Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
1980. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szerte a megyében készülnek a gazdaságok a tavaszi műtrágyázásra. Képünkön a tisza- földvári állomás, ahonnan vontatókon szállítják tovább a vasúton érkező vegyszereket Téma: a kutatás Szolnokon tartott ülést a Debreceni Akadémiai Bizottság Tegnap Szolnokon, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán ülést tartott a Debreceni Akadémiai Bizottság politikatudományi munkabizottsága. Az ülés Szabolcs- Szatmár, Hajdú-Bihar és Szolnok megyéből érkezett képviselőit dr. Farkas Dezső egyetemi tanár, a munkabizottság elnöke köszöntötte, majd két témában hangzott el előadás. Dr. Hallay Tibor kandidátus, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese „Az MSZMP XII. kongresz- szusának irányelvei és a politikakutatás feladatai” címmel tartott előadást, majd dr. Ungor Tibor, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatója a tudományos kutatások Szolnok megyei helyzetéről, lehetőségeiről és eredményeiről szólt előadásában. A munkabizottsági ülés aktuális, szervezeti kérdésekkel kapcsolatos megbeszéléssel zárult. Gondot okoztak a vetési varjak Télutói mérleg A kemény tél, a talajt hosszú heteken át borító hótakaró megsokszorozta a vadvédelem feladatait. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a védettebb területekre tömörült vadállomány megmaradjon és megfelelő kondícióban vészelje át a hideg évszakot: a következő évi szaporulat bőven „fizet” a gondoskodásért. — A múlt év végén 161 vagon szemes-, 18 vagon szá- lastakarmány és mintegy 23 vagon lédús répa, káposzta, siló állt vadásztársaságaink rendelkezésére, sőt emellett még húsz vagonnyi vegyes ocsú is. Ezek nagy része már elfogyott. Van olyan területünk, ahol szemestakarmányból a múlt évinek tízszeresét etettük fel. Az abádsza- lóki területen például három vontató szinte állandóan ta- karmányozott — sorolja Munkácsi István megyei fővadász. Ha nagyobb költséggel is, de kellő mennyiségű és minőségű élelemhez jutottak vadjaink a társaságok jóvoltából, és az elkövetkező időszakban is megfelelően gondoskodnak róluk. — Gondot a vetési varjak akozitak. Van (olyan fácánetetőnk, amit naponta fel kellett tölteni, mert a varjak elették a magvakat a vadmadarak elől. Nemcsak a mezőgazdasági termelést veszélyeztetik, óriási károkat okozva a vetésekben, ellenségei a vadgazdálkodásnak is. Megeszik a tojásokat, pusztítják az apróvadakat, járványokat terjesztenek. Több millióra elszaporodtak, sőt ilyenkor még a Kárpátokból is idejönnek, fegyverrel már képtelenség ritkítani őket. — Hatásosabb védekezési eszköz? t — Tojásba injekciózott méreggel már csak ebben az évben harcolhatunk ellenük, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal a védett ragadozók pusztulása miatt betiltotta ezt a lehetőséget. Kidolgoztak már egy úgynevezett altatásos mérgezési módszert, amit a nagy- és apróvadak befogásánál is alkalmazunk. A vadak felébrednek, az alvó varjaikat meg el lehet pusztítani... — Most, a tél vége felé közeledvén, mar megállapíthatjuk, hogy jól vészelték át a hideget vadjaink. Szép törzsállományunk maradt erfe az évre a szaporításhoz, és ha a tavaszi-nyári időjárás is kedvező lesz, tovább javíthatjuk vadgazdálkodási eredményeinket. — rónai — Négy keréken Tizennégyen alapították a brigádot A 4-es főúton, a 111. kilométerkő közelében egy gondosan földbe „ültetett”, fekete teherautókerék őrzi a mezőtúriak parkolóját. Mellette kis tábla: Patronáló az Alföldi Téglaipari Vállalat, Dobrovolszkij Szocialista Brigádja, Mezőtúr. Évtizede együtt A brigád majdnem évtizedes történetét Irházi Imre, Sólyom István és Busi Ferenc eleveníti fel. A többiek úton vannak, vagy útra készülnek. Gépkocsivezetők. Kilenc