Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-29 / 50. szám
1980. február 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sikeres rajt História klub Alig fértek be a Magyar Nemzeti Múzeum előadótermébe a História Klub kedd esti alakuló összejövetelére kíváncsi fiatalok. Több mint háromszázan zsúfolódtak ösz- sze, és még órák múlva is nagyon sokan vitatkoztak az 1944 októberi nyilas puccs- ról, és az azt követő időszak történelmi, társadalmi, előzményeiről, szomorú következményeiről. Az eszmecsere kiindulópontjául a negyedévenként megjelenő História című folyóirat legutóbbi számában közölt írások, valamint a szerda este vetített doku- mentumfilm-összeállítás és Sipos Péter történész előadása szolgáltak. A közömbösséggel, a politika, a történelmi kérdések iránti csekély érdeklődéssel gyakran vádolt fiatalok — közöttük sok gimnazista — felkészülten, őszinte érdeklődéstől hajtva vettek részt a vitában. Debrecenben átadták a 'Fodrászipari Szövetkezet új tanműhelyét, ahol hatvan első, másod és harmadéves női fodrász tanuló ismeri meg és gyakorolja a szakmai fogásokat. Az itt végző tanulók a harmadik év végére már versenyszintű szakmai tudást szereznek Az érzelmek ereje Keres Emil önálló estje Keres Emil Kossuth-díjas színművész előadóestjén — szerdán este Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban .— a szerelemről vallott. A szerelemről, amely nagy boldogságok és nagy tragédiák okozója. A szerelemről, amely örök témája az irodalomnak is, költők, írók szólnak róla megrendítően szép sorokban, a fájdalom vagy éppen a boldogság hangján. Sokszínű és kiismerhetetlen világ ez. A művésznek nem leheteti, könnyű dolga, amikor ,arra vállalkozott, hogy utat _ tör benne, a költőket hívta segítségül, felmutatja a szerelem szépségeit és árnyoldalait; színét és fonákját — mint ahogy ezt előadóestjének címe is jelezte. Petőfi, Ady, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kosztolányi, József Attila, Simon István verseit idézve nem mondott evidenciákat a szerelemről Keres Emil, sokkal inkább eltűnődött a költők sorain, az érzelmek bő áradatán, s erre késztette hallgatóit is. Segítette ezt a műsor szerkesztése is, amely kissé rendhagyó módon két síkon közvetítette a költők gondolatait. A mognóról felcsendülő, kiragadott s szinte szállóigeként ismert verssorokra a pódiumon álló művésztől kaptuk meg a választ; a szerelem színes oldalának fonákját vagy éppen a fonák színoldalát. S amíg a magnó szólt, a művész játszott; arcával, mozdulataival fejezte ki gondolatait, érzelmeit. A zenei és dalbetétek felerősítették a hatást. Szép, emberi érzésekről szólt Keres Emil műsora, s nem hiábavaló az intelem: figyeljünk rá és higgyünk jobban az érzelmek erejében. T. E. Nem a nincseket magyarázzák Kedvesen, korholó levelet kaptunk a közelmúltban az egyik apró település tanácsi dolgozójától. Kifogásolja: rendszerint olyan városok és nagyközségek fejlesztési elképzeléseiről írunk, ahová több-kevesebb központi támogatás is jutott. Pedig a megye településeinek jórészét olyan falvak, községek alkotják, amelyek „felülről” erre az évre egyetlen fillért sem kaptak a fejlesztésre. Ezek után levélírónk azt kérdezi: vajon ezeken a településeken hogyan és miképpen magyarázzák meg a helyi tanácsok vezetői a választóknak a tömérdek njn- cset? Például Tiszaörs Ezt kérdeztük Bordás Imrétől, a tiszaörsi Nagyközségi Közös Tanács elnökétől. — Ügy gondolom, minket nem azért fizetnek, hogy a sofc nincs takarója mögé bújjunk, és az emberek sem azért szavaztak ránk, hogy csak kifogásokat keressünk. Ellenkezőleg, „fenn is, lenn is” azt várják tőlünk, kutassuk fel, teremtsük meg a kisebb települések fej leszté- sénék helyi lehetőségeit. Hozzáteszem, nem egyedül, hanem a gazdálkodó egységekkel, a lokálpatriótákkal közösen. — Nálunk, a három község — Tiszaörs, Nagyiván, Tiszaigar — ezévi költség- vetési alapja tízmillió forint, Viszont fejlesztésre egy fillért sem kaptunk. Akadt tanácstag, aki ezt hallva morgóit, de a többiek meggyőzték: a zsörtölődéstől még egyetlen üres kassza sem telt meg. Ennek ellenére a saját bevételünkből 670 ezer forintot