Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-02 / 27. szám

1980. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FIlMJEGriET . BIZALOM II szabad idő hasznosítása I Ha a tv- vagy rádióriporter, újságiró, író valakit a munkájáról, szabad idejéről, azaz életviteléről faggat, nem maradhat el a jól ismert kérdés: na és mi a hob­bija? Szabó István új filmje, a Bizalom új Szabó-film is — ha kifejezésformáját vizs­gáljuk. Vagy talán a Tűz­oltó utca 25., a Budapesti mesék alkotójától annyira megszoktuk — és megsze­rettük — a szürrealista lá­tomásokat, hogy ezt számon - kérjük a Bizalom egyszerű­ségétől ? Vagy a Szerelmes­film ábrándoktól, emlékek­től lebegő lírája jelenti ne­künk az igazi Szabó-filmet? Biztosan tévedünk, amikor az „új Szabó Istvánt” néz­vén nem tudunk „régi” — hatásában ma is erős — munkái emlékétől szabadul­ni. így van, vagy nem, a lé­nyeg ugyanaz: a Bizalom annyival kevesebb, ameny- nyivel az említett előző filmjeiben több volt a tár­sadalmi háttér, az elvontsá­gában is oly realisztikusan ábrázolt korrajz. De az is lehet, csak az okoz gondot, hogy most új utakat kell keresnünk az új Szabó-film mélyebb megér­téséhez. Vagy ez utóbbi szükségessége is csak kép­zelődés részünkről, hiszen az alkotói alapállás nem változott, á történet most is 1944-ben iátszódik, a szo­rongás, a félelem, a fékte­lenség, a gyűlölet tenyeré­ben vajúdik a Bizalom. Szi­get a történet színhelye, az a szóba, ahol a bizalom születik — de iszonyatos feszültségek árán. Hősei Ka­ta és János — a Szerelmes­film Katája és Jancsija kí­sért? — kényszerű össze­zártságban élnek. Minden­ben különböznek egymástól, talán csak a „megmaradni” reménye azonos bennük. Szükségszerű tehát, hogy el­lentétes érzelmeikkel ha­dakozzanak egymással — pedig helyzetük a szerep- játszást kívánja, azt kell elhitetniük környezetükkel, hogy ők erdélyi menekült házaspár. Hogyan születhet meg ebben a helyzetben a bizalom? Szükségképpen csak a szerelemig vezethet ez a kacskaringós út? Smi­Tavaly is megannyi rit­kaság gyarapította nemzeti tékánk, az Országos Széché­nyi Könyvtár gyűjteményét. A legtöbbjük itthon buk­kant elő, illetve európai or­szágokból származik, de akad köztük olyan is, amely a tengeren — pontosabban az óceánon — túlról érke­zett haza. A Magyar Száműzöttek Lapját a múlt század dere­kán Amerikában adtálf ki. Első számát, amelyet még öt követett, az 1848/49-es Íven szerelem ez? Kényszer­szülte szerelem? Van ilyen? Bizonyára. De azonos-e a bizalommal. Mert ha igen, akkor kényszerszülte biza­lom is létezik. S akárhányszor is végig­gondoljuk a Bizalmat, fenn­akadunk a magunk állította akadályon. Szabó István le­het, hogy nem is gondolt filmje ilyen vagy hasonló vetületű következtetéseire — tehát ezt miért kérnénk tő­le számon? Amennyit vi­szont a bizonyosság ■ kere­tein belül értettünk meg a mondanivalóból, arra csak a legnagyobb elragadtatás­sal reagálhatunk. Ilyen mély, pszichológiai analízist a bi­zalom és a bizalmatlanság, az egymásra utaltság és a gyanakvás ütközéséről még alig kaptunk magyar film­től. S a mondanivaló éppen az előző pontokon vált el az időtől, tértől, az alapszi­tuáció nem kizárólag 1944- es „évjáratú”, toválbb mu­tat a „nehéz időkre”, s min­denhová, ahol bizalmatlanság létezik. Ennyiben sem há­borús téma a Bizalom — úgy is felfogható, mint a gyanakvás éveinek előzmé­nye. Két kitűnő színész. Bán­sági Ildikó és Andorai Pé­ter „vergődik” a történet­ben, a fogalom legnemesebb értelmében, ugyanis csak ezt tehették, szerep szerinti ön­maguk korlátáit nem lép­hették át. Az esetleg jobb lenne még ennél is, vagy rosszabb — ez