Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-26 / 47. szám
1980. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Találkozó a „szülővárosban” Még decemberben adták postára Mezőtúron a 350 meghívót, amelyben az MSZMP városi bizottsága és a KISZ városi bizottsága baráti találkozóra hívta azokat, akik 35 évvel ezelőtt az akkori ifjúsági szervezet, a MADISZ tagjai voltak, valamint azokat, akik a felszabadulást követően a párt felhívására beléptek a demokratikus hadseregbe. A meghívást kétszázötvenegyen fogadták el. Jöttek a vendégek Kecskemétről. Szegedről, Püspökladányiból, Tapolcáról. a fővárosból. Szolnokról szinte minden égtájról. Többen küldtek táviratot, akik egészségi állapotuk, elfoglaltságuk miatt nem jöhettek el. Szombaton már kora délután gyülekeztek a régi barátok, ismerősök, harcostársak a tanácsházán. Szólt régi munkatársaihoz, barátaihoz Darin Antal, az ifjúsági szervezet hajdani titkára, megemlítve, hogy az akkori ezerötszáz MADISZ- tagból ma, deresedő fejjel is sokan aktív mozgalmi emberek. Utána kért szót Csendom György, a KISZ városi titkára. kifejezve, hogy a város fiataljai mindig szívesen vesznek részt az ilyen találkozókon, mert ezekből a beszélgetésekből erőt, tapasztalatot merít a mai fiatalság. A meleghangú üdvözlések után a vendégek kötetlen beszélgetésekben elevenítették fel régi emlékeiket. Eldöntötték. hogy öt év múlva megint ott lesznek a felejthetetlen tettek színhelyén Mezőtúron. KÉT ÚJ KÚT Jászladányban is kell a jó víz Nem lesz több éjszakai sorbanállás Néhány évvel ezelőtt Jászladányban 1— ahol a Iákosok a jászalsó- szentgyörgyi „közös kútról” kapták az ivóvizet' — egy jelentés arról számolt be, hogy a közkifolyókban olyan kevés a víz, hogy a jászladányiak éjjel, több órás sorbanállással jut- ' nak hozzá. Növelte a gondot. hogy bár az utcák hossza 45 kilométer, a vízvezetéké alig tizenhat, a vízhiány miatt hálózatbővítésre évek óta nem volt lehetőség. Ezért határozta el a nagyközségi tanács. hogy új kutat fúrat, és az anyagi fedezet megteremtése után vízmüvet épít. Kiszámolták: a fejlesztéshez több mint 30 millióra van szükség. Mivel a beruházást csak társulással lehet megvalósítani. a tanács kérte a lakók, a gazdasági szervek segítségét. Felhívása visszhangra talált, és 1977-ben Jászladányban megalakult a vízműtársulás. Az alakuló ülésen ismertették, hogy a lakók családonként 6500 forinttal. a gazdasági szervek összesen 10 millióval járulnak hozzá a vízmű építéséhez. Mi történt azóta? Az 1974-ben épült 870 méter mély, percenként 600 liter 52 fokos vizet adó kutat újabb mélyfúratú kúttal „egészítették” ki. Az új kút percenkénti hozama 800 liter, 58 fokos jó víz. Elkészült ezen kívül egy 100 köbméteres víztározó. A két kút már megfelelő alap a vízmű építéséhez, a vízhálózat bővítéséhez. A beruházás az idén a vízműgépház építésével folytatódik. A gépházat vastala- nító. gáztalanító és hűtőberendezésekkel, nagy teljesítményű szivattyúkkal szerelik fel. Épül két egyenként 200 köbméteres • mélytározó, a község területén arányosan elosztva 8. egyenként 50 köbméter űrtartalmú tűzi- víztározó. A település már kiépített vízvezetékhálózata ebben az évben 10 kilométerre bővül. Ez lehetővé teszi, hogy az új kutat — tavasszal ideiglenes jelleggel, később véglegesen — rákössék a hálózatra. A vízvezeték építése 1981-ben folytatódik. A kivitelező — a debreceni Keletmagyarországi Vízügyi és Építő Vállalat — ígérete szerint a beruházás 1981. június végére fejeződik be. Az EMÁSZ dolgozói Jászárokszáliláson is megszüntetik az oszlopokon levő biztosítékokat. Helyettük — egyelőre hat trafókörzetben — úgynevezett szakaszbizt'osítékokat helyeznek el A Budapesti Kézműipari Vállalat ruhaipari gyáregységének 117-es kőtelki részlegében gyermekkabátokat készítenek. A jelenleg ezerdarabos megrendelés belföldi piacokra kerül. A februári hónapban a részlegnek közel 900 ezer forint a termelési értéke Családi ünnepeket rendezd intézetek tapasztalatcseréje Egy kis üzem megnövekedett feladatai A martfűi Nagyközségi