a fejlesztési alapra terveztünk. Meg kell „fiaztatni” a forintot, vallották az élelmesebbek, mert bizony ebből nem sokra futja. Már pedig 80 utcánk közül tízben járda sincs, és ahol van, sok helyütt toldo- zásra, foldozásra szorul. Szakipari munkák, fuvar — Számbavettük a gazdálkodó egységeket, ami nem volt nehéz, mert nálunk csak két és „fél” akad: a tiszaörsi Petőfi Termelőszövetkezet, a Tiszafüred és Vidéke Áfész mindhárom községben, és a Középtiszai Állami Gazdaság egyik kerülete Tisza- igaron. Tanácstagi csoporKözségfejlesztós önerőből tunk ezután felhívta az érintett munkahelyek vezetőit: lehetőségeikhez mérten segítsék fejlesztési elképzeléseinket. A felajánlásokat együttműködési szerződésekbe foglaltuk. Az öregek szeptemberben nyíló napközi otthonába példáid az áfész ingyen ad olajkályhát, hűtő- szekrényt, a járdaépítést pedig fuvarral gyorsítja. A termelőszövetkezet évi százezer forinttal járul az otthon fenntartásához, amiért cserébe a húsz gondozott felét kijelöli. A közös gazdaság nyolc szocialista brigádja több mint 300 ezer forint társadalmi munkát vállalt a községekért. Ezek zöme szakipari jellegű, illetve szállítás, de írhatunk arról a hat sárrázóról is, amelyeket a brigádok építenek a három település mindegyikében a főútvonalra csatlakozó utak végére. A földutak rendszeres karbantartására gépeket adnak, a községek lomtalanításálhoz pedig szállítóeszközt. A volt tanácsháza épületében — zömmel saját erőből — nagyon szép községi könyvtárat alakított ki a községi tanács. A KISZ-ta- gok vállalták a költöztetést, a helyiségek kitakarítását, az épület körüli terület parkosítását. Kétszerannyi járda A járdaépítésre csaknem negyedmillió forint jut. Ha a munkát a lakosság végzi, akkor majdnem dupla meny- nyiségű betonra futja a pénzből. Az sem titok: járda elsősorban azokba az utcákba kerül, ahol a lakók apraja, nagyja hajlandó segíteni. Az általános iskolai tanulók vállalták a sporttelep, az iskola és az öregek napközi otthona előtti területek parkosítását, rendben tartását. Való igaz, ami az itteni környezetvédelmet illeti, sok baj nincsen. Tavaly a volt homokbányában a három község részére közös szeméttárolót alakítottak ki. Az utcák, a terek rendjére pedig Gulyás Károly bácsi vezetésével három, tanácsi igazolvánnyal ellátott, nyugdíjas kömyezetőr vigyáz. Hogy a megbízatást komolyan veszik, erről ékesen beszél a tavalyi néhány büntetés. Dicsőségtáblán a nevek Nemcsak a gyerekek, a szocialista brigádok, minden lakos kétkezi munkájára számítanak. A három községre tervezett társadalmi munka ezévi értéke 3 millió 600 ezer forint. Február végéig annyi vállalás órkeztt, hogy a tanácsháza körül hirdetőtábla felállítását tervezik. Rajta elsősorban a településekért legtöbb munkát végző közösségek, szocialista brigádok, személyek nevei szerepelnének. Azt nem állítjuk, hogy egy községben csak helyi erőfeszítéssel, társadalmi munkával mindenféle beruházást, jelentősebb építkezést meg lehet oldani. Azt azonban igen — ha van központi támogatás, ha nincs — keresni kell a fejlesztés helyi lehetőségeit. Ebben a munkában mindenképpen a tanácsoké a vezető, koordináló, javaslattevő szerep. D. Szabó Miklós Megyei hegedűverseny Törökszentmikléson Négy korcsoportban harminc növendék Tegnap . délelőtt kezdődött meg Törökszentmiklóson a művelődési központ nagytermében a megye hat zeneiskolájába járó növendékek hegedűversenye. A kétnapos rendezvényen az intézményekben előzőleg megtartott háziversenyek győztesei vesznek részt. A legjobbak vetélkedőjén négy korcsoportban harmincán mérik össze tudásukat. A zsűri a kötelező, művek bemutatása alapján jelölte ki a mai döntő résztvevőit. A megyei hege- dűveirseny egyúttal erőfelmérés is, ugyanis ősszel rendezik meg Szombathelyen az országos döntőt, melynek Szolnok megyei képviselői minden bizonnyal a törökszentmiklósi versenyen je- leskedők közül kerülnek ki. A negyedik korcsoport tagjai — az általános iskola nyolcadikos tanulói — különösen nagy tétért versenyeznek. Az első helyezett az oklevél mellett felvételi vizsga nélkül beiratkozhat a debreceni Kodály Zoltán Zene- művészeti Szakközépiskolába, ahol jelenleg közel ötven Szolnok megyei diák tanul. Hogy a művelődés szokássá váljék... Iskolák és a művelődési házak együttműködése végbizonyítvány csaló a diákévekre és nem a tanulásra tesz pontot. Aki a politikai életben tájékozott, tudományokban, művészetekben jártas, szakmai tudására igényes ember akar lenni, az a későbbiekben is gyakran hajol könyvek, fo- ’ ly óiratok fölé, vagy keresi az információszerzés egyéb módjait. Nyilván könnyebb a dolga — s eredményesebb az igyekezete — ha nem felnőttként; de már gyermekkorában kialakult benne a művelődés, az önművelés igénye. Mondani sem kell, hogy az iskoláikra óriási feladat és felelősség hárul, azonban velük együtt a közművelődési intézmények is sokat tehetnek annak érdekében, hogy már gyermekkarban természetessé váljon a tudás, a műveltség megszerzése. örvendetes, hogy napjainkban egyre több olyan törekvéssel, kezdeményezéssel találkozunk, amelyek ezt a célt szolgálják. Megkockáztathatjuk azt a kijelentést. is. hogy a művelődési intézmények tevékenységének egyik legeredményesebb területe a gyerekekkel való foglalkozás. S ha ez így van, ebben gz iskolákkal kialakított együttműködés mindenképpen szerepet játszik. Az elmúlt években például a karcagi Déryné Művelődési Központ több mint 100 gyermekműsorának csaknem 24 ezer kis látogatója volt. Nyilván kevesebben ültek volna a nézőtéren, ha a pedagógusok nem ismertetik, nem ajánlják tanítványaik figyelmébe a. lehetőségeket. Ez azonban természetes Karcagon, mint. ahogyan az is, hogy a művelődési központ művészeti csoportjaiban, szakköreidben, klubjaiban szép számmal találunk diákokat. (A kiscsoportok tagjainak fél*» általános iskolás.) Ilyen jellegű közösségek — például az angol' és német idegennyelvű gyermekklub, a művészi- toma-kör, a cigány tanulók klubja — az iskolákban nem működnek. Mezőtúron — ahol egyébként már hosszú évekre visszamenő hagyományai vannak az iskolák és a művelődési központ együttműködésének — fontos feladatként jelölték meg a tananyaghoz kapcsolódó, esetenként azt kiegészítő, elmélyítő előadások, kiállítások, vetélkedők megresndezését. Arra is nagy gondot fordítanak, hogy a gyermekek megszokják az intézményt, otthonosan mozogjanak falai között, ez az első lépcsőfok ugyanis ahhoz, hogy iskola elvégzése után iis a művelődési központ látogatói maradjanak. Éppen ezért számtalan lehetőséget kínálnak nekik a „barátko- zásra”. A szakkörökön, klubokon, művészeti csoportokon kívül színházi és bábelőadások, hangversenyek, irodalmi műsorok, játékos programok várják őket. Iskolai rendezvényeknek is gyakran ad otthont a művelődési központ. Nagyon hasznosnak bizonyult az is» hogy a pedagógusok és a népművelők tanév elején közösen beszélik meg feladataikat. A művelődési központ (terveinek összeállításakor, az iskolák javaslatait is figyelembe veszi. Annál is inkább szükséges ez, mert a különböző iskolatípusok — gimnázium, szakközépiskolák, szakmunkásképző istézetek — diákjainak speciális igényeit is ki kell elégíteni a lehetőségekhez mérten. Mezőtúron rendszerint előadókkal, filmekkel. különböző szemléltető vagy egyéb technikai eszközökkel segítik a művelődési központ, az iskolák rendezvényeinek megtartását. Ez utóbbi sem elhanyagolható, hiszen — főleg a kisebb településeken — eredményes lehetne az iskolák és a köz- művelődési intézmények szemléltető ezközeinek, technikai berendezéseinek, helyiségeinek — és sorolhatnánk még —, közös használata. Sok felesleges kiadástól és munkától mentesítenék kölcsönösen egymást, A művelődési rumot teremtenek — esetenként felkészülési lehetőségeit is biztosítanak — az oktatási intézmények művészeti csoportjainak bemutatkozására. Saját csoportjai viszont gyakran szerepelnek az iskolákban és az óvodákban. Ezeknek a lehetőségeknek még jobb kihasználásával! — amellett, hogy a gyerekek esztétikai nevelését is segíti — talán mérséklődhetne az amatőr együttesek néhol még súlyosan jelentkező gondja is, nevezetesen a bemutatkozás, a fellépések hiánya. — t. e. — Képünk a második korcsoport versenyén készült. Nagy Erzsébet, a karcagi zeneiskola növendéke Az iskolai
