Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-22 / 44. szám
1980. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fiatal iparművészek kiállítása a Skálában A Skála Szövetkezeti Áruházban három fiatal iparművész diplomamunkájából nyílt kiállítás. Az Iparművészeti Főiskola textil tanszékén végzett iparművészek kiállításának célja a vásárlók és a kereskedők igényeinek felmérése Kamarazene A Hungária vonósnégyes hangversenye A szolnoki megyei művelődési központ zenetermében a Hungária vonósnégyes adott hangversenyt" hétfőn este. Az együttes tagjai, Pechán Gábor (I. hegedű), Papp József (II. hegedű), Kovács Bálint (brácsa) és Bartos Gábor (cselló) a nem éppen szerencsés körülmények ellenére is imponáló művészi teljesítményt nyújtottak. A méltánytalanul kevés közönség és a Tisza táncegyüttes próbaterméből erősen felhallatszó csür- döngölő sem hozta zavarba a muzsikusokat, annál inkább zavart bennünket, hallgatókat. Pechán Gábor nagyszerű „beugrással” igazolta rátermettségét a vezérszólam posztján ugyanis a volt első hegedűs, Kiss Gábor váratlan távozása után igen kevés próbával kellett megmentenie az együttes szereplését. Természetesen a teljesség igénye nélkül írom ezt. hiszen nagyon rövid idő alatt ebben az igényes, nehéz zenei műfajban nem könnyű, szinte lehetetlen négy muzsikusnak, négy különböző hangszeren játszó szólistának az egyéni kifejezésmódját teljesen összehangolnia, sőt érzelmileg is összeforrnia. Tehát olykor előfordultak hibák, megoldatlan technikai problémák, hamisan csengő hangok, harmóniák, amelyek a szép muzsika, Mozart és Dvorak csodálatos kifejezésvilágának. zenéjük belső dinamizmusának, árnyalt differenciáltságának őszinte áradását kissé gátolták. Mindezek ellenére a vonósnégyes nagyon jó benyomást keltett. Mind zeneileg, mind technikailag érződik a maximális igényesség, szerénység a hozzáállásban, nemes egyszerűség, alázat a művek zenei megközelítésében, sőt a hallgatóval szemben is. Általában jól szólt az együttes, színskálájuk is eléggé differenciált, a dinamikai határok is világosan érezhetők, bár ez utóhbinál lehetnének árnyal tabbak. a piano és a forte határait merészebben lehetne kiszélesíteni. A kényszerű csere dacára kiegyenlített a hangzás, talán P^pp József já- I téka legyen még határozottabb, néha erőteljesebb. — Egyébként a vonósnégyes előnyös tulajdonsága, hogy egyik hangszer sem szól „ki”, ami adott esetben, ha nem kifejezetten szóló részről van szó, előnytelenül befolyásolná az összhangzást. A hangverseny műsorában két remekművet, Mozart G- dúr és Dvorak F-óúr úgynevezett Néger kvartettjét hallottuk előadásukban. A Haydnnek ajánlott sorozat első darabja ez, ami méltán foglal helyet a mozarti életmű remekei között. A korábbi darabjaihoz képest meglepő a tételek tömörsége. A témák és azok' továbbfejlesztése már elgondolásában vonósnégyesre íródott. A fúgaszerűen felépített zárótétel megoldását éppen az előadás könnyedsége, mozgalmassága miatt külön is megemlítem. Ez a tétel mottóját tekintve a Jupiter szimfónia fináléjára illetve a Varázsfuvola egyik jelenetére is utal. Dvorák 1893 nyarát az észak-amerikai Spillville- ben töltötte. Itt írta az F- dúr vonósnégyest, innen származik a köztudatban meghonosodott Néger kvartett elnevezés. A darab az Újvilág szimfónia után keletkezett, igen differenciált leszűrése az amerikai népzenei hatásoknak. Kifejezésre jut a honvágy, amit a kényszerű tartózkodás csak erősít, valamint a nyaralóhely, a természet szépségétől, csendjétől szükségszerűen bekövetkezett reakció, az önfeledt. derű, az