Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

1980. január 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kongresszusi irányelvek vitája taggyűléseken r Újjáválasztják a pártvezetőségeket Ezekben a napokban tartják pártalapszervezeteinkben a vezetőség-újjáválasztó taggyűléseket. A tisztségviselők újabb megbízatása mellett a párttagok külön napirendi té­maként tárgyalják a Központi Bizottság irányelveit a párt XII. kongresszusára. Az alapos mérlegelést elősegíti, hogy ezt a témát pártcsoportüléseken mindenhol feldolgozták már. Ezért nem az irányelvek ismertetéséről, sokkal inkább a vélemények összegzéséről van szó ezeken a fórumokon. A napokban részt vettünk a jászberényi Aprítógépgyár IV-es és a karcagi Kál­vin úti általános iskolában a helyi pedogógus alapszervezet taggyűlésén. II hangsúly a jobb gazdálkodáson van Az Aprítógépgyár IV-es pártalapszervezetének tag­gyűlésén Gugi László, az alapszervezet párttitkára ösz- szegezte a pártcsoport-érte- kezletek tanulságait. Igazat kell neki adni abban, hogy az irányelvek formai megbeszé­lésével nem sókra megyünk. Arra van szükség, hogy a he­lyi tapasztalatainkat szembe­sítsük a dokumentum meg­állapítással, javaslatainkkal, véleményünkkel elősegítsük a párt politikájának formálá­sát, hogy a XII. kongresszus pontosabban jelölhesse meg a következő évek feladatait s azok megvalósításának módjait. Ezért kár, hogy a vezetőség előterjesztése csu­pán általános érvényű meg­állapításokat' tartalmazott, — így például azt, hogy javítani kell az üzem- és munkaszer­vezést, a belső tartalékok fel­tárását, a kooperációs kap­csolatokat, és így tovább. Pedig a pártszervezet tit­kára szólt arról, hogy a párt- csoport-értökezleteken sokan nyilvánítottak véleményt, tet­tek javaslatot. Azok feleleve­nítése nem hatott volna is­métlésnek, hiszen egyik párt- csoport tagjai sem ismerik azt, hogy mi hangzott el a másik értekezletén. Szerencsére a vitában részt vevők a helyi sajátosságok­ból indultak ki, követve az egyik felszólaló példáját, aki szerint nagyon is apró, helyi­nek látszó tényekből tevőd­nek össze az ország gondjai. Jó kezdeményezésként — ez is elhangzott a vitában — a taggyűlés előtt összeültek az alapszervezet propagandistái és összegezték tapasztalatai­kat. Eszerint a pártoktatás­ban részt vevő munkások és műszakiak nem tartják ki­elégítőnek a nemzetközi gaz­dasági együttműködés fejlő­désének ütemét. Kooperációs kapcsolataikból szerzett ta­pasztalataik alapján kétsége­ik támadtak a nemzetközi politikai és gazdasági együtt­működés kellő összhangját illetően. Kifejtették, hogy a XII. pártkongresszuson sze­retnének részletesebb elem­zést hallani arról, hogy mi­ként alakulnak a továbbiak­ban a társadalmi viszonyok. Elmondták, a tulajdonviszo­nyokat illetően jó hatással volt a munkásokra a földtör­vény. Viszont napjainkban is foglalkoztatja őket, hogy a jövőben a termelési és elosz­tási viszonyok vonatkozásá­ban milyen hatása lesz a háztáji gazdaságok és a kis­ipar támogatásának. Kellően igazodik-e a társadalmilag szükséges méretekhez, és mi­lyen erkölcsi, közéleti, mun­kafegyelmi és egyéb hatása lesz a gyári munkásokra. Az üzemi pártbizottság titkára erre reagálva kifejtette, Karcagon, a Kálvin utcá­ban két általános iskola van. December eleje óta mindkét intézmény párttagjai egy alapszervezetbe tartoznak. Nincsenek sokan, mindössze huszonheten, de mivel mű­ködési területükön közel két­százan dolgoznak, és renge­teg gyereket tanítanak, ezért hogy erre a támogatásra szükség van, és a vadhajtá­soknak nem adnak teret. Elhangzott a taggyűlésen az is, hogy az állami irányító szervekkel szemben is na­gyobbak az elvárások. Ezt korábbi esetekre való utalá­sok mellett olyan tényekkel indokoltak például, hogy a gazdasági szabályozók változ­tatása — mégha a világpiac hatását is figyelembe vesszük — túlságosan gyakori, zavar­ja a tervszerű munkát. Még mindig nincs kellő előrelépés a