Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-14 / 37. szám

1980. február 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hé! országban Színházművészek tapasztalatcseréje Hét szocialista országba utaznak idén tanulmányútra, tapasztalatcserére a magyar szülészeik, rendezők, drama­turgok; szcetnikusok ezekből az országokból pedig hazánk­ba látogatnak színházművé­szék. Itt is, ott is új színpadi alkotásokkal, a színháziak művészi törekvéseivel, mű­helymunkájával • ismerked­nek a kapcsolatok erősítésének terveit — amelyeket az 1976— 1980 — évekre szóló állam­közi kulturális és tudomá­nyos együttműködési egyez­mények értelmében szövegez- tek mag — ezekben, a na­pokban. írják alá a magyar színházművészeti szövetség, valamint Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Len­gyelország, az NDK, Romá­nia és a Szovjetunió Színház­művészeti Szövetségeinek képviselői Budapesten és az érdekelt országok fővárosai­ban. Kalandfilm, klasszikus dráma, mai történet a vásznon Nyolc új szovjet film a mozik számára fl „Bizalom” a nyugat-berlini filmfesztiválon Szabó István legújabb al­kotása. a „Bizalom” képvi­seli a magyar filmgyártást a február 18-án kézdődő, 30. nyugat-berlini nemzetközi filmfesztiválon. Az egyide­jűleg sorra kerülő filmfó- rumra Jeles András „A kis Valentino” című művét hív­ták meg. Az információs programban többek között levetítik az 1979-es év kül­földön legnagyobb sikert aratott magyar filmjét, ' a Gábor Pál rendezte „Angi Verát”, valamint Jancsó Miklós „Allegro barbaro” című alkotását. A fesztivál eseményeivel párhuzamosan filmvásárra is sor kerül, amelyen magyar filmátvételi szakemberek is válogathatnak. A szakmunkástanulók kö­zelmúltban megrendezett Petőfi Sándorról elnevezett megyei vers. és prózamondó versenyén a színvonalas me­zőnyben Borbély Erzsébet, a házigazda szolnoki isko­la, a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet harmadéves diákja végzett az első helyen. Egy héttel később: A szakma kiváló tanulója fodrászverseny me­gyei döntőjén ugyancsak Borbély Erzsébet vitte el a pálmát S ez még mindig nem az utolsó a harmadéves diáklány sikersorozatában: a napokban Miskolcon meg­tartott munkásfiatalok V. országos vers. és prózamon­dó versenyének területi kö­zépdöntőjében a továbbjutók között végzett. A fiatal lány csendes sze­rénységgel fogadta a gratu­lációkat az eredményhirde­tés után a versmondó pó­diumon, s a fodrászüzletben is. Nem szereti, ha ünnepe­lik, zavarba jön, ha dicsé­rik. Ügy gondolja, termé­szetes, ha sikert ér el ab­ban, „amibe belevág”., hi­szen csak olyasmihez kezd, amihez vonzalmat, s — kis­sé félve mondja ki a szót: tehetséget érez. Szokatlan bölcsesség egy tizenévestől, Erzsébet azonban nemcsak magát, hanem a környezeté­ben élőket is „felnőtt fejjel” nézi. Családi körülményei révén (viszonylag hamar gondolkodó, megfontolt fel­nőtt lett a serdülő lányból. Az általános iskolában még természetesnek tűnt, hogy majd leérettségizik, s A különleges izgalmakat kínáló, legénység című két­részes produkció is szerepel a közelmúltban magyarorszá­gi forgalmazásra átvett szovjet filmek között. A ha­zatérésre készülő TU—154-es repülőgép felszállása előtt földrengés rázza meg a kül­földi repülőteret, s a megron­gálódott pályán kérdésessé válik az utasakkal teli légi­jármű elindulásai A gépóriás végül is a levegőbe emelke­dik, de a testén keletkezett sérülések továbbra is fenye­getik a fedélzeten tartózko­dók életét... a ragyogj, ra­gyogj csillagom című film alkotójaként már nálunk is ismert Alekszaeder Mitta rendező feszüűsóggel telítve ábrázolja a földindulás meg­rendítő perceit, s a repülők emberfeletti küzdelmét, megrajzolja a műben a legénység sokszínű emberi portréját is. A Moszkvából hazatért filmszakemberek szerint a mai valóságot feltáró, realis­ta szemléletű, humanista hangvételű szovjet filmek közül is kiemelkedik a Moszkva nem hisz a köny- nyeknek című alkotás, amely a szovjet társadalom elmúlt jelentkezik a színművészeti főiskolára. A körülmények aztán úgy alakultak, hogy gimnázium helyett a köz- gazdasági szakközépiskolá­ban tanult tovább egy fél­évig, majd hajmosással „ke­reste a kenyerét” egy fod­rászüzletben. Ekkor barátko­zott meg a szakmával, ame­lyet — a siker is igazolja — kiválóan elsajátított a há­rom év alatt. A versenyen megcsodálhattuk a harmin­cas évek divatját idéző fri­zurát, amelyet igen előkelő helyezéssel díjazott a zsűri, s elégedett volt vele a mo­dell is. A szakmunkásképző inté­zetben a pedagógusok ha­mar felfedezték, hogy tanít­ványuk nemcsak a szakmá­ban „szépreményű, hanem a többi tantárgyból is — el­sősorban irodalomból — a legjobbak közé tartozik. El­sőéves kora óta sorra meg­nyerte az iskolai versmon- dó-versenyeket, s sikeresen szerepelt a városi, megyei döntőkön is. Ady, Pilinszky, Karinthy, József Attila, Vá­ci Mihály, Benjámin László műveiből választott versek­kel állt a zsűrik elé. Min­den egyes alkalommal sú­lyos gondolatokat hordozó alkotásokat szólaltatott meg — „ezek állnak közel hoz­zám” — mondja magyará­zatként. Az utolsó félév csupa ver­senyláz Erzsébet számára. Készül a József Attila sza­valóverseny városi döntőjé­re, a Verseghy diáknapok­ra, a munkásfiatalok vers­két évtizedről nyújt hite­les képet. Az 1958-ban kez­dődő cselekmény 20 év múl­va folytatódik, s a szereplők életsansánaik alakulását kí­sérve bepillantást enged a szovjet emberek mindennapi életébe is. Gomcsanav híres regényé­vel,- az Öblöm orvval a szín­házi bemutató után film­vásznon is megismerkedhet­nek a magyar nézők. Cím­szereplője a számos alkotás­ban látott kitűnő művész, Oleg Tabakov. A grúz filmművészetet apáink földjén című produk­ció képviseli az újonnan megvásárolt filmek között. A történet két ember kapcsola­tának drámáján keresztül körzelíti meg a második vi­lágháború témakörét A fia­talabb korosztályokra gon­dolva egy gyermeki ilm, egy, Andersen-mesék alapján ké­szült feldolgozás, és a szov­jet repülés történetét végig­kísérő újdonság is helyet kapott a válogatásban. A mozihálózat műsorára kerülő nyolc szovjet film mellett szakembereink to­vábbi hat művet vettek át a televízió számára. mondó-versenyének követ­kező fordulójára. Közben Szegeden újra egy szép fri­zurával küzd majd a helye­zésért a „Szakma kiváló ta­nulója” országos döntőjén. S hogyan tovább a moz­galmas félév után? Ügy ter­vezi, hogy a munka mellett folytatja a szakmai verseny­zést és a versmondást is. Közben leérettségizik, s megpróbálja valóra váltani álmát, szerencsét próbál a színművészeti főiskolán. Persze nem „fanatikusan” csak ebben látja jövőjét- Megfordult már gondolatai közt az is, hogy tanít majd, átadja szakmai tudását az utána jövőknek. Ügy. ahogy vele tették tanárai, akiket igazán nagy tisztelettel em­leget. — tg — Az értelmiség helyzetéről tárgyal a TIT elnöksége Évente több tízezer értel­miségi vesz részt a közmű­velődési feladatok ellátásá­ban, a TIT 24 ezres tagságá­nak csaknem 90 százaléka felsőfokú diplomával ren­delkezik. A társulati tagság szakmai összetétele azonban rendkívül eltérő: a pedagó­gusok teszik ki a tagság fe­lét, kirívóan alacsony vi­szont a műszaki értelmiség képviselete. A jövőben te­hát — az időszerű felada­tok ellátása érdekében is — mind több műszaki, közgaz­dász képzettségű szakembert kell megnyerni az ismeret- terjesztésnek, s a pedagó­gusok növekvő részvétele mellett a fiatal pedagógu­sok és a nők erőteljesebb közreműködésére is számíta­nak a társulati munkában — állapították meg többek között a TIT országos el­nökségének szerdai ülésén. Az értelmiségnek a társu­lat tevékenységében való részvételét vizsgálva. Gondként említették a ta­nácskozáson, hogy a tagság­nak csupán fele-kétharmada veszi ki aktívan réstót az is­meretterjesztő munkából, a szervezeti életből, örvende­tes viszont, hogy az értel­miség jelentékeny csoportjai működnek közre a TIT ál­tal szervezett ismeretterjesz­tésben. Az üzemekben tar­tott előadások nagy részé­ben is szerepet kapnak a vállalati szakemberek, poli­tikai, gazdasági, műszaki ve­zetők, fontos szakmai, köz- művelődési továbbképző funkciót ellátva. Á TIT a jövőben tovább gazdagítja az értelmiségi résztvevőkre számító ren­dezvényeinek formáit és módszereit. A hagyományos előadások mellett egyre in­kább növelik a résztvevők közreműködésére építő for­mák számát. tudományos eredmények világnyelveken Száznál több magyar tu­dós művét jelenteti meg az idén az Akadémiai Kiadó, jórészt angol, francia, né­met és orosz nyelven. Első negyedévi tervében 15 ide­gennyelvű kiadvány szere­pel. Ezek zöme a hazai tár­sadalomtudományi kutatások jelentősebb eredményeiről ad képet. Bihari Ottónak „A szocialista államszerve­zet alkotmányos modelljei” című tanulmánya az állami szervezet fejlődésével, új formáinak kialakításával, korszerűsítésével foglalko­zik. Zelkó Lajos „Nemzet­közi érték — nemzetközi árak” című tanulmánya a nemzetközi kereskedelem fejlődését, a gazdaságosság feltételeit, a pénz inflálódá­sát, és a nemzetközi hitelek hatásait elemzi. A hazai szaktudomány el­ismerését jelenti, hogy Ma­gyarországon szerkesztik a francia nyelven megjelenő „Finn-ugor tanulmányok”- at. A megjelenés előtt álló 14. évkönyv kizárólag a lappológia kérdésével foglal­kozik. Líra és frizura Borbély Erzsébet a munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyének döntőjében Falusi öregek a kórházba egy nyolcvan­két éves fér­fit. A mentők, az ápolók, az orvosok így szólították: papa. Mezőt járó bakancs volt rajta, fakult, kék kö­tény volt á derekára kötve, karja, arca sok napot szítt magába a türelmetlenül várt nyarak során. Az ilyeneket így hívják: papa. „Papa, miért csinálta?” — kérdezte az orvos. ,.,Nem volt más, aki?...” Fejét