Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
1980. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Alkalmazkodva, önkritikusan Mennyi a borítékban, ___ _____mennyi azon túl? J öhet olaj, földgáz, szén, spekulálhatnak a szél energiájának hasznosításán, sőt még a trágya gazdaságos elégetésén is gondolkodhatnak — annyi bizonyos, nagyot kell alkotniuk a feltalálóknak, hogy az elektromosságot, mint az energiahordozók egyik fajtáját, az energia továbbításának legegyszerűbb és legolcsóbb módszerét „leradírozzák” a pályáról. Éppen ezért érezhetik biztonságban — e változó termékszerkezetes világban — azok. akik villamos áram, feszültség átalakításához. eme energia szállításához, fogadásához készítenek berendezéseket. Közéjük tartozik a Ganz Villamossági Művek, így annák szolnoki gyára is. Az ilyen termék gyártása konjunktúráját éli pár évtizede. Ettől függetlenül nem pihenhetnek babérjaikon a villamos berendezéseket, gyártók — bennünket nem fenyegethet semmi veszély — jelszóval. Mert ha veszély valóban nem is fenyegeti létüket, — így a szolnokiak produktumait sem — a piaci követelmények s a népgazdasági körülmények hatnak enre az üzemre és a hozzá hasonlókra is. Amit az itt dolgozók fogadhatnak úgymond ölbe tett kézzel, vagy előrelátóan, kritikusan, önkritikusan, alkalmazkodva. A GANZVILL szolnoki gyárában többnyire nagy tudású, jól képzett szakmunkások dolgoznak. Egyedi gyártmányokat gyártanak, — tehát kell ide a itudás, hiszen ahány termék, jóformán annyiféle. Emelés kényszerből A szakmunkások többsége a munka változatosságáért és a kollektíváért marad a gyárban. Ez persze nem jelenti azt, hogy mellékes a fizetés. Erre bizonyíték: az anyagiak elosztása, amely egyike a gyár utóbbi időben megtett önkritikus lépéseinek. Nem titok: év elején volt zúgolódás a béremelések miatt. Ha kapott egy kollektíva béremelésre bizonyos összeget — amit igyekeztek volna demokratikusan-. differenciáltan szétosztani — lábból kötelezően néha két forintot is rá keltett tenni egy fiatal, frissen „szabadult” kolléga órabérére. Ha jól, ha rosszul dolgozott. A szakmai bértáblázat ugyanis ezt írta elő. Előfordult, hogy az idősebb szakik sűrűn macerálták a béremelés szenvedő alanyát, — „hajtsál öreg, te kaptál fizetés- emelést egyötvenet, vagy nem”? Az is előfordult, hogy a biztatott reklamált a csoportvezetőjénél: ő nem akart emelést, neki jó az a pénz, ami volt. De a táblázat ezt akarta. Hamarosan' fellélegezhetnek a gyáriak, megszabadulnak ettől a köteléktől, és ekkor válik igazán érvényessé az úgynevezett decentralizált bérezés. Vagyis a bér- «tömeg egy nem kis részét mozgóbérkénit kapják meg az itt dolgozók. Mit mondanak a számok? Egy legutóbbi vezetői megbeszélésen összegezték: az idei 4,1 százalékos átlag bérfejlesztésből 1,8 százalék „ment iki” mozgóbérként — kiemelt feladatok végrehajtásához elismerésként, a minőségi munka premizálásaként. Kiugró eset, de azért valamit fémjelez: van olyan szakmunkás, akinek ,az évi jövedelme meghaladja a 100 ezer forintot. Az átlagkereset a fizikaiak között — 43 ezer forint, s ebben egy csoportvezetőtől megtudom, benne van az is. akinek ahogyan fogalmaz, több a pénze, mint az esze, vagyis nem érdemel annyit, mint amennyit megkap. A fizikai létszám több mint 50 százaléka harmincon innen van, Ez jó is, rossz is Jó, mert bőven akad utánpótlás a gyárban „kitanult” fiatalokból, akiknek viszont a katonai szolgálat után visszajőve, kiesve a gyakorlatból jóformán újra kell kezdeniük a tanulást. Köszörüléssel például esetenként segéd- illetve betanított munkával. Igaz, ez az időszak nem. sokáig tart, de az ifjonti önérzet gyakran nem viseli el. (Legnagyobb fluktuáció a gyárban a 20—25 évesek között.) Veszteség, ez a gyárnak, amelynek nagyságát úgy tudja csökkenteni. hogy — ösztöndíjjal; tanulási tehetőségekkel, üdüléssel — igyekszik magához kötni az ifjú titánt. Gyorsaság — új üzlet Veszteségek persze nemcsak ezen a területen adódnak. Nem kevés gonddal járt a nagy gyártmányok mozgatása a megmunkáláshoz. Igaz, szellemes, egyszerű for- g,a tóberendezést konstruáltak iá gyáriak a hatalmas transzformátor-szekrények fordításához. A gyártmány-struktúra a nagyobb méretű és súlyú termékek felé tolódik el, elengedhetetlen két 50 tonnás daru felállítása. így egy üzemszervezési megok dással párosítva könnyebben és egyben — a Pafcsra kerü- rő generátorok elemeit két félben tudták csak megmunkálni — gyártatják le a termékeket. Segíti ez a fejlesztés az úgynevezett komp- lettírozást is. Tehát eleget tudnak tenni például az iraki, az algériai megrendelők különleges igényeinek is. Műszaki fejlesztéssel csak a problémáknak egy része hidalható át. Felismerték, fokozni kell a második műszak hasznosságát. Elegendő anyag, szerszám nélkül nem biztosítható a második műszakban dolgozó munkások egyenletes terhelése. A műszakpótlékkal plusz bér áramlik ki. termelés nélkül, ennek nincs „munka-fedeze- te”. A második műszakban „dntézkedőképes” vezetők kellenek, s a termelés folyamatossága nem kevésbé múlik itt sem a munka előkészítőin. Munkahelyi gondokról, problémákról érdeklődve többször szóba kerül az időnként akadozó munka. Ezek a termékek konjunktúráikat élik, mégis probléma lenne a munkaellétott- sággal ? Előfordul, hogy egy lakatos már megkapta a dokumentációt — milyen terméket kell készítenie —, de a darabolok még nem jutottak a rajzóikhoz. Akad rá példa, amikor rövidebb ideig tartott a tervek legyártása, mint a dokumentáció, a gyártás előkészítése. A diszpécsereknél. a termelés előkészítőknél lenne a hiba? Milyen az ő anyagi érdekeltségük? A gyárban már majd egy esztendővel előre tudják, mikor mit készítenek az év során. Mégis előfordul a program módosítása. — ennek több összetevője van. Lehet az á piac igénye — volt rá példa: a Művek éppen gyorsaságával, rugalmasságával nyert meg vevőt magának. Máskor a kooperációs partnerek mondták be az „unalmast”, vagy éppen az előkészítés mechanizmusában történt báki. Válogatott partnerek Érthető, hogy a gyár stabil termelési programot szerét, - ez a biztos, ikis túlzással: kényelmes. Egyben utópia is, mert nincs olyan negyedév, hogy a program, ha minimális mértékben is, ne változnék. Persze arra törekednek vezetők, beosztottak egyaránt, hogy minél kibebb mélységben befolyásolta a módosítás a termelés menetét. Alkalmazkodás, kritika, önkritika? Mindegy. Tény, hogy ma már a vasszerkezet- gyártás kooperációidnak megszervezése, ennek szálai a szolnoki gyár kezébe futnak össze s nem a központi üzembe. Az előbbiek válogatják meg partnereiket, ők egyezkednek, tárgyalnak velük. így tudják szám,on tartani, ki a megbízható partner. ki nem az. (Volt olyan eset, amikor a rossz minőség miatt megköszönték a kooperáló partner közreműködését.) Persze nemcsak követelnek, adnak is. A gyár vezetői elmondták: technológiát, gépeket, anyagot s néha még munkásokat is adtaik a velük együtt dolgozó üzemeknek. (így kerül nemsokára Tiszabögre eszterga és marógép egy termelőszövetkezetbe.) Az időnként előforduló programzavarokat ez az intézkedés igaz csökkenti, de csak résziben. A kollektívák, a brigádok s velük a gyár termelési tervének teljesítése nem kevésbé múlik az alkalmazottakon. Visisza-visszatérő a műszakiak, az alkalmazottak körében, hogy az anyagi érdekeltségük csekély. Nemrégiben még úgy volt. hogy negyedévenként minden művezető, üzemvezető, ha jól dől-“ gozott, s ha nem, kapott 1000—1500 forintot. Most ezen is módosítanak. Differenciálnak, vagyis a jutalmazásnál lesz olyan közöttük, aki több ezer forintot kap ilyen premizálás gyanánt, lesz, aki csak néhány százat. Befagyasztott százalékok Eddig főleg arról beszéltünk, ki hogyan kaphat plusz pénzit a jól elvégzett minőségi munka fejében. A tényékhez tartozik a. százalékok befagyasztása is. Előfordul fegyelmi vétség esetében, hogy büntetésként 100 százalékra zárják le, hiába teljesíti túl a normákat az illető. Ennél kevesebbel ma még nem. A művezetők a demokratikus fórumokat betartva jelentősen beleszólhatnak a fizetésekbe. (Láttam olyan ívet, amelyen a jutalmak között volt 850 és ugyanabban a felsorolásban 250 forint is.) Fegyelmi ügyekben már kevésbé. Pedig felemlegetik, ha rajtuk múlna, elkerülnének a gyárból azok, akik jelenlétükkel csak hátráltatják a termelést. Főként anyagiakról esett szó. Bár sokan úgy gondolják. egy gyár alkalmazkodó képessége elsősorban anyagi lehetőségeitől függ. Való igaz, az említett új 50 tonnás darukat pénz híján aligha tudnák felállítani a GANZVILL szolnoki gyárában. Az elmondottakból azonban kiderül, a munka menetét a forintokon túl jelentősen befolyásolják más tényezők is. Például az egységes kritikai szeltem, amely visszahat az anyagiakra is. Különösen akkor, ha sok-sok önkritikával párosul. Hajnal József Középpontban a költség ülönböző vizsgálatok egyaránt azt bizonyították, hogy a termelőhelyek tevékenységének leggyengébb pontjai közé tartozik a költséggazdálkodás. Jelentőségének lebecsülése, szerepűnek korlátozása azzal járt, hogy a vállalatok és a szövetkezetek egy része még a költségelemzés megbízható módszereit sem alakította ki, éppen ezért nincs tisztában a különféle költségnemek arányával, növekedésével vagy csökkenésével. Amihez —• hozzátesz- szük, mert így teljes a kép — az is alapot nyújtott, hogy az 1980-ig érvényes szabályozók, a költségnövekedés szinte automatikus áthárításának lehetőségével, könnyen forgatható menlevelet kínáltak az ilyen magatartásra. Két-három esztendeje néhány nagyobb vállalat megpróbálkozott az értékelemzéssel, s meghökkentő eredményekre jutott. Kiderült, hogy a költségek egy része tisztes haszonnal értékesíthető termékeknél is ablakon kidobott pénz, mert e gyártmányok fölös mennyiségben tartalmaznak anyagot, megmunkálásuk folyamata egyszerűsíthető, s így tovább. Volt olyan — már évek óta készített, mindenkor könnyen vevőre találó — berendezés-család, ahol az értékelemzés után negyven százalékkal (!) csökkenthették az önsúlyt, s ezzel együtt az anyag-, az energia-, az élőmunka-szükségletet. Indokolt a kérdés: korábban miért veszhetett el az, ami elveszett? Furcsa, kettős szerepet játszunk. Felhasználóként, fogyasztóként szinte mindent drágának találunk, még az indokolt költségnövekedéseket is nehezen ismerjük el, termelőként ugyanakikor az indokolatlan költségemelkedésnek sem tulajdonítottunk jelentőséget, ha az „belefért” az árba. Sőt, még akkor sem, ha az a gazdálkodási eredményt csökkentette, a fontos az volt, hogy a tervezett nyereség meglegyen. Ez a termelői gondolkodás- mód, valamint az irányítás és szabályozás tökéletlensége magyarázza, hogy évek óta kedvezőtlen folyamat szemtanúi lehettünk: az indokoltnál gyorsabban növekedtek a fajlagds ráfordítások, s ez mérsékelte az amúgy sem gyors hatékonyságjavítást. Különösen az anyag- és energiaköltségek emelkedésére igaz ez. 1978- ban külföldi utazási és kiküldetési költségekre a népgazdaság termelő ágazataiban — az állami szektorban — 2,8 milliárd forintot adtak ki. Az itt lefolytatott népi ellenőri vizsgálat — mert nem a költség nagysága, hanem fölhasználásának mikéntje a gond — rengeteg szabálytalanságot állapított meg. Olyanok utazgatásait, akiknek ez semmi módon nem kapcsolódott a munkaköréhez, azután a papírokon szerelőként feltüntetett személyzeti vezetők, kutatók, gazdasági igazgatók külföldi kiküldetéseit... Tagadhatatlan: a januártól érvényes szabályozók az eddigieknél hatásosabban képviselik a költségek tényleges szerepét a termelésben, de kizárólag a közgazdasági ösztönzőktől és korlátúktól remélni, várni a változást, hibának bizonyulna. Sokféle hatás összegeződött abban, hogy a vállalatok úgynevezett költségérzékenysége a szükségesnél jóval alacsonyabb szinten rekedt meg. Azaz: sokféle hatásnak kell összegeződnie abban is, amit a kívánatos változások testesítenek meg, hogy a költség — s nemcsak a közvet- vetlen pénzbeli költség, hanem mindenfajta ráfordítás — a középpontja tegyen a gazdálkodási döntéseknek, lépéseknek, a tervezéstől az eladott árukhoz kapcsolódó szolgáltatásokig, így például a szervizig az alkatrész utánpótlásig. mit az elő- vagy az utókalkuláció néhány dolgozójának segítségével aligha lehet elérni, ehhez a teljes kollektíva szemléletének átalakulása szükséges. S ezt az átalakulást nem a költség fontosságának monoton ismétlése indította el, sokkal inkább a költség szerepének részleteikbe menő megvilágítása, az egyes költségnemek alakulásának folyamatos elemzése. M. O. Húsüzem A Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az idén minőségben és választékban szeretné bővíteni hazai áruskáláját. Nagyobb szerepet vállalnak a főváros ellátásból is. Húsexportjukat a tavalyihoz képest növelik. A múlt évben az árubevétel több mint egynegyede exportból származott. Csontozzák a húst Olasz exportra indul a marhahús — nzs — A sertésvágó üzemben Hasítás
