Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

1980. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszafölűvári 1. számú fú­rásponton dolgozik a Kőolajku­tató Vállalat RD—62-es fúróbe­rendezése. December közepén kezdték a munkát és azóta kö­zel kétezer méter mélyre ha­toltak. A berendezés dolgozói a szol­noki munkásszállón találtak otthonra. A szállás tehát meg­felelő, de a délutáni műszak ebédje nincs biztosítva. Napon­ta fél 12-kor indul a szállásról a váltókocsi, és akkor még nincs kész az ebéd az üzemi konyhán. így aztán konzerv az ebéd, meg „amit tesz az,, asz- szony”. Néha ők is főznek ma­guknak. A fúrómunkások többsége megszokta ezt, hiszen egy-egy berendezés munkaterülete a fél ország. És a fúrásokat kevés helyen várja minden igényt ki­elégítő étkezési lehetőség. Képeink a fúróberendezés mindennapi életéből mutatnak be epizódokat. Fotó: T. Katona Mezőgazdasági aktíva Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról.) mertette többek között. El­mondta, hogy az idén további tíz nappal akarják csökken­teni a feldolgozási idényt. Né­hány problémára is felhívta a figyelmet, így például ar­ra, hogy a megyében cukor­répából a legmagasabb üze­mi termésátlag 522 mázsa volt hektáronként, a legki­sebb nem érte el a 200 má­zsát. Ha csak az átlagtermést takarították volna be ez utób­bi gazdaságok, akkor 22 ezer tonna répával többet dolgoz­hatott volna fel a gyár, ami a népgazdaságnak és az üze­meknek is hasznos lett volna. Bagi Károly, a Palotási Álla­mi Gazdaság igazgatója fel­szólalásában elmondta: ta­valy megfelelően alakult gaz­dálkodásunk, megvan az alap arra, hogy a szigorúbb köz- gazdasági környezetben is tel­jesíteni tudják kötelezettsé­geiket. Nagy István, a KÖTI- VIZIG igazgatóhelyettese e megye vízgazdálkodásának kérdéseivel foglalkozott. Így például szólt arról, hogy a belvízelvezetésnél megnyug­tató megoldást csak az üze­men belüli vízrendezés je­lenthet. Horváth Ferenc, a jászladányi Petőfi Tsz elnöke hozzászólásában arról beszélt, hogy gazdaságukban sikerült mozgósítani a tagságot a ta­karékos gazdálkodás és az export növelése érdekében. Ugyanakkor hozzátette: a me­zőgazdasági üzemeket jobban kellene anyagiakkal is ösz­tönözni az export fokozására. Felszólalt az aktíván dr. Kovács Imre miniszterhelyet­tes is. Elsősorban a hnégvál- tozott közgazdasági követel­ményekkel, a gazdasági sza­bályozók várható hatásával foglalkozott, hangsúlyozta: most az a cél, hogy az élel­miszertermelés évről évre nö­vekedjen, nemcsak mennyisé­gileg, de minőségileg is, és ez fokozott követelményeket támaszt az üzemek irányítá­sával szemben is. A megye élelmiszertermelő adottságai — beleértve a vezetésben dolgozókat is — jobbak az országos átlagnál, ezért itt a követelmények is nagyobbak. A vitában elhangzottakat Bereczki Lajos foglalta ösz- sze. Az aktíva Mohácsi Ottó zárszavával ért véget. V. V. Feladategyeztető megbeszélés a megyei pártbizottságon Tegnap feladategyeztető megbeszélésre került sor Szolnokon, a pártszékházban, a tanácskozást Andrikó Mik­lós, a megyei pártbizottság első titkára vezette. Részt vettek ezen dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, vala­mint munkatársai és a me­gyei párt-, tanácsi vezetők, köztük Mohácsi Ottó, a me­gyei pártbizottság titkára. A megbeszélésen értékelték az 1979-re meghatározott fel­adatok végrehajtását, amely­ről Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese számolt be. Ezután egyeztették az idei legfonto- - sabb ágazatpolitikai, mező- és erdőgazdasági élelmiszer- ipari tennivalókat. Az 1980. évi konkrét feladatokon túl a VI. ötéves terv előkészíté­sével kapcsolatos kérdések­ről is tárgyaltak. fi tiszalöldvárí fúrásponton ALKOTÓ VITA AZ IRÁNYELVEKRŐL Az egység jegyében kongresszu­sára való ké­szülés idősza­kában mindig nagy politikai jelentősége van a kongresz- szusi irányelvek nyilvános­ságra hozatalának és nyílt őszinte vitájának. Karcag vá­ros kommunistái — minden bizonnyal az ország, a megye párttagságával együtt — nagyra értékelik a Központi Bizottságnak a VII. kongresz- szus óta alkalmazott és jól bevált módszerét. Ügy vélik, hogy ez teljes egészében meg­felel a lenini munkastílus