éve sorra alakultak a brigádok a vállalatnál. A gépkocsivezetőbrigád „keresztapja” Aranyi Sándor lett. ö javasolta, hogy a tudomány és a technika haladásáért életét áldozó űrhajós, a szerencsétlenül járt Szojuz űrhajó parancsnoka — Dobrovolszkij nevét vegyék fel. Tizennégyen alapították a brigádot, ma huszonheten vannak. Többsége ZliL-en és Rábán dolgozik, nyolc személygépkocsi ős öt, különböző kategóriájú autóbusz tartozik hozzájuk. A brigád vezetője az alakulástól 1977-ig Irházi Imre volt. akkor, más megbízatásra való tekintettel kérte, hogy másik vezetőt válasz- szanak helyette. A tagság egyhangúlag Sólyom Istvánra szavazott. Sólyom István 29 éve sofőr, most Barkast vezet. Azelőtt Volga személygépkocsival 200 ezer kilométert tett meg nagyobb javítás nélkül. Tagja a városi tanácsnak. Felesége a Volánnál dolgozik, fia éppen katona. Brigádvezetői stílusa tulajdonképpen a személyes példamutatás — magyarázza — hisz bizonyos szempontból szerencsés a helyzete Az előző brigádveze'ő gépjárműelőadó, így állandó, közvetlen kapcsolatban áll mindenkivel. A helyettes — Busi Ferenc — munkavédelmi csoportvezető, alapító tag és munkaköréből eredően szintén közelről ismeri mindannyiójuk gondját- baját. Általában kéthetente, a szombati karbantartás után gyűlnek össze. Egy ilyen brigádgyűlésen merült fel az autóparkoló gondozásának ötlete. Környezetvédelem sofőrszemmel készítenek. Vállalásaikat rendre teljesítik. A naplóban köszönő levelek sokasága. Szabad idejük legnagyobb közös élményét a kirándulások jelentik. Tavaly nyáron Nyugat-Magyarországot járták be. Közös vacsoráikat az idegenek is megbámulták. Jó torkú, jó hangú emberek. Előfordult, hogy népi együttesnek nézték őket, s „amatőrök” is csatlakoztak dalárdájukhoz. Mivel hárman vadászok, decemberben elmaradhatatlan a nyúl-, tavasz- szal az őzvacsora. Gyerekeiket külön egynapos kirándulásra viszik minden évben. Az ötszörös aranykoszorús Dobrovolszkij brigád szívesen fogadja a fiatalokat. Jelenleg két ifjú sofőr „tölti próbaidejét. A vállalati ünnepségek közül a nőnapot és a nyugdíjasok napját rendszeresen a brigád rendezi. Évről évre beneveznek a „Vezess balesetmentesen!” mozgalomba. Tavaly elsők lettek a megyében. „Milliomosuk” Magda Sándor, aki ráadásul Robur autóbuszával ötszázezer kilométert ment fődarabcsere nélkül. A teljesítményt az NDK-beli gyár is elismerte. Egri Sándor Kockázati alap Biztonságot ad i úlzás azt mondani, hogy nem hajtottak végre belőle semmit a megyében, hiszen ez a rendelet, ez a szabályozó mint annyi más, gazdálkodást feltételez. Vagyis azt, hogy azok, akikre vonatkozik: töprengenek. morfondíroznak rajta, kalkulálnak, osztanak, szoroznak. Az a kitétel viszont, hogy „nem valósítottak meg belőle semmit”, könnyen azt jelenthetné, hogy az illető vezetők-be- osztottak „nem mozdultak”, figyelmen kívül hagyták, el- szalasztották — s még sorolhatnánk — az álltaimat. Figyelmetlenségük vagy tehet- ségtelenségük, alkalmatlanságuk miatt. Pedig dehogy. Az említett rendelet most ünnepli az idén fél évtizedes jubileumát. Azért született. hogy az építés- és technológiai szervezést főtevékenységként végző szervezetek, köznapi nyelven a tervezők, létrehozzanak — létre hozhassanak úgynevezett tervezésfejlesztési és kockázati alapot. Kockázat? A tervezőknél? önmagukban ezek a kérdések is figyelemre méltóak. Hogyan? Miért pont ott? Különösen akkor figyel fel rájuk laikus vagy szakember, amikor tudja, hogy a kockázat egyre inkább teret követel magának a vállalkozásokban. Az említett rendelet pedig erre lehetőséget ad. Vagyis summázva: a tervező megállapodhat a megrendelővel, hogy a beruházás az objektum költségeinek megtakarításából — legyen az gyártási, üzemeltetési — közösen részesedik. Ha tehát egy 10 milliós létesítmény nem kerül ésszerűsítés, kísérletezés, típustervek fel- használásáa miatt csak kilencbe, akkor jut a megtakarításból a tervezőknek is. Kockázati alap létrehozására azért van szükség, hogy a többletköltséget— mert előfordulhat a létesítmény nem 10, hanem 11 millió forintba kerül — legyen miből fizetni. A járandóság nagysága is megállapodás kérdése. A tervező tehát morfondírozhat — hiszen pénztárcája vastagodik — az egyezség révén a megtakarításokkal. (A kockázati alapból pénzelhetők pályá?atok, a tervezés fejlesztését segítő számítástechnikai módszerek. Ezek mind a szabályozó végrehajtását segítik, ugyanakkor siker esetén a kockázatból elkönyvelhető összeg egy hányadát a részesedési alap kiegészítésére fordíthatják. (A tervező, valamint a megrendelő érdeke a töprengés, az ezzel járó megtakarítás. Hogy nem éltek a lehetőségekkel Szolnok megyében az öt esztendő alatt, ennek oka, hogy az építésben részt vevő kivitelezők nem részesedtek a megtakarítás hasznából. Így ők úgymond karbatett kézzel nézhették a tervező, a beruházó igyekvését. Nem részesedtek a megtakarított összegből, sőt időnként érdekeik pont ellentétben álltak a másik kettő kockázataival. A szabályozók ugyanis arra ösztönöztek, hogy a minél kevesebb munkaerőt igénylő technológiát alkalmazzák az építő vállalatok. Nyereségük, termelési értékük növelése is többnyire a gépesíthető, de drágább, nagyobb anyagi értékek beépítését — panelek, drágább vakolási módok — alkalmazását óhajtották. (Ha tehát egy épületet a tervező elképzelt vályogból, de a kivitelező csak betonelemekből volt hajlandó megvalósítani, akkor töprengés ide vagy oda — különösen ha a beruházónak fontos, sürgős volt az objektum elkészülte — maradt a panel.) A szabályozó lehetőséget adott a megállapodásra, s kötelezett kockázati alap létrehozására. A megyében megállapodás tervező és kivitelező között, ugyanígy tervező és megrendelő között nem született, a kockázati alap viszont egyre csak gyűlt. A szolnoki tervező iroda például majd félmillió forintot könyvelhet el ebben a rovatban. Finanszíroztak belőle itt számítástechnikai megoldást, pályázatokat. Típustervek létrehozását a megyei megrendelők változó igényei, különböző kívánságai nem tették lehetővé. őst a szabályozókat módosították, tehát a kockázatba „beszállhat” a kivitelező is. A módosítás szerint ugyanis a költségmegtakarítás, vagy veszteség — tervezőt megillető részét megoszthatják a kivitelező vállalatokkal. Kérdés: az alkalom vajon most is csak lehetőség marad? H. J. Az ötös úton, Lajosmizse környékén láttak egy mindig tiszta, rendezett parkolót. Kiderült, hogy egy sofőrkollektíva gondozza brigádvállalásban. Tetszett a parkoló is, az ötlet is. De mindjárt felmerült a jogos aggály: vajon tudják-e majd teljesíteni a vállalásukat? A brigád névtáblája nem egy szemetes területet fög-e őrizni, a szégyenfoltjukká válik ? . Megállapodtak, hogy ez csak rajtuk múlik. A KPM örömmel fogadta ajánlatukat’ és közösen jelöltek ki egy parkolót leggyakrabban járt útvonalukon, a 4-es számú főútvonal 111-es kilométerénél. A „kellékeket előre elkészítették, és tavaly egy márciusi szabad szombaton szállították a helyszínre. Máig emlékezetes, milyen kellemetlen, szeles idő volt, ám a közös ebéd mégis elkészült a bográcsban, mue végeztek a munkával. Minden a helyére került, az asztaltól nem messze tűz- rakóhelyet is kialakítottak.. A követ valahonnan messziről hozták, egy ház kimaradt építési anyagából kérték. Jelképüknek, a ke-éknek hamarosan nyoma veszett. Az újabb kerék jövőjét már jobban „megalapozták” legalább félméteres betonba ágyazták tartóvasát. A brigádvezetővel egyetértünk abban, hogy a kulturált parkolót létrehozni könnyebb volt, mint megőrizni. Ám ezen a téren sem szégyenkezhetnek. Egyikőjük sem megy el a parkoló mellett úgy, hogy legalább le ne lassítana. Legtöbbször elég néhány percre megállni, összekapkodni a szemetet, megigazítani a kifordult téglát, letörölni az asztalt. A parkoló szélére ültetett apró cserjéket nyáron naponta locsolja, aki éppen arra jár. A szemeteskukát a KPM üríti rendszeresen. Nem elvtelen egyenlösdl Mikor elégedettek? Ha látják, hogy az autósak nyugodtan, kényelmesen kipakolva, tiszta, kellemes környezetben fogyasztják az elemózsiát, vagy a frissítő kávét. Az egyik nyári szombaton páran törlőruhával, vizesvödörrel, mosószerrel felszerelve épp végeztek az asztal és a padok lemosásával, amikor egy házaspár megállt tízóraizni. A rendezett környezet láttán jó szóval dicsérték, még konyakkal is megkínálták a parkoló „gazdáit”. A brigádnaplót Busi Ferenccel lapozgatjuk. Munkájukról félévenként önértékelést, a felelősök értékelést Pedagógus pártbizottság alakult Szolnokon Szolnok város kommunista pedagógusainak képviseletében, a pártalapszervezetek- ben megválasztott 100 küldött közül kilencvenhatan jelenték meg tegnap délután a városi tanács épületének nagytermében, hogy létrehozzák a pedagógus pártbizottságot. Miután a küldöttek megválasztották a pártértekezlet tisztségviselőit, Jakatics Árpád, a városi pártbizottság titkára tartott tájékoztatót, és indokolta meg a pedagógus pártbizottság létrehozásának szükségességét. Így többek között elmondta: a hatvanas évek elején mindössze egy pedagógus párt- alapszervezet volt Szolnokon. Jelenleg 26 kommunista közösség dolgozik az intézményekben és a párttagok szá-_ ma 391. Munkájuk összefogásához, szakszerűbb, közvetlenebb irányításához, segítéséhez szükség van a pártbizottságra. Az oktatásügy egyébként is nagy ágazat a megyeszékhelyen, hiszen 32 intézményben folyik valamilyen szintű — alap-, középfokú, főiskolai vagy felnőtt —, tanítás. A dolgozók száma több mint kétezer, és közülük az 1300 pedagógus mintegy húszezer iskoláskorút és felnőttet oktat. És bár az egyes intézmények önállóak, mégis a nevelés folyamatában egységes egészet alkotnak, közösen dolgoznak a párt oktatáspolitikai határozatának végrehajtásáért. Megértek tehát a feltételek ahhoz, hogy létrejöjjön a pedagógus pártbizottság; amelyre elsősorban az a feladat hárul, hogy céltudatosan munkálkodjék, segítse a párt- a lapszervezetek munkáját, ezáltal növekedjen a politikai munka színvonala e közösségekben. A küldöttek megválasztották a 31 tagú pártbizottságot és a 10 küldöttet a városi pártértekezletre. A - testület ezután megtartotta első ülését, ahol saját tagjai sorából megválasztotta a héttagú végrehajtó bizottságot, és a különböző munkabizottságokat. A pedagógus pártbizottság titkára Berki Ferencné, az újvárosi iskola igazgató- helyettese lett. Magyar—szovjet szerződés Kényelmesebb Lada, hatezer Ikarus Több mint 400 millió rubel értékű szerződést írt alá tegnap Tóth László Pál, a Mogürt és N. M. Dmitrijev, a szovjet Avtoexport össz- szövetségi Egyesülés vezér- igazgatója, a magyar külkereskedelmi vállalat székházában. A megállapodás alapján a magyar ipar több mint 6 ezer Ikarus autóbuszt szállít partnerének. Ez a mennyiség, autóbuszok exportjában egyedülálló a világon. Ezenkívül 100 millió rubel értékű pótalkatrészt is exportálunk a Szovjetunióba, az ott üzemelő sok tízezer magyar busz zavartalan üzemeltetéséhez. Az Avtoexport ebben az évben 48 500 személygépkocsit szállít hazánkba. Ezen belül a legtöbb, mintegy 45 ezer, a különböző Ladákból érkezik, a választékot 1500 Zaporozsec, 1000 Moszkvics és 1000 Volga gazdagítja. Az aláírás alkalmából elmondták: a Lada gépkocsik közül az 1200-as és az 1300-as már az év elejétől új típusú karburátorral és új vákuum- szabályzós gyújtáselosztóval felszerelve érkezik.
