Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 6. Szöveg nélkül Alaposság- Neki nyugodtan megmondhatod, hogy hány éves vagy- Olyan rossz, hogy írhatja kettőnek- Neme? A precíz Már harmadszor jön hozzánk összeírni Berki Imre rajzai Ezen nevet... Az alapos vizsgálat után ezt mondja a sportorvos az élsportolónak: — Jegyezze meg ezt a, fő elvet: mindent, ami magának jólesik, vagy amit szeretne megtenni, szigorúan tilos! * * * — Mi a különbség a feleség és a rabló között?_ ? — A rabló pénzt vagy életet követel. A feleség mind a kettőt. * * * — Pincér, ez a marhaszelet éppen olyan, mint egy cipőtalp! — Hogy maga már mi mindent meg nem kóstolt! * * * — Ha újra kezdhetné, hoz- zámenne-e ugyanazokhoz a férfiakhoz? — kérdezik a híres filmszínésznőtől, aki hetedszer megy férjhez. — Igen, de nem ugyanabban a sorrendben! — hangzik a válasz. * * * Az öregedő lord így szól a szép színésznőhöz, akit egy pillanattal ezelőtt félig felöltözötten látott a színpadon: — Bárcsak húsz évvel öregebb lehetnék! — Talán húsz évvel fiatalabb. nem, kedves lord? — Nem. öregebb kedvesem. Akkor, miközben magára néznék, már minden mindegy lenne! * * * Egy New Orleans-i autós panasza: — Nálunk olyan kevés a parkolóhely, hogy az egyetlen kiút az, ha eladom az autómat és megveszek egy másikat, amely már talált magának parkolóhelyet. * * * — Főúr, szerintem hét meg öt az tizenkettő és nem tizenöt! — Most mit csináljak! Erről ugyanis minden vendégnek más a véleménye! * * * — Szomszédasszony, mit csinál az ebéddel, ha az nem ízlik a férjének? — Elteszem vacsorára! (Ford.: Lipcsey Lászlóné) Hálátlanság Megszólalt a telefon. Egy hölgy hangján hallottam: — Jónapot uram. — Jónapot asszonyom — válaszoltam. Egy pillanatig hallgattam, mert abból indultam ki, hogy ez a hölgy még biztosan akar mondani valamit, ha már egyszer vette a fáradságot, hogy feltárcsázza a számot. Tehát nem akartam a szavába vágni. Valóban egy pillanat múlva megszólalt, de nem túl határozottan: — Beszélhetnék Chlupinski úrral? — Bocsánat — mondtam —, nem tudom, vajon jól hallottam-e a nevet? Chla- pinski úrral? — Chlupinski úrral — mondta a hölgy, most már határozottan. — Beszélhetnék vele? Az embereknek a legkülönbözőbb dolgokban vannak kétségeik, ha viszont hozzám fordulnak véleményért, arra mindig számíthatnak, hogy nem fogom őket általánosításokkal lerázni. —- Azt hiszem, hogy igen — mondtam egy kis gondolkodás után. — Sőt, biztos vagyok benne, hogy igen. Lényegében mindenki beszélhet mindenkivel. Végeredményben a társadalmi egyenlőség rendszerében élünk. Ismeri őt asszonyom? — Sajnos — mondta a hölgy. Ez nem volt elég precíz meghatározás, és ezért magyarázatra szorult. — Sajnos, igen, vagy sajnos nem? — kérdeztem. — Sajnos nem — válaszolt a hölgy. , Gyorsan felmértem a helyzetet. — Tudja asszonyom — válaszoltam, — ez bizonyos fokon komplikálja a kérdést. Az, hogy beszélgethetünk-e ismeretlenekkel, végső soron valameny- nyiünk jóakaratán múlik. Másrészt azonban ha józanul mérlegeljük a kérdést, a világban nyüzsögnek az olyan ismerősök, akikkel nem akarunk beszélgetni. Tehát tulajdonképpen ez nem is a legrosszabb dolog, ha önök nem ismerik egymást személyesen. Ebben a helyzetben ugyanis nem lehet szó arról, hogy az ismeretség egyoldalúan befolyásolja önöket. A hölgy valamilyen konkrét dolgot akar megbeszélni Chlupinski úrral? — Igen — mondta a hölgy a telefonba. — Arról van szó, hogy... — Bocsásson meg — szakítottam félbe —, de hadd marad jon ez az ön és Chlupinski úr dolga. Nem szeretek idegen ügyekbe beleavatkozni. Minél kevesebbet tud. az ember, drága asszonyom, lényegében annál jobb minden' kinek. — Akkor tudná őt a telefonhoz hívni? — kérdezte a hölgy. — Nem tudom, hol lakik — válaszoltam. — Talán az lenne a legjobb, ha megpróbálná őt magát felhívni. így gyorsabban menne a dolog. A telefonban egy pillanatig csend volt. hogy azután annál nagyobb vihar törjön ki a vonal másik végén. Hát sajnos, így van ez. Az ember segítőkész és mit kap cserébe? Hálátlanságot. (Ford.: Lipcsey Lászlóné) Nehéz döntés A középkorú pár moziból tér haza, a ház előtt sokáig búcsúzkodnák, majd a férfi megkérdezi: — Drágám, mikor dön- tesz már végre? — Drágám, jól tudod, az az egyetlen vágyam, hogy hozzád szökhessem — válaszol a nő —, de ugyanakkor azt is tudom, hpgy ezzel mekkora örömet szereznék a férjemnek! Beszélgetés