Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1980. március 2. Irányítószáma: 5323 Tomajmo- nostor és Tiszaszent- imre között, köz1 vétlen a kövesút «tellett helyezkedik el Űjszent- györrgy, ez a tiszta szép kis település. Fontosabb adatai: közigazgatásilag Tiszaszent- inaméhez tartozik, a 130 lakóházban 426-an élnek, 20 személygépkocsit, 99 tévét, több mint 110 rádiót tartanak számon. A lakosok többsége az állami gazdaságban és a tsz- ben dolgozik. Fontosabb évszámok a település történetében: 1908 iskolakápolna épül, (ma tanári lakás), és ebben az évben veszi fel az Űj- szentgyörgy nevet. 1929 két- tantermes iskolakápolna épül, 1937-ben református kápolna és egy tanterem, majd 39- Iben szolgálati lakással bővül (ma óvoda). 1945-ben kezdik építeni az újparti részen a házakat, (nyitó képünk). 1956-ban a bolt és az italbolt, 1963-ban felépül a posta, járdák, 1960—70 között villamosítanak, 1958-ban tanácsi kirendeltség és orvosi rendelő épül', 1970-ben pedig a bekötő út, 1979-ben megszűnik az iskola, az alsótagozatosok szeptembertől Torna jmonos torára járnak iskolába. (A felsőtagozatosok már 12 éve Szentimrére.) Szinte minden házban tartanak állatot. — Marek Mártonéknál az aprójószágokon kívül 9 hízó, 2 anyakoca és 20 kismalac található A jelenlegi harangláb 1960-ban kapta ezt a formáját A harang a volt Návai birtoki került Ide A vegyesboltban szinte minden kapható Az iskola folyosóján minden a régi... Kontra Jánosné négy éve a tápéi Háziipari Szövetkezet dolgozója (Nagy Zsolt képriportja) Sűrűsödik a homály a kőtelki étterem-presszóban. Piros bor, fehér fröccs, korsó sörök. „Ibolyka! Egy szatmárit, sörrel!” „Csak cseresznye van — tudhatná!” „Az is jó — csak hozza már.” Elnehezült aggastyán hatalmas fekete kucsmája mozdul az asztal mellett: „Ti tudjátok, ti tudjátok” — mondja maga elé. Közben-közben nyílik az ajtó: férfiak jönnek munkásruhábai bekapnak valamit, váltanak egy-két mondatot a bentülőkkel tuskószedésről, almozásról, Jégtörő Mátyásról, az olaj áráról. Két fiatalember egymás szavába kapva mondja, hogy délidőben az ártéren jártak, a Nap sütött, az égen egy fia felhő sem volt, és — micsoda csoda! — hullott a jég. Szőrösarcú, köpcös ember: Persze, mert a nyárfák hajtásai könnyeznek már, s ami az éjjel megfagyott, azt a Nap lepergette”. Kőtelken: csöndesek az esték AZ UTCÁN elvétve láni járókelőt, az ablakokat be- függönyözi a televíziók vil- lódzó kékes fénye. Több udvaron szárad, a vasárnapi nagymosás „terméke”: farmernadrág. gyermek kezeslábas, kék overall, vastag kendő. A járda menti vízlevezető csatornák — mint löszfalak az ősi kultúrák em- - lékeit: szakócát, orsógombot, csont-nyílhegyet — őriznek üvegcserepet, műanyag mosószeres flakont, „Fabulon a bőre őre” plakátot, „Vásároljon a helyi áfész üzleteiben” nylonszatyrot, „Bisecurin” dobozt, Munkás, Fecske, Sopianae cigarettáspapírokat, egy fél gumilabdát, csonka babacsörgőt, szuperfoszfátos zacskót, buszjegyeket. (Félreértés ne essék: a kőtelki vízlevezető árkok állapota jobb a falusi átlagnál.) Benépesül a klubkönyvtár. „Félénk vagyok, de hódítani akarok” címmel pereg a film — csöndes negyed ház előtt — a százhúsz főt befogadó nagyteremben. Bozsó István — általános iskolai tanár, mozigépész és moziüzemvezető egyszemélyben — széttárja a karját: — Ez van. Valamikor normál géppel vetítettem, hetente négyszer. Most kes- kenyfilmes gépem van, és csak vasárnap meg hétfőn játszik a mozi Kőtelken. így is ritkán van telt ház. — És a klubkönyvtár más rendezvényein? — Például tegnap — szól Földes Tibor fiatal, szakállas-bajuszos kőműves kisiparos, aki jószerével minden estéjét itt tölti, lévén élete párja, Harsányi Erzsébet az előcsarnokban berendezett büfé vezetője. — Tegnap volt a gyerekfarsang, táncoltak, játszottak a kicsik, nagyok, még én is beálltam közéjük. Utána meg a fiataloknak volt táncmulatság, de azon .már kevesebben voltak. Az előcsarnokban huszonöt, harmincán lehetnek. Négyen pingpongoznak, ugyanennyién várnak, hogy üres legyen az asztal, négyen öt bábura billiárdoznak, ugyan- ennyien kíbicelnek, adják a jobbnál jobb tanácsokat. A büfé csinos, kulturált (a vásárlók könyve üres): szeszes ital csak sör van, üdítők, édességek, rágógumi (ez „sláger” persze itt is) — és egy zacskóban pingponglabdák, tartaléknak, ha összetörne, amivel játszanak. — Ide nem. részegeskedni járnak — mondja Harsányi Erzsébet. — Inkább a társaság kedvéért. Van olyan ember, aki bejön, kezet fog az ismerősökkel, vesz egy üveg sört, és elüldögél mellette egész este. Itt van szemben a vendéglő, az ivósabb fajta odamegy, A HÉTKÖZNAPOK milyenek a kőtelki klubkönyvtárban? Muntyán Miklóssal, a klubkönyvtár vezetőjével beszélgetünk — másnap. — Nem panaszkodhatom, nincs pangás — mondja a fiatal intézményvezető. —De lássuk inkább napról napra! Péntek kivételével minden nap 15-től 21 órátig tart nyitva a klubkönyvtár. A hétfő a „leglátogatottabb” nap. Kora délután a marxista középiskola óráit tartják itt, este mozielőadás van, és hét órától a pávakör próbál, a klubkönyvtárvezető irányításával. Kedd: szabás-varrás tanfolyam, amit az egyik helyi kisparos varrónő vezet. Ezzel kapcsolatban Muntyán Miklós megjegyzi: „Az a tapasztalatom, hogy a közhasznú tanfolyamokat szeretik Kőtelken. Most is huszonnégyen járnak a szabásvarrást tanulni.” Szerda: este ifjúsági klubfoglalkozás. A klubot is Muntyán Miklós vezeti: „Sajnos, nagyon ,mozog’ a tagság, szinte félévenként újra kell szervezni. Meg aztán baj, hogy csaknem kizárólag fiúk járnak a klubba”. Csütörtök: a szabás-varrás tanfolyam másik csoportja jön; pénteik: szünnap; szombat: klubdiszkó, rendszerint valami kiegészítő játékos vetélkedővel. Persze ezzel korántsem teljes a heti program, hiszen a klubkönyvtárban tartják a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági (Szakközépiskola kihelyezett tagozatának óráit, s a Vöröskereszttől a takarékszövet- zeteig minden szerv itt tartja értekezleteit, megbeszéléseit. S a spontán látogatók nyitástól zárásiig megtöltik az előcsarnokot, amely az épület leghasználhatóbb helyisége. Mert az 1972-ben épült klubkonyvtár — mi tagadás — nem a legszerencsésebb létesítmény. A 120 főt befogadó nagyterem — mered,ek és mozdíthatatlan széksorokkal telerakott nézőtere miatt — úgyszólván csak vetítésre alkalmas. Színpada tenyérnyi. A nagyterem mögött van a házasságkötő terem. Zsúfoltabb hétköznapokon nemcsak „igent”, mást is mondanak ebben a teremben, mert egy-egy gyűlés vagy más jellegű összejövetel is itt kap helyet. A KÖNYVTÁR viszonylag nagy alapterületű. Gazdag, több rrúnt 15 ezer kötetből álló gyűjtemény várja az olvasni szerető kőtelkieket. Tavaly 107 tizennégy éven aluli és 211 felnőtt olvasója volt a könyvtárnak, a felnőttek összesen nyolcezer kötet könyvet kölcsönöztek. A település növekvő lélekszámúhoz — ez idő tájt 2500 lakos — viszonyítva közepesen működő könyvtárról beszélhetünk. A könyvtár támogatása — 25 ezer forint könyvbeszerzésre évente — fölötte van a járási átlagnak, látogatottsága viszont jóval alatta. A könyvtár vezetője, Tiniéi Ilona — albogy a falu lakói ismerik és szólítják — Ilonka néni így szól: — Negyvenegy évig tanítottam, húsz éve dolgozom a könyvtárban. A nyolcvanegy évemmel biztosan én vagyok a megye legidősebb könyvtárosa. Annak idején 7—800 olvasóm is volt, mostanában évről évre csökken a számuk. Higgye el, nincs idejük az embereknek könyvtárba járni. Munka, iskola, háztáji, jószág — rohanás lett az élet. A faluban élő értelmiségiek közül sem jár senki ide, néha-néha egy-egy pedagógus, ha nagyon kell valamilyen könyv. Az olvasóim többsége idősebb ember és gyerekek. — Nem lesz könnyű dolga az utódomnak, aki talán nem sokára fölvált majd a könyvtárban. HÉTFŐN este — ahogy máskor is lenni szokott — megtelik a klubkönyvtár előcsarnoka. Egyed István 19 éves, rakodómunkás a tsz- ben, a büfépult végéről nézi a pingpongozókat. — Gyakran jár ide? — Majdnem minden este. — Mi vonzza ide? — Hát... a játékok, meg aztán a társaság, lehet beszélgetni. zenét hallgatni. Mégiscsak közösségben van itt az ember. — Ha választhatna, hol lakna legszívesebben ? — Itt, csakis itt. A megszokott környezetéből nem megy el az ember. — Csak ezért? — Nem egészen. Az általános iskola után Pesten akartam szakmát tanulni, hentes szerettem volna lenni. Nem vették fel és elmentem dolgozni a tsz-be. 53 éves édesanyámat agyvérzés érte, azóta is beteg, édesapám Szolnokra jár el dolgozni, csak én vagyok itthon. Szóval — minden ideköt. Szmetana Ferenc Muntyán Miklóst keresi. Együtt játszanak a klubkönyvtár beatzenekarában. Szmetana Ferenc Nagykörűből jár át mind,en nap Kőtelekre — itt dolgozik a tsz-ben. Most igen jó kedve van — bejutott a „Jász-Nagykun farsang” amatőr táncdalénékes- vetélkedőjénék döntőjébe. — Nagykörűn is van művelődési otthon. Mégis inkább ide jár? — Inkább Ide, mert itt azért esténként jobban el lehet tölteni az időt. Mega zenekar miatt is. Pávakör, ifjúsági klub, beatzenekar. szombat esti táncmulatság, rend, tisztaság, meleg, pontos nyitva- tartás, játékok, tv, szép könyvtár, hetente kétszer filmvetités. Kicsi-e vagy sem a kőtelki klubkönyvtár kínálata a csöndes téli estékre — nehéz lenne eldönteni. Egy ekkora település — amely ráadásul három másik község (Tiszasüly, Csataszög, Nagykörű) közigazgatási központja is — elképzelhető ideális közművelődési modelljébe természetesen sokkal több „férne”, sőt nem rugaszkodunk el túlzottan a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy a kőtelki intézménynek valamiféle központi szerepet kellene játszania a társközségek közművelődésében is. Ám az intézmény jelenlegi működési feltételei nem sok elképzelésnek engednek teret. Föntebb részleteztük, hogy a létesítményben elég szűkösen „fér el” az is, ami van. A költségvetése pedig csak a legszükségesebbekre elegendő. AKI KERES, így is talál magának való elfoglaltságot a klubkönyvtárban. A két évvel ezelőtt alakult pávakör tagjai például remekül érzik magukat a közösségben. A 76 éves Tari József- né, „Herrnin néni”: — A férjem meghalt, három gyerekem, hét unokám, négy dédunokám van, én meg egyidős vagyok a fejemmel, nem hagyhatom el magam, ezért járok ide énekelni. A harminckét éves Márkus Imréné — három fiú büszke édesanyja — alapítótagja a körnek: — A közös éneklés a legjobb a világon, csak az a kár, hogy a férjem nem jár ide, merthogy nincs hallása. Bozsó István 61 éves nyugdíjas tsz-tag: — Hosonlít ez a „páva” egy jó gyógyfürdőhöz. Amikor szóltak, hogy szervezik a kört, rögtön jöttem — addig egyéb híján a templomba jártam énekelni. Muntyán Miklós, lelkes énekszakos pedagógus híján, a pávákört is vezeti, körülnéz a klubszobában, ahol az énekes kedvű kőtelkiek gyülekeznek. — Ketten hiányoznak — állapítja meg. — Hát akkor menjünk sorjában. Először: „Szőke Tisza haragjában megáradt”, aztán „A kőtelki templomtorony, jaj, de mesz- szire ellátszik.. AZZAL RÁZENDÍTENEK. A nótaszó kihömpölyög az utcára, ahol csak egy-két ember igyekszik hazafelé a tejbegyűjtő csarnokból. Különben: csöndes az este. Szabó János