Tanács költségvetési üzemében az idei feladattervet 7 millió 566 ezer forintban határozták meg. A kis üzemben bővítik a létszámot, hogy a feladatokat maradéktalanul elvégezh ess ék. Januártól kiterjedt a költségvetési üzem tevékenységi köre Tiszaföldvárra. Ráikó- cziújfalura és Kengyelre is a helyi teendők mellett. Százhúsz, családi ünnepeket rendező intézet működik már az ország 19 megyéjében és a fővárosban. Ezek egyaránt közreműködnek. a házasságkötések, a névadóünnepségek és a gyászszertartások megszervezésében. Az igen eredményesen dolgozó tatabányai intézet munkájának bemutatására tegnap tapasztalatcserét rendezett a Társadalmi Szertartások Országos Tanácsadó Testületé. A találkozón elmondták, hogy az országban tíz évvel ezelőtt elsőként Tatabányán nyitották meg a családi ünnepeket rendező intézetet, amely azóta 7000 házasság- kötés, 5000 névadó ünnepség és 3300 társadalmi temetés rendezésében vett részt. A Komárom megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nemrégiben módszertani központtá nyilvánította a tatabányai intézetet. SZEMÉTKUPACOK A KERTEK ALJÁN Leégett a telefonvonal A tiltás ellenére Szagos porták Drága lett a „forró drót” Ha Kunhegyesről Kunmadaras felé igyekszik az ember, a legszélső sor ház után egy mélyedés jelzi a község szélét. Jobbra néhány méterre a műúttói egy szemetet lerakni tilos tábla szerénykedik. Természetesen (?) körberakva szeméth almokkal, terjeszkedő törmelékfcu- pacökkal. Ez a terület egykoron a Bikaként, nevet viselte, ha széjjelnéz az ember, valóban megvadul a látványtól. A látványosságot a kertek alján kezdődő 50—80 méter szélességű és körülbelül kilométer hosszúságú szeméttenger jelenti. Akad itt pár vagon istállótrágya, lavór, papírzsák, tengernyi műanyag flakon, festékes doboz, kerékpárkülső és még két faláb is. Hogy kisiskolások is látogatják a telepet, arról egy itt felejtett ellenőrző tanúskodik, afféle menetelős jegyekkel — egy, kettő, egy, kettő — díszítve. A környezettel ellentétben a szemétteleppel közvetlenül határos Malom utca elején szebbnél szebb modern épületek sorakoznak, de az úgynevezett régi házak portája is takaros, rendezett. Gyalogtúrához egy néni csatlakozik. — Nyálon jöjjön erre, amikor millió a légy! Ráadásul ha a község felé fúj a szél, az ablakokat be kell zárni. Mi már tíz éve szívjuk ezt, a levegőt. Szóvá is tettük jó pár tanácstagi ösz- szejövetelen. Annyit elértünk, hogy évente kétszer: általában tavasszal meg nyáron egy dózer lesimítja a terület nagyj át, de aztán minden folytatódik tovább. Szendrei Gábor országgyűlési képviselő is ezen a környéken él. — Amikor 1966-ban itt építettem, nem sejtettem, hogy ennyire „szagos házhelyet” vásárolók. Főleg hétvégeken: szombat, vasárnap hordják a temérdek hulladékot, és öntik közvetlenül a kertek alá a műút mellé, holott a szeméttelepet jóval beljebb jelölték ki. Sajnos ezen a téren a közületek, a vállalatok járnak az élen. Szeretem a községet, itt élek, minden ideköt, de amikor gépkocsivezetőként a környékbeli falvakat járom, el kell ismernem, tisztaságban hátul kullogunk. A társadalmi összefogás mellé én nagyobb tanácsi szigorúságot várok. Ami a környezetvédelmi szennyezésekért kiróható pénzbírságokat illeti, a tanács szakemberei ezzel tavaly egy, azaz egyetlen alkalommal éltek. A sors iróniája: a tettes fellebbezett, és a magasabb fórumon neki adtak igazat. Megbüntették viszont a tanácsot, mégpedig egy fura ügy miatt. Mindezideig azt hihette a politikában jártas újságolvasó, hogy a közismert forró drót csak fővárosokat, kormányokat köthet össze, de erre a naivitásra egy helybeli jószágtartó alaposan rácáfolt. Az illető ugyanis leszállított ide egy szekérnyi csutkaszárat, és „jó érzékkel” lerakta a rakományt a telefonvezeték alá. Mivel hősünkben fennen lobogott a környezetvédelmi hév, gondolt egy merészet, és meggyújtotta a kazalnyi iziket, Percek múlva a héven kívül láng is lobogott, még pedig akikora, hogy először a huzial gumi rétege égett le, majd a szószerinti forró drót szakadt szét. A