Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 17. % Berki Imre rajzai Stílszerfi jelmez — Talán ez Illene leginkább az egyéniségéhez — Nem tartom jó ötletnek az „Éva” jelmezt — Értsétek meg, ez nem farsangi jelmez Zsák a foltját GONDOLATOK minap egy aprócska, falusi étteremben túrós csusza nem lévén, mákos metéltet rendeltem. Hozták is legott jénai tálban a csupasz, főtt tésztát, mellette kistányéron a cukrot, megint külön a mákot. Néhány imásodperc ámulás után visszatértem az élők sorába, és rájöttem, ha enni takarok, háncs mese, dolgoznom is kell. A szomszédok sanda pillantásai közepette nagy kavarás következett, jutott a mákból imitt-amatt az asztalra is, míg jó öt perc eltelte után fogyasztható állapotba kerüli, majd erre a sorsra jutott a tészta. Töredelmesen bevallom, eleinte bosszantott a dolog, elvégre éhes embertársaimhoz hasonlóan én is falatozni, jés nem dolgozni tértem be a vendéglőbe. Miután azonban 80 kilométerrel távolabb mindez újra megismétlődött velem, rájöttem, egy örvendetes fejlődés tanúja vagyok. Vége azoknak az időknek, amikor az elpuhult, éhes vándor csak úgy betért az étterembe, hanyagul elterpeszkedett, rendelt, és ezen kívül a füle botját se mozdította korgó gyomra csillapítására. Segítésképpen engedtessék meg nekem néhány szerény ötlet: hogyan, mi módon lehetne bevonni a tunya vendégsereget . a megrendelésen kívül az ételkészítésbe, vagy az étel jellegéhez kapcsolódó bárminő fizikai igénybevételre. Kezdetijén, termeEzen nevet... Két férfi beszélget a gyorsvonat fülkéjében. — ön biztosan csak nemrég hagyott fel a dohányzás- saL Igaz? — Igen, de honnan jött rá? — Hát mert a kekszet mindig a hamutartóba nyomja! • • • Az apa a csillagos eget magyarázza a fiának: — Az ott a Göncölszekér! Mire a fiú megkérdi: — Ne mondd, és milyen lovak húzzák? • * * A csúnya hölgy panaszkodik: — Kedves uram, úgy fáj nekem, hogy a férfiaknak kizárólag csak a pénzemre fáj a foguk. Ha egyszer jönne valaki, aki csak mint nőt kívánna — ó, mit nem adnék érte! — Valóban! tEs mennyit adna? — kérdi a férfi. * * » Egy fiatal ember állandóan elkésik az irodából. A főnöke végül felelősségre vonja: — Mivel magyarázza ezt, fiatalember? — De főnök úr — mentegetőzik az — hiszen ön is volt egyszer fiatal. — Ez igaz — válaszol a főnök — de nem minden éjjel. * * ♦ A múzeumba egy férfi tér be kutyával. A múzeum dolgozója megszólítja: — A múzeumba nem szabad kutyával bejönni! — Én tudom, de ö hozott be engem ... * * * — A legutolsó ötletem 10 ezer forintót jelentett nekem! — És készpénzben fizeted ki vagy leülöd? — Hogy van a férje? — Már jobban van. Egész nap a fürdőkádban horgászik. — Nem kellene mégis elmennie egy pszichiáterhez? — Minek, hiszen én is nagyon szeretem a halat! Ahol a titok kezdődik, ott véget ér az igazságosság. (Edward Burke) Ha kételkedsz abban, amit láttál, hogy hihetsz abban, amit mondanak? (Keleti mondás) A nő mindent meg tud bocsátani, csak azt nem ha nem ébreszt vágyat. (Rousseau) Két dolgot nehéz egyszerre csinálni: szeretni egy nőt, és ugyanakkor cselekedni valami- értelmeset, (L. N- Tolsztoj) » * * * Az álarcos rabló megállítja a magányos járókelőt és elkéri tőle a pénzét. A járókelő mindent odaad, ami nála van, azután bátortalanul így szól: — Nem tudna adni nekem valamilyen igazolást erről? Tudja, a feleségemnek ... Marhapörkölt bőgőssel szetesen önkéntes alapon, később az eszi, nem eszi, nem kap mást szólásmondás szellemében. Íme egy hevenyészett lista javaslat: Túrós csusza 9,60 Túrós csusza köpülés- sel 6,10 A vendég a főszakács útmutatása alapján régi, hagyományos faköpülövel tíz percét köpülne a konyha valamely szögletében. így jobban értékelné a tejfölt, és értené az örök bölcsességet: miszerint nemcsak borsa, hanem savója is van a dolognak. Diós tészta 27,80 Diós tészta famászással 21,70 Ha rázás után ötnél több dió potyog, indokolt a hattízes árengedmény. Ha a famászó potyog, a törést úgyis a biztosító fizeti. Diószezon után a famászás falra mászással helyettesíthető, különösen a számla megszemlélése után. Marhapörkölt hagyományosan 18,90 Marhapörkölt bőgéssel 13,90 A bőgést magától értetődően nem a megboldogult lábasjószág, hanem a vendég végzi a föúr beintésére. Hosszan elnyújtva, életszerűen az, ú hangot rezegtetve háromszor,. Tojásrántotta 3 db 10,70 Tojásrántotta kodálás- sal 7,90. Ha a kodálás nem megy, elfogadható a könnyebb műfajt jelképező kukorékolás is. Székelykáposzta 18,90 Székelykáposzta csángó népdalokkal 14,80 Ha a vendég ilyen népdalokat nem ismer, vagy az énekhangja közelebb áll a mezei varjúéhoz, mint a pacsirtáéhoz, mindez öt perc mezítlábas káposztataposással helyettesíthető egy félfenekű fahordóban. Sertésborda burgonyával 25,40 Sertésborda parasztosan 21,70 A tájjeleget két káromkodás valamint egy nagyméretű klottgatya biztosítja. A ruhanemű a raktárban húzható fel. És végül még egy: babgulyás füstölt csülökkel 15 forint. Hozzávalók: 20 deka bab, melegvíz, só, fél sertés- csülök, fél veder fűrészpor, TÜKER-alágyújtós, — és egy térkép. Arról, merre> hol vhn a falubeli füstölő. D. Szabó Miklós VLASTA SMROVA: Fel a fejjel, Mária! Amikor Mária Svisteva tudomást szerzett férje, René hűtlenségéről — felfedezvén kabáthajtókáján egy hosszú, szőke hajszálat, a zsebkendőjén pedig rúzsfoltokat —, ő is fegyvert fogott. Fegyverét azonban nem a női féltékenység szokásos arzenáljából választotta: sírás és kiabálás — hanem töltőtollat ragadott. Így felfegyverkezvén levelet írt kedvenc lapjának. Levelében írt egy asszonyról,, aki legszebb éveit érdemtelenül a férjének adta, az pedig eldobta öt, mint valami játékszert, és más karjába vetette magát. „Köteles-e így továbbra is mosni az asszony ennek a fickónak a zoknijait?” — fejezte be vallomását Svis- teva asszony, és türelmesen várni kezdte a vitát kedvenc újságjában. Elsőként egy Karel Spargl nevezetű egyén válaszolt, így írt: „Tisztelt asszonyom! Sorsáról szóló elbeszéléséből azt vettem ki, hogy önnek nehézségei támadtak a zoknikkal. Néha nekem is van velük bosszúságom, de mióta Prapon mosóport vettem, sokkal könnyebb lett a mosás”. A második válasz hosz- szabb volt: „Kedves Marenka! Látom. hogy te még fiatal vagy, és nem ismered elég jól. az életet. Én a férjemtől — a mennybéli a megmondhatója — mi mindent tűrtem el. Hogy az miket nem művelt. De egy asz- szonynak tudni kell megbocsátani. Mert hisz rossz élni egy gazemberrel, de még rosszabb nélküle. Majd meglátod: ha megbocsátasz neki, boldog özvegy leszel. Üdvözlettel egy nagymama, Zaplatilkova”. És aztán jöttek a válaszok egymás után: „Tisztelt asszonyom! Olvastam az ön sorsáról szóló cikket, és nagyon megértem az ön állapotát. Éppen ezért felajánlom önzetlen segítségemet, amely talán megvigasztalja önt. Ha a válás után fölösleges bútora akad, én kész vagyok azt díjtalanul elszállítani magamhoz vidékre. Tudom, hogy Prágában nehéz megszabadulni a fölösleges lim-lomoktóL elégetni pedig sajnálja. A telefonszámom : 9876543. Remélem, hamarosan sikerül elválnia, és én a fiammal mehetek a holmiért. Karel S.” „Kedves szerkesztőség! Én már régóta nyugdíjas vagyok, de még mindig szemüveg nélkül olvasom lapjukat. Meg kell mondanom, hogy a történteknek semmi köze az egészhez. Ki hallott volna már olyat, hogy az én feleségem fiatal korában megtagadta volna a zoknik mosását azután, hogy félreléptem?! Nem, ilyen nem volt! Nem is lehetett volna, mert nekem egyáltalán nem . is voltak zoknijaim! És most? Mindent felfújnak, nem tudják mér, hogy mit csináljanak jódolgukban. Hát csak ezt akartam elmondani! Tisztelettel: egy nagyapa Posumajev- jébőL” De ami a végső kegyelemdöfést megadta Svistevá- nak... Különben íme a levél: „Kedves asszonyom! Véletlenül megakadt a szemem az ön sorsáról szóló cikken. Az én házaséletem sem könnyű (de hát kié köny- nyű?). Például az én feleségem sem hajlandó kimosni zoknijaimat. — bár egyébként — nagyon jó szíve van. Én egy rövidáru-kereskedésben dolgozom, és gondolhatja, mennyi kísértés leselkedik rám naponta. Magam is csodálkozom, hogy eddig még nem csaltam meg a nejemet... A tanácsom önnek: ne lógassa az orrát, és örüljön az életnek. Hiszen oly sok szép és izgalmas van benne, amiért érdemes élni. Vegyük például csak a focit vagy a hokit! A férjéhez való viszonyt elvi alapon kell meghatároznia. Vagy megbocsát neki, vagy nem. Harmadik út nincs. örülni fogok, ha a, tanácsom hasznára válik. René Svist.” (Juhász László fordítása) Szöveg nélkül — és a szorgalma is sokat javait Jenőkének — Nem mondhatja, hogy nem foglalkozunk vele!
