Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 24. IZSÁK JENŐ RAJZAI Férges ed és Kitüntetés Lángész Magyarok a Holdon Szerencse Státuszszimbólum MORBID ESETEK Az aláírás Egy montreali újságban rendkívüli történet olvasható egy analfabétáról akinek igen magas nyugdíja volt. Amikor az analfabéta meghalt, a család nem akarta elveszíteni a jelentős nyugdíjat Mivel azonban az analfabéta életében mindig ujjlenyomatával igazolta a postai küldemény átvételét, a család nem tudta meghamisítani az „aláírását”. Ezért mielőtt a halottat eltemették, levágták a hüvelykujját, és formaimban tartósították azt. így valahányszor átvették a nyugdíjat, mindig „hiteles aláírással” igazolták az átvételt. A leleményes család több éven át folytatta ezt a gyakorlatot, anélkül, hogy észrevették volna a csalást. Munkás élet Egy peterborough-i nyugdíjas a végrendeletében meghagyta, hogy halála után hamvait tegyék egy homokórába, vagyis abba az ősrégi időmérő szerkezetbe, amely a homok (ebben az esetben a hamu) átpergetésével jelzi az időt. „így halálom után is tudom folytatni munkás életemet” — olvasható a végrendeletben. Szenvedély Egy 32 éves kanadai a világion mindennél jobban szerette „Harley-Davidson” nevű krómozott motorkerékpárját. Amikor meghalt — egyébként kompóttól fulladt meg ebéd közben — Torontóban kedvencével együtt temették el. A balzsamozás doktora Az Azúr-parton megnyílt Franciaország első olyan oktatási intézménye, amelyben balzsamozó szakembereket képeznek iki. A főiskolát temetkezési vállalatok alapították, Ezáltal megnövekszik azoknak a száma, akik az orvostudománynak erre az ágra szakosodnak. A nagy-britanniai példa nyomán létesített főiskolában a képzés másfél évig tart, és azok, akik elvégzik a tanfolyamot, diplomát kapnak. Hová temessék? A Dél-afrikai Köztársaságban Durban városában nagy gondot okoz egy emberi csontváz, amelyet egy megölt cápa gyomrában ta- : láttak. Semmiképpen nem tudják megállapítani, hogy a halott, akié a csontváz, fehér vagy fekete ember volt-e. Addig nem tudják a csontokat eltemetni, amíg nem tudják, hogy hajdani tulajdonosuk melyik emberfajhoz tartozott. Az ottani törvények alapján ugyanis máshová kell temetni a fehéreket, és máshová a színeseket. Hogy ne tévedjenek, szakértő bizottságot hívtak össze a kérdés eldöntésére, amelyben többek között antropológus is részt vesz. A tolvaj nekrológja Egy La Rochelle-i tolvaj szorgalmasan tanulmányozta a sajtóban megjelenő nekrológokat. Megfigyelte, hogy az elhunytaknak mikor lesz a temetése, és abban az időpontban, amikor a halott családja a temetőben a gyászszertartáson vett részt, betört az üresen hagyott lakásba. Harminchét temetés több mint 200 ezer ifrank hasznot hozott neki. A harmincnyolcadik temetés óta börtönben ül. F eltűnően elegáns fiatalember haladt át a divatos cukrászda teázó termén, és fennsőbbséges közönnyel tekintett végig az asztaloknál ücsörgő hölgyeken. Simona Cerri felkacagott, majd kacagása különös, remegő gurgulázássá vált. — Ó, ó láttad? — fordult vele egykorú barátnőjéhez, Flossie-hoz. — A mai fiatalok, elszomorítóak a mai fiatalok! Mi járhat az eszükben? Érthetetlen, különös és érthetetlen, becsületszavamra szeretném tudni, mi járhat az eszüklben? Csak egyik a sok közül, aki most elment. Fiatalok, férfiak, még húsz éve, de mit húsz éve, tizenöt, tíz éve a fiatalság egészen más volt, becsület szavamra még tíz éve egy fiatalember a nyakát ficamí- totta volna, hogy megnézhesse ezeket a gyönyörű baDino Buzzati: A tükrök bákat. És láttad, hogy sétált el? Mintha csupa üres szék lennénk. Ó, ó — és kicsit rövidebben hangzott fel a gurgulázás —, isten tudja, micsoda világ kerekedik ki az ilyen fiatalságból, akik észre sem veszik a nőket. Ö, nem tagadom, valamikor kicsit túlzásba is vitték, az utcán az a sok tapadós pillantás, és jaj volt neked, ha egyedül mentél. „Kisasszony, kisasszony, megengedi?” Bizony gyötrelmes volt. De a mai közöny? Te, Flossie, még nem vetted észre? — Hogyne, így van, ahogy mondod. Megváltozott a fiatalság ízlése. Egyébként a világ sem olyan már mint régen, figyelted például a tükröket? — Hogyhogy a tükröket? — Már nem úgy csinálják őket, mint régen, biztosíthatlak, elfelejtették a mesterséget. Most mind szabálytalan, nem tudom, hogy lehet, de eltorzítják az arcomat, néha már ijesztő, ferde száj, ráncos arc, bedagadt szem, te még sohasem vetted észre? — De igen, igen — helyeselt mohón Simona. — Igazad van. Most már értem, hogy néha miért... Már nem értenek a készítésükhöz, ez az oka. Feltalálták az atomot, rakétán akarnak a holdra menni. Szép, szép mondhatom! És még arra sem képesek, hogy jó tükröt gyártsanak. (Fordította: Csantavéri Júlia) Min nevetnek Gabrovóban? A bulgáriai Gabrovóban minden évben megtartják a szatirikus és humoros irodalom nemzetközi fesztiválját. Bulgáriában ugyanis azt tartják, hogy a gabrovói lakosok különösen tréfásak. Min nevetnek Gabrovóban? íme: — Hol van a jeggyűrűd? — Ezen a héten a feleségem hordja. * — Pecsev nagyon szigorú diétát tart. — Akkor meghívhatnánk ebédre! * A szerelmes gabrovói postán küldi el fényképét menyasszonyának. A postabélyeget azonban meg akarja takarítani, és ezért írja a borítékra: „Minta érték nélkül”. * Két gabrovói úgy határozott. hogy vitájukat párbajban döntik el. Mivel azonban nem akartak nevetségessé válni szülővárosukban, megbeszélték, hogy valahol Galbrovótól messze fognak párbajozni. Amikor elutazásuk előtt az egyikük nem vett visszafelé szóló jegyet, a másik gúnyosan megjegyezte: — Látom, nem hiszel abban, hogy visszajössz. — De hiszek! — mondta a másik. — Csakhogy és a te jegyeddel fogok visszajönni. * Egy gabrovói asszony az utcán menve megpillantotta az orvost, és mivel éppen rosszul érezte magát, elhatározta, hogy odamegy hozzá és ingyen tanácsot kér tőle. — Doktor úr, rosszul vagyok. Nincs étvágyam, szédülök. Nem tudna valamit felírni nekem? — Dehogynem. Csak először tessék levetkőzni, hogy megvizsgálhassam. * — Amikor téged látlak — mondja az egyik gabrovói a másiknak, — mindig Pancso jut eszembe. — Ez érdekes. És miért époen ő? — Mert ő is tartozik nekem 50 levával. Gondolatok Az adóbevallásokban a legnagyobb saját kiadásokat azok mutatják ki, akik a más költségén élnek. * * * A sikerek hiányáért az ellenségek hiányával kell fizetnünk. * * * Azok akarják megelőzni korukat, akik nem tudnak vele kibékülni. * * * Légy udvarias, hallgasd végig beosztottad érveit, aki azt akarja neked bebizonyítani, hogy igazad van. * * * Es mit sikerült szembeállítani az ő megingathatatlan hitével? Tényeket, adatokat, érveket, vagyis röviden szólva — semmit. * * * Azzal, hogy megtagadta nézeteit, megkönnyítette másoknak azok elfogadását. Joan Mills: Hogyan kell kuglófot sütni? Gyújtsunk be a sütőbe ... Készítsük elő az edényt és a szükséges hozzávalókat. Távolítsuk el az asztalról a játékvonatot és a síneket. Kenjük be a formát. Kergessük el Johnnyt. Mérjünk ki két csésze lisztet, húzzuk ki a lisztből Johnny kezét, tisztítsuk meg a liszttől a kezét és az egész Johnnyt is. Megint mérjük ki a lisztet. A lisztet, a sót és a szódát tegyük egy tálba. Fogjuk a seprűt és gyűjtsük a szemétlapátba a kistányér darabkáit, amelyet Johnny a padlóra ejtett. Vegyünk elő egy másik kistányért. Menjünk a telefonhoz. Siessünk vissza a konyhába. Húzzuk ki Johnny kezét a tálból. Vegyük ki a tálból a mozdonyt és a síneket. Mossuk meg Johnnyt. Megint mérjük ki a lisztet. Menjünk a telefonhoz. Siessünk vissza. Távolítsuk el a három centiméter vastag söréteget, amelyet Johnny eközben az odakészített sütőformába szórt. Keressük meg Johnnyt. Menjünk a telefonhoz. Siessünk vissza. Találjuk meg Johnnyt, húzzuk ki a fejét a tálból. Mossuk meg a szemét és a haját. Vegyük elő a bekent formát és győződjünk meg róla, hogy ... teli- des-teli van tojáshéjjal. A tojáshéj alatt találjuk meg a játékmozdonyt. Szaladjunk Johnny után, aki menekülés közben lerántotta a tálat az asztalról. Súroljuk ■ fel a konyha padlóját, falait, mossuk le alaposan az edényeket, a mozdonyt, a síneket. Menjünk át a péküzletbe, vegyünk egy friss kuglófot. Menjünk haza. Pofozzuk fel Johnnyt. Aztán feküdjünk le és pihenjünk. Fordította: Gellért György Másfajta influenza Bezpalczyk influenzás lett. Tüsszögött, köhögött és rosz- szul érezte magát. — Azt hiszem, ágyba fekszem — mondta. Csodálkozva 'néztünk rá. — Komolyan beszélsz? — kérdezte tőle Solowiejczyk asszony. — Ne hülyéskedj! — mondta Koszon. — Hogyhogy ne hülyéskedjek? — !sértődött meg Bezpalczyk. — Nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy ágyba akarok feküdni, amikor tüsszögök és köhögök. Az emberek mindig ágyba feküdtek, ha influenzásak voltak. Ügy látszott, hogy komolyan 'beszél. — Csakhogy akkor másfajták voltak ,az influenzák — mondta Solowiejczyk asz- szony. — Hogyhogy másfajták? — kérdezte Bezpalczyk. —- A vírus volt más — magyarázta Solowiejczyk asszony. — Akkor feküdtek, most nem fekszenek. — ,Nem hiszem — mondta Bezpalczyk. — Az az igazság — mondta Koszon —, hogy én már a harmadik hónapja vagyok influenzás. Mindenféle gyógyszert szedek, még antibiotikumokat is, de semmi nem segít. — Ez ilyen influenza — erősítette meg Koszon állítását Solowiejczyk asszony is. — Nekem már hatodik hete tart. Roslanék pedig egy hónapja beteg. Semmilyen gyógyszer nem segít. Egyszerűen ki kell várni a végét. Az ágy sem segít. Ügy tűnt, minden világos. Ennek ellenére Bezpalczyk megmakacsolta magát. Ágyba feküdt és aszpirint kezdett szedni. Egy hét múlva meggyógyult. Végül is mi ebből a tanulság? Biztosan másfajta influenzája volt. Tévút
