Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

1980. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kádár János üdvözlete a VKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, Le Duan főtitkár elvtársnak HANOI Kedves Le Duan elvtárs! A Vietnami Kommunista Párt megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magam nevében elvtársi üdvözletün­ket és jókívánságainkat fejezem ki önnek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a párt vala­mennyi tagjának és a Vietnami Szocialista Köztársaság né­pének. A magyar kommunisták, egész dolgozó népünk tisztelet­tel és megbecsüléssel tekint a Ho Si Mink elvtárs által ala­pított Viétnami Kommunista Párt fél évszázados küzdelmei­re, történelmi .győzelmeire, amelyeket 'az ország felszabadí­tásával, az imperialista agressziók elleni hősies harcában, az egységes szocialista Vietnam megteremtésével éléit. A vietnami nép nagy munkát végez a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusa határozatainak teljesítése, a szocia­lista vívmányok megszilárdítása, a népgazdaság fejlesztése és Hazája felvirágoztatása érdekében. Mindezt méltán övezi a szocialista közösség országainak, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomnak, s a világ más haladó erőinek támogatása és rokonszenve. Pártunk és népünk támogatja a vietnami népnek az im­perialista mesterkedések és a kínai agressziós fenyegetések ellen vívott harcát. Elítélünk minden kísérletet és provoká­ciót, amely a vietnami nép békés szocialista építő munkáját zavarja. A világ haladó erőivel együtt a magyar kommu­nisták is szolidárisak azzal a küzdelemmel, 'amelyet a viet­nami nép .marxista—leninista pártja vezetésével a Vietnami Szocialista Köztársaság és az indokínai térség többi orszá­gai szabadságának, függetlenségének, békéjének megőrzé­séért és jószomszédi viszonyának fenntartásáért folytat. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Vietnami Kommunista Párt testvéri kap­csolatai gyümölcsözően fejlődnek. A jövőben is arra törek­szünk, hogy együttműködésünk tovább fejlődjék a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemé­ben. Nagy ünnepükön kívánjuk, hogy érjenek el újabb sike­reket országépítő munkájukban, vívmányaik védelmében, közös ügyünk, a béke, a társadalmi haladás és a szocializ­mus javára. Budapest, 1980. február 2. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Bruno Kreisky osztrák kancellár tegnap befejezte ötnapos indiai látogatását, és ázsiai kőrútjának utolsó állomására, - Szaúd-Arábiába utazott tovább. Elindulásakor gyümölcsöző­nek nevezte Indira Gandhi kormányfővel, Naraszimha Rao külügyminiszterrel és más indiai vezetőkkel folytatott tanács­kozásait. Képünkön Kreisky és Indira Gandhi Gromiko—Ceausescu Tegnap Bukarestben befe­jeződtek Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köz­társaság elnöke közötti tár­gyalások. A tegnapi zárómegbeszé­lésen a felek néhány, köl­csönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémán kívül áttekintették a Szov­jetunió és a Román Szocia­lista Köztársaság kétoldalú kapcsolatai fejlődésének kérdéseit is. Andrej Gromiko tegnap elutazott Bukarestből. A ro­mán főváros repülőterén a szovjet külügyminisztert Paul Niculescu, Stefan And­rei és más hivatalos szemé­lyek búcsúztatták. Gromiko tegnap délután hazaérkezett Moszkvába. BONN érkezett ROMA Az olasz képviselőház teg­nap 522 szavazattal 50 elle­nében és nyolc tartózikodás mellett bizalmat szavazott a Cossiga-kormánynak az an- titerrorista intézkedéseivel összefüggésben. A képviselő­ház ezzel jóváhagyta a kor­mány korábbi törvényerejű rendeletét a terrorizmus el­leni harc hatékonyabbá téte­léről, Helmut Schmidt kancel­lár ma Párizsba utazik, ahol — a tervezettnél egy nappal korábban — meg­kezdődnek az NSZK és Franciaország vezetőinek csúcsszintű konzultációi a nemzetközi helyzetről. LISSZABON Az új jobboldali portu­gál kormány folytatta az agrárreform idején kisajá­tított földek visszaadását a volt nagybirtokosoknak. Értelmiségiek a megyeszékhelyen Szerepük egvre növekszik — A