maga szigorú gazdasági törvényei,, amelyeket nem lehet figyelmen .kívül hagyni. Irányítási rendszerünk lényege a szocialista tervgazdaság, amely számol azzal is, hogy az áru-, a pénz- és a piaci viszonyok szerves alkotó részei gazdasági életünknek. A termelés hatékonyságával, a jövedelmező gazdálkodással és ’ az anyagi érdekeltséggel a szocialista gazdaság törvényszerűségeinek megfelelően foglalkozunk. A gazdasági folyamatok szabályozásában fontos szerepe van az árrendszernek. Az áraknak megfelelően tükrözniük kell a társadalmilag szükséges és indokolt ráfordításokat. Ez nélkülözhetetlen feltétele a gazdasági tisztánlátásnak, a jó gazdasági döntéseknek, a termelés és a fogyasztás megfelelő szabályozásának. A világpiac értékítéletét is kifejező, reális termelői árak alapján ítélhető meg a termelés gazdaságossága. Csak az ilyen árakon alapuló jövedelmezőség ösztönzi megfelelően a gazdasági egységeket a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására. Ezt figyelembe véve került sor az év elején a termelői árak átfogó rendezésére.

A fogyasztói árakat illetően nálunk szabály, hogy az alapvető létfenntartási termékek és szolgáltatások

Politikánk alaptétele, hogy a szocializmus építésének menetében rendszeresen emelkednie kell a dolgozók életszínvonalának. Szabály az is, hogy előbb meg kell termelni a javakat, s csak azután lehet elosztani és fogyasztani. A megfelelő ellátási színvonal fontos feltétele, hogy egyensúly legyen az árualap és a vásárlóerő között. Pártunk, kormányzatunk az életszínvonalra vonatkozó politikáját megvalósította, vállalt kötelezettségeit teljesítette.

A szocializmus építésének legutóbbi két évtizedére visz- szatekintve azt látjuk, hogy az ország lakossága anyagiakban és szellemiekben jelentősen gyarapodott. 1960 óta a lakosság fogyasztása és az egy főre jutó reáljövedelem több mint kétszeresére nőtt. Felépült mintegy másfél millió lakás. Az ország lakosságának csaknem a fele új otthonba költözött. Általánossá vált -a háztartási gépek: mosógép, porszívó, hűtőszekrény. továbbá a rádió, a televízió, a magnetofon és más tartós fogyasztási cikkek használata. Csaknem minden negyedik családnak van gépkocsija. Népünk élelmezési színvonala, öltözködési kultúrája nemzetközi ösz- szehasonlításban is jó. Egészségügyi. szociális ellátási rendszerünk összhangban van gazdasági fejlettségünkkel. Társadalmi juttatásokra — reálértékben — ma négyszer annyit fordítunk, mint két évtizieddel ezelőtt.

Az építőmunka eredményeként az elmúlt öt évben, a gazdasági nehézségek közepette is. érezhetően emelkedett az életszínvonal, javultak népünk életkörülményei. Az V. ötéves tervben kitűzött célokat nem érjük el teljesen, de az egy főre jutó reáljövedelem 9 százalékkal. a lakosság fogyasztása 14 százalékkal nő. Az áruellátás alapvetően kiegyensúlyozott. A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára ez évtől azonos a munkásokéval és az alkalmazottakéval. Felemelték a legalacsonyabb nyugdíjakat. Általánossá vált a 44 órás munkahét. Az idei előirányzatot is beleszámítva, a mostani ötéves tervidőszakban felépül 440—450 ezer új lakás, továbbá 107 ezer óvodai és 17— 18 ezer bölcsődei hely. Fejlődik az egészségügyi hálózat, javul a tömegközlekedés és a szolgáltatás.

Még nem tudtunk kielégíteni minden, önmagában indokolt igényt, de népünk életszínvonala az elmúlt öt évben is emelkedett. Ismerjük a lakásra váróknak, a

árát központilag, az életszínvonal alakulását meghatározó döntésekkel összhangban állapítják meg. Az árrendszer azonban csak akkor töltheti be eredményesen gazdasági szerepét, ha szerves a kapcsolat a termelői és a fogyasztói árak között; tartósan nem szakadhatnak el egymástól. Ez fontos feltétel ahhoz, hogy a fogyasztás és annak összetétele gazdasági lehetőségeinkkel összhangban alakuljon.

A szocializmus építésének gazdasági törvényeiből és az előttünk álló feladatokból kiindulva alkalmazzuk a gazdasági szabályozókat, amelyek az irányítás nélkülözhetetlen’ eszközei. Ezek az utóbbi időben minden vállalat számára szigorúbbak leltek. Tartósan már egyetlen gazdálkodó egységet sem menthetünk fel a követelmények teljesítése alól. A vállalatoknak, a szövetkezeteknek végzett munkájuk arányában kell boldogulniuk. A jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a gazdasági szabályozás, az érdekeltségi rendszer a hatékonyan működő vállalatok, szövetkezetek gyorsabb fejlődését segítse, és jobban ösztönözzön a tartalékok feltárására, a jövedelmező gazdálkodásra. A szabályozók azonban önmagukban nem mindenhatóak. Nem szabad csupán automatikus működésükre hagyatkozni.

pályakezdő, családalapító fiataloknak, az alacsony nyugdíj és más okok miatt nehezen élő embereknek a feszítő gondjait. Ezek megoldása nem kerülhet le a napirendről. Helyzetünket mérlegelve azonban megállapíthatjuk: népünk létbiztonságban. elfogadható életszínvonalon él. van mit félteni, megőrizni és megvédeni. Van mire építeni a jövőt.

Gazdasági helyzetünket, fejlődésünk előrelátható lehetőségeit felmérve a VI. ötéves terv időszakában az életszínvonal stabilizálását, az elért eredmények megőrzését. a további emelés feltételeinek megteremtését tűzhetjük csak ki reális célként. Mai ismereteink szerint a VI. ötéves terv időszakában az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 6. a lakosság fogyasztása körülbelül 8 százalékkal nőhet.

Az életszínvonal-politika fő célja változatlan: a lét- biztonság fenntartása a teljes foglalkoztatottság biztosításával és a szociális juttatások révén; a bérek teljesítmény szerinti differenciálása és a családi jövedelmek közötti indokolatlan különbségek további fokozatos mérséklése; az osztályok és a rétegek arányosan növekvő részesedése a társadalmi javakból.

Az elért életszínvonal megszilárdításának. jelenlegi ismereteink szerint tervezhető szerény emelésének egyetlen forrása a munka, a hatékony termelés és gazdálkodás. Tennivalóink mérlegelésekor figyelembe kell vennünk azt is. hogy az elmúlt öt évben az aktív keresők száma 3 ezerrel csökkent, a nyugdíjasok, a gyermekgondozási segélyen levők, a tanulók és más eltartottak száma viszont 204 ezerrel növekedett. Hazánkban jelenleg az 5 millió 83 ezer aktív keresőre 5 millió 627 ezer nyugdíjas, gyermekgondozási segélyben részesülő, illetve eltartott jut.

Különösen nagy az időszerűsége, hogy a munka szerinti bérezés szocialista elve következetesebben érvényesüljön. Határozottan szembe kell fordulnunk az egyenlős- di tetszetős felfogásával és kényelmes gyakorlatával. A társadalmi igazságosságnak az felel meg. hogy a jelenleginél nagyobb különbségek alakuljanak ki a munka díjazásában a teljesítmények, a végzett munka mennyisége és minősége alapján. A munkabér nem lehet jelenléti díj. El kell érni. hogy a munkamegosztás minden szintjén, a beosztottaknál és a vezetőknél egyaránt érzéA feladatok megoldásában különösen nagy terhek nehezednek a gazdasági vezetőkre. Túlnyomó többségük helytáll, megfelel a magasabb követelményeknek. A gazdasági feladatok színvonalasabb megoldása nagymértékben rajtuk múlik. A gazdasági vezetők megítélésében is nagyobb hangsúlyt kell kapniok az olyan tulajdonságoknak, mint az új iránti fogékonyság, a felelősségvállalás. a végrehajtás színvonalas megszervezésének és ellenőrzésének a képessége. Külön is szólni kell arról, hogy növelni kell a termelés közvetlen irányítóinak. a művezetőknek a hatáskörét és — munkájukkal. felelősségükkel arányosan — anyagi, erkölcsi megbecsülésüket. övezze nagyobb társadalmi elismerés azokat a vezetőket, akik törődnek az emberekkel, kezdeményeznek. fegyelmezettek, a nép rájyjk bízott Vagyonával jól gazdálkodnak, a termelési követelményeket jól teljesítik, akik a rendet. a fegyelmet másoktól is megkövetelik.

A gazdasági építőmunkában és a társadalmi tevékenység más területein is most az a legközelebbi feladatunk. hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az idei, az 1980. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért. és jó alapokat teremtsünk a hatodik ötéves terv megkezdéséhez.

kelhető különbség legyen a munkából származó jövedelmekben aszerint, ki hogyan dolgozik.

önkritikusan meg kell mondani, hogy a pozitív törekvések és erőfeszítések ellenére még nem tudtunk kellő eredményt elérni a becsületes embereket joggal felháborító antiszociális jelenségek. az ügyeskedés, az élős- diség felszámolásában. Szocialista elveink következetes érvényesítése megköveteli, hogy korlátozzuk és szorítsuk vissza a munka nélküli vagy a vele arányban nem álló jövedelemszerzés lehetőségeit. Határozott intézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek spekulációból, visz- szaélésből erednek, amelyek mögött nincs tisztességes munka.

A Központi Bizottság azt javasolja, hogy ha jobb munkával. a munkaidő teljesebb kihasználásával, a szervezettség javításával meg tudjuk teremteni a feltételeit, akkor a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élőknek — a jelenlegi munkaidőalap csökkentése nélkül — térjünk át az ötnapos munkahétre.

Változatlan törekvésünk, hogy a lakosság fel tudja használni jövedelmét szükségleteinek kielégítésére, személyi tulajdonának gyarapítására. (Fejlődjék tovább a kereskedelmi hálózat, szűküljön a hiánycikkek köre, bővüljön a választék, javuljon a kiszolgálás. A jövőben is támogatjuk az állami vállalatok. a szövetkezetek, a kisiparosok és más szakemberek szolgáltatói tevékenységét.

A lakáshelyzet javítását pártunk változatlanul fontos társadalompolitikai, szociális feladatnak tekinti. A VI. ötéves terv időszakában folytatódik a második 15 éves lakásépítési program megvalósítása. Az új lakások építése mellett jelentős számú régi lakás felújítására és komfortossá tételére kerül sor. A családalapító fiatalok és az egyedülálló vagy másodmagukkal élő idős embere^ részére meghatározott számú kisebb és olcsóbb lakást is szükséges építeni. Ugyanakkor növelni kell a nagyobb alapterületű lakások arányát is a több gyermekes családok, valamint az együttélő több nemzedék lakásigényének kielégítésére. Állami intézkedésekkel a jövőben is ösztönözni, segíteni kell a saját erőből történő lakás- és családiházépítést.

(Folytatás a 6. oldalon)

Az életszínvonal alakulása