Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-27 / 48. szám

1980. február 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az utóbbi időben már egyáltalán nem meglepő, hogy a képernyőn a hétvég ge a könnyed hangvételű szórakoztatásé: bűnügyi tör­ténetek. könnyűzene és kü­lönböző show-jellegű műso­rok váltogatják egymást, s legfeljebb a sorrend más. (Elvétve akad ugyan né­hány komolyabb tartalmú produkció is.) Ha szeren­csénk van, akikor ki is fog­hatunk egyet-másit, ám ha nincs, akkor fájlalhatjuk, amit időben-fiigyelemben ve­szítettünk, így adva meg az árát a „bóvlinak” is. Mert sajnos — ez is megesik. Példa rá épp a vasárnap es­ti angol tévéfilm, amelynél bárgyúbb krimit régen lát­hatott a magyar néző. „Angol” hét Egyébként is az elmúlt műsorhét meglepően angol- központúvá sikeredett. Ked­den a Napóleon szerelmi ma­gánügyeit, hálószobatitkait kiteregető új sorozat jelent­kezett, szerdán egy újabb té- véfiim. a Leonie, a második csatornán, de kora délután az 1-esen is angol bűnügyi filmet sugárzott a televízi­ónk ; aztán raüitortökön kö­vetkezett A Zsák a foltját, s még ugyanezen a napon a 2-es csatornán fél tízkor is­mét egy „szigetországi” pro­dukció, a hétvégét már ne is számítsuk. Ez 'bizony nem valami körültekintő szer­kesztői munkára vall. S ha már a műsorok rend­je esett szóba, hadd említ­sem meg, hogy az sem sze­rencsés, ami csütörtök este történt hogy tudniillik még jóformán el sem ült a zenei nevelés kérdéseit feszegető műsor vészharangjának hangja — Szőnyi Erzsébet és Czigány György beszélgetése —, máris felcsendült az 1-esen a Triangulum, a ze­nei klub vetélkedésének csin- gilingije. Lehet hogy a mű­sorszerkesztés ilymódon igye­kezett friss illusztrációval szolgálni a megpendített gon­dolatokhoz. Ez a módszer azonban nem túlságosan kedvező a változatosságra szomjas nézőnek. A hétvégi műsorok köny- nyedségével kezdtem — kö­vetkezetesen vállalt prog­ramiról van egyébként szó, s a nézők nem is vehetik rossz néven, hogy a televí­zió így akar fokozottabban jó kedvet keliames hangu­latot lopni a családok vilá­gába, fárasztó hétköznapok után — de másfajta köny- nyedsógről is szeretnék szót ejteni, amiben ért valami­képpen azt érzem, hogy a televízió házalóján, üa nem is új szelek fújdogálnak, de mindenképp új szellők len­gedeznek- Tapasztalatom sze­rint ugyanis egyre több azoknak a műsoroknak a száma, amelyekben határo­zottam jelentkezik az oldott- ság igénye, amikor eleve számolnak azzal a sajátos viszonnyal, ami a képernyő előtt ülő néző és a televízió között születik, amikor meg­felelő intimitásokkal, de egyáltalán nem holmi in- timpistáskodásoikkal meghitt kapcsolatot igyekeznek te­remteni a nézővel. A péntek esti igen kellemes Tereferé- re gondolok és a vasárnap délelőtt sugárzott több órás V itray-műsorra. Terefere és társai A rádiós Rapcsányi Lász­ló nemcsak nagyszerű tár­saságot gyűjtött egybe erre a meghitt házi kis csevegés­re, de maga is kitűnő házi­gazdának bizonyult. A mű­sor valóban azt az illúziót keltette, mintha magunk is ott helyezkedtünk volna el az egyik kényelmes fotel­ben, s akár a szecesszióról., akár a barátságról, akár egyéb témáról mi váltottunk volna szót a jelenlevő jeles vendégekkel. Olyan forma ez, amely nemcsak keretet ad valaminek, hanem maga is tartatom, a mondanivaló lényegéhez tartozik. Ugyan­ez a kötetlenség avatta ki­tűnő szórakozássá ezúttal is a vasárnap délelőtti felnőt­teknek készült magazint, amelyben igazán nem tör­téntek nagy dolgok, sőt uram bocsá’ még csacskasá- gok is megestek, de mégis átsütött az egészen. vala­mennyi részleten valamiféle sajátos szellemi derű, va­lami, ami oly jellemző az emberre: a minden pillanat­ban ugrásra készen álló hun­cutság, huncutkodás, (Nem is tudom, hogy miért ne le­hetne átkeresztelni ezt a műsort és persze tartalmá­ban is átigazítani mondjuk akár szombat estére!) Az említett huncutságra csak egyetlen mozzanatot emelnék ki. az egyetemisták kollégiumában levő fiatalem­berek szituációjátékát (ez volt az egyik helyszín), amelyben az egyik játékos főleg azzal tűnt ki. högy jó­formán meg sem szólalt a feladványok során, és még­is tartalom, a mondanivaló vezetőnek (már ntegint ez a Vitray!) a néma szereplő is a legtermészetesebben vált humorosan beszédessé — a kommentáló szöveg révén. Itt is, de más részletben is a humor természetesen ter­mett meg. és nem mestersé­gesen állíttatott élő. mint ahogy azt oly sokszor ta­pasztaljuk; a könnyed játé­kos magazin így vált azután szellemesen elegánssá. Is­métlem, jók ezek a szel- lőaskók, amelyek fújdogál­nak a televízió házatáján. hogy a gallérosán szigorú, komoly, méginkább komoly­kodó műsorok mellett helyet kapnak — bár csak még na­gyobb számban szerepelhet­nének — a nézővel okosan és kellemesen társalgó tévé­programok. Röviden A Fejenincs Írástudót ren­dezője. Rajnai András ős­kriminek nevezte. Sajnos, „nézőcsalogatója” a Rádió- újságban izgalmasabb volt, mint maga a produkció, ame­lyet beígért. Kevesebb ugyan már a trükk, de még min­dig hiányzik ebből a já­tékfajtából az igazi drámai­adig. Mintha csak egy mesés- könyvet lapozgattunk volna, kiszínezettet, s ha egy-egy részlet meg is állíthatta a tekintetünket, a mese ta­nulsága lényegében nem vált átélhetővé. Ahogy az előző mesében nem sikerült, most sem. Talán a következőben. V. M. Magyar filmhét Kubában Hazaérkezett Kubából a magyar film-delegáció, amely részt vett a baráti országban első ízben meg­rendezett magyar filmhéten. A küldöttség itagja, Ró­zsa János filmrendező — akinek „Trombitás” című filmjét is vetítették — el­mondta az MTI munkatár­sának: —• A kubai magyar film­hét eseménysorozatát ha­zánk felszabadulásának kö­zelgő 35. évfordulója tisz­teletére rendezték meg. Az ünnepélyes megnyitón, Ha­vanna egyik, mintegy 1500 személyt befogadó film­színházában Jamcsó Mik­lós „Magyar rabszódia” cí­mű alkotását, mutatták be. nagy sikerrel. A filmhéten többek között az Allegro Barbarót, valamint a Rossz emberek, a 80 huszár, a Keménykalap és krumpliorr, az Erőd. a Dóra jelenti, az Olyan mint otthon című filmeket láthatta a közön­ség. Előadóművészek fesztiválja Az idén József Attila költészetének jegyében ren­dezik meg — április 18-án Győrött — a harmadik élőadóművész-fesztivált. Kialakult a fesztivál me­zőnye: az idén is a legneve­sebb színészek és előadó­művészek neveztek a ver­senyre, s a 130 jelentkező­ből választotta ki a zsűri a döntő húsz résztvevőjét. József Attila alkotásainak legjavát valamint mai ma­gyar költők alkotásait fog­ják tolmácsolni. E nagysza­bású rendezvényt a rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti. Jelen lesz a rádió április 11-én Salgó­tarjánban is, a költőről el­nevezett művelődési házból ugyancsak egyenes adásban sugározza a József Attila est programját. Pillanatkép a tiszasasi óvodából „Izgága" szülök, gyerekek Szülői értekezleteket' tartottak a közelmúltban az is­kolákban. Megbeszélték a diákok tanulmányi előmenete­lét, a félévi értesítőt, s a második félév feladataival, az iskolai célkitűzésekkel is megismerkedhettek a szülők. Már persze azok. akik jelen voltak az értekezleteken. Hiszen egyre népesebbek ugyan ezek az iskolai találko­zók, sokan mégis távolmaradnak. A pedagógusok sze­rint gyakran éppen azok, akiknek gyermekei leginkább rászorulnának az együttműködésre a nevelésben. K-né hatodikos fia két tantárgyból is megbukott félévkor. — Én szégyenkezzem miat­ta a tanárok, s a többi szü­lő előtt? Eddig is így volt. ha valami történt az isko­lában, az én fiam mindig íbenne volt. Betört az ablak, megvertek valakit? Az egyik tettes biztos Karcsi volt. Engem csak ilyesmiért hivattak az iskolába. Nem is tudom, kire hasonlít, nem használ neki se a jó szó se a verés — pityeredik el az asszony. A hatodikos Karcsi ezek szerint a nevelés „csődje”, semmiféle módszer nem hat rá. Legalábbis édes­anyja szerint. A szülői értekezlet „he­lyett” levelet küldött hoz­zánk a Jászságból egy édes­anya. Nevét hallgassuk el — kéri — mert a tantestü­lettől már töhbször úgyis megkapta a jelzőket, hogy „izgága”. „primitív” meg efféle minősítéseket. Hatol­dalas levele vádirat a peda­gógusok ellen. A napközi­ben, a kollégiumban maguk­ra hagyják a gyerekeket — panaszolja — akik tanulás helyett ütik-verik egymást, kislányát is megtépték meg­rugdosták a nagyobbak. Az utóbbi időben új tanárnő a napközis — írja — azóta ja­vult a helyzet, de a gyerek iszonyodik a napközitől. Most mit csináljon vele? — kérdezi tőlünk, mert meg­fogadta, amikor annak ide­jén „minősítették”, be nem teszi a lábát többé az isko­lába. Ám nem hagyhatta szó nélkül a fentieket, hi­szen több diákot is érintett a napköziben, a kollégium­ban uralkodó állapot. A többi szülő mégsem hozzánk fordult panaszra, hiszen a dolgot érdemben úgyis helyben lehet rendez­ni. Lehet, ők nem tartoznak az „izgága” kategóriába, s be , merték tenni a lábu­kat” az iskolába gyermekeik érdekében. Mindkét említett eset a szülők: és a pedagógusok közötti kapcsolat negatív példája. Noha nem ez az ál­talános, de szinte minden iskolában találkozhatunk hasonló gondokkal. Vélt vagy valós sérelmek miatt elmérgesedett a kapcsolat némelyik szülő és pedagógus között, s aztán az együttmű­ködés helyett életbe lépett a „haragszom rád”, aminek a gyerek láthatja kárát. Hogy levélírónk „izgága”, vagy sem nehéz lenne el­dönteni. Vannak viszont va­lóban olyan szülők, akik a kákán is csomót keresnek, s akad a pedagógusok között is, aki nem áll a helyzet magaslatán, figyelmen kí­vül hagyja a pedagógiai ta­pintatot az amúgy is elfo­gult anyukákkal apukákkal szemben. Ennek aztán rend­szerint az eltávolodás, a kö­vetkezménye, az érintett anya, apa hiányzik a szü­lői értekezletekről, még