őszinte öröm megnyilatkozása. Érdekessége, hogy az amerikai és cseh folklór mennyire művészien ötvöződik az egyes tételekben. Különösen a második és a művet záró, sziporká- zóan szellemes, bravúros utolsó tételre mindez érvényes, melyek a Hungária vonósnégyes kamaraestjének legszebb pillanatai voltak. Végezetül elmondhatjuk, hogy valamivel nagyobb létszámú közönséget is talán még hatékonyabb, odafigye- lóbb szervezést érdemelt volna e zenei rendezvény. Egyed Ferenc Pedagógusok, könyvtárosok munkaeszköze Új tantárgyi bibliográfia Az általános iskolás gyermekek korszerű oktatása- neveléSf, elválaszthatatlan a könyvtártól, az ifjúsági irodalomtól. Napjainkban egyre általánosabb, hogy a „tankönyvön kívüli könyv” — kötelező vagy ajánlott olvasmányként — nemcsak az irodalom oktatásában tölt be nélkülözhetetlen, mással nem pótolható szerepet.. — Azok a könyvek, amelyek a családi és a közkönyvtárakban a gyermekek számára hozzáférhetőek. eredményesen segítik őket a tanulásban, érdeklődésük szélesedésében, elmélyülésében. Sok száz műről van szó. A könyvek között való eligazodáshoz, a gyors tájékozódáshoz szükség van pedagógusok és tanítványaik által jól használható, a művek ismertetését is tartalmazó segédeszközre, az ajánló bibliográfiára. Több mint tíz éve 1969- ben, Kepes Ágnes és Szász Eta szerkesztésében jelent meg az Új Beszélő Könyvtár című kötet, amely általánosan elterjedt „alapmű” a gyermek-, ifjúsági és iskolai könyvtári gyakorlatban. Sajnos, ez a munka nem tartalmazza az utolsó évtized könyvtermését, szerkezetében ma már kevésbé fele] meg az oktatás igényeinek. A Hajdú-Bihar megyei könyvtár munkatársainak közelmúltban megjelent hiánypótló válogatása az 1978-as „Az általános iskolai nevelés és oktatás terve” című dokumentum igényeit követi szerkezetében és tartalmában. Ez a bibliográfia az 1968— 1977 közötti évek ifjúsági könyvtenméséböl 941 munkát rendszerez fejezeteiben, az 1—4., valamint az 5—8. osztályok számára tantárgyanként. Minden felvett műről néhány soros tartalmi ismertetést közöl, az eligazodást szerzői név- és címmutató könnyíti. A pedagógusok és a gyermekekkel foglalkozó könyvtárosok számára nélkülözhetetlen bibliográfia — remélhetőleg — minden iskolai és közművelődési könyvtárban munkaeszköz lesz. A kitűnően szerkesztett, a korszerű oktatást és könyvtári munkát jó] szolgáló tájékoztató kötetet „Tantárgyi ajánló bibliográfia az általános iskola 1—8. osztálya számára” címmel Debrecenben adták ki a múlt év végén. j G. S. Amikor a gyermeket a nagyszülők nevelik Csényi Józsefné szép, új két és fél szobás szolnoki, Széchenyi lakótelepi lakásában nemcsak az öröm. sajnos a szomorúság is hosszú időre tanyát vert. Húszéves, férjezett lányuk ugyanis röNézem a gyermekszobát, a csöppség birodalmát: csupa napfény minden. A falon hosszú, dupla könyvespolc, a sarokban virágok, átellen- ben mozdulatlan játékok várják az apró kezek érintését. Az ajtó mellett harsány színű gyerekágy, szemben vele heverő. A nagyszülők nincsenek itthon, így az első osztályos szakközépiskolás Zoltánnal, az elhunyt fiatalasszony testvéröccsével beszélgetünk. — Miután a nővérem leérettségizett, hamarosan férjhez ment. Nemsokára már gyermeket v^rt, amikor az egyik orvosi vizsgálatnál kiderült, agydaganata van. Hiába volt terhes, halogatni nem lehetett a műtétet. Megoperálták, majd 1978. október 10-én megszülte Tímeát. Szerencsére az újszülött egészséges, így őt — miközben a nővéremet visszaszállították Pestr#. — hazaengedték anyuhoz. Azóta édesanyám gondozza a kicsit. A nővérem állapota viszont