Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-11 / 8. szám
1980. január 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÜLÉST TARTOTT A NŐTANÁCS Napirenden a kongresszusi irányelvek A kongresszusi irányelvekről tárgyalt a Magyar Nők Országos Tanácsa (Telefotó - KS) A kongresszusi irányelvek ■megvalósítása a nőpolitikái feladatok megoldását, a nők munka- és életkörülményeinek további javítását eredményezi — hangsúlyozták a Magyar Nők Országos Tanácsa tegnapi ülésén. A /Parlament vadásztermében megtartott tanácskozáson, amelyen a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit vitatták meg, részt vett és felszólalt Győri Imre. az MSZMP Központi Bizottságának titkára — jelen voltak a megyei pártbizottságok és a budapesti pártbizottság nőreferensei, a társadalmi és tömegszervezetek nőbizottságainak vezetői. Erdei Lászlóné. a MNOT elnöke bevezetőjében megállapította: a magyar nőtársadalom egyetért a pártpolitikai irányvonalával, a XII. kongresszus irányelveivel, minden erejével támogatja . ezek érvényesülését. Pártunk a jövőben is számíthat a több mint kétmillió dolgozó nő szorgalmas, fegyelmezett, hatékony munkájára. A nőtanács az ülésen elhangzott véleményéket, javaslatokat figyelembe véve megállapította: a kongresszusi irányelvek reálisak, összhangban vannak a népgazdaság lehetőségeivel. Helyeselte, hogy a következőkben jobban érvényesítik a munka szerinti elosztás elvét, s a párt elsősorban azokra a feladatokra hívja fel a figyelmet, amelyek megoldása leginkább elősegítheti a családok életkörülményeinek javítását. Egyben javasolta a kongresszusnak: tekintettel a jelenlegi gazdasági viszonyokra, a társadalmi juttatások a jövőben jobban igazodjanak a szociális körülményekhez. Szükséges — állapította meg — hogy a kongresszus jelentőségének megfelelően foglalkozzék a családdal, a szocialista emberi együttélés alap-közösségével. Ismételten erősítse meg a család szerepét, hivatását a szocialista embertípus kialakításának folyamatában. Rámutatott: még sokat kell tenni azért, hogy valamennyi állampolgár azonosuljon a szocialista erkölcs és életmód normáival. Hangsúlyozták: e területen hatékonyabb, tervszerűbb, tudatosabb ideológiai és nevelőmunkát kell kifejteni, szükség van arra is, hogy növekedjék a munkások közéleti aktivitása, s az arra alkalmas élenjáró dolgozók — férfiak és nők egyaránt — nagyobb számban töltsenek be párt-, állami és tömegszervezeti tisztségeket). Nagyobb határozottsággal és tudatossággal kell növelni a nők arányát a vezetésben — hangoztatták. A nőtanács kifejezte meggyőződését: társadalmunk az irányelvekben megfogalmazott feladatok megoldásakor is az ember iránti messzemenő gondoskodás szellemében cselekszik, és külön is tekintettel lesz a dolgozó anyaik sajátos érdekeire. A nők megértik, hogy most szűkösebbek az anyagi lehetőségek. Gondjaink megszüntetése azonban sok esetben nem annyira az anyagiaktól, mint inkább az emberi segítőkészségtől, cselekvéstől függ. Ezért javasolják; a kongresszus igényelje az emberekben rejlő erkölcsi tartalékok feltárását. A MNOT ülésén elhangzott észrevételeket és javaslatokat eljuttatják az MSZMP Központi Bizottságához. Megtárgyalta a Minisztertanács II jogszabályrendezésről A Minisztertanács 1974- ben előírta, hogy a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői — az igazságügyminiszterrel egyetértésben — folyamatosan, de legalább két évenként vizsgálják fölül az