bürokrácia csökkentésében sem. A minisztérium, a kü­lönböző szervek a statiszti­kák, jelentések, beszámolók tömegét kérik, — a legtöbb esetben feleslegesen. A tag­gyűlésen szót emeltek az el­len is, hogy a külkereskedel­mi vállalatok piackutató te­vékenysége nem megfelelő. Saját házuk tájáról vi­szonylag kevés szót ejtettek a felszólalók. A vezetőség beszámolójának általános volta mellett arra hivatkoz­tak, hogy feladataikat a no­vemberi taggyűlésen részle­tekbe menően megtárgyalták már. Ennek ellenére elhang­zott inéhány megszívlelendő tanács. Mindenekelőtt az, hogy sokkal kritikusabban kell szemlélni saját dolgai­kat, és nem a látszatra töre­kedni. Szó esett a taggyűlésen ar­ról is, hogy a tavalyi gazda­sági évet jól zárták. Befeje­zett termelési tervüket túltel­jesítették (kb. 635 millió fo­rint értéket jelent ez), jelen­tősen nőtt mind a tőkés mind a szocialista országokba irá­nyuló export. Jó alappal in­dulnak tehát a kongresszusi irányelvek által megjelölt feladatok teljesítésére. A fel­szólalók egyértelműen hang­súlyozták, hogy a követel- ményrendszennék eleget kell tenni, — a volumen, a nye­reség és az exportnövelés bó­dulatában nem szabad meg­feledkezniük a jobb gazdál­kodásról — útját kell keres­ni a munkaidő kihasználásá­ban, az ütemes termelés meg­valósításában, az önköltség csökkentésében és minden egyéb vonatkozásban. A felszólalók foglalkoztak a tudatformálással, a mun­kásöntudat erősítésével. Hangsúlyozták, hogy sok po­zitív vonás mellett negatív tényezők is tapasztalhatók, melyek ellen a politikai munka eszközeivel kell fel­lépni. A taggyűlés második napi­rendi témájaként megválasz­tották az alapszervezet titká­rát, vezetőségét és a felsőbb pártszerv értekezletére a küldötteket. Az alapszervezet titkára ismét Gugi László lett. kis létszámuk ellenére is fi­gyelmet érdemelnek. Taggyűlésükön Dobos László alapszervezeti titkár terjesz­tette be a kongresszusi irány­elvek vitájának helyi tapasz­talatait összegző beszámolót. A vitában kevesen vettek részt, mondván, hogy a veze­tőség beszámolója jól tükrözi a pártcsoport-értekezletek anyagát. A pártcsoport-érte- kezleteken pedig szinte min­den párttag felszólalt. A taggyűlésen elhangzot­tak szerint az alapszervezet tagjai nagyra értékelik a párt politikájának stabil voltát. Egyetértettek abban, hogy a kongresszusi irányelvek a tennivalókra irányítják a fi­gyelmet. Az alapszervezet tagjai nagyra értékelik a bé­kéért kifejtett erőfeszítéseket és bíznak azok sikerében. Ki­emelték az értelmiség köz- vélemónyalakító hatását. Jó­nak tartották a párt értelmi­ségi politikáját. A szubjekti­vizmus veszélyére is céloztak néhányan. Ezért mondották, hogy a vezetőknek meg kell győződni a kapott információ (legyen az személyi vagy anyagi vonatkozású) igazáról. Többen kifejtették azt a véleményüket, hogy nehézsé­geink nemcsak külgazdasági okokból, hanem saját mun­kánk gyengeségeiből is adód­nak. Ebben a témakörben városi vonatkozásban meg­említették: idejében fel kel­lett volna készülni arra, hogy a társadalmi igény nő a köz­oktatási intézmények isánt. A pedagógusok úgy vélik", többet lehetett volna tenni azért, hogy kevesebb gyerek maradjon ki az óvodából, és ne legyenek túlzsúfoltak a napközik. Javasolták; keres­ni kell a gyors megoldás út­ját. Az anyagi lehetőségek szerint kellően ki nem hasz­nált középületeket vagy meg­vásárolt magánházakat kell felhasználni ilyen célokra. A nevelők hangsúlyozták: érzik azt a felelősséget, amely rájuk hárul a két világrend­szer eszmei-politikai harcá­nak mindennapi kérdéseiben. A tudatformálásra sok al­kalmuk nyílik nemcsak a gyermekek, hanem a szülők körében is. Elmondták; tisz­tában vannak azzal is, hogy csak művelt, munkájukat szerető emberekkel lehet fel­adatainkat megoldani. Ezért fordítanak nagy gondot a munka becsületére, a közös­ségi szellem ápolására. A korszerű, sokoldalú oktatás­sal olyan generációkat akar­nak az életbe indítani, me­lyek saját maguk és az or­szág számára egyaránt hasz­nosak tudnak lenni. Ezért fordítanak a nevelők nagy figyelmet gazdaságpolitikai témákra is. Egyikük mindezt úgy fogalmazta meg, hogy a munkásosztály vezető szere­péhez méltó utánpótlást akarnak nevelni. A további előrelépés felté­teleinek mielőbbi kimunká­lását is sürgették az alapszer­vezet tagjai. Aláhúzták, hogy a feladatokról nem általános­ságokban kell beszélni, ha­nem nagyon is kézzelfogha­tóan. A munkafegyelem javí­tásáról is, — mondották —, hogy ne éveken át készüljön egy-egy beruházás, mint a TITÁSZ karcagi épülete a kórházzal szemben. Sok mindenről volt még szó ezen a taggyűlésen, — például arról, hogy a nyílt beszéd, az őszinte vélemény- nyilvánítás a kongresszusi irányelvek problémafeltáró, elemző hangvételéből adódik. A párttagok egyetértettek ab­ban, hogy a nehézségek le­küzdésében az emberek meg­győzése, megnyerése nagy fegyver, olyan, amely magá­ban hordozza a megoldás le­hetőségét is. A kongresszusi irányelvek megvitatása után került sor az alapszervezet vezetőségé­nek újjáválasztására. A meg­növekedett taglétszámra va­ló tekintettel az eddigi há­rom helyett öttagú vezetősé­get választottak. A pártszer­vezet titkára Kurucz Jánosné lett. A taggyűlés megválasz­totta a küldötteket is a fel­sőbb pártszerv értekezletére. Múltú utánpútlást nevelni Az anyag ne vesszen el.. (3.) Mennyit eszik a rozsda ? Nyolcadik esztendeje le­zárt, lepecsételt, vízzel teli tartály áll a világhírű vegy­ipari cég házi múzeumában. A tartály alján különleges bevonattal borított vasönt- vény. A kiállítási tárgy: rek­lám. Annak bizonyítása, — sok más, szintén a múze­Néhány éve csupán, hogy megszervezték hazánkban a felületvédelmi szakember- képzést. Jele az annak, né­hány fejlett ipari államtól eltekintve, milyen későn észlelte — a termelői és a nem termelői felhasználást egyaránt beleértve ebbe — a gazdaság, gyorsan növek­vő javait miként vámolja, károsítja az, amit kozna pi­án rozsdának, oxidációnak, korhadásnak nevezünk. S persze nemcsak a korrózió­ról van szó, hanem általá­ban az úgynevezett állag­romlás fokozódó költségei­ről, s a másik oldalon a vé­delem fokozódó jelentőségé­ről. Hiszen a faanyagok megóvásának is egyre na­gyobb a gazdasági, gazdál­kodási szerepe, amint igaz ez az épületekre is; a kö­zelmúltban kezdte meg ha­zánkban a működését az az első, nemes vakolatot ké­umban látható anyaggal, eszközzel egyetemben —, milyen kiváló lehetőségeket kínál a cég a felhasználók­nak értékeik védelmére, va­lójában természetes folyama­tok meggátolására, vagy rosszabb esetben, késlelteté­sére. szítő üzem, amelynek termé­kei lehetővé teszik időt álló — négy-öt évtizedig tartó, festést nem igénylő — épü­letbevonatok alkalmazását. Minél gazdagabb a terme­lő ágazatok technikai felsze­reltsége, minél bonyolul­tabbak a gyártástechnológi­ák. annál nagyobb értékek szorulnak folyamatos véde­lemre, ahogy ez a helyzét a7, úgynevezett infrastruktú­rában, azaz a háttérágaza­tokban is. HisZen igaz, az udvari kútnál mást nem tu- xdott megenni a rozsda, mint a láncot, a vödröt, de még ezek is kitartottak néhány esztendeig. A vízvezeték földbe süllyesztett csövei, a víznyerő helyek és tárolók berendezései helyzetüknél fogva sokkal inkább prédái a természeti környezetnek. Vissza tehát a kúthoz, a vödörhöz? Ki vélhetné ezt megoldásnak? Vigyázzunk! A mezőgaz­daságban a gépek, berende­zések, járművek — bruttó­értéke 1970 és 1978 között, 32,7 miiliárdról 93,1 milli­árd forintra nőtt. Tavaly az esztendő végén egyebek mel­lett 56 ezer traktor, 26 ezer tehergépkocsi 14 ezer kom­bájn volt az üzemek tulaj­donában. Hasonló gyarapo­dás figyelhetünk meg szinte valamennyi népgazdasági te­rületen, hiszen például a szállítás, hírközlés gép, be­rendezés, járműállománva 63 milliárd forint — nettó! — értéket képviselt 1978 végén. A szállításra használt csőve­zetékek hossza 1961-ben mindössze 570 kilométer volt, tavaly 