Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 2. Rámenős módszer Örökké ezen lovagolsz! Suliban Értekezleten Lényegére sűrített elbeszélés Senki nem tudja már, kitől származik az ötlet. Tény, hogy a vállalat igazgatói tanácsa hosszas töprengés után, mivel a határozati javaslattal mindenki egyetértett, úgy döntött; lesz szervezési csoport az üzemben. A határozatot programtervezet követte, ezt el is fogadták. Némi vita azért volt, mert csak. nem mindegy, hogy a csoport tizenegy vagy tizenkét tagú, és az sem mindegy, van-e helyettese a kollektíva vezetőjének. Néhány hónap és elkészült a szervezési osztály munkaterve. Idővel ugyanis kiderült, annyi szakember képes alkotó munkát kifejteni ebben a közösségben, hogy ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, egyébként is a munka sokrétűsége megkívánja, hogy specialistákat is foglalkoztasson a főosztály. Mert időközben az osztályok és az üzemek igényei alapján a vállalat gazdája lett egy szervezési társulásnak. Elfogadták a csoport, az osztály és a főosztály, valamint a társulás munkatervét. Megtörtént a kibővítés is, amelyben mint összeszámlálták, példásan tizenkét fejezetben foglalkoztak a munkahely viszonylatainak megfogalmazásával. Részletesen elemezték például az ablakokon beeső fénysugarak szögeinek módosulását, azoknak pszichés hatásait. Ezek alapján születhetett meg az úgynevezett operatív javaslat. Néhány hónapos várakozás után az igazgatóság el is rendelte a szervezés végrehajtását. A csoport egy tagja; — Balázs bácsi így tizenegytől fél tizenkettőig a maga szemébe süt a nap. Ez hátráltatja a munkában, amit nem engedhetünk meg. Fordítunk egyet a satuasztalon. — Jó, jó. De így nem tudok a faltól reszelni. — Akkor fordítunk még egyet rajta. — így meg a Karcsi öcsém szemét süti a nap. A váratlan fordulat újabb lavinát indított el „felfelé". Módosítani kell a programot, még egyet fordítsanak a satuasztalon — így az újabb intézkedés. Mindezt a termelés ész- szerűsítéséért, ha kell a csoport szervezze át a szervezést. A fordulat után persze maradjon vizsgálati téma milyen szögben esnek be a fénysugarak az ablakon. S vizsgálják meg azt is, miért fordítottak a dolgozók még egyet a satuasztalon. — haj — Egyszer írtam egy humoros elbeszélést. Tizenkét oldal volt. Felutaztam Hóbe- lebanc városába, ahol a Sa- va-borsa című szatirikus folyóirat megjelenik. — Az ötlet jó — mondták a szerkesztőségben. — De kissé hosszú. Nyirbálja le a sallangokat, lényegére rövidítse. Hazatértem. Sokáig ültem íróasztalom mellett. Néhány mondatot kihúztam. Többet sehogy sem tudtam — még ha megpukkadok is. Egy hét múlva megint odaálltam a Sava-borsa szerkesztője elé. — Bátorkodom jelentkezni — közöltem humoroséul —, utasítását teljesítettem: az elbeszélés sallangjait lenyírbáltam. A szerkesztő átlapozta kéziratomat... Még három napig rövidít- gettem az elbeszélést. Még három mondatot húztam ki. Több azonban sehogy sem ment! Egy szó mint száz —megsértődtem és felhagytam az egész dologgal. Vagy három hónap telt el. Egyszer a telefonhoz hívtak. — Jó napot. Itt a Sava- borsa szerkesztősége. Nos, mi újság? Lerövidítette az elbeszélését? Igen? Remek! Éppen maradt egy kis hely a lapban. Sürgősen nyomdába kellene adni. Nyomtatványként küldi el? ... Túl sokáig tartana. Siessen a postára, kérem, és táviratilag továbbítsa a