Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 23. KÜLPOLITIKÁI * KÖRKÉP Kambodzsa küzdelmes útja A világatlaszon kis országnak tűnik a távol-keleti ország, a közelmúlt világhíradóiban sokat szereplő Kambodzsa. Területét a legújabb lexikonok 181 ezer négyzet- kilométerre becsülik — tehát nagyjából ] még egyszer akkora, mint hazánké. Népessége hétmillió körüli, mert nem tudni pontosan, hogy az eltelt nehéz évtizedekben hányán haltak meg a kegyetlen rezsi- mek, s a gyarmati hódítók — franciák, japánok, amerikaiak fegyvereitől. Harcban a megszállókkal Minden bizonnyal ma kevesebben élnek Kambodzsában, mint a legutolsó háborúk előtt, mert háborúban, idegen megszállásban szinte sosem volt szünet. Először hosszú francia gyarmati elnyomás volt a nép — a khmerek, a vietnami és kínai nemzetiségek sorsa. Aztán a japánok szállták meg a Mekong vidékét, majd újból franciák igázták le a Vietnam, Thaiföld, Laosz szomszédságában, a Sziámiöböl partján élő népeket. Csoda-e, ha Phnom Penh — a főváros — egymilliónál több lakosa, s a 17 tartományban élők másról se áhítoztak, csak arról: jöjjön el az idő, amikor maguk vehetik át az ország irányítását, s a hazát, a népet boldogító emberséges társadalmi rendért harcolhatnak? És nemcsak álmodoztak, mert a forradalmi erők ott is jól tudták már, a szabadságért, az emberi társadalomért saját maguknak kell a harcot megvívniuk. Harcban telt el, méghozzá súlyos harcokban a legközelebbi és távoli múlt is Kambodzsában. Legutóbb a Vietnamból odairányított amerikaiakkal viaskodtak, majd saját nép- nyúzóikkal, Pol Póttal és Yeng Sary rendszerével, míg végül győzelemre vitték a felszabadító erők harcát. Nemrég köszöntöttük mi is az egy éve szabad kambodzsai népet, az új államot, a Kambodzsai Egységfrontot. amely 1978. december másodikán, első kongresszusán programot hirdetett. Előirányozta az országos választás megszervezését, az alkotmány kidolgozását. Célul tűzte ki a forradalmi tömegszervezetek létrehozását, hogy a kis nép egységben fejleszthesse független, demokratikus államát. A Kombodzsai Népköz- társaság már több mint egy éve élő valóság, az egységfront igyekszik megvalósítani a programot. Természetesen — abban a világrészben ez különösen fontos — a népi hadsereget is megszervezte, hiszen a gyarmati törekvések még mindig érintik a Mekong vidékét, nehezítik a jobbra törekvők életét. A felszabadult országban rengeteg lemondással és nehézségek közepette, földig lerombolt városokban, kifosztott falvakban, éhínség, betegségek által gyötört emberek százezrei dolgoznak egy akarattal. Újra dolgoznak Dolgoznak a foszfát- és aranybányákban, a rizsültetvényeken, a banánfák tövében. a kaucsukfák drága nedvének csapolásán, a kukoricaföldeken és az aranyat érő szójabab-ültetvényeken, a dohányfarmokon — s az iparban, amely jobbéra e termékeket dolgozza fel, valamint a tenger, a folyók és a tavak gazdag halhasznát. Nem titkolták nehézségeiket olyan barátok előtt, mint a mi államunk. Erőnkhöz mérten ezért segítettük a közelmúltban a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács munkáját. Ügy is, hogy elismertük a haladó országot, hogy képviseletünk dolgozik Phnom Penhben és gyorssegélyt is adtunk Kambodzsának. Adtunk, mert népünk állama szolidáris a felszabadult, haladó országokkal. Szabad hazában Kambodzsa még repülőgépen is olyan távol van tőlünk, hogy egyfolytában 24 óra alatt se lehetne elérni fővárosát. A Mekong szép vidékét, a khmer nép életét azonban a fejlett technika sokszor közelhozta már hozzánk. Láttuk a harcolókat, az áldozatokat — de már láttuk a rizsföldeken hajlongó munkásokat is, s a fiatalokat, akik az ország újjáépítésében, a haza védelmében apáik mellett serénykednék. Milyen is lehet most az idő Kambodzsában? Párás, trópusi meleg és csontig hatoló esős időszakok váltják egymást. Az ég azonban fölöttük is kék, ha süt a nap, s a tenger szelíden ringatja öbleiben a halászhajókat. Reménykedhetnek a kambodzsaiak: ha sült a nap, ha érik a termés, ha érzik és értik: szabad hazában, emberibb rendszerben él, dolgozik a nép. S. J. EURÓPAI GONDOK OECD-JELENTÉS Komor jóslatok A fejlett tőkésországok legszélesebb ikörű gazdasági szervezete, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, angol rövidítése után OECD havonta rendszeres előrejelzést ad az egész tőkés világgazdaság állapotáról. A legutóbbi ilyen összefoglaló jelentés különösen komor hangot ütött meg és lényegesen borúlátóbb, az 1979 végén kibocsátott éves előrejelzésnél. Az akkori prognózis a fejlett tőkésországok egészét tekintve egy százalékos gazdaságnövekedést és 9 százalék körüli inflációt jósolt. Az új OECD prognózis ezt a 'kedvezőtlen előrejelzést módosítja — a további romlás irányába. Megállapítja, hogy 13 százalékos átlagos infláció ráta várható a fejlett tőkésorszá- goklban az idén. Ez természetesen nem egyenletesen oszlik meg. Mindössze három ország van, ahol az OECD szerint 10 százalék alatt lesz az infláció (NSZK, 5, Japán 7,25, Kanada 8,5 százalék.) A többiek átlaga ennek megfelelően jóval a 13 százalékos OECD ütem fölé ug'rilk. A helyzet romlását még szembeszökőbben fejezik ki az egyes országokra vonatkozó OECD-jelenté- sek. 1. Kiemelkedően negatív az Egyesült Államok prognózisa. Itt a gazdasági növekedés legfeljebb évi 1,5 százalékos lesz. Jelentősien módosítani kellett az inflációra vonatkozó előrejelzéseket. Tavaly az Egyesült Államokban 13,5 százalékkal emelkedett az árindex, és akikor az OECD azt jósolta: 1980 első félére 14 százalékos infláció várható. A januári tényszámok erre drámai módon rácáfoltak. Az óv első hónapjában (évi ütemben számolva) 18 százalékos volt az infláció, s az OECD legújabb jelentése már úgy véli? ezt az ütemet aligha lehet 'lassítani. Nem kedvezőbb a kilátás a munkanélküliség terén sem. Az USA-ban 1976 óta az infláció ütemének állandó növekedésével párhuzamosan csökkent a munkanélküliek arányszáma (1976-ban 8 százalék volt, 1979-ben 5,8 százalék), ez az irányzat hosszú évek óta most először megfordult és a felgyorsuló inflációval egyidőben januárban 6,5 százalékra emelkedett a munkanélküliek arányszáma. 2. Az Egyesült Államok gazdasági hölyzete a tőkés nemzetközi kapcsolatok jellegénél és az amerikai gazdaság súlyánál fogva negatívan befolyásolja még a legszilárdabb gazdasággal rendelkező tőkésországok kilátásait is. Ez mutatkozik meg a nyugatnémet és japán előrejelzésekben. Az NSZK-ban tavaly a gazdaság még 4,4 százalékkal növekedett és az infláció 5 százalék körül mozgott. Az új előrejelzések szerint 1980-ban itt is visz- szaesik a növekedés üteme, és csak kevéssel haladja meg a 2 százalékot, A visz- szafogott gazdaságnövekedés ellenére az infláció 5 százalékos marad, ugyanakkor a munkanélküliség némi növekedése várható. (A jelenlegi egymillióról 1,3 millióra emelkedik az állást keresők száma.) Ami Japánt illeti, itt a gazdaságnövekedés üteme viszonylag magas marad (7°/o). bár a tavalyinál (9 százalék) így is alacsonyabb. Az infláció üteme azonban gyorsabb lesz mint tavaly: 5,5 százalék helyett 7,25 százalék. Meg kell jegyezni, hogy az NSZK és Japán helyzete a legkedvezőbb az OECD-n belül. A többi tőkés ország sakkal súlyosabb nehézségek előtt áll. Nagy-Britannia és Franciaország például egyaránt körülbelül 15—16 százalékos inflációval lesz kénytelen számolni. 'Franciaországban a termelés alig két százalékkal emelkedik majd, Angliában pedig ugyanennyivel csökken. A tőkés világgazdaság romló helyzete természetszerűen nem kedvez azoknak a szocialista országoknak sem, amelyek nemzeti jövedelműik nagy hányadát realizálják a külkereskedelem területén. A nyugaton romló gazdasági helyzettel együtt éleződik a verseny protékcionista és diszkriminatív irányzatok teszik még nehezebbé a bejutást a tőkés piacokra. A tőkés országok egymás közötti gazdasági kapcsolatait is az eddiginél nagyobb feszültségek terhelik majd. Ennék máris számos jele van. Ilyen a Közös Piaccal és Japánnal szemben is alkalmazott amerikai protekcionista intézkedéseik megszaporodása, valamint Nyugat-Európán belül Nagy-Britannia és a Közös Piac többi országának gazdasági-pénzügyi konfliktusa. 3. Egyebek között ez a gazdasági légikör is magyarázza, hogy a Washington nemzetközi feszültséget gerjesztő politikájával egyébként lényegében szolidáris vezető tőkés országok miért utasítják vissza e politika gazdasági vetületét: a Szovjetunió ellen irányuló amerikai korlátozó- és bojkott- intézkedések követését. (-5 -e) Portugália Kormány — az alkotmány ellen Az új esztendő első napjaiban, amikor a jobboldali kormány debütált, aligha lehetett bárki számára kétséges Portugáliában, hogy az új kurzus hamarosan támadni kezdi az ország alkotmányos berendezkedését. Hiszen Sa Cameiro miniszterelnök „csapata” egy pillanatig sem titkolta, hogy célja az ország — a tőkés világban páratlanul haladó — alaptörvényének megváltoztatása. a politikai nyilatkozatokban. az európai helyzettel foglalkozó beszédekben Madrid neve. Terv szerint itt kell összeülniük ez év őszén az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevőinek, a 33 európai és a két északamerikai állam küldötteinek, s megvitatni, hogyan áll a helsinki záróokmányban foglaltak végrehajtása. E tanácskozás a kelet—nyugati együttműködés folyamatosságát lenne hivatva biztosítani a záróokmány szellemében. Kis visszapillantás. öt esztendeje írták alá a legmagasabb rangú vezetők az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát, amelyben — 100 oldalon át — rögzítették a 35 állam politikai, gazdasági, kulturális és emberi együttműködésének szabályrendszerét. magatartás-kódexét. Magában foglalja ez az irat azt is. 'hogy az érdekelték Időnként üljenek össze (nem a legmagasabb szinten), hogy lássák, mi valósult már meg, mit tettek az együttműködés szélesítéséért. Belgrádban zajlott le 1977-ben az első ilyen vizsgálódás, itt állapodtak meg abban, hogy a következő állomás Madrid legyen. Minden konferenciára az adott nemzetközi helyzet nyomja rá bélyegét, minden fontosabb találkozó résztvevőinek olyan a viszonya egymással. amilyen államaiké az adott időben. Belgrádban — a mostani a lehűlés előjátékaként — a nyugatiak az emberi jogokat állították előtérbe — saját értelmezésük szerint — tudva, hogy ezzel, ilyen formában csak feszültséget keltenek. S most? Még több mint fél esztendő választ el a madridi találkozóra előirányzott dátumtól; nem tudni milyenek lesznek az akkori körülmények. Egyelőre az előkészületeknél tartunk, a diplomáciai tapogatózásoknál. Jelenleg .bonyolult, feszült a helyzet Európában, az amerikai kormány új politikája érezteti hatását a két világhatalom. általában a két katonai szövetségi rendszer viszonyában. Ez az egy-két esztendeje tartó feszültség is mutatja: nem Afganisztánnal kezdődött, nem emiatt keletkezett a baj.. Púja Frigyes és Andrej Gromiko moszkvai találkozóján megfogalmazták a szocialista államok álláspontját a legsürgősebb európai teendők tekintetében. Ajánlották, vizsgálja felül a NATO decemberi határozatát a közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai felállítása ügyében. függessze föl a fegyverek elhelyezéséről hozott döntését. e lépés hatását, ha megvalósulna a Varsói Szerződés államainak egy régebben kelt javaslata: mindkét fél mondjon le a nukleáris és a hagyományos fegyverek elsőként való alkalmazásáról. További, illetve ezzel párhuzamos intézkedés lenne a másik szocialista elgondolás: hívjanak össze a helsinki záróokmány aláírói konferenciát. amely az európai katonai enyhüléssel és a leszereléssel foglalkozna. Három gondolat, terv, amely megváltoztatná a légkört. A szovjet külügyminiszter szavaival élve: „még mindig nem késő megtalálni a közös nyelvet az európai biztonsági értekezleten résztvevő országok számára...” Ezt a célt lenne hivatva szolgálni a madridi találkozó is. Európában a katonai enyhülés megteremtése lenne a legfontosabb. Ez a helyzet kulcsa. A helsinki záróokmány 100 oldalán — némi katonai utalástól eltekintve — egyéb témák szerepelnek; alapelvek, kereskedelem. tudomány, turizmus, sajtó. Közöttük néhány olyan téma. amely az év végén feltétlenül napirendre kívánkozhatna. De hogyan lehet ahhoz kedvező feltételeket létrehozni? A mai légkör akkor változna meg, ha valamilyen, a katonai enyhülést szolgáló lépés történne. így lehetne a leghatásosabban előkészíteni a politikai tárgyalásokat, főképpen az egyetlen idei nagy nemzetközi eszmecserét, a madridi találkozót. És ha mindkét félben megvan az enyhülés megteremtésének szándéka. Madridban dönthetnének az európai katonai enyhülést szolgáló konferencia összehívásáról. Nem a sorrend a fő. hanem a kölcsönös hajlandóság. Egyelőre azonban minden kérdés nyitott. Egy sor nyilatkozat Madrid mellett foglal állást, jó lenne, ha őszig a körülmények is kedveznének az európai enyhülést elősegítő 'harmincötös találkozóhoz. T. I. A kérdés csupán az volt, hogy a kilenchónapos mandátumot kapott kabinet hol és mikor kezdi meg a számára rendkívül kedvezőtlen alkotmány átformálását. Mivel a decemberi — rendkívüli — választások elve nem adtak felhatalmazást az új kormánynak az alaptörvény megváltoztatására, s erről az őszi rendes választások után is csak kétharmados parlamenti többség birtokában lehetne szó, csupán hosz- szú és módszeres politikai hadjárat kecsegteti sikerrel a jobboldali elképzeléseket. Március elején Sa Cameiróák elérkezettnek látták az időt az offenzíva megindítására. Talán csak az a meglepő, hogy nem a baloldali pártokra és a progresszív vívmányokra irányították az első össztüzet, hanem mindjárt a legkeményebb dió feltörésével próbálkoztak. Ez pedig ma ‘Portugáliában az alkotmányos rend védelmére, az 1974 után megteremtett politikai felépítmény megőrzésére hivatott testület, a forradalmi tanács. Bár a tanács mai politikai szerepe jóval kevésbé jelentős, minit néhány éve, befolyása változatlanul igen számottevő. Az alkotmány szerint három alapvető joga van: a hadsereget érintő valameny- nyí kérdésben övé a döntés, a parlament által hozott törvényeket alkotmányosnak, vagy alkotmányellenesnek ítélheti, s végül az államfő tanácsadó testületéként működik. A legfontosabb persze ezek közül a törvények ellenőrzése. Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy a tanács visszautalhatja a) parlamenthez aZ ott elfogadott törvényeket, amennyiben alkotmánysértőnek ítéli őkét. Ebben az esetben a törvényhozásnak kétharmados többséggel kell újra elfogadnia egy törvényt, hogy az jogerőre emelked- hessék. Márpedig a mai jobboldali kormánynak csak minimális a többsége a lisszaboni parlamentiben, ki van tehát téve annak, hogy a forradalmi tanács rendre keresztezi számításait. Bőségesen elegendő ok ez arra, hogy a reakciós hatalom célba vegye a testületet. Annál is inkább, mert annak összetétele sehogyansem tetszik a szociáldemokrata-centrista kormánykoalíciónak. A 19 tagú tanácsban ugyanis manapság is tíz olyan tiszt van, aki a forradalmi változások idején került a portugál politikai színpad előterébe. Az alkotmány derékbatö- résén fondorkodó kormány számára tehát okikal-joggal céltábla a forradalmi tanács. Leküzdését, a közéletből való kiiktaitásét alighanem legalább olyan döntő kérdésként kezeli, Sa Cameiro kabinetje, mint a haladó erők által az elmúlt években elért társadalmi-politikai eredmények megsemmisítését. Hogy a két célt egyidejűleg próbálják valóra váltani Lisszabon mai urai, azt jól illusztrálja az a tény: a forradalmi tanács elleni kampány a földreform visz- szafordítását célzó lépésekkel párosult. Az elnök és a forradalmi tanács elleni konmánykam- pány tehát hosszútávú politikai stratégia terméke. A kormány megtette az első lépést a csatabárd kiásására. Ez pedig mindennél világosabban jelzi, hogy Portugália népe milyen magatartást várhat a jobboldali pártoktól, iha azok ősszel netán ismét felhatalmazást kapná- ‘nak az ország irányítására. Avar Károly Összeállította: Hájos László Fel-feltűnik Fokozná Mint látni, Az amerikai elnök és szövetségesei. Carter: „Lehet nevetni!"