a fogadóórákra — ahol négy- szemközt beszélgethet gyer­meke tanítóival — sem megy el. A tapasztalatok szerint a szülők jelentős része csak sorsdöntő alkalmakkor — első osztályos a fia. lánya, vagy pályaválasztás előtt áll — keresik fel az iskolát. Az egyik középiskolában mond­ták el a nevelők, hogy a fogadóórákon ki kell írni a nevüket, szakukat, hogy tüdja. kihez forduljon a szülő. Sokan még így is el­tévednek” nem tudják, kik tanítják gyermekeiket. Az iskolákban folyó mun­ka ismeretének hiánya az oka többnyire azoknak a szülői panaszoknak is, hogy nem tudnak segíteni a ta­nulásban. Azt nem teszik hozzá, hogy a nevelésben sem. pedig talán ez lenne a fontosabb. Minden szülő pedagógus is. ösztönösen oldja meg a nevelési szitu­ációkat vagy némi pedagó­giai ismeretek birtokában. A legcélravezetőbb módsze­rek megválasztásában gyer­meke tanárai adhatnának a legtöbb segítséget, a cikk elején említeti K-nénak és sok társának is. A nevelés társadalmi ügy — szoktuk mondani — mindannyiunk érdeke a felnövekvő nemzedék for­málása, alakítása. így igaz, de a nevelés bizonyos terü­leteit nem tudja átvállalni a társadalom, a pedagógia kulcsszereplői változatlanul a tanítók, tanárok és a szü­lők. A nevelés sikerében a család és az iskola együtt­működése a meghatározó. T. G. ügyes növendékek, hangulatos koncert Hangverseny a munkásszállón Kedves hangulatú vanószenekari darab­bal, Arrna: Dal és ro­mánc című művével kezdődött hétfőn este a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola növendék- hangversenye, az Álla­mi Építőipari Vállalat munkásszállójának nagytermében. A kö­zönség az országos és a megyei versenyekre ké­szülő diákok bemutatóit hallgathatta meg. A zeneiskola két vonósze­nekara mellett több mint 'harminc szólista illetve duó vagy trió szerepelt. A kisebbek­nél bizony elég magasra kellett állítani a zon­goraszéket; de az ujjak otthonosan mozogtak a billentyűkön. A „tekin­télyesebb” fúvóshang- szereknél nem is a já­ték, hanem a hangszer tartása okozta a na­gyobb gondot. Az ügye­sen, muzsikáló <Jső. má­sodik osztályos növen­dékeken kívül szóhoz ju­tottak a felsőbb évesek, a továbbképízősök is. A nehezebb művek is szépen szólaltak meg a diákok előadásában. A hangulatos kétórás kon­certen a közönség, a pedagógusok és a fellé­pés izgalmát leküzdő növendékek örömmel tapsolhattak a jól sike­rült produkcióknak. A közelmúltban történt kibőví­tése öta az egyik leglátogatottabb szentendrei mú­zeummá vált a Kovács Margit­Tyüjtemény. Íme, egy harmonikus kompozíciójú nőalak a kiállí­tásról Egymásból egymásba növő épületek, ide-oda bajié, szélesedő, szűkülő utca. Jellegzetes szent­endrei részlet TÉLUTÓN ű DUNnKQNYflRBÜN A nyár, a ta­vasz a Dunaka­nyarban: boldog zsivajgás, hatal­mas forgalom, jö­vő-menő, ismer­kedő, találkozó, szépet kereső em­berek. A tél csöndes. Esztergom, Szent­endre, Visegrád forgalma alig na­gyobb, mint akár­melyik alföldi te­lepülésé. A táj, az épületek, a képzőművészeti kincsek, történel­mi emlékek per­sze télen is ra­gyognak, lüktet­nek varázsosan... Ez a boltozatos átjáró nyá­ron a szentendrei Teátrum díszlete, művészbejárója. Most csak a napfény jön- megy a macskaköveken,.. Család és iskola

Next

/
Thumbnails
Contents