egyre súlyosbodott. Az volt a kérése, hadd láthasA kunhegy esi Kocsis Miklós alacsony, tört arcú, ősz hajú, idős ember. A lakásán nem találom, hosszas keresgélés után a szomszéd tanyán lelek rá. Eleinte bizalmatlanul méreget, majd megered a nyelve. — Harmadéve halt meg a vejem, jóval idősehb volt a lányomnál. Rá három hétre pedig már a lányomat temettük, akit halálra gázolt egy motoros. Az unokámat, a tizenegy éves Miklóst viddel gyermeke — Timea — születése után meghalt. Tizennégy hónap rohant el azóta, és a szőke, sötétkék szemű Timea már az első botladozó lépteken is túljutott. sa a gyerekét, és az orvosok engedélyével Timit felvittük hozzá Pestre, az Amerikai úti klinikára. Körbe- puszilta a picit, gyönyörködött benne, és talán maga sem sejtette: nemcsak először, de utoljára is látja a kislányát. — Szomorú szilveszterünk lett, mert a nővérem december 31-én meghalt. Sejtettük a tragédiát, mégis valamennyiünket, különösen édesanyámat nagyon megviselte a bánat. Azóta ő, illetve mi neveljük Timit, aki már gagyog, lépeget, és il- lesztgeti azt. a picike nyelvét a mama szóra. A nagy bánat mellett kárpótlás: a testvérem helyett ő maradt nekünk. — A volt sógorom elköltözött, lemondott a gyerekről. és egyetlen egyszer sem látogatta még meg. A munkahelyeit is váltogatja, hogy nehezebb legyen a tartásdíjat levonni. Anyu 41 éves, apu 45, és valamennyien hisszük: Tímeát, a mi kis Tímeánkat mindenképpen felneveljük. azóta mi, a nagyszülők neveljük. Az az igazság, amíg az anyja élt, addig is mi viseltük a fiú gondját. Illetve csak szerettük volna, mert írástudatlanok vagyunk mindketten, és ezért a leckében semmit nem tudunk neki segíteni. Azt állítják a tanárok, baj Van a tanulásával. Az iskolában az állítás, sajnos, igaznak bizonyult. Bár az ötödikes fiú bekerült a tanyai kollégiumba, annyira vonzódott a nagyapjához, hogy hazaszökött. Szerettem volna beszélni vele is, de aznap sem volt iskolában, noha reggel odaindult. Úgy tűnik, a hajdani szófogadó, engedelmes gyerek egyre több ősz hajszálat okoz idős nagyszüleinek. Felmerült az állami gondozásba vétel lehetősége is, bár a nagyközségi tanács gyámügyi előadója — érthetően — ezt a lehetőséget egyelőre nem szorgalmazza. Elvégre a fiú erősen kötődik a nagyapához. Csak Timea ne érezze meg Tulajdonképpen a leírtakhoz kevés a hozzáfűznivaló, hiszen a fiatalkorú bűnözőkkel foglalkozó szakemberek, gyámhatóságok azt vallják: alaptalan a feltételezés, miszerint a nagyszülők nevelte gyermekek hamarabb lépnek a bűnözés útjára. Elvégre erre a mezsgyére azok a fiatalok sodródnak, akik érzelmileg senkihez sem kötődnek. Már pedig a nagymamák. a nagyapók olykor a kívánt mértéknél is több szeretettel halmozzák el a rajongott unokákat. Rendszerint a szülőknél többet megengednek nekik, ami abból is adódik: egészségük, koruk miatt nehezebben ellenőrzik, követik vagy kérik számon a cseperedő kamaszok mindennapi útjait, tevékenységét. Mindezt nem vészharangként kongatom, hiszen bízom abba, hogy a tragédiáját még nem is sejtő 14 hónapos Timea testileg, érzelmileg egészséges felnőtté válik, és talán az lesz a 11 éves Cs. Miklósból is. Ebben az igyekezetben a társadalom, a munkahely, az iskola segítő szándéka mellett valamennyi hasonló esetben elsősorban a nagyszülőké az érdem. D. Szabó Miklós Halaszthatatlan műtét A tragédiát motoros okozta irány az ezeregyéjszaka Az Állami Bábszínház szombaton mutatja be Török Sándor—Tóth Eszter Irány az ezeregyéjszaka című ifjúsági bábjátékát, Rendezte: Kovács Gyula. A bábokat és a díszletet Koós Iván tervezte. Zenéjét