tanácsot húszezer forint pénzbírságra büntették, és sovány vigasz, hogy az elkövetőt azóta is keresik. Ráadásul errefelé terjeszkedne a nagyközség, de ehhez át kellene helyezni valahová a szeméttelepet. A volt téglagyár irdatlan kiterjedésű gödrei alkalmasnak bizonyulnának e célra, és évtizedekig megoldanák a szeméttárolást, de a döntést nehezíti, hogy ez a terület vasúton túl van, és néhány száz méteres burkolt utat is igényelne a megközelítése. Bár a helybeli Kunság Népe Termelőszövetkezet bejelentés alapján a házaktól elszállítja a trágyát, és évente egyszer-kétszer lomtalanításra is sor kerül a településen, a szervezett házi szemétszállítás, valamint a környezetvédelmi törvény méltó betartása még várat magára Kunhegyesen. — Évtizedekig Tiszaörsön éltem, alig két éve költöztünk ide a párommal a gyerekekhez — sorolja egy 78 éves, magát megnevezni nem akaró idős ember. —• A tisztaság kivételével elégedett vagyak mindennel, mert állítom. hogy Tiszaörs, annak ellenére, hogy jóval kisebb település, ezen a téren sokkal, de sakkal előbbre jár. Talán érdemes volna utána nézni, hogyan őrzik ott a falu tisztaságát? D. Sz. M. nikohol az öltözőben Borsódzik a hátam, valahányszor a Kalcidur beton fagyásgátló folyadék reklámját hallom. A néhány éve történt és megírt tragédiát idézi: egy üzemben az éppen aktuális névnap alkalmából poharazgattak az öltözőben. Azután kissé spiccesen ugyan, de ki-ki sietett a dolgára! A kis csoport egyik tagja azonban hamarosan úgy érezte, rá kell töltenie. Visszalopózott az öltözőbe, s jól meghúzta az ott talált borosüveget. Amelyben Kalcidur volt. A méftéktelenség az életébe került, a többiek rossz lelkiismeretükkel fizettek a kalandért. Az üzem megszigorította az ellenőrzést. de nem tudni, hány napig tartott a buzgóság a tragédiát követően. Vajon azóta is ellenőrzik — legalább egy- egy szúrópróba ereiéin —, nem kerül-e alkohol az üzembe? A munkahelyi közvélemény meglehetősen kétlaki alkoholügyben. Szorgalmazzák ugyan a fogyasztást korlátozó intézkedéseket, de ezt valahogyan csak az üzem falain kivül képzelik el kivitelezhetőnek. Nemrégiben például érdekes levelezést folytatott egymással üzem és helyi tanács egy élelmiszerbolt szeszesitalárusítási jogáról. A bolt az üzem tőszomszédságábanlévén — mondták a gyár vezetői — valósággal csábít az italozásra ... Az emberek kiszökdösnek műszak közben és behozzák az innivalót. De italt — hangzott a tanácsi, illetve kereskedelmi ellenvélemény — munka után is lehet vásárolni, néhány üveg sört otthoni fogyasztásra. Nem beszélve a közelben lakó, ott vásárló háziasszonyokról, akik talán szintén nem az alkoholizmus támogatásának jegyében szerzik be a család heti egy-két üveg borát. A vita során azután az is elhangzott, hogy az üzem portáján kéne rendet teremteni. Komolyan venni a munkafegyelmet, és akkor munkaidőben eleve lehetetlenné válik a szeszbeszerző ingázás. Sokszor leírt, akár elcsépettnek is nevezhető megállapítás, hogy az ivá- szat a közvélemény szerint — tisztelet a kivételnek — bocsánatos bűn. Kissé továbblépve a fejtegetésben, rokonszenvesebb tettnek számít suttyomban ledobni egy felest, mint szóvá tenni, uram bocsá’, fegyelmi ügy- gyé nagyítani. Pedig köztudomású, hogy az üzemi balesetek jórészében közrejátszik az ital. Az is köztudomású, hogy a válások 50 százalékánál az egyik ok a szesz, az italozás és, hogy csaknem 100 ezer gyermeket veszélyeztet a szülők alkoholizálása. Vajon mennyire ismert tények ezek az üzemi közvéleményben? Bizonyos, hogy nem eléggé. Erre vall az a tény is, hogy még mindig ritkán kezdeményez maga a munkahely elvonó kezelést. Pedig sokkal kevesebb tarta- nivalója lenne ettől a gesztustól, mint a megfélemlített családnak, az iszákos családfőtől rettegő feleségnek. Társadalmi szervezetek, főként szakszervezeti bizottságok kötelessége lenne kezdeményezni, példát mutatni az alkoholizmus elleni küzdelemben. Okos lépések megtételében, olyan légkör teremtésében, amelyben nem történhetnének meg a Kalcidur tragédiához hasonló esetek. L. M.