kö­vetelményének. Többen meg­fogalmazzák, hogy az irány­elvek vitájának, véleménye­zésének lehetősége az egész párttagság számára a pártde­mokrácia, a kollektív vezetés lehető legteljesebb érvénye­sülése a társadalom pártirá­nyításának rendszerében, a párt vezető szerepe gyakor­lati érvényesítésében. Azt tapasztaltuk a most le­zajlott taggyűléseken, hogy igen kedvező hatással van a párttagság hangulatára, poli­tikai felelősségérzetére, akti­vitására, és végsőfokon a pártegységre az a tény, hogy a Központi Bizottság nem­csak a párthatározatok vég­rehajtásában igényli tagjai­nak aktív közreműködését, hanem a politika kimunká­lásában, alakításában is. Városi pártbizottságunk a napokban összegezte és érté­kelte az irányelvek vitájának tapasztalatait. Jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy 56 alapszervezetben a közel két­ezer párttag érdeklődéssel tanulmányozta és hozzáértő felelősséggel véleményezte az irányelveket. A pártcsoport- üléseken a tagság 89 százalé­ka vett részt és a megjelen­tek 78 százaléka mondott vé­leményt, a taggyűléseken ez az arány 93, illetve 21 száza­lékos volt. E két pártfóru­mon több mint 1800 véle­mény hangzott el, ezek 79 százaléka egyetértő, helyeslő, 21 százaléka pedig kiegészítő javaslatokat tartalmazó volt. A városi pártbizottsághoz 191 kérdést juttattak el. Egy cikkben képtelenség ilyen sokrétű, gazdag vita tapasz­talatait megírni. Megpróbá­lom azonban a számunkra legértékesebbek, legtanulsá­gosabbak közreadását. A jövő feladatai megoldása szempontjából is jelentős po­litikai tényező, hogy a vita a párt ideológiai, politikai, szer­vezeti és cselekvési egységé­nek jegyében zajlott. A tag­gyűlések állásfoglalásaiban egyértelműen kifejezésre ju­tott a párt általános politikai irányvonalának a helyeslése, a szocialista építő munka nagyszerű vívmányainak méltatása. A város párttag­sága ismételten hitet tett ki­próbált politikánk mellett, vállalva az abból rá háruló feladatok teljesítését. Szá­11 párt mosan szóvátették, — és jog­gal — hogy a fő politikai vo­nal változatlansága mellett az eddiginél nagyobb gondot kell azonban fordítani arra, hogy mind a központi, mind a helyi döntések jobban és idejében igazodjanak a válto­zó társadalmi, gazdasági kö­rülményekhez, általánosabb értelemben azokhoz a konk­rét kül- és belpolitikai' vi­szonyokhoz, amelyek köze­pette a politika megvalósul. Ne csak a múlt elemzése le­gyen tudományos igényű és szintű, hanem célkitűzéseink, terveink is feleljenek meg a társadalmi valóság újszerű és várható körülményeinek. Az ilyen és az ehhez hasonló észrevételek elsősorban gaz­dasági helyzetünkkel, gond­jainkkal összefüggésben hangzottak el. Meggyőződé­sem, hogy jó szándékkal, kö­zös ügyünk, a szocializmus sorsa iránti politikai elköte­lezettségből és felelősségér­zetből eredően. Mindjárt hoz­záteszem, hogy nem a politi­kai kishitűség, a pesszimiz­mus, hanem a jövőbe vetett őszinte bizalom, a tenniaka- rás, az optimizmus hatotta át a kritikai jellegű meg­jegyzéseket is. Párttagjaink az irányelvek­ben megfogalmazott felada­tok tükrében kritikusan vizs­gál Iák saját helyzetüket, munkahelyük gondjait, prob­lémáit, vezetőik munkáját és saját tevékenységüket. A pártszervezeteinkben uralko­dó pártszerű, demokratikus légkör kedvező alapot adott az egyes munkahelyeken meglevő hiányosságok, bátor, esetenként szenvedélyes, de tárgyilagos bírálatához. A PHYL.AXIA karcagi gyárá­ban elmondták, hogy a be­ruházás jóval határidőn túl és jelentős többlet költséggel valósult meg, ráadásul szá­mos olyan műszaki — techno­lógiai hibával, ami miatt még ma sem teljes a gyár beüzemelése. A premixüzem nem használható az eredeti célnak megfelelően. A kar- bamidüzem december közepe óta nem működik, mert ter­mékei iránt nincs kereslet. Sürgették a városi pártbizott­ság és a vállalat vezetőinek intézkedését annak érdeké­ben, hogy ez a nagy jelentő­ségű beruházás oly sok tor­túra után, végre gazdaságo­san, a népgazdaság érdekei­nek megfelelően termeljen. Az Üvegipari Művek be­rekfürdői gyárában rekons­trukció elhúzódása miatt ke­letkezett 10 millió forint veszteségért érte jogos bírá­lat az illetékeseket. A Ma­gyar-Bolgár Barátság Tsz