szerezte Lendvai Ka- millo Kétszer volt inas MEGSZOKTA A „DÜBÖRGŐ” SZÓT — Sose szerettem a tegnapról beszélni, mindig a holnap érdekelt, azért nehéz ez a számvetés. Neki se fognék, ha nem különleges eseményről lenne szó. Az történik ugyanis, hogy február végén búcsút intek a kapufélfának, nyugdíjba megyek. Nem akarom hosszúra nyújtani az „életrajzot”. A nevem Horváth Dezső, 1935-ben vettek fel géplakatosinasnak az akkori szolnoki MÁV-műhelybe. A szakmunkásvizsga után mint kocsi- és mozdony lakatos dolgoztam, a felszabadulás után technikusi végzettséget szereztem, művezető lettem, majd a fejlesztési osztály vezetője. Ebben a munkakörben dolgoztam 1960-ig a Járműjavítóban. Nem volt sima ez a huszonöt esztendő. Sok sár száradt fel, még több hó olvadt el alattunk, amikor hanyatt fekve igyekeztünk életre kelteni a háborúban megsérült vasúti kocsikat. Kormot nyeltünk a mozdonykazán falát kalapálva, mégis, életem szép emlékei között őrzöm azokat az éveket. A Járműjavítóban váltam munkásemberré. Ott ért bennünket a „nagyidő”, amikor magunknak kezdtünk tervezni, és igyekeztünk emberibb sorsot teremteni. Szép emlékek, még akkor is, ha nehéz volt, ha az akkori szűkös években sokmindenről le kellett mondani. 1960-ig dolgoztam a Járműjavítóban, akkor szántam rá magamat: változtatok a sorsomon. Testvéreim, meg szüleim is Jászberénybe költöztek, én ott maradtam Szolnokon a családdal — hatodmagammal — egyszobás lakásban. Hívtak az Aprítógépgyárba, háromszobás lakást és osztályvezetői állást kínáltak. Elfogadtam az ajánlatot, beköltöztem az egy szoba után palotának számító új lakásba, utána vettem fel a munkát a technológiai osztályon. Jobb körülmények közé kerültem, mégis nehéz volt új életet kezdeni, régi barátoktól búcsúzni, úgy éréztem, mintha az inaséveket kezdeném újra. Húsz év telt el azóta. Tanúja és munkámmal egyik részese voltam a gyár fejlődésének. Itt értem meg, hogy a naptár és a derekamat szaggató reuma figyelmeztetésére tudomásul vettem: időm letelt. Nyugdíjba megyek. Régi barátaimmal, az egykori inastársaimmal sose szakadt meg a kapcsolatom, az elmúlt húsz év alatt pedig az Aprítógépgyárban dolgozó kedves munkatársakkal gyarapodott a baráti kör. Ök búcsúztatnak tréfálkozva, hogy Horváth Dezső nélkül csendesebb lesz a gyár. Azért mondják így, mert hangos beszédű vagyok. Annak idején a mozdonykazánt kalapálva megszoktam a „dübörgő” szót, máig se tudtam leszokni róla. Húsz évvel ezelőtt a hozzám beosztott gépírónő sírt, hogy ő nem dolgozik veszekedős emberrel. Egy hét múlva amikor kiabálva dicsértem új frizuráját, rájött: Ilyen a hangom, azután húsz évig dolgoztunk együtt. — illés — Szeged készül a játékokra Július 19-től augusztus 20- ig 16 előadást tartanak a szegedi szabadtéri játékokon. Az évadot július 19-én új magyar dráma ősbemutatójával, Páskándi Géza Kálmán király című drámájának előadásával nyitják meg. Ez a mű szerettei a programon július 26-án és augusztus 2-án is. Verdi Falstaffját július 20-án, 25-én és 27-én adják elő a Dóm téri színpadon, Horváth Zoltán rendezésében, a címszerepben Gregor Józseffel. Bizet Carmen-jét Szinetár Miklós rendezésében augusztus 1-én, 3-án és 9-én tekintheti meg a Szegedre látogató közönség. Augusztus 8-án, 10-én, 16- án és 20-án musical kerül színre a Dóm téren: Szakcsi Lakatos Béla—Qsemer Géza Piros karaván című műve. Az előadást Vámos László rendezi, a karmester Nagy Ferenc lesz. További három estén, augusztus 15-én, 17- én és 19-én a Magyar Állami Népi Együttes műsorát tekinthetik meg a nézők. Látni sem akarja a lányát