szöveget. Elmentem a postára. — Ez az?... — a táv- írásznő rám nézett. — Ezt az egészet akarja sürgönyi- leg közölni? De hát tudja maga, mibe képül ez? Fogtam a szöveget és megint hozzáláttam a rövidítéshez. Tizenkét oldalból mindössze tizenkét mondat maradt. Másnap a szerkesztő megint felhívott telefonon. — Hát ez remek — dicsért. — Kitűnő humoreszk lett belőle. Vitalij Janes írását Gellért György fordította „Kedves asszonyom! Mi fontosabb a férj számára — a feleség vagy a saját munkája? Esténként, szombaton, vasárnap mindig el van foglalva. A férj bű- nösj tiszta sor! Fenyegesse meg azzal, kedves asszonyom, hogy más férfit keres, aki kevésbé elfoglalt. Az ön szempontjából a férjnek csupán egyetlen szenvedélye legyen — mégpedig ön. Munkáját csupán eszköznek kell tekintenie törvényes felesége minden szeszélyének kielégítésére. Akár elismeri ön férjének tehetségét, akár nem, mint például madame Gauguin, aki sohasem bocsátotta meg férjének, hogy nem lett bankár, akár úgy tesz, mint Haydn, a zeneszerző neje, aki igazi fúria volt, és férje kottáit hajcsavaró papírnak használta —■ mindenesetre meg kell zavarnia férje munkáját. Nem kell érdeklődnie fér- jeura tevékenysége iránt, sőt mi több: köteles megmagyarázni neki munkájának fogyatékosságát. Hogy nem keres eleget, munkájára pedig túl sok időt pazarol, hogy kizsákmányolják, nem értékelik kellőképpen, stb. Végül pedig kerékkötő is lehet, mint ezt madame Claude Bemard tette, aki férje kutyakísérleteinek időpontjában leányaival együtt részt vett az élveboncolás ellen rendezett tüntetésen — amelyet a kedves leányai szerveztek. — Ah, monsieur Did,érőt! — kiáltott fel egyszer az enciklopédista neje, amikor az asztalon száz aranyat pillantott meg, amelyet férjének a kiadó hozott. — Hogy tudta becsapni ezt a tiszteletre méltó embert azzal, hogy holmi piszkos papírlapot nyomott a markába, éís ezért ennyi pénzt kapott! És az asszony megpróbálta rávenni a férjét, hogy tüstént adja vissza a pénzt a kiadónak’.. Michel Maurois — G. Gy. fordítása Tréfák A járókelő a fiatal, erős testalkatú koldushoz Madridban: „Nem szíégyelli magát? Dolgozhatna!” — „Uram, nem a tanácsát kértem; hanem a pénzét”. * * * — Van valami ön és a feleségem között? — Csak ön, igazgató úr. * * * Egy apa sétál a fiával. Hirtelen meglátnak egy gólyát. Az apa visszaemlékezik: „Az én gyermekkoromban még rengeteg volt a gólya, lassan már ők is kipusztulnak.” — Erre a fia: „Akkor örülhettek, hogy engem még éppen megkaptatok”. * * * A fiatal férj a feleségéhez: „Szilvia, most keményen kell spórolnunk a szabadságunkra.” — „Éppen ezt teszem kedvesem. Már két hónapja egyetlen számlát sem fizettem ki.” (Ford.: Mokri Agnes) Aforizmák Milyen szerény — pedig semmilyen érdeme sincs! (V. Kutcsenko) A szerető megtanítja a nőt mindarra, amit a férje eltitkolt előle. (Balzac) Néha a szatírának kell kijavítania azt, amit a pátosz elrontott. (Lee) (Ford.: Lipcsey Lászlóné) icsko — az egyetlen fiúgyermek, az újdonsült egyetemi hallgató — szótlanul állt az ajtóban. Csupán tíz napot töltött Belgrádban, anyja és apja mégis úgy nézett rá, mintha krokodilvadászatról tért volna haza. — Sehogy sem jöhettem hamarább — mentegetőzött Micsiko. — Amíg beadtam a kérvényt, amíg szobát kerestem, amíg ide meg oda.. — Éppen ettől féltem a legjobban — mordult az apa. — Mitől? — Hát ettől a bizonyos „ide meg odá”-tól! Radomir, a szomszédunk fiacskája szintén Belgrádba utazott, aztán egy évig ide, egy évig oda — most meg tanulás helyéit szenet zsákol. No, jól van. Melyik karra iratkoztál be? Micsko nagy nehezen elhelyezkedett a gyerekkorabeli kis széken, és beléfo- gott: — Szóval hát, utazás közben ... — Várj csak, kisfiam — szakította félbe az anyja —, előbb igyál egy kis tejet. Nézd, hogy lefogyott, megsárgult ez a gyerek... Így ni... Nos, szóval hát utazás közben.., Pályaválasztás Micsko lelökte térdérőL a kövér macskát, amely már befészkélte magát az ölébe. — Utazás közben egyre csak töprengtem... Nos hát, gondoltam, jó volna a gépgyártási szakra beiratkozni... És hirtelen eszembe jutott Dragoljub bácsi, aki gépészmérnök... Hány év óta gyötri már az asztma ... Az apa heves köhögésben tört ki, mintha őt is fulla- dási roham kínozná: — Idehallgass, Micsko, de hát Dragoljubnak nem a gépgyártástól van az asztmája! — Minden lehetséges — sóhajtott az anya. — Ki tudja! Az Egészség című folyóirat mindig azt írja, hogy jobb megelőzni a betegséget, mint azután kúrálni! Micsko helyeslőén bólintott és folytatta: — Ahogy ezen gondolkodom, egyszerre csak belép a fülkébe Dace Szimics, az osztálytársam. Gyerünk a közgazdasági karra! — mondja. — A közgazdászok munkahelye nem poros, meg a fizetés is kitűnő! Aztán kettesben a tanulás is köny- nyebben megy ... Gondolkodtam egy sort, aztán beleegyeztem. De alighogy Belgrádban kiszálltunk, egy rikkancs ezt kiabálta: „Három éven át meglopta a vállalatát a főkönyvelő! A közgazdász a vádlottak padján!” — Nos és te, fiacskám, mindjárt meggondoltad magad? — vágott közbe az apja. — Mi mást tehettem volna, édesapám?! — És úgy határoztál, hogy az építészmérnökire adod be a kérvényedet! — Hát ezt honnan tudod? — Biztosan eszedbe jutott az anyád fivére — aki építészmérnök! — Ugyan mért nem hagyod szóhoz jutni ezt a szegény gyereket! — háborodott fel az anya. — Meséld, csak meséld, drágaságom!.. — Arra gondoltam, hogy a villamosmérnöki karban is van fantázia.. . Elmentem oda, kitöltöttem azösz- szes kérdőívek aztán beálltam a sorba, hogy beadjam a kérvényemet. Előttem meg egy lány állt... Ugyan mért mosolyogsz olyan kajánul, apa? Egy olyan egészen mindennapi külsejű lány. Áll és újságot olvas. Én meg átnézek a válla fölött, s az újságban egy egész oldal szélességű, vastag cím ötlik a szemembe: „Áramütés áldozata lett a fiatal mérnök!” — Uramisten, micsoda szörnyűség — kiáltott fel az anya. — És erre te, fiacskám — mondta az apa, s megtörölte a verejtékes, kopasz feje- búbját — elhatároztad, hogy szerzetesnek állsz! — Hát ezt nem találtad él! Eszembe jutott annak a közgazdásznak a sorsa, és úgy döntöttem sokkal jobb, ba az ember nem a vádlottak padján ül. hanem — hogy úgy mondjam — a korlát túlsó oldalán... A jogi karra indultam. Odaérek — hát megint ugyanaz a lány áll előttem a sorban ... Szobát is úgy vettünk ki. hogy szomszédok lettünk .., Nem értem, apa, miért veszel be idegcsillapítót? ■— Nos és végül beadtad a kérvényedet valahová? — kiáltotta az apa rákvörösen. — Be hát, papa. . . Az anyakönyvvezetőhöz ... hogy soron kívül adjanak össze azzal a lánnyal ... Irta Bane Gyurocsics (Fordította: Gellért György) A fordulat A férj és munkája M Ügy látom, a szomszéd megint az ágyban dohányzik Munkahelyi ébresztő Látomás