4895 kilométer; szervezett, tervszerű, úgy­nevezett katódvédelmes meg­óvásuk két-hórom esztende­je került csak napirendre, s minden részletében még ma sem megnyugtatóan rende­zett. Fogyókúrára fogva Mind több az olyan gyár­tástechnológia — például úgynevezett agresszív folya­dékok, maró sók használata, keletkezése —, ami rendkí­vüli módon igénybe veszi a gyártó berendezéseket. Vi­szont: kifejlesztették a kor­rózióálló fémötvözetekből zo- máncozással készült szele­pek, szivattyúk, tolózárak au- tóklávok, stb. azon termék­családjait amelyek élettarta­ma nyolc-tízszerese a hason­ló. hagyományos eszközöké­nek. Igaz, áruk két-, három­szorosa a hagyományosnak, de a rövid távú szemlélet csak ezt veszi figyelembe, s nem a megnyerhető hasznot a leállások, nagyjavítások, cserék elkerülésével. Ahogy ez a szemlélet az oka an­nak is, hogy hosszú ideje tart a vita azon, ki viselje a műgyanta- és festékipar fejlesztésének költségeit, hi­szen a korróziót megelőző bevonatok haszna nem az előállítóknál, hanem a fel­használóknál mutatható ki. A Mészáros Ottó (Következik: Az egyre drágább víz) Lassú lépésváltás A Patyolat Vállalat szolnoki központi üzemében új gépekkel, technológiával tisztítják a ruhákat. Képünkön az NSZK-Nor- bau rendszerű kabátvasalógép, amely óránként 20-25 darabot vasal Isopanel Energiát takarít meg Energiát takarít meg — nem is keveset — a Könnyű- beton- és Szigetelőipari Vál­lalat új terméke, a kőzet­gyapotból készülő Isopanel tábla. Kiszámították: ha csupán tíz köbméter Isopa- nelt használnak fel lapos te­tő bevonására, évenként egy tonnával csökken a fű­tőolaj felhasználás. Az Isopanel nagy előnye, hogy anyaga szervetlen, ezért kizárttá teszi, a tető­zet vetemedését, zsugorodá­sát és gombásodását. Emel­lett 25—30 százalékkal keve­sebb szakipari munkát igé­nyel, mint a hagyományos poliuretán habból készülő tetőszigetelés. Az új szigetelőanyag kí­sérletei 1979 elején kezdőd­tek el a vállalatnál, és már az év második felében 35 ezer négyzetméter Isopanelt adtak a kereskedelemnek. Ezzel egyidejűleg felkészül­tek a termelés nagyarányú bővítésére. Új gyártósort vá­sároltak, és a tervek szerint 300 ezer négyzetmétert ké­szítenek majd az értékes termékből. A KÖSZIG szakemberei a magánépítkezőkre is gondol­nak. A gázszilikátból készülő falazóanyaguk. amelynek hőtartó képessége háromszor jobb a kisméretű falazótég­láénál, a lakossági igények kielégítését szolgálja. Simon Béla Elkerülhető egyharmad kereslet is hozzá, de lega­lább ennyire elengedhetet­len az is, hogy a gyári kö­zépvezető, a termelőszövet­kezeti ágazatirányító ne nézze tétlenül, ne tűrje el a gondatlanságot, a rendet­lenséget. A javak megóvá­sának ugyanis először az elemi lehetőségeit illene, kellene kamatoztatni. Azt például, hogy ne takaratla- nul heverjenek fémalap­anyagok. alkatrészek a (gyárudvaron, hiszen hazai üzem kiváló minőségben ké­szít korszerű, kimondottan ilyen célokra szolgáló taka­ró anyagokat! Ahogy sajná­latosan az is a szokványos esetek közé tartozik, amikor hosszú hetekig, ahogyan a földről beérkeztek, úgy áll­nak a gépek, berendezések a mezőgazdasági üzemek gép­javító .műhelyei előtt... Csupán a mezőgazdaság­ban évente másfél milliárd forint kárt okoz a korrózió. Országosan, s minden terüle­tet figyelembe véve 18—20 milliárdot tesz ki! Ráadásul ez csak a közvetlen kár, nincs benne a közvetett — így a korrodált cső törése miatti termelési hiány, szál­lítási fönnakadás okozta — veszteség. Ma már vannak korszerű védőanyagok, ké­szülnek korrózióálló ötvöze­tek, hódít az alumínium, a műanyag. Az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság erre vonatkozó fölmérése és elemzése szerint rövid idő alatt egyiharmadával mér­sékelni lehetne az említett 18—20 milliárd forintot ki­tevő kárt. Ehhez kellenek központi ösztönzők, támogatások, szükségeltetik fizetőképes ÜZEMBEN ÉS ISKOLÁBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents