Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-10 / 7. szám
1980. január 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A váltó elült A kormány 1968-ban fogadta el a közlekedés hosz- szú távú fejlesztésének koncepcióját. A célkitűzések közé tartozott a gőzmozdonyok fokozatos felváltása a korszerűbb dieselvontatással. Természetes, hogy az új mozdonyok felújítását is meg kellett oldani: ezért született meg a MÁV vezetőinek döntése arról, hogy a dieselvontatást alkalmazó vasútigazgatóságok súlypontjában javító bázist hozzanak létre. A kedvező helyzet, és a hagyományok is amellett szóltak, hogy Szolnokon létesüljön ez a bázis. És 1973. február 28-án — az akkor 117 éves Járműjavítóból — egy korszakváltás szimbólumaként, — egyszerre gördült ki a megjavított utolsó gőz- és első dieselmozdony. Most' újabb emlékezetes dátumot jegyezhet fel a Járműjavító történetírója: hosszú várakozás után megkezdődött a beköltözés a diesel javító csarnokba, és ezzel a 910 millió forintos rekonstrukció döntő pillanata érkezett el. Ki mit vár ettől—• ériről kérdezgettünk munkásokat, vezetőket.' — A dieselbázist eredetileg 1973-ban kellett volna használatba vennünk — mondja Tímár Gyula, az üzemi pártbizottság titkára. A nagycsarnok épülete végül 1977 decemberében készült el, és való igaz, hogy a dolgozók azóta úgy látják, hogy üresen áll. A hét hajó közül háromban egy éve már folyik munka, de mindez nem ellensúlyozza a többi négy hajó ürességét. Ügy terveztük, hogy a gépészeti szerelés befejezése után, a múlt év nyarán költöznek be az emberek. A nyugati tolópad késedelmes szerelése azonban meghiúsította elképzelésünket. Enél- kül ugyanis a tervezett technológia — a szalagrendszerű javítás — nem alkalmazható, ezért el kellett halasz- tanunk az áttelepülési. Ezt a döntésünket üzemi fórumon, a beszámoló taggyűléseken — és a magánbeszélgetéseken is — dolgozóink megértéssel fogadták. A költöztetést — mint az előző alkalmakkor is — a KISZ aktivisták vállalták, társadalmi munkában. Én úgy látom, hogy dolgozóink várják már a jobb munkakörülményeket. A helyzet kulcsa ma a műszaki kérdések megoldása: ezt várják tűlünk az emberek is. Beszélgettem munkásokkal, a költözők közül. A rézműves műhely, a „Bagolyvár” — amely a „Jármű” alapításakor épült — lakatosainak szavaiból inkább a megszokotthoz való ragaszkodás, mint az aggodalom érződött. A legkevésbé szófukar Solti Lajosé a szó: — Negyvenötben itt lettem inas, ’48-tól egyfolytában a „Bagolyvárban” dolgozom. Gondolja meg: minden nap ezen az ajtón jövök be. Harmincegy éve!, Már csukott szemmel is idetalálnék. Ez a satupad — már már akkor is öreg volt, amikor örököltem — azóta az én szerszámkönyvemen van. Azon a satun dolgozott egykor Sándor László is, a mostani városi első pártititkár. És erre az egyik napról a másikra menjek át az új csarnokba, ami egy hodály. Igaz, amióta én itt vagyok, azóta esik be a tető lyukain a hó. De minden, ami itt majd jó lesz valamire, a mi munkánk! Csináltunk például magunknak daruit is, zuhanyzót is, társadalmi munkában. A kovácstűzhely ernyője alá szereltünk egy hordót, műszak végére meg- melegett benne a mosdóvíz. Vagy a fűtés: itt gázhősu- gárzók adják a meleget. Reggel alátesszük a krumplit, a szirénáig megsül szépen, az a reggeli. Van egy kétméteres nyárs, azon meg kenyeret pirítunk. Az új csarnokban gőzzel fűtenek, felejthetjük a tudományunkat. De dolgozni kell itt is, ott is; a többit meglátjuk! Európában egyedül Dolgozni kell, de hogyan? A beruházás egyik bábája, Oros János fejlesztési főmérnök történelemmel kezdi: —• Azon voltunk, hogy a Járműjavító történetében példátlan méretű beruházás alkotóelemei már egyenként, azonnal munkába álljanak: így hamarabb megtérül a befektetés. A keleti a központi tolópadot, a festőműhelyt, az 1200 személyes öltözőt, az óvodát, a bölcsődét és az irodaházat már jó ideje használjuk. Most a nagycsarnok és a nyugati tolópad van soron: utóbbi a sok galiba okozója. A Ganz-Mávag, a gyártó, sakk-matt helyzetet teremtett azzal, hogy csak 1982-re vállalta elkészítését. Miután a csarnok párhuzamos vágányai között a szalaggyártásnak megfelelően, a két tolópadnak kell hordoznia a mozdonyokat, nem várhattunk. A Székes- fehérvári Járműjavítóval közösen alig egy év alatt készítettük el a tolópadot. A beruházás utolsó létesítménye is tető alá került 1979- ben, ez év közepén az első, az év végén pedig mind a négy mérőállás működik majd az új motorpróbate- remben. Ezzel a beruházás záróokmánya is elkészíthető. — Igaz, az is igaz, hogy vegyes összetételű javítani való mellett szalagrendszerű javítást sehol Európában nem alkalmaznak. Nálunk 1962-ben a teherkocsi javítást, később a személykocsijavítást hasonlóan szerveztük; bevált. Ez nehezebb feladat, hiszen csak a szétszereléskor dől el végül is, mi és mekkora a munka a mozdonyon. Dolgozunk a megoldásokon: így például az időnként eltérő arányú szerelői és alkatrészgyártói munkákra kétszakmás, úgynevezett „fregoli-létszámot” hozunk létre, akik az igényektől függően dolgoznak az egyik, vagy másik feladaton. Én bízom, az eddigi sikerek alapján. II váltó után Ambrus János, a Járműjavító üzem igazgatója: — Ténykérdés, hogy a felújítás csak kész alkatrészekkel lehet hatékony és gyors. Mi néhéz helyzetben vagyunk: általában különleges alkatrészeket építünk be, ezeket viszont csak a mozdonygyárak tudják elkészíteni. Most tárgyaltunk 1982-esal- katrésziigényeinkiről. A bukaresti Augusztus 23. Mozdony- gyár igényeink kétharmadait mondta vissza, de nem jobb a helyzet a Ganz-Mávagnál sem. Készletgazdálkodási szabályozók? Ha sok alkatrészt raktározunk, büntetnek; ha keveset, akkor esetleg a meglévőket sem tudjuk beépíteni. Előtérbe került az- aíkatrészfelújítás, a szabványosítás. Mégis sokszor a következő javítandó mozdonyból keH alkatrészt kivennünk az éppen javított- hoz. Pedig ez rontja az emberek hangulatát, olyan látszatot kelt, mintha mi nem tudnánk a munkánkat megszervezni. Nem tudom, ha most azonnal ki kellene adnunk a javításira hozzánk küldött összes mozdonyt, hány hiányozna? Ezen az új csarnok sem segít, ami pedig a Járműjavító legnagyobb beruházása 124 év óta. Az átfutási időt 60—62 napról 56—58 napra csökkentjük. De nem ígérhetjük, hogy az új csarnok minden gondunkat egycsapásra megoldja majd. Üj feladatok, más nehézségek jelentkeznek majd, .amelyeket ennek a 2200 embernek — köztük a most átköltöző 550-nek — együtt kell megoldania. * * * A régi munkahelyeken csak az ott megbontott mozdonyokat fejezik be, az átkölr itözés a vége félé közeledik. Volt, aki szakszervezeti beutalóját mondta le, hogy ott legyen a honfoglalásnál, és ■megszületett az első új elnevezés is: az új csarnok kocsimozgató berendezését a vonszolót „patkány”-nak keresztelte a munkáshumor. A 24 000 négyzetméteres Diesel-üzemben reggelienként még szemlét tart az üzemi vezetés, hogy az utolsó apró-cseprő problémákat a munkásokkal együtt tárja fel, és szüntesse meg, de a rekonstrukció döntő szakasza már véget ért. És vele egy nagyon nehéz évtized is. Egy műszakilag megalapozatlan beruházásindítás, egy elsietett határidő-ígéret után végül is a termelés állandó, tervszerű folyamata mellett valósult meg a rendkívüli bonyolult rekonstrukció. Az új évtized ilyen látványos lépéseket nem ígér. Csak tiszta lapot, átgondoltabb munkát. Kőhidi Imre Alapot az újnak Korszerűbb termékek a Danuviában Több gazdaságtalan termékének gyártását fejezi be idén a zuglói Danuvia gyár. A fölszabaduló anyagi és szellemi kapacitást a már jóil bevált és külföldön kitűnően értékesíthető hidraulikai termékek, illetve szerszámelemek termelésbővítésére fordítjiák. A népgazdaságnak, a Dali uviának, és az érdekelt üzemeiknek egyaránt hasznot hozó termékszerkezet-váltás eredményeképpen az idén mintegy 200 ezer normaóra szabadul fel a gyárban >— csaknem száz ember egyévi munkaideje — amit zökkenőmentesen használhatnak fel a korszerű termékek gyártására. Bontják a régi szerfás ólakat a jászberényi Kossuth Tsz sertéstelepén. Az elavult épületek „eltakarítása” után. ■kezdődik annak a területnek a rendezése — élőközművesítése, betonalapozása — ahol a termelőszövetkezet új sertéstelepe épül. A 30 millió forint költségű beruházás során elkészül a 460 férőhelyes koca- szállás, a 2200 sertés tartására alkalmas hizlalda, az 1300-as malaenevélő Az anyag ne vesszen el... a.) Ésszerű gazdálkodással Tavaly 473 milliárd forintot tettek ki a szocialista iparban az anyagiköltségek, az összeg a mindennapi életben használatos mércéink szerint szinte fölfoghatatlan. Mint anyagok, alkatrészek, részegységek tömege azonban könnyen megjeleníthető, hiszen napról-napra munkánk, tevékenységünk tárgyát alkotja. Kétszázhúsz esztendeje, 1759-ben hozták felszínre az első adag kőszenet Magyar- országon. A felszabadulásig, tehát majdnem kétszáz éy alatt, az össztermelés kétharmada — 400 millió tonna — volt annak, mint amit a következő három évtizedben kibányásztak, A szénvagyon — a növekvő szükségletek és kitermelés mellett is —■ legalább egy évszázadra elég a ma ismert készsietek alapján. Ami megnyugtató. Még inkább az, hogy az előrelátás, a gondosság egyre inkább érvényesül sok területen; er- deink élőfaállománya két évtized alatt —, mert csak akkor kezdődött a tervszerű gazdálkodás — hetven százalékkal gyarapodott. Tehát: fölhasználás és utánpótlás. Igen. de a fa megnő, újból és újból pótolható, a szénvagyon viszont nem termelődik újra. A két végpont között tehát a gazdálkodás ezernyi ésszerű lépésének, módszerének kell terepet teremtenünk. A kiindulás kényszerűség: nem tudunk meglenni az anyagok egyre nagyobb tömegének fölhasználása nélkül. Két ipari gömbcsap áll egymás mellett a kirakatban. Az egyik anyagigénye háromszorosa a másikénak, aminek használatával ráadásul nyolcvan százalékkal csökkenthető az áramlási veszteség. Ez utóbbi termék licencia alapján készül, az előbbi huszonnégy esztendős konstrukció. A megrendelők, a vevők jelentős, része mégis a régihez ragaszkodik. Az elavult árképzés jóvoltából nekik az az olcsóbb, ami a népgazdaságnak sokkal drágább. Kilenc év alatt. 1970 és 1978 között 900 ezertonA végponton viszont ott leljük a pazarló meg az észszerűden fölhasználás, az eltorzult értékrendet, ami olcsónak mutatja azt, ami egyre drágább; hazánkban akkor emelkedett gyorsan a színesfém fölhasználás, amikor a világpiaci ár a csillagokat ostromolta. Semmit sem tehetünk az ellen, hogy a nyers- és alapanyagok a nemzetközi kereskedelemben folyamatosan drágultak. Nem várhatunk csodákra, szükségszerű az igazodás. Ahogy elkerülhetetlen annak tudomásul vétele is: itthon szintén költségesebb a kitermelés. A hatvanas évek közepén a bauxitkutatások átlagos mélysége kétszáz méter volt, tíz esztendő múlva hétszáz. s itt is, a többi területen is egy évtized alatt megkétszereződtek az egy méter kutatófúrásra számított kiadások! A hatodik ötéves tervben átlagosan 370 méterrel nő a szénhidrogén kutatófúrások mélysége; 2900 méterre. S egyre több a 4000 méternél hosszabb fúrólyuk; az áhított nyersanyag mind nehezebben hozzáférhető. Ez a helyzet az egész világon. nával bővült a vasérc fel- használás. Közben az amúgyis csekély hazai kitermelés csökkent; a teljes földolgozott mennyiség 12 százalékát fedezte tavaly. Az import viszont — mert általában emelkednek az árak, s mert egyre távolabbi, nehezebben hozzáférhető lelőhelyekről származik az anyag — mind nagyobb tétel a kiadások sorában. Maradjunk e drága árunál. Egy tonna acélnyers- vas termeléséhez 680 kilogramm kohókokszot használtak fel tavaly — 1970: 730 kg, —, ha az acél pazarló- dik. akkor sok mással egyetemiben pocsékolódik a koksz is, a kokszolás, s a kokszolható szén kitermelésének költsége... Ennek ellenére, amint azt elemzések mutatják: az acélnyersvas átlagosan húsz százaléka vész el, kerül hulladékba, a feldolgozáskor. Ami nemzetközi összehasonlításban telj esen elfogadhatatlan; a tűrhető arány 6—8 százalék. Működnek például már egy-másfét százaléknyi veszteséggel dolgozó lemezkiváigó berendezések, külföldön, hazáinkban viszont olyanok is. amelyekkel negyven százalék a hulladék ! Változó sorrend Az anyagok értéke, fölhasználhatósága folyamatosan módosul a társadalmi- gazdasági — azon belül: a technikai, technológiai — környezettel. Éppen szózki- lencven esztendeje, 1789-ben fedezték fel az uránt; semmire sem jó ércnek tartották .. . Kisebb horderejű esettél előhozakodva: 120 millió darab tetőfedő cserép kelt el a kiskereskedelemben tavaly. Ennek javát korszerű gépeken készítették, ám e drága automatákhoz a korábbi — részben kézi, részben gépi feldoilig ozásra alkalmas — nyers a nyag nem jó. Űj bányákat 'kellett nyitni, növelni a szállítási távolságokat .. . Ne gyártsunk akkor inkább cserepet? Három és félszer annyi cement fogyott 1978-ban, mint 1960- ban. Másfél millió tonna árut kibocsátó cementmű fölépítése hét-nyolc milliárd forint. Elháríthatjuk ezt a költséget? Ha a szükségletek indokolt növekedését tekintjük, akkor nem. Ha a pazarló felhasználást, ákkor majdnem; a cement húsz százaléka fölöslegesen, kerül beépítésire, elhullik szállítás, átrakás stb. közben, illetve a rossz tárolás miatt tönkremegy. Mészáros Ottó Következik: Elforgácsolt milliók. Billegő mórleg A Budapesti Műszaki Egyetem Áramlástani Tanszék szélcsatornájában vizsgálják a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Repülő Műszaki Intézetében vitorlázó-repülőgépekhez kifejlesztett új kormányszerkezet áramlástani tulajdonságait. A szárnymenetbe épített magassági kormány, az ismert megoldásokkal szemben kedvezőbb és biztonságosabb vezetési feltételeket biztosit, és alkalmazásának különösen a mezőgazdasági repülő szolgálatban (földközeli repülésnél) van jelentősége Munkásfórum Munkásgyűlést tartottak tegnap a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. A tanácskozás első napirendi témájaként dr. Csorna János, a vállalat igazgatója tájékoztatta a dolgozókat az ÁHV tavalyi eredményéről, majd az idei feladatokról szólt. A vállalat 1979. októberében már teljesítette éves tervét úgy, hogy a létszám nem növekedett. Eredménytervéhez képest is többet sikerült elérnie, mintegy 4—5 millió forinttal. A tervek szerint 1980-ban 150 ezer sertést vágnak le a vállalatnál, és ezerrel több szarvasmarhát, mintegy 17 ezret, 1979-hez képest. Csökken az élőállatexportja, s nő a készítmények mennyisége — eléri az 5500 tonnát. Mindezek teljesítése nem csupán a minőségi követelmények betartását, a munkafegyelem javítását kívánja meg, hanem kezdeményező lépéseket kell tennie a vállalatnak a termelői területeken is. Az igazgató mondandóját felszólalások követték. Dan- csák Mihály művezető például az egyes üzemek jobb együttműködését szorgalmazta, Búzás Imréné betanított munkás a takarékosságról beszélt, Szegedi Jenőné a mosoda vezetője pedig a megváltozott, a jobb munka- körülményekről szólt. Higgadtan, mérlegelve Fölhasználás és utánpótlás