általuk kibocsátott jogszabályokat és végezzék el a rendezésüket összhangjuk, és áttekinthetőségük érdekében. E feladatok elvégzéséről az igazságügyminiszter először 1977-ben számolt be; az utóbbi két év jogszabály rendezési munkálatairól szólt az a jelentés, amelyet a Minisztertanács most tárgyalt meg. Jogalkotásunk dinamikusan fejlődő szakasza volt ez az időszak. A társadalmigazdasági fejlődés a jogrendszer továbbfejlesztését, viszonylag nagy számú új szabály megalkotását tette szükségessé. Lényegében megvalósultak az MSZMP X. kongresszusa után elhangzott jogrendszeri reform céljai, és ezzel megteremtődtek a fejlett szocalis- ta társadalom építésének megfelelő jogi keretei. Az újonnan megalkotott vagy korszerűsített, nagyobb jelentőségű jogszabályok várhatóan hosszabb ideig hatályban maradnak. Ez lehetővé teszi, hogy fokozott fi- gvelmet fordítsanak az alacsonyabb szintű jogszabá- jokra (miniszteri rendeletek, utasítások, szabályzatok, stb.). Az utóbbiaknál is törekedni kell a stabilitásra, a túlszabályozás visszaszorítására, a társadalmi igények és a szabályozás összhangjára, a jogalkotás társadalmi, gazdasági és tudomá- iinyosi .megalapozottiságának erősítésére. összességében: a jogrendszer egyszerűsítésére, áttekinthetőségének és közérthetőségének fokozására. Ezek a törekvések sokszorosan kapcsolódnak az állami szervezet és tevékenység korszerűsítéséhez, az államigazgatás egyszerűsítéséhez hatékonyságának fokozásához. A minisztériumok és országos hatáskörű szervek eddig felülvizsgálták szakterületük joganyagát, hatályon kívül helyezték a (gyakorlatban nem élő jogszabályokat, a többször módosított rendelkezéseket pedig általában egységes szerkezetben tették közzé. E rendezés közben törekedtek az átfogó, komplex szabályozásra, a párhuzamos rendelkezések kiküszöbölésére, a jogszabályok számának csökkentésére is. Mindez azonban csak a teljes rendezés előmunkálatainak tekinthető. Jogalkotásunkat az utóbbi években sok szó érte a túlszabályozás miatt. A bírálat középpontjában nem a jogrendszer egésze állt, hanem — többnyire jogosan — a nagy számú, alacsonyabb szintű jogszabály. Erre azért is kell nagy figyelmet fordítani, mivel ez a túlszabályozás fékezi az igazgatási és gazdálkodó szervezetek kezdeményezését, sokszor sérti önállóságukat, bürokratizálja az ügyintézést, gátolja a demokratizmus további kibontakozását. Így végsősoron akadályozhatja a társadalmi fejlődést. Számolni kell azonban azzal is:, hogy korunkban fokozódik a társadalom „szabályozottsága”. Ennek közismert okai közé tartozik a tudományos-technikai fejlődés, az urbanizáció, a nemzetközi kapcsolatok bővülése. A szocialista országokban a gazdaságirányítás fejlesztése széles körű. esetenként dinamikusan változó jogi szabályozást igényel. A jogszabályok nagy száma és gyakori módosulása tehát önmagában még nem jelent túlszabályozást. Az alacsonyabb szintű jogszabályoknál viszont indokolatlan túlszabályozás észlelhető. Gyakran jogi eszközöket alkalmaznak akkor is, amikor a kívánt eredményeket társadalmi, gazdasági eszközökkel, politikai vezetési módszerekkel is el lehetne érni. Nem ritka a fölöslegesen részletekbe menő szabályozás, és előfordulnak olyan végrehajtási rendelkezések, amelyek csupán megismételik a magasabb szintű előírásokat. E jelenségek ellen — összhangban az államigazgatás korszerűsítésére irányuló törekvésekkkel — a jövőben még határozottabban fel kell lépni. Nagy gondot jelent az is, hogy a jogalkalmazókra ajánlások, iránymutatások tömege zúdul, a legkülönbözőbb elnevezésekkel (közlemény, körlevél, elvi állás- foglalás, irányelv, leirat, körrendelkezés, tájékoztatás, stb.). Sok az értelmező, magyarázó rendelkezés is. Így helyenként áttekinthetetlenné válik az alkalmazandó jogi anyag. Indokolt esetben természetesen -megfelelő iránymutatásokra is szükség lehet. Ezek az irányítás fontos eszközei, ezért — egységes szempontok szerint — pontosan ki kell dolgozni alaki és tartalmi követelményeiket. Ilyen alapon a későbbiekben a jogi és egyéb iránymutatások teljes körét is rendezni kell. Az anyag ne vesszen e/„. (2.) Elforgácsolt milliók Jelképnek használjuk persze az elforgácsolt forintmilliókat, a pazarló gyártástechnológiáik jelképének, ám sajnálatosan nem kiagyalt szimbólum ez, hanem nagyon is valóságos tény; a hazai fémAz Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik fölmérése szerint — a hazai gépipar technológiájának fejlesztéséről — e gyártási területen, termékektől függően, kétszer, háromszor annyi anyagot forgácsolnak el, mint az összehasonlításba bevont szocialista és tőkés országokban. Ami alapvetően nem a gépipar mulasztására, sokkal inkább az előgyártmányok fej lesztésónek elmaradottságára vezethető vissza. így azután már érthető, hogy a gépiparban aránytalanul sok az eszterga, a gyalugép, kevés a fúrómű, a több helyzetű szerszámgép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására alkalmas berendezés. A kör mintha bezárulna ezzel, s közben értékes anyagok tízezer tonnái potyognak ki onnét. Jöjjön akkor a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontál fúró-marógép, amely korszerű megmunkáNem egyedi eset az előbbi. Tavaly hatmilliárd forintért vásároltak külföldön inagyar cégek mezőgazdasági erő- és munkagépeket, alkatrészeket 3,4 milliárdért. Összehasonlító elemzések azt mutatják, a mezőgazdasági üzemek alkatrészfölhasználása — gyakran éppen a gépek időbeni és előírás szerinti karbantartásának elmulasztása, a javítások szinte véletlenszerűsége miatt — átlagosan kétszerte nagyobb az elfogadhatónál, de jónéhány termelőhelyen öt-hatszorosa a technológiailag indokoltnak. megmunkálás — áruk tömege mellett — hatalmas meny- nyiségű hulladékot is termel. Nosza rajta, fülön fogni a pazarlókat! Várjunk azonban egy keveset ezzel, hiszen nem biztos, jó helyre nyúlunk. lást — fokozat nélküli sebességváltást — tesz lehetővé?! Kétmillió forintba kerül egy ilyen berendezés. Megéri? Meg, de nem akkor, ha olyan munkadarabok kerülnek rá, amelyek egy hagyományos, félmillió forint értékű gépre is rábízhatók lennének, mert így, ha képletesen bár, de tovább nő a forgácshalom. S gyarapodik valóban, mert különféle elemzések egybehangzóan azt mutatták, a fémmegmunkáló gépek teljesítőképességét az üzemekben csak 40—70 százalékban hasznosítják. Hiányzik a technológiai előírások becsülete, betartatásuk keretei lazák. Hiszen a témában folytatott népi ellenőri vizsgálat elképesztő esetekre bukkant. Arra például, hogy a nagy értékű injport- berendezés a használatiba’vétel után 'két héttel azért szorult alapos javításra, mert a kezelési utasítást „nem értek rá” lefordítani a gyárban ... Könnyen úgy vélhetnők az eddig leírtak olvasásaikor, helyi mulasztások, melléfogások sereglenek elénk. S kétségtelen : tömegével vannak ilyenek. Viszont az is igaz: a szabályozás — ösztönzési és visszatartási — feltételei