Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 3. Soká jön már » gyerek a bizonyítvánnyal Előkészítés Előrelátás Berki Imre rajzai Importhumor A kereskedő megkérdezi az autóvásárlótól: — Nos, hogy tetszik az új kiskocsija? — Megjárja, csak a lábujjamat szorítja egy kicsit! * * * A feleség így szól jóvágású férjéhez: — Ó jaj, te megcsalsz! — De hiszen már százszor is megmondtam — mentegetőzik a férj, — hogy számomra csak egyetlen asszony van a világon ! — Igen — zokog a féltékeny feleség. — Ez igaz, csak azt nem mondtad, hogy ki eZ az asszony! * * * Az alkalmazott így szól a főnökéhez: — Főnök úr, nyolcnapi szabadságot szeretnék, mert a nővérem férjhez megy. — De hiszen ehhez magának nincs egy egész hétre szüksége — így a főnök. — Dehogynem, főnök úr, hiszen a keresztelőn is ott akarok lenni! * * * A kis Beatrixot éppen fürdetik és Meike, a szomszédók négyéves kislányai, azzal az élénk érdeklődéssel szemléli a tisztálkodás aktusát, amelyet a kislányok régesrégóta az ilyen események iránt szoktak tanúsítani. Karján tartja félkarú, félszemű és egyébként is meglehetősen megviselt babáját. Meike jó ideig szótlanul elmerül a szemlélődésbe, és azután megkérdi: — Mióta van tulajdonképpen a bébitek? — öt hónap óta — feleli mosolyogva az anya. A kis Meike a babájára pillant, végül csodálkozva kiált fel: — Hát ti bezzeg jól karbantartjátok! * * * Olga néni látogatóba megy. Kis unokahúga. Karin bonbonnal kínálja: — Ezt neked tettem félre. Szereted? — Nagyon — feleli a nagynéni, és a bonbont a szájába dugja. — ízlik, néni? — Csoda jó, drágám — Akkor nem értem — mondja a kislány — hogy a Fifi miért köpte ki tegnap?! * * * A rendőr megállítja az autóvezetőt, és elébe tartja a szondát: — Fújjon csak bele! — szólítja fel. — Nem. — Felszólítom, hogy fújjon bele a szondába! — Nem teszem. A rendőr már tombol: — Ha azon nyomban nem fúj bele, akkor én fújok bele maga helyett. De akkor holtbiztosán lebukik! aguk, újságírók kíváncsi emberek, minden rázós témát kiszaglásznak, ezért jobb, ha tőlem, az intézmény vezetőjétől tudja meg a valóságot. Uraságod- nak egy lépést sem kell tennie minek'zaklatná idegesítő kérdéseivel az irodákban dolgozókat, még azt hinnék a szerencsétlenek, hogy már megint itt van nálunk a népi ellenőrzés. Kérem, mi megértettük az időik szavát. Hat hónapja egy pszichológus és egy munka- szervező tevékenykedik intézményünkben. Közvéleménykutatással, a legújabb alkalmassági tesztek, vizsgálati módszerek, munkaszervezési koncepciók segítségével feltérképezték káderhelyzetünket : milyen munkaköröket kell megszüntetni, ki alkalmas ügykörének ellátására, kiket kell áthelyezni, és hogy finoman fogalmazzak, kiktől célszerű megszabadulni. Munkájuk alaposságát bizonyítja, hogy akad-t, alkit tüdőszűrésre, gyomorröntgenre, vizeletvizsgálatira is elküldték, sőt leállíttatták az irodabővítést és az új íróasztalok vásárlását is. O ol volt, hol nem volt, talán még az öperenciás-tengeren is túl, ahol a levágott farkú téeszma- lac túr, volt egyszer egy falucska. Ha rekkent a meleg, ha zúz lepte a kerteket, sosem kavarta föl nyugalmát idegen. Békésen éldegéltek ott a Holt-Kükül- lő partján: szántottak, vetettek. belebetegedtek, szóval mindig minden maradt a régiben. Egy szép napon aztán elvarázsolt üzletkötő jelent meg a vidéken. Megragadta őt a lakók egyszerű viseleté: a népi hacuka. Addig fürkészett, addig szaglászott, mígnem nyomára bukkant a népi hacukaké- szítőknek, meg a népes birkanyájnak: és már meg is született az ötlet. Vas mester, van bőr, — az üzletkötő fizimiskáján is volt — hát miért ne alakítanák meg a Nagy Alakú Hacuka Állam Tröszt (NAHÁT) ottani üzemét? összehívta a népi hacukák mestereit, meg az állami huncutokat, és megalakult a NAHÁT üzemegység. Telt, múlt az idő. A kis üzem szépen gyarapodott, a hacukák keletje Keleten és Nyugaton egyre nőtt. A nagy aukciókon egyre szebb árakat értek el a NAHÁT- hacukák, és a rendkívüli igényű milliomos-csemeték körében is sikké vált a bordó-kockás NAHÁT-vi- selet. Már kamionok hordták a raktárból az árut, és az üzletemberek helikoptereinek leszálló keresztet tettek a szomszédos libalegelőre. A népi hacukaké'szí- tők szakmai tudása is gyarapodott: a belváros berkeiben lázas igyekezettel utánoztak a NAHÁT legújabb modelljeit. Sőt, sokan megfordították a bunda-túrák útvonalát, olyan árakat kaptak Törökországban a NAHÁT-hacuká- ért. És akkor hirtelen megtörtént a baj. Az öreg Piri néni — akinek vajákosBundamese asszony hírét csak megerősíteni látszott a körülmény, hogy minden reggel seprűt helyezett el az üzemi biciklitárolóban — a büfé előtt lábára ejtette a vásárolt kenyeret. Ám a munkavédelem hallani sem akart arról, hogy az esetet, — amelynek következtében Piri néni magassági kormányként szolgáló bal lába eltörött — üzemi balesetnek minősítse. Piri néni ugyan hallott valamit a vállalati munkaügyi döntő- bizottságról, de jobban bízott a maga tehetségében: megátkozta a gyárat. Ettől kezdve nem volt megállás. A vásárlók többé nem bíztak a bolti NAHÁT hacukákban: mind a gyárban akartak vásárolni. A raktár előtt hosszú tömött sorokban álltak az emberek, hogy a — bolti áron, nem kevesebbért! — hozzáférhető hacukákból a legprimőrebbet kapják. Jöttek társzekéren, lóvasúton„ állami rendszámú parádés hintán lakájokkal — de mind-mind hacukáért. A hinták utasai természetesen a főnök irodájába mentek először, ahol a varázsnév elmormogása után mentesülhettek a sorbanállástól, és egyéni kiszolgálásban is részesültek. Egy idő után a Főnök külön készüléket készített telefonjához, amely a lábkapcsoló működtetése után felcsörgette őt, és jelentette neki, hogy ég a festőüzem — ez a mentegetőzés mindig jó ürügyül szolgált a meneküléshez. Ám amikor egy belvárosi úrhölgy, — aki gyalog érkezett, mert az útielőleggel pótolta ki a hacuka vételárát — éhenhalt a sor- banállás közben, betelt a pohár. Az üzemi négyszög úgy határozott, hogy Piri néni segítségét kéri, és busás újítási díjjal próbálja kiengesztelni őt. Piri néni festékgözökbe iburkolózott, aztán kivett egy hét beteg- szabadságot, majd előállt a tippel. A TMK azonnal ráfestette a „Raktár” táblára: „Ha- cuka-mintabolt”. (Mint o bolt, olyan volt eddig is.) De a közönség csalást szimatolt, és messze elkerülte a N AHÁT-üzemegységnek még a környékét is. Nyugodtan dolgozhatnak ezután a hacukakészítők, senki nem zavarta őket. Piri nénit pedig, — aki nemcsak a boszorkány-praktikában, de a szabályozók között is járatos volt — gazdasági tanácsadóvá nevezték ki. Azóta is boldogan élnek ott a hármas víztorony környékén, ha meg nem haltak. Kőhidi Imre Fantasztikus miniatűrök A koldus Az automata koldus nem tágított az ablaktól. — Adakozzanak, könyörüljenek egy szegény,- szerencsétlen emberen — kunyerált fémesen csikorgó hangján, és közben panaszosan hunyorgott 6árga és piros lámpács- káival. — Hordd el magad! — ri- pakodott rá Mrs. Mrouse. — Könyörüljön rajtam! — Mindjárt rád uszítom az automata kutyát! Az automata koldus eltűnt, mert megijedt az automata kutyától. Mrs. Mrouse hallotta, amint már a szomszédok ablakai előtt kunyerált. Hogy elszaporították ezeket a koldusokat... Éppenséggel ^szaporították” őket. Az általános jólét korszakában ugyanis, amikor soha senkinek nem volt szüksége segítségre, külön fel kellett találni az „automata koldusokat” — hogy az irgalom és a jóság erényét megőrizzék az emberi szívekben. A jóság oly szükséges az emberek számára ... Még a csupa elektronika, csupa automatizálás, kibernetizálás korszakában is olyan fontos a jóság ... Mrs. Mrouse kiment az udvarra — és megsimogatta az automata kutyát... Kereslet és kínálat Több háztömb hosszúságú sor kígyózott az utcán: az üzletben szépségtablettákat árusítottak. A szomszédos pultok mögött ásítoztak az eladók: sehogy sem sikerült túladni az elfekvő árun — a jóság-, becsületesség- és ínemeslelkű- ség-tablettákon... „Mennyire igazságtalan ez! — gondolta Cherry (az igazságosság-tablettákat sem kereste senki). — És mikor tanuljuk meg végre észrevenni az igazi értékéket, azt, hogy ne a külsővel, hanem a lényeggel törődjünk?” Cherry szomorúan megcsóválta a fejét, és beállt a szépségtablettára várakozók hosz- szú sorába. Taxiutazás A taxisofőr a visszaútra járó viteldíjat is követelte, mivel arra hivatkozott, hogy a múltból a jövőbe igyekvő utasokat nem kap. — Ott temérdek az utas — próbálta meggyőzni Claire. — Magam is minden szombaton visszautazom az ük-ük... — a beszélgetés akadozott és Claire sietve befejezte — ... szóval a nagyanyámhoz. — Oda-vissza kell fizetnie — jelentette ki kérlelhetetlenül a sofőr. — Micsoda dolog ez! — méltatlankodott az asszony. — A jövőből a múltba — oda-vissza, a múltból a jövőbe — megint csak oda-visz- sza... Az öreg, tapasztalt vezető a fejét, csóválta: — Hiába, nincs mit tenni. fizetni kell. A múltért is fizetni kell, meg a jövőért is ... Feliksz Krivin Fordította: Gellért György Mindenki a helyére! ■Sajnos, a közvéleménykutatás inam hozta meg a várt eredményeket. Hetven megkérdezett dolgozó közül negyvenhetén azt javasolták, hogy engem azonnal nyugdíjazzanak, mer csalk azért vagyok itt, hogy sűrűbben legyünk. Ez képtelenség, uram. Állítom, a munkámmal a főhatóság elégedett. Közvetlen főnököm, Laincsalics kartárs épp tegnap köszönte meg, hogy az unokáját sikerült soronkívüil elhelyeznem az egyik óvodába, és megígérte, cserébe majd egy külföldi utat kibuliz nekem. És itt van például Tabajdi kolléga, a tűzoltókészülékeket elosztó és karbantartó osztály vezetője. Róla a pszichológus azt állapította meg, hogy az egyszerű poroltót nem tudja megkülönböztetni a szirénázó tűzoltóautótól. Lehet, hogy ez igaz. De tudja, Tabajdi kartársat mi föntről kaptuk. A főhatóságnál kiiigolyózták, és azzal az utasítással varrták a nyakunkba, hogy csnáljunlk belőle osztályvezetőt. Kétségtelen, sale gondunk volt vele. A kezdeti időszakban a rossz poroltókat tévedésből a Patyolatba küldte javításra. Amikor a huszadik ibotlgsa volt, arra gondoltunk, célszerűbb őt a képesítésének megfelelő munkakörben foglalkoztatni. de kiderült, hogy az eredeti szakmája pók. Már megbocsásson, de egy önálló sütöde felépítését mi nem tudjuk a szűkre szabott költségvetésünkből kigazdálkodni! Persze Tabajdi kartársnak érdemei is vannak. Rendszeres véradó és állítom, hogy a szemináriumokon, tanácskozásokon ő a legaiktívabb hozzászóló. Rengeteg társadalmi munkát végez. Ősszel például gyümölcsszedő, kukoricatörő brigádot szervezett, vitte a fiatalokat a mezőgazdaságba. Ebből is láthatja, milyen sok szempontot kell figyelembe vennünk, ha Tabajdi kartács át- helyezésónék problémáját mérlegeljük. Persze nemcsak vele vagyunk így. A pszichológus meg a munkaszervező vizsgálata az egyik friss diplomás, üzemmérnökről kiderítette, hogy logaritmustáblának nézte a közületi telefon- könyvet, mondván abban is többjegyű számok vannak. Az irattár vezetője már tizenöt éve dolgozik itt és csak a tesztlapok kiértékelése során tudtuk meg róla, hogy még az általános iskolát sem végezte el. Ezzel szemben az egyik éjjeliőrnek tanári diplomája van. Igaz, még a háború előtt szerezte, de hét istenem. Mivel a tanár úr nappal ráér. ő lett az osztályfőnöke annak az iskolás csoportnak, amelynek a hallgatói most fejezik be a nyolcadik osztályt. A fenti példákból uraságod is látja, milyen körültekintően, igyekszünk mindenkit a helyére tenni. Tizennégy embert mozgattunk meg az intézményen belül, két embernek pedig útilaput kötöttünk a tálpára. Nehezen ment, de végül is megszabadultunk tőlük ... Mit kérdezett uraságod? ... Hogy kiktől? Hát a pszichológustól meg a munkaszervezőtől, akik ezt az egész felfordulást kitalálták!!!... Kiss György Mihály Komoly fogadalom Szöveges értékelés Módosítás