az órásüzletben — Ez pedig kérem szépen a legmodernebb újdonságunk ... Óra mutató és számlap nélkül! —• Na de akkor honnan tudja az ember, hogy éppen hány óra van ? — Elég ha beugrik hozzánk, vagy idetelefonál, és mi mindig szívesen megmondjuk magának! „Ezen nevettünk” Vadnai László A kabarékedvelő közönség többsége Vadnai Lászlóról csak annyit jegyzett meg, hogy ő volt a „szülőatyja’’ a műfaj két legnépszerűbb és immár klasszikussá vált figurájának: Hacseknak és Sajónak. Azt már kevesen tudják róla, hogy nemcsak a kabaréban dolgozott. A húszas-harmincas években magyar filmvígjáték-forgatókönyveket is írt: Meseautó, Havi 200 fix. Az ember néha téved. S amikor a harmincas évek második felében külföldre emigrált, Hollywoodban is elsősorban tv-játékok, filmforgatókönyvek írásával foglalkozott. Duvivier világsikert aratott, hazánkban is bemutatott produkciójának, az Egy frakk történetének filmszalagján is ott szerepel a neve az alkotók között. ELEMI CSAPÁS Hacsak: (ül a kávéházban) Pincér: (jön) Parancsol, Hacsak úr? Hacsek: Tudja, mit szeretnék? Hozzon nekem két kenyér között egy szegedi halászlét. Pincér: Halászlét? Hogy képzeli ezt, Hacsek úr? Hát az kicsurog. Hacsek: Miért csurogna ki? Pincér: Hát azt tetszett mondani, hogy két kenyér közt hozzam. Hacsek: No és?... Most eszem az egyik kenyeret, akkor maga hozza a halászlét, és utána megeszem a másik kenyeret. Pincér: Hogy a Hacsek úrnak mindig van kedve viccelni! (el). Sajó: (jön) Jó napot, Hacsek Úr. Hol volt. hogy egész héten nem láttam? Hacsek: El sem fogja hinni... Egy bíró a törvényszéken meghívott modellnek. Sajó: Modellnek? Egy bíró? Hacsek: Igen. Kért, hogy üljek neki. Sajó: Jóságos ég! Le volt csukva? Hacsek: Dé csak a cellában. Sajó: És miért? Hacsek: Hatóság elleni erőszak ... A feleségem ugyanis kidobta a végrehajtót. Sajót Hát akkor miért maga ült? Hacsek: Mert szegény feleségem három napja gyermekágyban fekszik. Sajó: Gratulálok. Nem is tudtam, hogy gyereke lesz. Hacsek: Ki mondta, hogy lesz? Sajó: Hát most mondta, hogy a felesége gyermekágyban fekszik! Hacsek: No, mert az ágyunkat elvitte a végrehajtó! Most, hogy a kisfiam, a Sanyika nyaral, a feleségem fekszik az ágyban. Sajó: Hogy fér el ott? Hány éves a Sanyika? Hacsek: Huszonhét. Sajó: Hogy magának mindig van kedve viccelni!... Hát meséljen, ha már ilyen régen nem láttam. Hacsek: Sajókám, rég akartam már valamit magától kérdezni. .. Mondja, igaz, hogy divat mostanában a csőbútor? Sajó: A legnagyobb. Hacsek: Hát akkor fel kell jönnie hozzánk, mert olyan modern lakást, mint az enyém, még nem látott! Sajó: Honnan volt pénze cső- bútorra? Hacsek: Minek ahhoz pénz? Az árverés után olyan üres lett a lakás, hogy csak a csövek álltak ki a falból. Sajó: Az ég áldja meg, hányszor van magánál egy évben a végrehajtó? Hacsek: Mindennap. Nálunk lakik albérletben ... Any- nyit jár hozzánk, hogy kényelmi szempontból elhatározta, hogy odaköltözik. Most reggelenként felkel, bejön a szobánkba, jó reggelt kíván, kicsit végrehajt, és megy a dolgára. Sajó: Azért ez borzasztó magával. Már megint nincs állása? Slussz ez a téma be van fejezve!... Tudja, hogy tegnap bridzsversenyen voltam? ... Tudja, mi az a bridzs? Hacsek: Térdnadrág. Sajó: Az bricsesz. A bridzs egy kártyajáték. És abban volt a verseny. Hacsek: Hogy ki tud gyorsabban kártyázni? Sajó: Az esze tokját!... Hallgasson ide, majd én elmagyarázom. Négy ember először elkezd licitálni. Hacsek: Nahát, ez érdekes! Nem is tudtam, hogy tegnapelőtt nálam bridzsez' tek ... Feljött négy ember, és elkezdtek licitálni a bútorokra ! Sajó: Hacsek, magánál az árverés volt!... De itt nem bútorokra licitáltak, hanem kártyákra... Például, ha valakinek pikkje van, az licitálni kezd. Hacsek: Nekem mondja? ... Én könyörögtem a végrehajtónak, hogy hagyjon békében, de neki pikkje volt rám, és licitálni kezdett! Sajó: A fene enné meg magát a hülyeségeivel!... Mondja meg őszintén, miből él maga? Hacsek: Rám ne legyen gondja. Most már el leszek látva. Csináltam egy biztosítást elemi csapás ellen. Sajó: Hogyhogy? Hacsek: Hallgasson ide! Az én kisebbik fiam olyan rossz az iskolában, hogy nem lehet kibírni. Sajó: De hogy jön ide az elemi csapás? Hacsek: Hogy jön? Az a rossz kölyök az elemibe jár, és ha a tanító egyszer poforícsapja, akkor én megkapom a biztosítási díjat!!! VARIÁCIÓK AUTÓRA