szintén hiányoztak a termelés megszervezésének kiindulópontja csupán az elérhető árbevétel, és nem a takarékos technika és technológia alkalmazásával elért maximális haszon volt. Ez teszi érthetővé, miért nélkülözzük a korszerű gépipari előgyárt- mányokat készítő üzemeket, technológiákat, így a porkohászatot, a süllyesztékes kovácsolást, a hidegen sajtolt, folyatott termékeket. Holott erőteljes nemzetközi irányzat: az előgyártás a befejező megmunkálások jelentős részét átvállalja. Nálunk a forgácsolás elsősorban úgynevezett nagyoló anyagleválasztás — nem ritka esetben: a kiinduló mennyiség 40—60 százalékának eltávolítása —, s csak kisebb részben nagy pontosságú felület-megmunkálás. Arányok, kérdőjellel Miközben nagy mennyiségben kerül hulladékba az importált vasércből készült fém, addig — például — 1978-ba.n 33 milliárd forint értékben — vásárolnak alkatrészeket külföldről a magyar vállalatok. S nemcsak ez elgondol kozta tó tény. Nemzetközi összehasonlításban a hazai gépipar anyagkihozatali aránya — a nyersanyag és a készáru súlyának viszonya — tíz, tizenkét százalékkal rosszabb a fejlett ipari országokban elértnél,- amint azt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy másik, nemrég elkészült tanulmánya állítja. Tavaly 362 kilogramm volt az egy lakosra jutó nyersacél termelés Magyarországon, s ehhez még tetemes acéláru behozatal is társul. Némi bepillantást enged ez az adat abba, mekkora mennyiségek, milyen értékek áramlanak a termelés egyik résztelepéről a másikra. S mert hatalmas összegekről van szó, valójában az elforgácsolt — a ténylegesen és képletesen, de mindenkor fölöslegesen elforgácsolt — milliók nem is milliók; milliárdok. Ami bizony már jelentős tétel lenne a nemzeti jövedelemben is. Mészáros Ottó Következik: Mennyit eszik a rozsda? Kevesebbet ér a több Rábízva a véletlenre FOGADÓHÁZZAL GYARAPODOTT A HORTOBÁGYI NEMZETI PARK Kedves ünnepség színhelye volt tegnap délelőtt a Hortobágyi Nemzeti Park új fogadóháza, amely az úgynevezett patkósi elágazásnál, Tiszafüredtől mintegy nyolc kilométerre, a 33-as műút mellett épült. A nyugati fogadóház ünnepélyes átadásán jelen volt dr. Gonda György államtitkár, az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal elnöke, aki átadta az új létesítményt, s méltatta jelentőségét. Szólt az építészek — Pár Nándor és Nagy István — munkájáról, amelyben szerencsésen ötvöződnek a hajdani pusztai építészet legjellemzőbb jegyei a mai kor követelményeivel. Ezután a vendégek megtekintették az épületcsoportot, amely három részből áll. A főszámyon helyezkedik el a tulajdonképpeni fogadó, amelynek a földszinti része kiállítóterem, az eligazító helyiség, az emeleten pedig a tudományos kutatók kaptak szálláslehetőséget. Ehhez csatlakozik egy körcikk alakú épület, amelynek bemutatóterme a hajdani pásztorélet legjellemzőbb tárgyi emlékeit, festményeit őrzi. A tárlókban Móricz Hortobágyá című kiállítás látható. A harmadik építmény az úgynevezett szabadállás, a hajdani rideg jószágtartás egyik kelléke. A nyugati fogadóház nyitvatartási - rendje igazodik a turista- és vendégforgalomhoz, amelyek alapján április 15-től október 15-ig délelőtt 9 órától délután 6 óráig tekinthetik meg a helyiségeket, nevezetességeket az érdeklődők, kérhetnek útbaigazítást. Csoportok fogadására viszont — előzetes bejelentés alapján — az év bármely időszakában lehetőség nyílik. — dszm — Pásztoremlékek a múltból Fotó: T. Katona
