Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-12 / 35. szám
1980. február 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 5 KITÜNTETÉS Vad Andráshák, a törökszentmiklósi városi pártbizottság volt első titkárának, több évtizedes munkásmozgalmi tevékenységéért, nyugállományba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést az Elnöki Tanács nevében Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára adta át. ^QlndlámJiavaiii Amit a rádió a fiatal hallgatóknak kínál: nemcsak az adások összidejét, de tartalmát tekintve is jelentős. Sok színvonalas műsor van, amiért érdemes a rádió mellé ülni a fiataloknak, vagy — hogy az oly elterjedt szokást említsük — a sportszatyrok, a divatos válltáskák alján magukkal vinni a kis hordozható készülékeket. (Talán nem csak a könnyűzenei műsorok kedvéért terjedt el az utóbbi fajta „mobil rádiózás”.) Belehallgatva is Nem is túlzunk különösebben, ha azt állítjuk — a rádióban minden nap — és főképp: minden délután — a fiataloké. Elég egy pillantást vetni a napi műsorokra — ipersze sokkal meggyőzőbb meghallgatni néhány adást. Sőt, gyakorta a „belehallgatás” is érdekfeszítő lehet, esetenként a teljesség érzetét kelti a rá- diózóban. Számos ifjúsági műsor közül talán az „Ötödik sebesség” című, hetente három alkalommal jelentkező adás az, amely a „belehallgatok” igényeit is kielégíti. Friss mondanivalójú, változatos, a hétköznapi aktualitásokra szellemesen és érzékenyen reagáló műsor az „Ötödik ...”, amelynek — egy-, két-, háromperces részletei, kisriportjai, minijegyzetei önálló rádiós újságírói teljesítmények. Mindez „élőben” — vagy legalábbis: mindenkor az „élőegyenes” tökéletes illúzióját keltve — vállalva az ilyen típusú adások minden veszélyét. buktatóját. (Ezért nem lehet igazán bosszankodni • az adásokban egyébként sem gyakran előforduló esetlenségek, döccenők miatt.) „Ifjúság — politika — kultúra” — ez az „Ötödik sebesség” alcíme, s az alcím lényegében pontosan utal is a tartalomra: ízig- vérig ifjúsági, valóban politikai, és tartalmas, érdekes kulturális műsort hallgathatnak a fiatalok hetente háromszor. Ritkábban jelentkező, „fel- nőttesebb” adás a „Nem mondhatom el senkinek” című. Lényege: beleszólhat a hallgató, sőt, kell is, hogy beleszóljon. Legutóbb a kapcsolatok kialakulásának, erősítésének. felbomlásának okait, fázisait elemezték — emberi és társadalmi viszonylatokba helyezve — az adásban megszólaló szakemberek, kiindulópontként véve a hallgatók kérdéseit, beleszólásait. Kitűnő műsor volt, mert nem maradt adós az általános érvényű következtetések levonásával sem. Az Ifjúsági Rádiószínpad is jól sikerült bemutatóval jelentkezett a múlt héten. „Az Éden melléke” címmel elhangzott rádiójáték szerzője, Köteles Pál jó érzékkel fedezte fel (a hallgató számára is) egy nevelő- intézetben élő lány történetében a drámai magot. Röviden Figyelemre méltó volt a TIT és a rádió közös kerékasztal-sorozatának immár negyedik adása. „Az irodalom a gyorsuló időben” legutóbbi beszélgetésének résztvevői ezúttal a világmindenség ismert keretein túl kalandozó science fiction irodalomról cseréltek — nyilvánosan — gondolatokat. Ami kissé hiányzott a műsorból: a művészi erejű, irodalmi illusztráció. — eszjé — Fagyos hangulat, gyér érdeklődés Hótvégl események a művelődési központban Viharos tánc a színpadon Szolnok, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nagyterme, szombat este Hét óra. Györgyfalvay Katalin, a Népszínház táncegyüttese vezetőjének okos bevezető szavaival kezdődött a „Szolnoki Táncszinpad” sorozatának legutóbbi bemutatója. miKirBr FEDORA A másfél évvel ezelőtt alakult együttes Rossa— Gyöngyfalvay—Szigeti „Rondo” című kompozíciójával kezdett, majd a „Tusa” című szerzemény nagyszerű verbunkjával folytatta előadását. A táncosok tökéletes összmunkája, a zenekar tudása csodálnivaló — a táncok, néptáncok ihlette színpadi látomások. Groteszk dráma, mint a „Rekviem” vagy sejtelmes, szerelmes líra, mint a „kettős-lakodalmas”. Minden adott volt egy forró hangulatú emlékezetes estéhez. Azazhogy, ... Az előadás végén mindössze ötvenkét pár tenyér verődött tapsra. A „Táncszínpad” korábbi bemutatóin telt ház, vagy legalább erős félház gyűlt össze. Szombat este fagyos hangulatban, feszengve néztük az előadást; széksoronként egy-két néző a hatalmas teremben. Az előadás propagandájával, a közönségszervezéssel alighanem valami hiba lehetett. (Ezúttal a szombat esti tévéműsor sem húzhatta keresztül a szervezők számítását.) Vasárnap este negyvennégyen ültünk a „Maszk nélkül” sorozat előadásán. Tehát gyenge félház volt a földszinti klubban. (Az előadás kezdete előtt ért véget az előtérben, méla érdektelenség kíséretéjjen a „Kopogó” című. néptánc-tanítást kínáló ifjúsági program.) őszintén szólva, nem sokat vesztettek, akik nem látták Nagy Attila, háromszoros Jászal-díjas és Lelkes Dalma színművészek „Élni az embernek kevés” című műsorát. Az est — sok más apró ok mellett — elsősorban a szereplők gyengébb teljesítménye, valamiféle „szerepenkívülisége” miatt nem válhatott igazán sikerré. Ami kár, mert a műsor anyaga erős, ellenpontozásra is épülő szerkezete alkalmas gondolatok kibontakoztatására. Néha bizony csak a szép, és nagy versek szövegét hallottuk: Ady Endre, József Attila, Szécsi Margit, Ladányi Mihály, Váci Mihály, Gyurkovics Tibor, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád műveit. (Az „Óda” esetében — Nagy Attila mondta — a szöveget sem pontosan.) Lelkes Dalma Szécsi Margit „Ballada” című versét nagyon érzékletesen, asszociációkat keltő módon mondta el, később viszont kegyetlenül kínpad- ra vonta Tóth Árpád remekművét az „Esti sugár- koszorút”. A tétel sajnos fáj dalmasan beigazolódott: egy vers — pódiumműsorhoz önmagában nem elegendő néhány klasszikus értékű, szép mű. Az előadást a hátsó sorból néztük végig. Fél órán keresztül zavart az előtérből behallatszó lárma (később ez megszűnt, mert becsuktak egy ajtót), majd a hátsó „nézőtéri” ajtó nyílt percről percre idegtépő lassúsággal. Az előkészítés, a szervezés-propaganda mellett, a rendezvények zavartalan lebonyolítása is a házigazda intézmény feladata ... Sz. J. Igazán hasznos megnézni Billy Wilder Fedora című színes NSZK—francia filmjét, mert segít különbséget tenni a jó és a rossz film között. Á Fedora után szinte kézzelfoghatóvá válik számunkra, hogy az utóbbi hónapokban. mennyire elkényeztetett bennünket a magyar filmgyártás és a film- forgalmazás. Emlékeztetőül: Ajándék ez a nap — Gothár Péter kimagasló értékű alkotása — Jancsó Magyar rapszódiája, Szabó Isitván vitatott, de mégis lenyűgöző filmje, a Bizalom, vagy a külföldiek: a Hair, a „Pántéieon”, az őszi szonáta, a Gondviselés ... sorolhatnánk... Aztán jött a Fedora. De minek? Csak ismételni tudjuk: azért, hogy tudjunk különbséget tenni. Nem szeretnénk persze, ha a cinizmusáról is világhírű rendezőt, Billy Wildert a Fedora miatt „kiátkozná” a magyar közönség, azért érdemeit is idézzük: ő rendezte A vád tanúját, a Van aki forrón szereti című nagysikerű filmet, sőt a Legénylakást is. Ám az idő mindenkit le akar gyűrni, s a Fedora alapján úgy tűnik, a hetven éven félüli rendezővel szemben győzött is. Végeredményben nagyon nehéz eldönteni, hogy mit akart Wilder a Fedorával — biztos nagyot, felemelőt, ugyanakkor mindenki számára meg kapót szeretett volna alkotni, de mi csúfján egy olyan melodrámát látunk, amelyiken azt se tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk. A munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyének országos területi középdöntőjét Miskolcon rendezték meg. A versenyen Borsod, Szabolcs, Hajdú, Heves, Nógrád és Szolnok megye legjobb vers- és prózamondói mérték össze tudásukat. A zsűri harminchat versenyzőből A Fedorához hasonló gügye történetecskét nem is emlékszünk, mikor láttunk utoljára a sokait megért magyar mozikban. Jó, láttunk már ilyet, adja alább a krónikás, de legalább „tupíroz- va”. Mert köztudott, hogy a legszegényebb asztal is lehet szépen díszített, a leg- banálisabb történetecskét is lehet jól tálalni. Lehet, de nem törvényszerű. Példa erre a Fedora: világsztárok sokasága igyekszik elhitetni velünk, hogy látunk valamit. De lehet, hogy ez sem igaz, talán az a valószínűbb, hogy Mario Adorfo, Henry Fonda, Michael York, Marthe Kéller és a többiek meg sem próbálják menteni a menthetetlent. Bizonyítja a Fedora esete, hogy a színész mindig megérzi hogy mennyit kell önmagából adnia egy-egy előadás sikeréhez. Így jön ki a Fedora végeredménye — bár a számok nem tudják kifejezni a mérhetetlent — semmi meg semmi, az semmi. De sebaj, filmszínházaink majd csak túlesnek a Fedora vetítési napjain, mint a gyerek a bárányhimlőn — közben azért biztos emlegetik azokat, akik nyakukba hozták a bajt, vagyis a filmátvevőket —. aztán végleg kimúlik a Fedora, odakerül, ahová való, valamelyik filmarchívum eldugott, poros polcára. Ám ha a filmarchívpm netán raktározási gondokkal küzd, ami elképzelhető, meggondolandó, ott-e a helye ... választotta ki azt a tizenkettőt, akik részt vehetnek április 18-án és 19-én Salgótarjánban. az országos döntőn. Közülük öten — Borbély Erzsébet, Perge Judit, Nagy Ferenc, Jancskár Lajos és Barna Sándor — Szolnok megyeiek. Tiszai Lajos Munkásfiatalok vers- és prózamondó versenye Öten az országos döntőben Hírül adtuk, hogy szombaton a túr- kevei Finta Múzeumban megnyitották a nagykun városok amalfőr képzőművészeinek 111. pályázati kiállítását. Az igen színvonalas, 52 alkotást bemutató tárlatból képösszeállításunkban adunk ízelítőt. Tárlat a Finta Múzeumban Tóth Kálmán (Kisúiuállás) Bika Ivánné Mihalik Magdolna (Túrkeve) festményei Talamasz Lajos (Túrkeve) Subás Dr. Kádas Zsigmond (Mezőtúr) alumíniumöntése