párt közelgő kong­resszusára kiadott irányel­vek újból megerősítik a XI. kongresszus óta mind haté­konyabban érvényesülő gon­dolatot, hogy az értelmiség szerepe és létszáma a társa­dalmi fejlődéssel, a tudo­mányos technikai haladás­sal együtt növekszik. E gya­korlat tükrében vizsgáljuk talán a Szolnokon élő ér­telmiségiek helyzetét. De mielőtt ezt tennénk, kike­rülhetetlen, mert a fejlődés arányainak megértéséhez okvetlenül szükséges, né­hány visszapillantó megálla­pítás a város szellemi arcu­latára. Ténykérdés, hogy a Tisza-parti város történelme során többször fontos sze­repet töltött be a nemzet életében, a társadalmi ha­ladás szolgálatában. Ám az is igaz — sajnos — hogy Szolnokon még a népi kul­túrában sem alakultak ki oly erős tradíciók, mint más, hasonló nagyságrendű vagy kisebb városban. Most nem témánk ennek miértjét ku­tatni, csupán előző megálla­pításunkat tovább bogozva emlékeztetünk például a két világháború közötti szelle­mi élet — ki kell emelnünk a sorból a művésztelepet — sivárságára. A korabeli ér­telmiséget mindössze néhány száz tanár, orvos, jogász — közigazgatási apparátus — és mérnök — elsősorban ál­talános, úgynevezett „kul­túrmérnök” jelentette. A felszabadulás után sokat ja­vult e helyzet, de az „örök­ség” még sokáig éreztette hatását. A megtett útról, az értelmiség jelenlegi helyze­téről és egyre növekvő sze­repéről beszélgettünk Jaka- tics Árpáddal, az MSZMP szolnoki Városi Bizottságá­nak titkárával. — A fejlődés ellenére még 1970-ben is csak a — 25 évnél idősebb — lakosság 2.6 százaitéka rendelkezett felsőfokú végzettséggel. (Az országos átlag ekkor 4,2 szá­zalék volt.) Jelenleg? Öröm­mel i mondhatom, hogy az utóbbi tíz évben az értel­miség létszáma és jelenlété­nek hatása a város életében dinamikusan növekedett. Mik a fejlődés jellemzői: elsősorban az újabb értel­miségi rétegek megjelenése — például a műszaki értel­miség — és a fiatalok ma­gas aránya. A város értel­miségének egyharmada pe­dagógus, létszámban rögtön utánuk a műszakiak követ­keznek, majd az orvosok, közgazdászok, és a jogászok. De bármely réteget is vizs­gáljuk, a fiatalság megha­tározó. S ami még igen ér­dekes: az ifjabb értelmisé­gi korosztályokban a nők aránya 50 százalék fölött van. Ez elsősorban a pe­dagógusnők létszámával függ össze. — Ezek szerint ma már megfelelő arányban élnek diplomások a városban? — Attól függ, mihez vi­szonyítunk. Közelítsük meg a kérdést a hiány oldaláról. Az értelmiség száma és rész­aránya az utóbbi évtized­ben két forrásból táplálko­zott: a lakosság .növekedé­séből és a gazdasági fejlő­désből. E két tényező ambí- cionáló hatására a város fejlettségi szintjének megfe­lelő arányban van jelen az értelmiség különböző mun­kahelyeken. a közéletben. — „A különböző munka­helyeken’’ említette, a ez részben új értelmiségi tevé­kenységek bázisait jelenti, dß J talán a már korábban meg­volt értelmiségi foglalkozá­sok tartalmi változásáról is beszélhetünk. — Is, is. Kétségtelen, hogy a Cukoripari Kutató Intézet, a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Főiskola nappali tagozatának Szolnokra tele­pülése a szellemi élet to­vábbi kibontakozásában nagy lehetőség. A Cukor­ipari Kutató Intézet a vá­ros első tudományos kutató­helye, de az is nagy öröm számunkra, hogy a Tudo­mányos Minősítő Bizottság a Damjanich Múzeumot is tu­dományos kutatóhellyé mi­nősítette. Mindez új szín a város szellemi életében, de nem lebecsülendő az sem, hogy néhány nagyüzemünk­ben olyan gyártmányfejlesz­tő tevékenységet folytatnak — Vegyiművek, MEZŐGÉP stb. — amelyek tudományos hátteret igényelnek. De a licencek felhasználása a kisüzemeknél sem képzelhe­tő el elméleti felkészültség nélkül. Ügy véljük, hogy ezeknek a termeléshez kö­zel álló, azt segítő tudomá­nyos tevékenységeknek hasz­nát nem kell részleteznünk — de talán az is természe­tes, hogy ezek az új értel­miségi -munkahelyek elvá­laszthatatlanok a város szelemi élete egészétől. — S talán a megye egé­szére is befolyással bírnak. Kórházaink szellemi kapcso. latai feltétlenül... — A városban levő két kórház, az egyik megyei, a MÁV Kórház országos von­záskörzeti, a szegedi, illetve a debreceni orvostudományi egyetemmel alakított ki tu­dományos kapcsolatot. Mind­ez nagy erősítést ad az egészségügyi intézmények­ben folyó tudományos igé­nyű tevékenységhez. — A „szellemi hidak” te­hát már megvannak, de hol tartunk a „kapukon belül", vagyis a különböző munka­helyeken hogyan érvényesül az értelmiség szerepe, tevé­kenysége? — Az értelmiség szerepé­nek érvényesülése nem egy­szerűen arány kérdése, ha­nem az, hogy a társadalmi munkamegosztásban rásza­bott szerepének ki ki ho­gyan felel meg. Vagyis: az értelmiségi munkakört betöl­tők hogyan látják el felada­tukat. A kérdés azért ennyi­re fontos, mert az értelmi­ségi munka közszolgálat, közvetlenül vagy közvetve kihatással van az egész vá­rosra. Szolnok értelmiségé­nek döntő és túlnyomó több­sége a közérdek figyelembe­vételével, szorgalmasan vég­zi munkáját. Persze nem szeretném helyzetünket ideális állapotnak feltüntet­ni. Biztosan akad olyan ér­telmiségi. aki valamilyen okból elégedetlen a körül­ményekkel, de az is igaz, hogy többen fogalmaznának úgy, joggal, hop' nagyobb társadalmi aktivitást várná­nak el egyes értelmiségi ré­tegektől, személyektől. Oly­kor felnagyulnak a perifé­rikus esetek, de nem ez a meghatározó. Óvakodni kell tehát a túlzó általánosítás­tól. A múltkor egy testületi vitában két vélemény ke­rült felszínre. Az* egyik vé­lemény: gyorsan fejlődő, nö­vekvő város még nem tud­ta asszimilálni az értelmisé­get. a másik nézet: a város fiatal értelmisége még nem tudott asszimilálódni. — Ha jól értelmezem, eb­ben a kérdéscsoportban újabb kérdések vannak: a i'áros megtesz-e mindent, hogy a diplomások — egy­szerűsítsük le a fogalmat — jól érezzék magukat Szolno­kon, s a gondolat másik ol­dala: azok a fiatal értelmi­ségiek. akik letelepszenek a Tisza partján, ők megtesz- nek-e mindent, hogy jól érezhessék magukat? Netán hogyan alakítják elképzelé­seiknek megfelelően a vá­ros szellemi arculatát? — Nehéz erre a teljesség igényével válaszolni, az vi­szont biztos, hogy a város vezető testületéi sok min­dent megtettek és szándé­koznak is megtenni az ér­telmiség jó közérzete érde­kében, de felelősségünk az egész városé, minden társa­dalmi rétegre vonatkozik. Minden igény nem minden­kor elégíthető ki. De. az igazsághoz tartozik még: az értelmiség józanul gondol­kodó nagy többsége nem igényli a privilegizálást, sőt tudatában van annak, hogy körülményei nem függetle­nek saját munkájától. — Az értelmiség kulturá­lis körülményeiről néhány éve még végletes nézetek' csaptak össze. A jelenlegi helyzetet ebben a kérdésben milyennek tartja? — A város kulturális éle­tét ma sem tartjuk kiemel­kedően jónak, de rossznak sem. Ügy hisszük a nyolc, tíz évvel ezelőtti lehetősé­gekhez képest jelentősek a változások. A tudományos társaságok egyre aktívab­bak, az új művelődési köz­pont munkájának eredmé­nye már érződik, a klubok megfelelően biztosítják a szakirányú éreklődés kielé­gítését. Ugyanezt jól szol­gálják a különböző tudo­mányos rendezvények — or­vos-gyógyszerész napok, pe­dagógiai ülések stb. A pub­likációs lehetőségek is ja­vultak a Jászkunság meg­újulásával. De változatlanul az a véleményem, hogy egy- egy közösséget érintő kér­désben élénkebb lehetne az eszmecsere. A továbbiakban még fokozottabban szeret­nénk támogatni a bátrabb, konstruktívabb vitákat, az őszinte véleménynyilvánítá­sokat. Nézetünk szerint megvannak a pezsgőbb, ele­venebb szellemi élet feltéte­lei. Mindez persze azt is jelenti, hogy tovább növek­szik az értelmiségi felada­tokat ellátó emberek fele­lőssége. A politikai felelős­séget azzal is növelni kí­vánjuk. hogy két nagyon fontos értelmiségi munkate­rületen a politikai munka új szervezeti kereteit alakít­* juk ki. az egészségügyi és a pedagógus pártalapszerve- zetek munkájának irányítá­sára önálló ágazati pártbi­zottságokat hozunk létre. Ezeknek afe lelős pártszer­veknek a felállítását rész­ben az teszi szükségessé, hogy megnőtt a szakágaza­tokban dolgozó kommunis­ták száma — de , ez csak külső feltétel — még ennél is lényegesebb, a szélesebb horizonton gondolkodás szükségessége. Ügy remél­jük. hogy ezek a pártbi­zottságok ennek a követel­ménynek jól megfelelhet­nek. — Mi a tapasztalatuk, a város kommunistái, de álta­lában Szolnok közvélemé­nye hogyan értékeli az ér­telmiség növekvő szerepét? — Az értelmiség szerepé­nek elbírálása társadalmi ügy. Mindezt jól exponálják az irányelvek. Az a meg­állapítás. hogy értelmisé­günk szorosan kötődik a munkásosztályhoz és a pa­rasztsághoz, s hogy az értel­miség szellemi erejének fel- használása össztársadalmi érdek, a Szolnokon élő, dol­gozó kommunisták és pár- tonkívüliek körében egyér­telmű helyeslésre talált. Az irányelvek vitája kétségtele­nül ezt bizonyítja, s azt is — az elsősorban az értelmi­ségi körökben folytatott be­szélgetésekkor került fel­színre — hogy a pedagógu­sok, orvosok, mérnökök, jo­gászok. közgazdászok, mű­vészek és más értelmiségiek felelősen, népben és nem­zetben gondolkodva vállal­ják a megnövekedett sze­repkört. a rájuk háruló nagy feladatokat. Ez biztató számunkra, s maradéktala­nul hiszünk abban, hogy — együtt dolgozva a közös célért — munkánk az egész város javát szolgálja. — Köszönöm a beszélge­tést. Tiszai Lajos Tizenkétszer harmincöt perc Váljék társadalmi üggyé a jó minőség, a takaré­kosság, a tartalékok fel­tárása és hasznosítása — fogalmazta meg kongresz- szusi munkaverseny-fel- hívásában a SZOT és a KISZ KB a tavalyi év augusztusában. E tömör megfogalmazásban benne van az, ami a munkaver­senyek valódi célját je­lenti; hogy a formális vállalások, felajánlások helyett konkrét, az üzem terveihez szorosan kap­csolódó célokat jelöljenek ki. A brigádok, üzemek kol­lektívák felajánlásai az ágazati és vállalati - fel­adatok különbözőségének megfelelően természete­sen eltérőek. Egy voná­suk azonban közös: a leg­több helyen egyre inkább azok a vállalások kerül­tek előtérbe, amelyek va­lamilyen formában a gazdálkodás minőségét javítják. A munkaverseny sike­re sok tényezőtől függ. A legfontosabb talán még­is az, hogy miként sikerül összekapcsolni a dolgo­zók kezdeményezéseit a vállalat — s tágabban — a népgazdaság céljaival, lehetőségeivel. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, bár a termelési tanácsko­zásokon sok helyütt arról szóltak, hogy a brigádok hiába tesznek meg min­dent a vállalások teljesí­téséért, ha a vezetés nem biztosítja ennek megfele­lő feltételeit. A jó ver­senycélok kijelölése első­sorban a vállalat vezetői­től függ, s a munkaver­seny csak akkor lehet si­keres, ha a vezetők ma­gukénak érzik a dolgozók versenyszellemének fel­keltését, a verseny állan­dó és folyamatos szerve­zését. A kongresszusi és fél­szabadulási munkaver­senyfelhívások között külön is figyelemre mél­tó a Vörös .Csillag Gép­gyár Sziklai Sándor Szo­cialista Brigádjának feb­ruár elsejei felhívása. A vasöntő brigád nyolc­tagja úgy döntött, hogy kongresszusi és felszaba­dulási műszakot tart. Felhívásuk az ország va­lamennyi szocialista bri­gádjához szól. „A kong­resszusi és felszabadu­lási műszak munkaideje legyen tizenkétszer 35 perc” — olvashatjuk a felhívásban — „ezzel utalunk arra, hogy a párt XII. kongresszusa hazánk felszabadulásá­nak 35. esztendejében tartja tanácskozását. A 420 perc alatt végzett munkával is segítsük elő az 1980-as népgazdasági feladatok sikeres teljesí­tését, juttassuk kifeje­zésre a szocialista bri­gádmozgalom, alkotó erejét, pártunk politiká­jánál-: támogatását. Hogy hányán csatla­koznak a vasöntők fel­hívásához. most még csak jósolni lehet: bizo­nyára a szocialista bri­gádok többsége tölti március 22-ét vagy 29-ét munkával és ajánlja fel a szabad szombaton ke­resett munkabérét az or­szág gyermekintézmé­nyeinek terven felüli fejlesztésére. Csak az év végén mérhetjük le, hogy mi valósult meg az el­képzelésekből. De a meg­valósulás folyamat, mely­nek elemeit napról nap­ra kell egymáshoz illesz­tenünk. A Sziklai Sán­dor Szocialista Brigád mostani felhívása is ilyen a munkaverseny- mozgalom konkrét és hasznos eleme.

Next

/
Thumbnails
Contents