Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 7. Jugoszlávia A családok védelmében Szociálpolitika Lengyelországban Számvetéshez készülőd­nek Lengyelországban: feb­ruár 11—13-án tartja VIII. kongresszusát a Lengyel Egyesült Munkáspárt. Az elmúlt évek eredményednek, a fellmielriült problémáknak áttekintésénél jelentőségének megfelelően foglalkoznak a szociálpolitika kérdéseivel is. Ez érthető, hiszen az egész­ségügyi, családjogi, társada- lampolitikai, stb. intézkedé­sek az emberek millióit érintik. A családok, a nők és a gyermekek védelmében-, helyzetük javítására hozott törvények a hetvenes évek­ben álltak össze egységes rendszerré. Az üzemekben összevont munkaügyi osztá­lyokat állítattak fel: ezek kezelik a bér- és jutalmazá­si, lakás- és szociális alapot. Ilyen alapokból finanszíroz­zák a munkásak üdültetését, a kulturális rendezvényeket és a gyermekjóléti intézmé­nyeket. Az elmúlt években a tár­sadalmi juttatások új formá­it vezették be, fokozatosan — a pénzügyi lehetőségek fi­gyelembe vételével — emel­ték az alacsony béreket és nyugdíjakat. (A nyugdíjeme­lések szükségességére utal, hogy — az ország fiatal kor­osztályainak viszonylag ma­gas aránya ellenére — Len­gyelországban is emelkedik a munkából kiöregedettek rétege.) Az 1378 májusi fi­zetésemelések például majd­nem egymillió dolgozót érin­tettek: ekkor 1600 zloty-ban állapították meg a minimális béreket. A nyugdíjakra és járadékokra fordított összeg már 100 milliárd zloty körül jár. Lengyelország az elsők.kö­zött vezette be a világon a minden állampolgárra kiter­jedő táppénz-jogosultságot. Tehát gyakorlatilag minden­ki ,—- a falusi lakosság is — jogosut az ingyenes orvosi ellátásra. A gyermekek 99,4 százaléka már kórházban születik. Lengyelországban külön családjogi bíróságok működ­nek: ezek foglalkoznak a válási, gyermektartási, gon­dozási, ifjúság- és gyermek­védelmi ügyekkel. Dolgoznak a gyermektartási jogszabá­lyok reformján. Kényszer- elvonókúrára küldhetik az alkoholistáikat és résztvesz- nek az örökbefogadási dön­tések meghozatalában. A családi ügyekkel foglalkozó állami bizottság megbecsült­ségét jelzi az is, hogy élén a lengyel minisztertanács elnöke áll1. Krk sziget hídja Krk, a legnagyobb ju­goszláv sziget, - a szárazföld közelében helyezkedik eL Partjain összkomfortos ■ szál­lodák és strandok sorakoz­nak. A sziget egyes mélyvizű öbleiben óceánjáró hajók is ■kiköthetnék. Az egyik ilyen öböl partján most nagy fcő- oilajfeldolgozó üzem épül. A tartályhajókkal ideszállított olaj egy részét azonnal to- vábbszállítják majd azon az olajvezetéken, amely a szi­getet átszelve, az épülőfél­ben lévő hídon a szárazföld­re vezet, onnan pedig tovább Jugoszlávia és más országok petrolkémiai üzemeibe. A „Mosztogradne” építési tröszt szakemberei már meg­építették a Krk szigetről a szárazföld felé vezető úton fekvő kis Szent Márk szi­getig terjedő hidat Ezután kezdődik a Szent Márk sziget és a százazföld közti szakasz megépítése. 1980. májusában készül el a több mint 3000 méter hosszú híd, a csővezetéken pedig áram- lani kezd az olaj a száraz­földre. Több, mint tíz év­vel ezelőtt gördült le az első autó a Dácia Autógyár sze­relőszalagjáról. Ma évente 70 ezer kocsi hagyja el a gyárat, s Pitestiben már fo­lyik az újabb szere­lőszalag építése. Ez lehetővé teszi majd, hogy 1980-ra évente 150 ezer gépkocsit gyártsanak Románia korszerű gépkocsi­gyárában. Börtönszigetből az ifjúság szigete í* > Übrtl Évszázadokon át kalózok, csempészek mene- | déke volt a Pinos-sziget, amely az 1959-es kubai forradalmat megelőző száz évben börtönszigetté alakult át. Az 1976-os közigazgatási reform alap- ' ján különleges tartományi státuszt kapott szí- ; getet 1978-ban, a XI. Világifjúsági Találkozó alkalmából nevezték el az ifjúság szigetének, annak emlékére, hogy 1966-tól kezdődően zöm­mel fiatalok közreműködésével alakult át a hajdan csak börtönéről és szabadkikötőjéről hírhedt terület a mezőgazdaság, a halászat, vi­rágzó tartományává. A forradalom győzelme óta több mint négyszeresére nőtt a lakosság száma, egyedülálló oktatási intézmények sokaságát épí­tették fel, s a tanulók és fiatalok közreműködé­sével 24 ezer hektár citrusligetet ültettek. Ahol hajdan a rabok dolgoztak, ma az ország egyetlen kaolingyára működik Washington és szövetségesei Keserves érdekegyeztetés Amióta az afganisztáni események ürügyén Washing­ton elindította átfogó szovjet­ellenes kampányát, rendkí­vül erőteljes .nyomás neheze­dik az Egyesült Államok nyugat -európai szövetsége­seire és Japánra. Ezek az or­szágok elvben támogatják az Egyesült Államok álláspont­ját az afganisztáni kedés­ben. mihelyt azonban a tény­leges intézkedéseket, illetve az amerikai gyakorlati lépé­sek kapcsán magatartásukat vizsgáljuk, a kép már jóval összetettebb és sokkal kevés­bé kedvező a Carter-kor- mány számára. Megállapít­ható, hogy a washingtoni kampány kezdete óta eltelt időszakiban csak az angol konzervatív kormány és miniszterelnöke, Thatcher asszony biztosította teljes támogatásáról a különböző amerikai lépéseket — a Szovjetunióhoz fűződő ke­reskedelmi kapcsolatok és a kulturális csere sokrétű kor­látozásától kezdve a moszk­vai olimpia Carter által ajánlott bojkottjáig. A töb­biek gyakorlati politikájuk­ban. már jóval tartózkodób­bak, visszafogottabbak.----------o---------­M indez gyökerében annak tulajdonítható, hogy Nyugat- Európában az NSZK és Franciaország, a Távol-Ke­leten pedig Japán alapvető gazdasági érdekei és kötött­ségei lényegesen eltérnek az amerikai érdekektől és elkötelezettségtől. Az említett országok esetében a Szovjet­unióhoz fűződő gazdasági kapcsolatoknak sokszorta na­gyobb súlyuk van, a két­oldalú együttműködés visszaesése tehát súlyos kö­vetkezményekkel járhat. Bo­nyolítja a helyzetet az Irán vonatkozásában folytatott hullámzó amerikai politika is, hiszen Washington euró­pai szövetségeseinek és Ja­pánnak az olajimportjában az iráni kőolaj még mindig meghatározó szerepet ját­szik. A vázolt gazdasági érdek­ellentétekhez különösképpen Nyugat-Európában bizonyos politikai aggodalmak is já­rulnak. Washington végső soron ugyanis azt kívánta' elérni szövetségeseinél, hogy „tágítsák ki a NATO hatá­rait”, vagyis, hogy ezek az országok gazdasági, politikai, esetleg katonai erővel kép­viseltessék magukat az irá­ni— afganisztáni—pakisztáni térségben. (Anglia részéről ennek jelképes támogatása volt néhány brit hadihajó megjelenése a Perzsa-öböl vizein.)----------o---------­A z NSZK és Franciaország azonban elutasította ezeket a követeléseket. Miután Cris- topher amerikai külügymi­niszterhelyettes körbejárta a nyugat-európai fővárosokat, a nyugatnémet kancellár egyeztette politikai elképze­léseit a francia elnökkel. Ezt követően Schmidt magához hívatta Stoessel amerikai nagykövetet. Közölte vele, hogy az NSZK mindenkép­pen meg akarja őrizni az európai enyhülés vívmányait, nyitva akarja hagyni az eny­hülés további kibontakozta­tásának a lehetőségét, és az a véleménye, hogy tovább kell folytatni a leszerelési tárgyalásokat a Szovjetunió­val. Jellemző, hogy mindezek után a rendkívül konzervatív svájci Neue Zürcher Zeitung megállapította: „Franciaor­szág és az NSZK vonakodnak megengedni, hogy belesodor­ják őket egy olyan kam­pányba, amely túlmutat Európa és a NATO hatáinain. Nem akarják egy távoli or­szág miatt az Európában ki­alakított enyhülési klímát veszélyeztetni”. Az események hnásodik szakaszának két lényeges fejleménye volt a Közös Pi­ac nyilatkozata, illetve egy újabb bonni közlemény. Ere­detileg a közöspiaci nyilat­kozatot az amerikai kíván­ságoknak megfelelően és Anglia ösztönzésére rendkí­vül harcias formában fogal­mazták meg. Franciaország és az NSZK ezt ellenezte, így végül a nyilatkozatot meg kellett változtatni. A már idézett svájci lap némi csalódással írja, hogy „a Közös Piac rendkívül tar­tózkodóan fogalmazta meg álláspontját. Lényegében megelégedtek azzal, hogy biztosították: nem fogják saját magatartásukkal alá­aknázni az amerikai szank­ciós politikát”. Röviddel ezután a bonná kancellári hivatal bejelentet­te: Sohimldt moszkvai láto­gatásának és a Honeckerrel tartandó csúcstalálkozójának terve továbbra is érvényben marad. Az események legutóbbi szakaszát Genscher nyugat­német külügyminiszter washingtoni tárgyalásai je­lentették. Vanoe amerikai külügyiminiszter a megbeszé­lés után meglepetésszerűen kijelentette: Washington immár „nem igényli”, hogy az NSZK és más NATO-or- szágok korlátozó intézkedé­seket hozzanak a Szovjet­unióhoz fűződő gazdasági kapcsolataikban...----------o---------­A szövetségesekre neheze­dő amerikai nyomás ennek ellenére komolynak minősít­hető és nyilvánvalóan nem szűnt meg. Az eddigi esemé­nyek ismételten bebizonyí­tották: az USA, illetve Nyu- gat-Euirópa és Japán sok te­kintetben vetélytársa egy­másnak és ez korlátot szab a politikai szolidaritásnak. Megállapítható, hogy az Egyesült Államok legfonto­sabb szövetségesei tudomá­sul vették a Washingtonban kidolgozott szovjetéllenes bojkottpolitikát —, de azt követni (Angliát kivéve) nem hajlandóak. Anélkül, hogy az ellentéteket túlbe­csülnénk — megállapítható, hogy a vázolt érdiekkülönib- ségék reményt és lehetőséget nyújtanak az enyhülési fo­lyamat életbentartására és eredményeinek megőrzésére Európában. —i —c* A Dácia autógyárba!^

Next

/
Thumbnails
Contents