Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
1980. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Március elején újabb utasszámlálás lesz fl lépcsőzetes munkakezdés tapasztalatai A megyeszékhelyen az utazási igények az utóbbi időben évenként 8—9 százalékkal, az országos átlagot jóval meghaladó mértékben növekednek, ami elsősorban a gyors városfejlesztés következménye. A helyi közlekedés nem volt képes lépést tartani a fejlődéssel, ezért tavaly május 28-tól be kellett vezetni a lépcsőzetes munkakezdést, hogy a reggeli és délutáni csúcsforgalmat valamelyest enyhítsék. Az új munkarend bevezetése óta eltelt kilenc hónaip során kiderült, hogy jóllehet nem javult a tömegközlekedés helyzete, a lépcsőzetes miunkakez,désnek köszönhetően nem romlott tovább. Ez akkor bizonyul igazán jó eredménynek, ha belegondolunk, -hogy amennyiben nem módosít néhány vállalat, üzem a munkakezdésén, a helyzet azóta sokkal kritiku- sabbá válhatott volna. Tizennégy vállalat, gyár, intézmény összesen 1860 dolgozója kezdte május 28-án valamivel előbb vagy később a munkát, mint korábban. Az idén januárban a szolnoki Városi Tanács V. B. foglalkozott a lépcsőzetes munkakezdés tapasztalataival és a további teendőkkel. A városi tanács vb műszaki osztálya által készített előterjesztésből kiderült, hogy a munkahelyek végrehajtották a munkaidő-módosításokat, a tervezett létszámban azonban kisebb mértékű eltéréseket tapasztaltak: 1860 dolgozó helyett 1698 jár más időpontban a munkahelyére, mint azelőtt. Hogy nem sikerült elérni a száz százalékot. annak többek között az az oka, hogy a tervezéskor nem vehették figyelembe a munkaerő-fluktuációt és azt sem, hogy például a szolnoki Lenin Tsz — amely az érintett munkahelyek között szerepelt — autóbuszt vásárolt munkásszállításra. A Volán 7-es számú Vállalata hat új autóbuszt vont be a forgalomba, s így jelenleg 46 vesz részt a helyi közlekedésben. A vállalat azzal is igyekezett enyhíteni a gondokon, hogy csúcsidőben az éppen „ráérő” autóbuszokat beállította a helyi forgalomba. Az utazási igények rohamos növekedése és a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése azt eredményezte, hogy a reggeli csúcsidőszak meghosszabbodott: 6 órától fél nyolcig tart. Ebben a másfél órában az autóbuszok kihasználtsága maximális. Hogy a helyzet ne romoljon, azt a munkarend megváltoztatásának kiszélesítésével és évenként 5—6 új autóbusz forgalomba állításával lehetne elérni. A lépcsőzetes munkakezdés kiterjesztése előtt a Volán 7-es számú Vállalata március elején utasszámlálást végeztet a Közlekedéstudományi Kutatóintézettel, és az adatok ismeretében a városi tanács vb műszaki osztálya kidolgozza a további fejlesztés tervét. Az elképzelések szerint az idén május 28-án újabb vállalatok, üzemek, intézmények térnek át a lépcsőzetes munkakezdésre. — B — Brlgádvetélkedö fl téglagyáriak győztek A megyei szakszervezeti művelődési központ és a TIT által meghirdetett Élni tudtunk a szabadsággal elnevezésű szocialista brigádvetélkedő városi döntőjét pénteken rendezték meg Mezőtúron a művelődési központban. A munkahelyi KISZ- közösségek képviselői négytagú brigádot alakítva december elejétől szorgalmasan készültek, a művelődési központ nyolc előadással segített ebben. A város ipari üzemeinek, szövetkezeteinek 31 brigádja nevezett be a vetélkedősorozatra. Feladatlapok megoldásával döntötték el, hogy melyik tíz csapat vehet részt a szóbeli döntőn. A végső sorrend pénteken szoros küzdelem után alakult ki: első lett az Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat Lenin II. nevet viselő szocialista brigádja — ' a megyei döntőbe ők jutottak tovább —, a második helyezett Lendület és a harmadik helyre került Petőfi Szocialista Brigád a DATE tanüzemét képviselte. A legjobbak pénzjutalomban részesültek. Csatornázási munkálatok Kunmadarason a Kálvin utcában. A szennyvíz elvezetésére szolgáló csatornákat a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat építi Az eredeti tervekkel ellentétben kéthónapos előnnyel dolgoznak a fővárosban a Petőfi- híd felújításánál. Pillanatnyilag a mederhídon a déli pályát bontják, a villamospályát betonozzák, a parti hídon pedig az alapépítményt betonozzák. A híd felújításánál dolgozó harmincegy vállalat szocialista brigádjai vállalták, hogy a novemberi átadás helyett június 30-án adják át a forgalomnak a felújított Petőfi-hidat Gondviselők Helyszín: a mezőtúri Városa Tanács egyik hivatali szobája. Szereplők: Kelemen Sánd.omé, a .szociálpolitikai főelőadó és a panasztevő fiatalasszony. A szem- és fültanú: az újságíró. — Higgye el. azért csináltam egy hónapig az egészeb mert sajnáltam az öreg nénit. Piszokban, elhanyagoltan élt. Kitakarítottam, főztem rá. elláttam, és ezt csinálja velem — mondja sírós hangon a fiatalasszony. — Meggyanúsított, hogy elloptam ötszáz forintját. Én ezt a szégyent nem élem túl... A szobában, a díványon aprócska, ráncos arcú. ma- dárcsontú öregasszony fekszik. A hangókra felfigyel, próbál felkelni, de látszik — még a levegővétel is nehezére esik. — Jó napot kívánok Balogh néni! Kelemenné vagyok a tanácstól. Hogy van? — Már csak így öregesen. Hát, jobban is lehetnék... De már az én koromban ez így van... Ha jól meggondolom nyolcvanhét esztendős leszek a jövő hónapban. — Hogy telnek a napjai? Ki segít magának? — Eddig a Marika mosott rám meg főzött is — mutat a fiatalasszonyra —, de most már nem jön... — Miért? — Hát én már nem is tudom... — Dehogy nem tudja Mariska néni — vág közbe a fiatalasszony. — Meggyanúsítottak, maga meg a testvére, hogy elloptam ötszáz forintját. Pedig még én mondtam, hogy hiányzik a félretett pénzéből. Nem emlékszik már rá? — Hogyne emlékezne — mondja indulatosan Szűcs Ferencné, az idős asszony nyolcvanéves húga. — Szegény nővérem azért haragszik. mert te meg a férjed elvittétek a betétkönyvét, és a személyigazolványát. Isten tudja, minek kellett nektek? — Csak azért, mert úgy volt, hogy tartási szerződést kötünk. Ezért aztán ügyvédhez fordultunk, aki kérte a néni takarékkönyvének és az igazolványának a számát. Nem volt semmi rossz szándék bennünk. De végül is nem mentünk sehová... — Ki fogja ezután gondját viselni Balogh néni? — érdeklődik Kelemenné. — Majd a húgom ápol. — De hiszen ő is idős már. Nem kellene mégis egy gondozónő? — Ide egyelőre senki nem kell — jelenti ki határozottan Szűcsné. — Megcsinálok én mindent a nővéremnek. amit csak kér. MegLeszünlk ketten... Hiába a rábeszélés, a két idős asszonyt nem lehet meggyőzni. Nem kell a segítség. Tizennégy esztendeje él egyedül a most hetvenhat éves Kapitány Lajos. — Talán egy éve. hogy felkeresett Szabó Erzsébet — ’73 óta aktívánk már —.azzal, hogy a szomszédjában élő Kapitány bácsi gondozását éLyállalmá, — mondja Csepcsányi Jánosné, a Vöröskereszt városi titkára. A kis ház verandájának kövezete még őrzi a vizes seprű nyomait. A konyhában, a szobában rend. tisztaság. A kopott, öreges bútorokon megcsillan a napfény. Gondos kezek töröl- gették őket nemrég. — Alig egy félórája, hogy elment Erzsiké — fogad botjára támaszkodva Kapitány Lajos. — Felsepregetett. vizet hozott, rendbe tette a ház környékét. Majd pénteken viszi el a szennyes holmikat, és a hét elején hozza a tisztát. Megcsinál mindent rendesen. A kórház konyháján nagy a sürgés-forgás. Mindjárt itt az ebédidő. Ilyenkor egy pillanatra sem lehet megállni. Szabó Erzsébet is csak néhány percre szabadulhat az edényék mellől. — Lajos bácsit még gyermekkoromból ismerem. Fáj a lába, nehezen jár. Többször is megkérdeztem tőle, segíthetek-e neki valamiben. Eleinte szabadkozott, hogy bírja ő még a munkát, eddig is egyedül élt... De tavaly év elején végül beleegyezett, hogy gondozzam. A Vöröskereszt minden évben megszervezi a városban a házi betegápolói tanfolyamot. Elvégeztem én is. — Két műszakban dolgozik a konyhán. Otthon várja a saját családja, a háztartás. — Szívesen járok Kapitány bácsihoz. Amit mon-' dók neki, elfogadja, még akkor is, ha morgolódik. Nem tetszett neki. amikor kimeszeltem a szobát. Mondta, hogy ráér az még. Hogy ért volna rá, hiszen nyolc évig nem festettek! Sokszor aggódom érte. hisz nem lehet tudni, mi történik vele... A múltkor is beteg lett. fájt a gyomra. Naponta kétszer, háromszor is meglátogattam. Vittem neki galamb- húslevest. Annak örültem, hogy jóízűen megette. Ez nála nagy szó, mert senkitől nem fogadna el semmi ennivalót. — Tiszteletdíjat kap a munkájáért? — Amikor megtudtam, hogy mindezért pénzt kapók, engem is kellemesen érintett. Lehet, hogy nem hiszik el, de nem az a 4—500 forint a lényeg... Mezőtúron elismerően emlegetik Tamási Sándorné nevét. Több száz emberen segített már életében. — Mindenki azt mondogatta, amikor kezdtem, hogy megnibbantam, mi a fenének érdekel engem írjasois. gondja, baja — emlékezik Tamásiné. — Ennek bizony már elmúlt húsz esztendeje. Azóta sem győzött meg senki arról, nogy ne csináljam. A városban ő szervezte meg 1957-ben az öregek első napközi otthonát, ahol többségében szellemi fogyatékos emberekről gondoskodtak. Innen ment nyugdíjba ’74-ben. A házi gondozásról azóta sem mondott le. Még mindig mások gondjai foglalkoztatják, pedig ő is ápolásra. gondoskodásra szorulna. Magányosan — habár nem egyedül — él egy gyönyörű háromszobás, lakótelepi lakásban... — Most egy 'kicsit levert a lábamról a betegség. Az idegeim vacakolnak. Két hete elmúlt, hogy nyomom az ágyat, hiába a 71 év már jelentkezik. Sajnálom, hogy nem tudok eljárni sehová. Egyébként a II. kerület, a Kertváros az enyém: tizenkét gondozattam van, és huszonnyolc olyan családhoz járok, ahol segélyből élnek, főleg cigányok. Évek óta egy 72 éves asszonynak vagyok a gyámja. — Nem fárasztja ennyiféle teendő? — Soha nem éreztem tehernek a gondozást. Még akikor sem amikor a négy apró gyermekem mellől jártam el. Most, hogy már én is benne vagyok a korban, jobban érzem, mit is jelent ama várni, hogy valaki /kopogtasson az ajtómon, szóljon hozzám pár, kedvessz... Mezőtúron igyekeznek minél- többet tenni, hogy az id,ős. magányos, beteg emberék megfelelő körülmények között, állandó felügyelet mellett éljenek, A megyében először — 1968ban — Mezőtúron szervezték meg a hivatásos gondozónői hálózatot, amelynek egy szervezője és három gondozónője van. Jelenleg 27 tiszteletdíjas és 27 társadalmi munkás mintegy 70 rászoruló emberről gondoskodik. Az öregek napközi otthonában mintegy százan töltik napjaikat. A szociális otthonban 115-en találtai második otthonra, amely az idén 50 ággyal bővül. Ingyenes étkeztetésben 39, rendszeres segélyben pedig 118 idős ember részesül. Szekeres Edit' Adómorál A híres svéd filmrendezőt, Ingmar Bergmannt az adó- hatóságok magukra haragították. Réttenetesen sokallta a sápot, amit a svéd törvények értelmében jövedelme után fizetnie kellett volna. Nem fizetétt, inkább elhagyta hazáját. Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan honfitársunk, aki követi a példáját. Nincs az az adókulcs, a jövedelem növekedésével hatványozottan emelkedő százalék, amitől riasztóan tetemes összegre rúgna a magyar művészek, sztárok vagy maszekok adója. Néhány éve még, amikor pedig a háztáji és kisegítő gazdaságok termékeire nemcsak azért volt szükség, hogy nagyobb legyen a választék, hanem hogy egyáltalán legyen áru a kritikus évszakokban is, az adó inkább számolgatásra, — megéri vagy sem, marad-e haszon rajta — fontolgatásra kény- szerítétte, mintsem serkentette a kisállattartókat, fóliásokat. Változott a helyzet. Ma már nem fontolgatnak, hanem termelnek, baromfit, hízót nevelnek és 150 ezer forint bruttó bevételig adómentesen. De nemcsak ezen az egyetlen fronton történt változás. Az elmúlt fél évtizedben a szükségleteket, az igényeket figyelemembe véve a gyakorlatiasság, az élet- szerűség, az ésszerű megfontolás alakította az adópolitikát. Még a nyilvántartás, az adminisztrációja is valamelyest egyszerűbbé vált. Három év óta — 1977. január 1-től — például a gépjármű-tulajdonosok önkéntes adóbevallók és -fizetők lettek. Mindegyikük tudja, hogy kocsija után mikor és menynyi pénzt kell postáznia. Es fizetnek. Szolnok 9 ezer gépjármű-tulajdonosa közül 8 ezer 500-nak időben érkezik a csekkje az adóhivatalba. A többiek közül — akik kifutottak az időből — sokan már a bírsággal (egyhónapi adó összege) megtoldva töltik ki a csekkeket. De nemcsak a gépjárművek gazdáinak zöme ilyen fegyelmezett, hanem azok is, akik házuk, kutyájuk, borkimérésük, kiskereskedésük, lakatos-, autó-, gáz-, víz-, villanyszerelő, vagy szabóműhelyük forgalma után adót, községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Hol van az már, amikora végrehajtók nem győzték sorra járni az adóhátraléka- sokdt, kínos kötelességüket teljesítve lefoglalni, zár alá venni az adósság fejében a különböző vagyontárgyakat. Evekkel ezelőtt még például a megyeszékhely adó- kötelezett lakóinak egyötödével szemben enyhébb vagy szigorúbb kényszerintézkedésre volt szükség. Most már 94—95 százalékuk önkéntesen fizet, pedig Szolnokon nem kevesebb mint 36 ezer adótételt tartanak számon. A többség már ott tart, — s ez az adópolitika helyeslését is jelenti — hogy nem kibúvókat keres, nem kényszeríti felszólító levelek írására az adóhivatali ügyintézőket, természetes kötelességként tudomásul veszi, hogy néhány forinttal hozzá kell járulnia a település fejlődéséhez, hogy a kocsi fenntartásába az adót is be kell kalkulálni, hogy a luxuskutya tartása a bérházban évente néhány száz forintba kerül, hogy a magánpraxis és a kisiparos rezsijéhez az adó is hozzátartozik. Egyszóval az élet velejárójaként könyven el, hogy adófizető állampolgára az országnak. K. K.