csóválta. Az öreg meg se szólalt. Akkor kezdett üvölteni, amikór megpróbálták hely­rerángatni a vállát. Azt mondta, hogy inkább öljék meg, igy úgysem érdemes élni. „Nincs olyan nagy baj” — mondta az orvos, és elérzés­telenítették a vállát, ameny- nyire lehetett. Derékig gipszbe rakták, bent akar­ták tartani a kórháziban, de az öreg hazament. Áz orvos sokáig forgatta a kezében a kis kartonlapot, amelyre /íz volt írva, hogy X Y nyugdí­jas be akart fogni, s ahogy vezette ki a tehenet az istállóból, az valamitől meg­ijedt és elrántotta, majd tíz méteren keresztül maga után húzta. Miért fog be egy nyolc­vankét éves ember? Hová akart indulni? Mért nem ült a kispadra, az öregasz- szonyok mellé, hogy leg­alább egy kicsit emlékeztes­senek megváltozott, saját házuk régi homlokzatára? Mért kell nekik ma is kaszálni, kapálni, befogni, gyűjteni, rohanni zöldért, kiásni, elültetni, átrakni, meszelni... S ha este mégis odaülnek a padxa (ha van), fejüket csóválni, amikor ar­ra veri fel a porfelhőt a kombájn? Valami kimeríthetetlen múlt csorog a ráncokiból. Valami, amit beléjük gyö­tört a sorsuk: ' cselédség, szolgaság, zsellérség, nap­számosság, SAS-behívók, őr­mesterek Jutásról, Doberdo, elpusztult kisgyerekek, föld — a másé —, majd újra háború, s újra föld, most már az övék, aztán padlás- söprés, meghasonlás, hitet­lenség, és végül a bizonyos­ság, hogy így jó, most jó... de már öregek. öregek. Elfogadják? A korukat, s azt, ami ehhez adható? Mit szólnak az intézményes gon­doskodáshoz? A szociális otthonokhoz, az öregek nap­közi otthonjaihoz? És mi fölött uralkodtak a gyűrött vonások, amikor a szövet­kezeti tagok nyugdíjazásáról hallattak? A gyerekük, az unokájuk olvasta fel. vagy a rádióban, a televízióban hallották. Vagy a jogászhoz mentek el begombolt ing- nyakikal... Megkérdezték: hogy is van ez? Nyolcvan­tól már a hatvanévesek is kaphatnak nyugdíjat? Az arcokon a rendeleteknek ki­járó tisztelet. Igen, papa. A gondoskodásnak rengpr teg formája van: karok, amelyek ölelnek, szoríthat­nak is, gyengédek is lehet­nek. Róluk sokat beszélnek. Kevés falu van, ahol ne lenne napirenden az öregek helyzete. Azoké, akik jogo­sultak — az emberek között válogató jogszabályok sze­rint — nyugdíjra, járadék­ra, kisebb-nagyobb segélyre. S azoké is, akik nem jogo­sultak ilyenfajta gondosko­dásra. Hányán vannak, akik későn léptek be a szövetke­zetbe, s kérni sem tudtak, hiszen a válasz az irodák hosszú visszhangjával is­mételve: nem jár, nincs meg az éve. Hány asszony van (özvegyek is), akik csak mint családtagok dolgoztak, nem pedig jogilag rendezett tagsági viszony szerint ? Hányán vannak? Egyáltalán jelentenek-e valamit a számok? hogy beszé­lünk róluk, s szívesen ül­tetjük őket megváltozott harnlokú házuk elé a kis­padra ? . Az orvos a kartonlap­pal játszott. Miért csinálta? — kérdezte magában, s lát­ta az ablakon át, hogy az öreg lobogó kötényét üldöz­ve siet az állomásra. Derékig gipszben. R. P. Bevittek S elég-e, Jászárokszálláson újabb 11 lakájos OTP-társasház épfii. A Jászsági Építőipari Szövetkezet. kivitelezésében készülő ház­ban elsősorban a hűtőgépgyári dolgozók jutnak lakáshoz Dolgozatírás Fotó: Tarpai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents