Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 15. Számos ország kutatóit foglalkoztatja ina is a vikin­gek története. Az eredetileg Skandináviában és a mai Dániában élt északgermán törzseik, a norvégek, svédek és dánok őseit tulajdonkép­Bemutatjuk: Falusné dr. Szikra Katalin akadémikust Furcsa életútja volt: re­gényes kezdet, szürkébb foly­tatás, kemény munka és az azt koronázó siker. Címsza­vakban ennyi. Részleteiben érdekesebb: 1924-ben, Moszkvában szü­letett. A dátumból és a hely­ből következik, hogy szülei­nek valamilyen kapcsolat­ban kellett lenniük a nem­zetközi munkásmozgalom­mal. Valóban: édesapja, Szikra Gyula, a Magyar Ta­nácsköztársaság idején a bu­dapesti Vörös Őrség helyet­tes parancsnoka volt. És mint ilyen, automatikusan került az ellenforradalom börtönei­be. A húszas évek elején, az emlékezetes fogolycsere ide­jén szabadította ki a fiatal szovjet állam, így került Moszkvába, ahol a jogász végzettségű kommunista a szovjet központi statisztikai hivatal életszínvonal-osztá­lyán dolgozott. Moszkvában született leányának tehát „volt kitől örökölnie” köz­gazdaság iránti vonzalmát. Szülei később elváltak, édes­anyja a gyermekkel 1930- ban visszatért Magyarország­ra. így Szikra Katalin is­koláit már Budapesten vé­gezte. Legalábbis az érett­ségiig, mert tovább tanulnia akkor nem volt módjában. Női szabósegéd lett, erre ne­vetve emlékszik; „Két dip­lomám van — mondja — közgazdász és női szabó... 1943 óta vett részt a mun­kásmozgalomban, 1945 óta tagja a kommunista párt­nak. A felszabadulás után a Pénzintézeti Központba ke­rült, és hogy továbbképezze magát, esti tagozaton elvé­gezte a közgazdasági egye­temet. Az egyetem elvégzése után dilemmába került: ek­kor már az Ellenőrzési Köz­pont munkatársa volt. Otta­ni vezetői úgy vélték: a pártnak munkahelyén van rá szüksége. Oktatói az egye­temen mást mondtak: a párt­nak az egyetemen van rá szüksége, iádkor döntött úgy, hogy saját magára hallgat elsősorban — és az egyetem mellett határozott. 1951-től tanársegéde, 1960-tól ad­junktusa, 1962-től docense, majd 1971-től egyetemi ta­nára a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egye­temnek, És nem is akármi­lyen tanára. Ha van a nép­szerűségnek fokmérője, ak­kor annak számít, hogy a tanszéki adminisztrátortól a menza pénztárosnőjéig min­denki csak „Katika”-ként emlegeti, mindenki szereti. Nem véletlenül, ez oktatási elveiből is következik, ami­ről ezt mondja: — A hallgató egyenrangú ember, akitől még tanulni sem szégyen, ha véletlenül így alakul. Az oktatás bizo­nyos fokig kollektív alko­tás. Azt hiszem, a hallgatók érzik: nálam sokmindent el­mondhatnák. Nem feltétle­nül szükséges, hogy velem vagy az. általam tanítóitok­kal mindenben egyetértse- nek. Legyen saját vélemé­nyük — de lismerjék a „hi­vatalos” véleményt is! Az önálló gondolkodásra neve­lés különösen fontos a köz- gazdasági pályán, és különö­sen a politikai gazdaságtan, területén, amellyel foglal­kozom. o Tudományos pályafutása során egy meghatározott vo­nal követhető nyomon: év­tizedek óta foglalkozik azok­kal a közgazdasági témák­kal, amelyek ma a legfonto­sabbak. Egyetemi doktori cí­mét 1958-ban szerezte, 1960- han lett kandidátus. Érte­kezése könyv alakjában is napvilágot látott, „A tech­nikai fejlődés és az ipari munka” címmel, A tudomá­nyok doktora fokozatot 1970- ben védte meg, doktori ér­tekezésében is felhasználta egyik könyvének anyagát, amelynek címe „Létszám, termelés, gazdasági növeke­dés” volt. 1976-ban válasz­totta levelező tagjává a Ma­gyar Tudományos Akadémia. Székfoglalójában a munka szerinti elosztás értelmezé­sének néhány kérdését vizs­gálta. Megannyi ma is élő, fontos téma. És hogy meny­nyire jól látott előre bizo­nyos dolgokat Falusné dr. Szikra Katalin, arra a ripor­ter is tanú, aki tízegynéhány éve a „közgázom” szeminá­riumi hallgatója volt — és emlékszik: a professzomő már akkor felhívta hallga­tód figyelmét az akkor való­ban új gazdásági mechaniz­mus néhány olyan problé­májára, amelyet a hatvanas évek végén, az általános „mindent megold a mecha­nizmus” sugárzó-optimista légkörében sokan nem vet­tek észre, és amelyeket az­óta valóban korrigálni kel­lett! ... Oktatói munkája mellett széles körű tudományos-köz­életi tevékenységet végez. Számos bizottságnak tagja, a fontosabbak: a Tudományos Minősítő Bizottság közgaz­dász-tagja, az Országos Bé­ketanács Tudományos Bi­Nyomtatott áramkörök gyártása Nagy előrelépést jelentett a rádió- és televíziótechni- kában és még sok más terü­leten a nyomtatott áramkö­rök bevezetése. Kisebbek le­hettek méretek, kevesebb hibaforrás adódhat, de a javítás is kényelmesebbé vált. A készülékekből eltűn­tek a különböző színű és hosszúságú huzalok, amelyek között az eligazodás és a hi­bakeresés bizony nem volt könnyű. A tömeggyártással gyártott elektronikus készülékek ma már szokásos — az alkat­részek (elektroncsövek, transzformátorok stb.) össze­kötésére szolgáló — alap­eleme a nyomtatott áram­kör. Általában vékony, szi­getelés nélküli fémszalago­kat helyeznek szigetelőlap­ra. Az alkatrészek elhelye­zését úgy tervezik meg, hogy az összeköttetéseik ne ke­resztezzék egymást. Az áram­vezető fémszalagokat több­féleképpen viszik rá. „nyom­tatják rá” a szigeteíőlapra. Az egyik eljárás során a szigetelőlapot vékony vö­rösréz fóliával vonják be, utána a felesleges részeket megfelelő sablonok segítsé­gével eltávolítják. A másik eljárás alapja az, hogy a sablonon át a szigetelőlap­ra fémszórással viszik rá a vezetőszalagot, amelyet az­után galvanoplasztikái úton vastagítanak. A harmadik szokásos eljárásnál a vezető­szalagot fotokémiai úton vi­szik rá a szigetelőlemezre. A nyomtatott áramkör ké­szítésének technológiájával bizonyos áramköri elemeket is előállítanak, pl. kis me­netszámú indukciós teker­cseket kondenzátort, illetve villamos ellenállásokat. A varsói Híradástechnikai Intézet munkatársai célul tűzték ki a nyomtatott áram­körök további fejlesztését és az importanyagok hazaiak­kal való helyettesítését. Készül a nyomtatott áramkör Tudományos kutatások a világűrben Új felfedezések a vikingekről A közelmúltban olyan vé­lemények is elhangzottak, hogy a világűrkutatás hasz­nossága nincs arányban a ráfordított óriási összegek­kel. A tudományos és gya­korlati eredmények azonban alaposan rácáfolnak a szkep­tikusok véleményére: akoz- moszkutatás rövid idő alatt az egyik legfontosabb tudományággá fejlődött, és a műszaki haladás ösztönző­jévé vált. Néhány év alatt rengeteg új kísérleti adat gyűlt ösz- sze, s ezzel a Föld közeli és távoli térségeiről, a szom­szédos égitestekről alkotott elképzeléseinket meg kellett változtatni, ugyanakkor a világűr megismerésében szá­mos problémát sikerült meg­oldani. A világűrkutatás si­kerei jelentős mértékben já­rultak hozzá az aerodinami­ka, a fizika, a rádió-és a te­levíziós technika fejlődésé­hez és a különféle műszaki berendezések mimiaj.ürizálási problémáinak megoldásához. Az ember kilépése a világ­űrbe óriási lendületet ad,Ott a biológia és az orvostudo­mány fejlődésének is. Az űr­hajók új energiaforrások ku­tatására is késztették az em­bert: így jelenhettek meg A szovjet űrkutatás földi ellenőrzőközpontja pédául a napelem-félvezetők és fűtőelemek is. Az űrhajózás ma már szo­rosan hozzátartozik az em­ber életéhez, megkönnyíti a nagy távolságokat áthidaló kapcsolatteremtést és a na­vigációt. Az űrkutatás ered­ményei nemcsak az időjárás előrejelzését teszik lehetővé, hanem megteremtik az ég­hajlat megváltoztatásának feltételeit is. Jelentős ered­ményeket hozott az űrkuta­tás a Föld bioszférájának ta­nulmányozásában is. Így például a különféle termé­szeti erőforrások feltárásá­ban, a geológiában, a geo­morfológiában, az oceanog­ráfiában, a hidrológiában, a geobotanikában, a talajkuta­tásban és még egy sor tu­dományágban. zottságának és a Közgazda­sági Szemle szerkesztő bi­zottságának is tagja. Jelenlegi kutatási témája bér és az ösztönzés kérdés­köre köré csoportosul. Hal­latlanul izgalmas témákat vizsgál: meddig ösztönző a magas jövedelem, mire le­het elkölteni a szocialista el­vek megsértése nélkül, ho­gyan lehetne a termelésbe „visszairányítani”, azaz, olyan befektetésre rávenni a magas jövedelműeket, ami az országnak is hasznos, és nem valutáért behozott drá­ga fogyasztási cikkeket kí­ván? A biztosítási tevékeny­ségnek nincs-e olyan for­mája, amely vonzó lehetne a magas jövedelműek előtt? (A bankbetét az 'inflálódás miatt nem túl vonzó e réte­gek számára...) És egy fi­gyelemreméltó megállapítás: nem túl sók a vezető be­osztás és az ezzel járó ma­gas jövedelem egy ilyen kis területű és lakosságú or­szágban? Ha tudósaink kö­zül valakire, rá bizton mond­ható: napjaink kérdéseivel foglalkozik! És a magánember? Falus­né dr. Szikra Katalin úgy érzi: nyugodt családi élete az eredményes kutatómun­ka- egyik biztosítéka. Éhhez sokat segít férje, aki a rádió külföldi adásainál főszer­kesztő-helyettes, és nem kár­hoztatja őt a „hagyományos háziasszony-szerepre”, sőt, ő inspirálja alkotó munkára, örül sikereinek. o Pia 29 éves, gépész üzem­mérnök, két unokája is van, egy kisfiú és egy kislány. Milyen lehet egy akadé­mikusnő „nagymama-sze­repben”? Hétvégente na­gyon élvezi, hogy foglalkoz­hat unokáival. Kedvenc idő­töltése a séta, a kirándulás, az úszás —■ nyáron, télen pedig a színház, a hangver­seny. Legjobban Örkény da­rabjait szereti. Ügy érzi, mindez regenerálja szerve­zetét, munkaképességét. Azt mondja magáról: ha három hétfő lenne egy héten, sok­kal többet tudna alkotni... Persze, így sem kell „szé­gyenkeznie” ... Szatmári Jenő István A hídpillérek cölöpéi előkerülnek az ásatás során pen normannoknak nevez­ték, és a vezéreik voltak az ún. vikingek. Eredetileg pásztorkodással, halászattal és vadászattal foglalkoztak. A VIII—IX. század folya­mán — az ősközösségi tár­sadalom felborulásával —va­gyoni különbségek jöttek létre, kialakult az arisztok­rácia. és ők további vagyon­szerzés céljából távoli tenge­ri rablóportyákat szervez­tek, ezzel veszélyeztetve az európai népeket. Kalózpor­tyáik célja a fosztogatás és rabszolgák szerzése volt, akiket értékesítettek az eu­rópai és ázsiai rabszolga­piacokon. Pusztító támadá­sok sorozatát intézték Ang­lia, Skócia. Írország. Izland, ellen, de portyázásaik során eljutottak Grönlandra és Észak-Amerikába is. Újabban amerikai kutatók azt bizonyították, hogy a vi­kingek nemcsak Amerika északkeleti partjáig, hanem mélyen a földrész belsejébe is eljutottak. A vikingek te­lepüléseivel kapcsolatban ugyanis számos kérdésre vá­laszt adnak amerikai kuta­tók infravörös fényképezés­sel végzett kutatásai. Dél- Amerikában készítettek ilyen légifelvételeket és ezeken erődítmények maradványait lehetett felfedezni. Az erő­dítmények feltűnően hason­lítanak az 1000 és 1300 kö­zötti években épült észak­európai viking erődítmé­nyekhez. Abban az időben néhány viking „század” ten­gerre szállt, és azután eltűnt. A legújabb kutatások sze­rint ugyanabban az időben néhány indián kultúrában lényeges változások követ­keztek be. Egy francia kuta­tó pedig még 1732-ben be­számolt arról, hogy olyan indián törzzsel találkozott, amelynek tagjai mintegy 7 százalékban magas termetű- ek. szőkék és kékszeműek voltak. A másik új felfedezés a vikingekkel kapcsolatban egy híd maradványa, amelyet Dániában a Vejle-patak völ­gyében találtak. A hidat 980-ban Canut király nagy­apja. Herald Bluetooth épí­tette. A híd 6 méter széles és 1000 méter hosszú volt. A katonai célra épített híd 5 tonna súlyt is elbírt, és a becslések szerint 50—60 évig használhatták. A Dán Nem­zeti Múzeum igazgatója sze­rint, aki 32 éve tanulmányoz­za a vikingeket, ilyen viking -technológiát még sehol sem találtak. Hajóik és vázaik is azt mutatják, hogy a vikin­geknek jó érzékük volt az építkezéshez. | tudomány m if CfliMKi) A magyar tudomány arcképcsarnokából

Next

/
Thumbnails
Contents