kommunistái az elmúlt négy „szűkesztendő”, a szövetkezet nehéz pénzügyi helyzetének okát nem csupán a természe­ti csapás miatti alacsony rizstermesztésben látják. A kórház rendelőintézetében az orvosetika ellen vétőket ma­rasztalták el. Jó néhány pártszervezet­ben a város párt és állami vezetőinek címezve hangzott el megszívlelendő bírálat a város ellátásában előforduló hiányosságokért, a város kul­turáltságában és tisztaságá­ban fellelhető kedvezőtlen jelenségekért. E néhány példával csupán érzékeltetni kívántam, hogy a már említett pártegység nem valamiféle mindent he­lyeslő, jót-rosszat elfogadó, támogató politikai megnyil­vánulás volt. Ismét bebizo­nyosodott, hogy a pártegysé­get nem szabad a vitától fél­teni, hogy az egység és a vita nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező politikai kategóriák. Üjólag is meg­győződtünk arról, hogy a párttagság találkozik a párt­élet lenini normáinak érvé­nyesülésével akkor e két té­nyező egyértelműen a párt­egység valamennyi elemének erősödése és folyamatos érvé­nyesülésének az irányába hat. Ez pedig a párt vezető szerepe érvényesülésének egyik legdöntőbb feltétele. Ezt azért tartom szükséges­nek hangsúlyozni, mert évek óta igyekszünk városunkban megértetni, — nem kis ered­ménnyel — hogy a párt ve­zető szerepének érvényesülé­se nemcsak az általános poli­tika milyenségétől, a vezető testületek döntéseitől függ, hanem ebben a bonyolult po­litikai folyamatban meghatá­rozó, semmivel sem pótolha­tó szerepe van az egyes kom­munisták politikai aktivitá­sának. Annak, hogyan fejlő­dik politizáló készségünk, ho­gyan képviselik a párt poli­tikáját a gyakorlatban, mun­kájukban, magatartásukban érvényesül-e a mozgósító erejű példamutatás. A már említett testületi ülésen a iokrétű ta­pasztalatokra építve állapít- hata meg pártbizottságunk, hogy „a kongresszusi irány­elvek érdemi feldolgozása hozzájárult ahhoz, hogy a vá­ros párttagsága gyarapodó mozgalmi és életapasztalat- tal, nagyfokú felelősségérzet­tel, megnövekedett művelt­séggel, nagyobb elméleti fel- készültséggel készen áll a XII. pártkongresszus határo­zatainak végrehajtására.” Zagyi János az MSZMP Karcag városi Bizottságának első titkára U j szenmezök a Dunántúlon Takarékos géphasználat Üj fajta adatrögzítő mű­szert gyártanak a Somogy megyei Barcson az Unitech Ipari Szövetkezetben. A RPM felkérésére készülő műszer pontosan rögzíti a gépek üzemanyagfogyasztá­sát, állásidejét, kihasználtsá- kát, sebességét, s ezáltal nagy szerepet játszik az üzemanyag takarékosságban, a gépek illetve a munkaidő jobb hasznosításában. Már az év első felében ellátják vele a Volán és a MÁV jármű­veit. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szövetke­zet olyan típusokat is gyárt ezután, amelyeket ipari, építőipari és mezőgazdasági gépeken alkalmazhatnak. A folyamatos termelés mellett az új szénmezők be­kapcsolásának előkészítésére összpontosítja erőit ebben az esztendőben a Középdunán­túli Szénbányák Vállalat, ez­zel alapozzák meg a szénter­melés 1982-től tervezett nö­velését — hangoztatták töb­bek között tegnap Veszp­rémben a vállalatnál meg­tartott műszaki tanácskozá­son. A vállalat és a bánya­műszaki felügyelőség szak­emberei közösen vitatták meg az idei termelési és mű­szaki feladatokat. A megbe­szélésen elmondták, hogy most érezteti hatását a szén­kutatás korábbi visszafogása. Az idén már befejezik a szénbányászatot a felsőcsin- geri Kossuth aknában, a padragi Táncsics aknában, s nehezebb körülményekre kell számítani a dudari bá­nyában is. A vállalatnál mind sürgetőbbé vált az új szénmező bekapcsolása, ame­lyek előkészítése jó ütem­ben halad. Az Országos Földtani Kutató Fúró Válla­lat szakemberei Balinkán, Dudaron és Magyarpolány- ban a kutató fúrások befe­jezéséhez közelednek, jövő­re már új mezőt kapcsolnak a balinkai és a dudari szén­bányához is. Magyarpolány térségében öt évvel előbbre hozták a készletek megkuta­tását, az eredeti tervek sze­rint erre csak a VII. ötéves tervben került volna sor, az ajkai szénmedence folyama­tos termelésének biztosításá­ra azonban már a VI. ötéves tervben befejeződik a kuta­tás és megkezdődhet az új bányanyitás.

Next

/
Thumbnails
Contents