már a talál­gatás parttalanságáig vezet­ne. Az operatőr, Koltai La­jos munkájára hívnánk még fel a figyelmet. Érezhetően szívügye volt a film — nyoma sincs a nagystílű ru­tinmunkának — s talán most nem tévedünk találga­tásunkkal : nagyon akarta, hogy a zártság képi vilá­gával megteremtse a hősök lelki rezdüléseinek legap­róbb változásait is. Nagy­szerűen sikerült. magyar forradalom és sza­badságharc leverése után három évvel New Yorkban nyomtatták ki. A könyvtár­nak eddig mindössze egyet­len példánya volt belőle, az is csak másolatban. Nemzeti ereklyéink közé került Martinovics Ignácnak, a magyar jakobinus mozga­lom vezetőjének könyve, a Phisiologische Bemerkungen über den Menschen. Ebben Martinovics az érzelmek, indulatok és hangulatok ha­tását vizsgálja az ’emberek testi életére. Az Állami Bábszínház követ­kező bemutatójára a bábmű­helyekben már elkészültek a játék szereplői. Készül a Csó­ka, a huncut kis ördögfióka bábfigurája ü negyedik ' írásbelinél tartanak Negyedik fordulóhoz ér­keztek a jászberényi Váro­si Tanács vetélkedő brigád­jai. A szellemi tornát a mű­velődésügyi osztályon ala­kult Zirzen Janka brigád szervezte és az apparátus minden brigádja részt vesz benne. A tíz írásbeli for­dulón, majd a nyár folya-' mán esedékes szóbeli dön­tőn általános műveltségi és játékos ügyességi feladatok szerepelnek. Hangversenyciklus századunk zenéjéből Századunk zenéjéből hang­versenyciklus kezdődik már­cius 1-én a Magyar Rádió­ban. A hat részből álló so­rozat célja, hogy a hallga­tók megismerkedjenek a kortárs zeneszerzők művei­vel, illetve a XX. század ki­emelkedő zeneszerzőinek Magyarországon még nem, vagy ritkán játszott szerze­ményeivel. A programok részben nyilvános, élő adás­ként, részben felvételről hangzanak el. Téma: az amatőrfilmezés Tegnap a Moziüzemi Vál­lalatnál a szolnoki művelő­dési házak, válamint a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ vezetőinek Fábián László filmkritikus tartott előadást Az amatőrfilmezés a közművelődésben címmel. Ugyanígy tesznek azok a társadalomkutatók is, akik az emberek’ életmódját, sza­bad idejét, vagy munkáját vizsgálják, csak a kérdéseik rafináltabbak. Tapasztalat, hogy az interjúalany erre a kérdésre adott válaszában gyakran többet elárul ma­gáról, mint egyéb kérdések kapcsán, de legalábbis ezzel a kép lesz teljesebb. Mindenesetre tény, hogy korunk emberének arculata nem érthető meg anélkül, hogy ne vegyük szemügyre a tevékenységében rpegnyil- vánuló alapvető tertdenciá- kat. Az alapvető tendenciák közé tartozik az ún. hobbi­tevékenységek óriási méretű térhódítása, különösen azok­ban az országokban, ame­lyeket elért az ipari civili­záció. Az emberek életére, köz­érzetére különös kisugárzása van a munkahelyi viszo­nyoknak (szétdaraboitság, monotónia, feszes beszabá- lyozottság stb.), a lakásnak és a lakóhelyi viszonyoknak (urbanizáció, lakótelepek zsúfoltsága, régi városrészek lebontása, kisméretű laká­sok stb.), valamint a meg­növekedett szabad idő (kü­lönösen egyes rétegeknél és korosztályoknál), hogy csak a legfontosabbakat említsem. o A „kenyérkereső” munka után sokan keresik az olyan fajta aktív tevékenységet, amellyel kielégítik ambíciói­kat, szükségleteiket, mint például: a munkafeladat szabad választása, tervezés, befejezettség stb. Erről ta­núskodik a dolgozók egyik leggyakoribb kommentárja a hobbijukról: ez valami olyasmi, amit „szeretek”, amiben „szabadnak érzem magamat” — szabadnak mindenekelőtt annak meg­választásában, hogy mit fogok csinálni, hol és mikor. Ez a magyarázata annak, hogy mindenekelőtt az Egye­sült Államokban, vagyis a világ legiparosodottabb or­szágában találjuk a legkiter­jedtebb hobbitevékenységet, de párhuzamos jelenségeket találunk más, technikailag fejlett társadalmakban, pél­dául Angliában, Franciaor­szágban vagy a szocialista országok többségében. A „csináld magad” mozgalom méreteiről sokat mond az az Egyesült Államokból Jónéhány esztendeje tör­tént, hogy a fiú orvosi vizs­gálatra jelentkezett, mivel jogosítványát szerette volna meghosszabbíttatni. Itt azon­ban a különféle szak- és ru­tinvizsgálatok szűrőin fenn­akadt, majd az alaposabb el­lenőrzés azt is kiderítette: veséi valamilyen ismeretlen ok miatt sorvadnak, néhány év múlva teljesen életképte­lenek lesznek. Hitte is, nem is Zoltán az intelmeket, el­végre ekkor még semmi tü­net nem igazolta a szakor­vosi állítást. A feltételezés, sajnos, beigazolódott: egyre fáradtabbá, levertebbé vált, és hamarosan állandó kórhá­zi kezelésre szorult. Karcag, majd a debreceni klinikák következtek, ahol hetente há­romszor hatihat órán át le- szíjazva feküdt, és a művese mosta tisztára vérét, biztosí­totta életben maradását. Vi­zet nem ihatott, szigorú dié­tára fogták, és hamarosan ki­derült, ép vesére van szük­sége. Adatait komputerbe táplálták, a „vesebankba” származó kimutatás, amely szerint a legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozó számtalan barkácsoló éven­ként több mint 6 milliárd dollárért vásárol festéket, cementet, fumérlemezt. fű­részt, gyalut, fúrót és más, ügyes „nélkülözhetetlenek­ként” eladott eszközöket. A kutatások nemzetközi ta­pasztalatai megegyeznek ab­ban, hogy a hobbi valószí­nűleg jobban kifejezi a sze­mélyiség egészét, mint maga a munka, mert az emberek túlnyomó többsége szükség­ből dolgozik, míg a hobbi mögött választás van. o Az emberek munkán kí­vüli magatartásukban, tevé­kenységük megválasztásában eltérnek egymástól az élet­kor, képzettségi szint, tár­sadalmi foglalkozás, családi környezet, kulturáltság és értékminták szerint. Meg kell jegyezni ezzel kapcso­latban, hogy a megnöveke­dett szabad idő távolról sem ösztönöz mindenkit arra, hogy teljesebb tevékenysé­get keressen. Szép számmal akadnak olyanok, akiknél bomlasztóan hat munkán kí­vüli életükre, agresszív meg­nyilatkozásokra ösztönöz, amelyekben a személyiség brutális módon igyekszik ki­fejezni önmagát. Nemzetkö­zi méretekben terjed az al­koholfogyasztás, az izgató­szerek használata, a bűnö­zés stb. Amikor tehát arra keres­sük a választ, hogy mit je­lent a hobbi a ma embere számára, nem szabad a fen­ti összefüggésről sem meg­feledkezni. Ebből érthető meg igazán a szociológusok és pszichológusok többségé­nek az a felfogása, hogy a gyakran és indokolatlanul szidott hobbi korunk egyik egyértelműen hasznosnak mondható terméke, mivel az önmegvalósítást szolgálja. Mint dr. Buda Béla pszicho­lógus főorvos mondja: a hobbi tréningben tartja az embert és — mint -a mun­ka általában — nemesít, többre tesz képessé. Emel­lett a legtöbb hobbi — ha látszólag magányos is — valójában társas tevékeny­ség, hiszen csak akkor van értelme, ha társak is akad­nak hozzá, ha a szenvedély másokkal megosztható vala­milyen kommunikáció útján. Csehszlovákiába is elküldték, de megfelelő vese ott sem volt. Az idő pedig sürgetett, mert a fiú lábai már megbénul­tak. Az édesanya szerencsére alkalmas donornak bizonyult, és felajánlotta egyik veséjét a fiának. A súlyos műtétet tavaly, május 8-án végezték a fővárosban. Az operáció egymás mellett, két asztalon folyt: először az anya egyik veséjét vették ki, majd a bo­nyolultabb feladat követke­zett: a létfontosságú szervet átültetni a fiú szervezetébe. A nem mindennapi műtét délelőtt tíz órától este hétig tartott. A következő három nap kritikusnak bizonyult, azután viszont rohamosan javult Zoltán állapota. Oly­annyira, hogy három hét múlva a kórházat is elhagy­hatta. A harmincéves férfi azóta rokkant nyugdíjasként él, ha­vi 2 ezer 200 forintot kap. Napközben otthon ezermes­terkedik: a műhelye valósá­A hazai viszonyok tapasz­talatai is azt bizonyítják, hogy az iparosodás az urba­nizáció növekedése nyomán egyre több ember foglalko­zik szabad idejében valami­lyen hobbitevékenységgel. Talán legszembetűnőbb a kerteszkedők számának nö­vekedése, elsősorban az üze­mi munkások és az értelmi­ségiek körében. Ez a ten­dencia várhatóan tovább erősödik, ami teljesen ért­hető, hiszen a városi lét minden kényelmével és komfortjával együtt oly so­kat vesz el a természetiből, hogy az emberekben él és növekszik a vágy a szabad természet után. Nálunk ez még hevesebben nyilvánul meg, mint a fokozatosabban urban izál ód ott országokban, hiszen a mi városainkban elsődlegesen az urbanizáció tárgyi feltételei vannak je­len. Amikor valaki a hgbbi- kertjét műveli és abban él, olyan környezetbe kerül vissza, amely megőrzi és fenntartja a természet ele­mi sajátosságait, de egyút­tal kifejeződik benne az em­ber személyes igénye is a természet formálására, be­folyásolására. A kutatók megfigyelték, hogy az ember életének második felében fordul na­gyobb érdeklődéssel a ter­mészet felé. Ebben a korosz­tályban megnövekszik aker- tészkedők aránya, ekkorra az emberek többsége bele­fárad a városi „nyüzsgésbe”, hajszába. Lassan olyan ér­tékeket kezd preferálni, amelyre eddig nem sokat fi­gyelt, például egészségének védelme. így nő meg a sa­ját környezetének értéke, így válik a természet, a hobbikért kissé a menekü­lés, az önvédelem fontos színterévé. Végiggondolva a hobbite­vékenységek szociológiai, pszichológiai, közgazdasági összefüggéseit, meggyőződ­hetünk arról, hogy bennük nem valami egoista elfaju­lást, közösséggel szembeni magatartást kell feltételez­ni, hanem nagyon is egész­séges emberi törekvéseket. Ebből az is következik, hogy a hobbi tevékenységekhez szükséges eszközöket nem luxuscikkeknek kellene te­kinteni, hanem nélkülözhe­tetlen fogyasztási cikkeknek, és ennek kifejezésre kellene jutnia a választékban és a mérsékeltebb árakban is. gos minigyár. Nehéz fizikai munkát tilos végezni, a sze­szes italt legfeljebb egy po­hár sör jelenti, és gondosan óvja magát a meghűléstől, felfázástól. Egyébként ugyan­úgy él, mint bármelyik kora­beli fiatal: szeret viccelődni, olvasgatni, sportolni, strand­ra járni, szívesen játszik hat­éves kisfiával. Elveszett sú­lyát is lassan visszanyeri, és jelenleg már 186 centijéhez 73 kiló társul. Hívják vissza a munkahe­lyére, a presszóba zenélni, és úgy döntött, márciustól való­színű esténként újra leül a zongora mellé. Elvégre a mű­tétjének ma már semmiféle következménye nincs, hacsak a húszegynéhány centis vá­gási heget nem számítjuk an­nak. Édesanyja a helybeli Alu­míniumgyárban tevékenyke­dik: szorgalmasan, megbíz­hatóan. Még közvetlen mun­katársai sem nagyon tudnak áldozatvállalásáról. Ha kér­dezik, szerényen elhárítja a kíváncsiskodást. Pedig ő va­lóban elmondhatja magáról: azon kevés édesanya közé tartozik, aki kétszer is életet adott a fiának. D. Szabó Miklós Tiszai Lajos Ritkaságok a tengeren innenről ás túlról Módra László , Kétszer adott életet a fiának A tiszafüredi Berkes Zoltán nem gondolta, hogy életben maradását, illetve tulajdonképpeni második születését is az L édesanyjának köszönheti. Tízórai az öcsödi óvodában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents