Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

1980. január 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Népművelők az önképzésről Művelődj, hogy művelhess! Aki arra vállalkozik, hogy „idegenvezetői” legyen a kultúra birodalmában, an­nak ismernie kell ezt a bi­rodalmat — fogalmazott népművelő ismerősöm. Ál­lításának igaza vitathatat­lan. hiszen kultúrát közvetí­teni valóban csak az tud, aki maga is kulturált, mű­velt ember. Az ismeretek megszerzése azonban nem mindig egyszerű, egyrészt hatalmasra duzzadt mennyi­ségük miatt, másrészt mert népművelőink sokak által irigyelt „kötetlen munkaide­je”, gyakran késő estébe nyúló elfoglaltságot jelent. Magyarán szólva a hasznos szabadidő-programok szer­vezői, megteremtői nem bő­velkednek szabad időben. Arról, hogy mégis hogyan és miért művelődnek a népművelők, szóljanak ők. — Nekünk úgyszólván „munkaköri kötelességünk” a művelődés: a korszerű szakmai ismeretek megszer­zése éppúgy, mint a művé­szetekben, tudományokban, politikában való tájékozó­dás — mondja Magyar Vin­ce. a mezőtúri művelődési központ munkatársa. Nélkü­le elképzelhetetlen az ered­ményes munka. Nem azt mondom, hogy a legfelsőbb szakmai szinten kell ismer­nünk egy-egy területet, de nem árt. ha az ember bizo­nyos mértékig mindenhez ért. Nevetséges lenne példá­ul, ha egy rendezvényen a közönségből kérnék meg va­lakit arra, hogy kapcsolja be a magnót, vagy úgy agi­tálnék egy művészeti cso­port mellett, hogy halvány fogalmam sem lenne az il­lető művészeti ágról. A fő­iskolán mindenből kap az ember egy csipetnyit, ám ez nem elegendő a munkához, ez csak egy alap, amelyre aztán lehet és kell is építe­ni. Könyvekből, folyóiratok­ból továbbképzéseken kü­lönböző szakmai és politikai tanfolyamokon és sorolhat­nám még. Amit azonban nagyon fontosnak tartok: a népművelőnek legyenek kapcsolatai, a mérnöktől a pedagógusig, esztergályostól az agronómusig, különböző emberekkel és közösségek­kel. Sokat tanulhat tőlük s rendszerint ezeket - az isme­reteket remekül hasznosít­hatja a gyakorlatban, hiszen onnan valók. Különben pe­dig „akaratlanul” is műve­lődünk. hiszen egy-egy hangverseny, színház, elő­adás, pódiumműsor, kiállí­tás amelyet a művelődési- házban tartunk, ' nekünk is élmény, ha színvonalas, ha jó és az ember azpn van, hogy lehetőleg minden kul­turális rendezvény ilyen le­gyen. Kun László, a túrkevei művelődési ház igazgatója nem ma kezdte a szakmát, 26 éves népművelői múlttal rendelkezik. — Nehéz lenne számba venni, hogy mi mindent ta­nult meg, vagy volt kényte­len megtanulni az ember ez idő alatt — mondja. Én például munka mellett érett­ségiztem, úgy végeztem el a főiskolát is. Nem volt köny- nyű és ráadásul még azt sem mondhatom el, hogy most már mindent tudok. Ebben a szakmában ilyen nincs, minden nap új fel­adat előtt áll az .dmbér. Mindenki valami óriási dol­got vár a népművelőtől, mindig újat kell adni. Ez pedig nem megy másképp, csak új ismeretek birtoká­ban. A tanulás, az önműve­lés ennek ■ a munkának ugyanolyan szerves része, mint a munkaterv vagy a költségvetés elkészítése. Vannak persze dolgok, ame­lyek jobban érdeklik az embert, amire több időt sza­kít. Én például szeretem, a néprajzot, a történelmet, bi­zonyára ennek az érdeklő­désnek az eredménye, hogy jónéhány évvel ezelőtt el­kezdtem a város közművelő- déstörténéténefc feldolgozá­sát. Szívesen veszek részt a Körösi Csorna Társaság elő­adásain, olvasok néprajzi tárgyú könyveket. Az per­sze már nem népművelői szubjektivitás, hogy a város lakóival szeretném megis­mertetni a népi kultúra, a múlt értékeit. A kenderesi művelődési ház élére alig néhány hete nevezték ki Hapek Katalint, Tanított, majd a tanácsi ap­parátusban foglalkozott a közművelődés ügyes-bajos dolgaival, a terület nem is­meretlen tehát előtte. — Jól tudom hogy mit vállaltam — mondja. Nem kevesebbet, mint éleíiet te­remteni a művelődési ■ház falai között. Ért­hető tehát, hogy egyelőre ez köti le minden energiámat, önmagam épülé­sére most csak annyit fordí­tok. amennyit a vizsgák megkövetelnek. A szolnoki oktatási igazgatóság vallás- kritikai' és egyházpolitikai speciális kollégiumának hall­gatója vagyok. Érdekel ez a terület. De hogy a témánál maradjak, kis faluban sok­kal korlátozottabbak az em­ber lehetőségei. Hangver­seny, kiállítás, színház na­gyon kevésszer jut el ide, bármilyen furcsán is hang­zik, ez egy népművelő szá­jából, hiszen végül is rajta is múlik, a helyi kulturális lehetőségek megteremtése. Véleményem szerint azon­ban Kenderesen még az alapokról kell elindulni; je­lenleg még nem valószínű, hogy egy szinfonikus zene­kari hangverseny egyöntetű sikert aratna. A másik pe­dig az, hogy a népművelő ízlése — bár súlyosan esik a latba — nem valószínű, hogy találkozik a közönség ízlésével és igényeivel. Ezt természetes dolognak tartom, hisz ideális esetben éppen a magasabb szintű tudása, szakmai tudása, kulturális érdeklődése miatt kerül a művelődés élére, s a dolga nem más, mint hasonló ér­deklődést kelteni az embe­rekben, kielégíteni azok igé­nyeit. önmaga képzésére pe­dig megtalálhatja a megfe­lelő alkalmakat. Esetemben például: színház, hangver­seny, kiállítás elérhető tá­volságban van, könyveket, folyóiratokat pedig itt is vásárolhatok. Ennél kicsit súlyosabb gondom egyelőre a kapcsolatok, a velem együttműködő, partnerek hi­ánya, de rajtam is múlik, hogy mennyire tudom elfo­gadtatni magamat, tervei­met, a művelődési házat a kenderesi emberekkel. T. E. FILMÚJDONSÁGOK 1980-BAN kürty István, a stúdió veze- tőpe. Terveinkben további négy film megalkotása szerepel. Jókora meglepetést okozott Búj tor István színművész, aki most krimi szerzőjeként jelentkezett. A tervek sze­rint a főszerepet is ő játsza, s a filmet Mészáros Gyula rendezi. Jászberényben Szakosodott tanítók ____ __várják a pályázatokat B ér még javában tart a vizsgaidőszak, az utolsó évesek máris türelmetlenül várják, hogy mikor függesztik ki az egye­temek, főiskolák folyosóin az álláshirdetéseket. Milyen lesz a kínálat? Melyik állást válasszam, hol, mivel várnak, meny­nyi lesz a fizetésem? Mindezt alaposan mérlegelik a fiatalok. S persze nem kevésbé fontos az, hogy milyen munkakör be­töltésére hirdetnek pályázatot, a pedagógusjelölteknél pedig az sem közömbös, hogy taníthatják-e mindkét választott szakmájukat. Az utolsó éves tanítók az utóbbiról a pályáza­tok alapján aligha kaphatnak felvilágosítást. A meglehető­sen szűkszavú hirdetés csak annyit jelez, hogy az iskolába kell egy tanító, a fizetés, a pótlékok összege ennyi meg ennyi, esetleg szolgálati lakással, s egyéb kedvezményekkel csábítják a mérlegelő fiatalt, aki viszont azt is szeretné tudni, hogy van-e igény az adott iskolában a könyvtárosi, népművelői vagy az orosz, a rajz, az ének szaktudására. A tanító sem lehet polihisztor Múlt idő Korniss Péter fotóalbumáról Korniss könyvét lapozgatva egy két év előtti május el­seje emléke ötlik fel ben­nem. Erdélyi utunkon, a ka­lotaszegi medence egyik fa­lucskája mellett krumplive- tök tűntek fel az út mellett. A méreteiből láthatóan kö­zös földön csupa feketébe öltözött népes csoport szor­goskodott, földig hajolva; a szembesütő nap fénycsíkká varázsolta kontúrjaikat. Mö­göttük, a domboldal máju­si füvét a súrlófény , emelte plasztikussá; e harsogó zöld színkontrasztja zárta le a ké­pet. Idilli tájban, nehéz munkán, arc nélkül, sze­mélytelenül dolgozó parasz­tok — ennyi a kép. És Korniss fotóin ők lép­nek ki a személytelenség­ből. Azok a szlovákiai, vaj­dasági, erdélyi és magyar- országi parasztok, akik ed­dig csalk néprajzi kövület­ként, élő emlékként rögzül­tek képpé. Hiszen emiatt, az élő népművészet és hagyo­mány okán kezdte őket fo­tózni Korniss Péter 1967- ben; felismerve az utolsó pillanatot, amikor még nem nyeli el emléküket a meg­változott életmód. Dokumen­tumnak készültek az első ké­pek; de a modellek hús-vér emberei nemcsak ünnepei­ken, népszokásaikban érde­kesek, — hiszen mindez csupán munkájuk, termelési módjuk következménye. És amíg Korniss előző könyve néprajzi ihletű volt, most éppen a mindennapok érde­kelték: a földön, a ház kö­rül, az iskolában, esetleg egy lakodalomban dolgozó em­beré. Aki személyes ismerő­sünkké válik, a lapokat for­gatva. Hiszen aki egyszer látta a verítékét mosolyog­va törlő magyargéci nénike, vagy a tehene háromszögle­tű foltját arcának három­szögével ellensúlyozó acsai öregasszony portréját, a vas- villával katonáséit játszó széki paraszt képsorát, vagy a behavazott kukoricator­zsák között seprűnyél-féllá­bával botorkáló széki nyo­morék képét, nehezen felej­ti. A Mayér Gyula tervezte könyv azonban továbbmegy ennél: a képek sora közös­séggé is szervezi, összeol­vasztja együttesüket. Az elmúlt évtized utolsó napjaiban megjelent könyv egy kort zár le. Adalék — és talán zárszó — a hetvenes évek egyik legjelentősebb magyar szellemi mozgalmá­hoz, amely a magyarság helyét, perspektíváját keres­te, és amelynek egyik na­gyon rokonszenves vonása éppen az élő kultúra, és a városi kultúra kapcsolatte­remtése volt. Korniss az e folyamatot elindítók egyike volt; és most, amikor saját, tízéves korszakát is lezárta e könyv megjelenésével, minőségében, mélységében egy életműnyi anyagot adott nekünk. Kőhidi Imre A tanítóképző főiskolákon már nem polihisztorokat ké­peznek, a követelmények­nek megfelelő szinten nem is lehet minden hallgatót mind a tíz alsó tagozatos tantárgyból egyformán jól felkészíteni. A felismerés nem új keletű, jó másfél évtizeddel ezelőtt kezdődtek el azok a kísérletek, ame­lyek eredményeként 1976- ban bevezették az úgyneve­zett szakkollégiumi rendsze­rű képzést. Jászberényben egy évvel korábban kezdő­dött el a hallgatók egyéni adottságait és érdeklődési körét is figyelembe vevő differenciált oktatás-nevelés. Az újfajta tanítóképzés alapján a hallgatók rögtön az első tanév elején válasz­tanak két tantárgyat — a testnevelés, az ének. az orosz, a rajz, a technika, il­letve a pedagógia, a népmű­velés és a könyvtár közül — s három éven. át megle­hetősen magas óraszámban tanulják. A diplomamunká­A tanítóképzés e formája a mindennapi gyakorlat, az oktató-nevelő munka köve­telménye, paradox módon mégsem élnek az adott le­hetőséggel az iskolák. Ta­núskodnak erről az állás- hirdetések is, elvétve ha akad olyan pályázat, amely­ben megjelölik a kívánt szakkolégiumi tárgyat. Le­sújtó eredménye volt annak a közelmúltban végzett or­szágos felmérésnek, amely azt firtatta, hogyan haszno­sítják a gyakorlatban a friss diplomás tanítók a fő­iskolán szerzett- ismeretei­ket. Oroszt például csak né- hányan tanítanak, megyénk­ből két fiatal tanító arról adhatott csupán számot, hogy egy-két alkalommal már helyettesített. Az orosz jukban szerepel, hogy mi­lyen szakkollégiumot végez­lek el, tehát miből kaptak magasabb szintű képzést, s népművelői vagy könyvtáro­si ismeretekkel is rendelkezi nek. A sikeres vizsga után egyébként alapfokú népmű­velői vagy könyvtárosi mi­nősítést szerezhetnek a fia­talok. A szakkollégiumi képzés bevezetésével megszűnt az alkalmassági vizsga. Ma már lehet tanító abból is, aki nem tud énekelni, vagy nincs kézügyessége, gyengén rajzol. A képzés lényege pontosan abban áll. hogy a leendő tanítók — mivel min­den tárgyból aligha tudná­nak egyformán magas szin­ten felkészülni, s az isko­lákban amúgy is egyre na­gyobb teret kap a tan­tárgycsoportos oktatás — bi­zonyos területeken elmé­lyültebb szaktudásra tegye­nek szert. szakkollégium egyébként a legköltségesebb valamennyi között, hiszen a tan tervben szovjetunióbeli tanulmányút is szerepel. A tudás meg­szerzésére, a nyelvismeretre fordított befektetés így az­tán aligha térül meg. Ugyan­csak kevesen kaptak lehe­tőséget a könyvtárosi, nép­művelői ismereteik alkal­mazására. Az ének és test­nevelés szakosoknál vala- mivel kedvezőbb a kép, mi­vel ezekből a tantárgyak­ból általában kevés a szak­tanár. A megkérdezettek csak­nem száz százaléka minden tantárgyat tanít az alsó ta­gozatban. így a ..botfülű­nek”, aki oroszból vagy rajz­ból igen jó színvonalon ta­níthatná az alsótagozatos osztályokat, energiája nagy részét arra kell fordítania, hogy elfogadhatóan énekel­je a dalokat a diákoknak. Az iskolázotthangú kolléga­nője viszont délutánokon át kiflit rajzol bögrével, hogy ne valljon szégyent másnap ügyeskezű tanítványai előtt. Ügy tűnik,' amikor még csak kísérletek sem voltak a tanítóképzés korszerűsíté­sére, jobban megvalósult a „munkamegosztás” az isko­lákban, a tanítók között, hi­szen a készségtárgyakat adottságok híján mindig csalk egy bizonyos szintig lehet elsajátítani. „Szakos” tanító diploma nélkül ugyan, de kisegítette egymást a jól rajzoló és a jól éneklő pe­dagógus. A jövő tervei A felmérés tanulságai, az elllentmondások, valamint a szakkollégiumi rendszerű képzés első éveinek tapasz­talatai alapján a jövőben változni fog a főiskolákon az oktatás-nevelés. A ter­vek szerint — mivel a hall­gatóknak eléggé nagy leter­helést jelent a két szak, s többnyire az alapozó tantár­gyak rovására megy —csak egy szakkollégiumi tárgyat kell választaniuk a leendő tanítóknak a második félév elején. Egyidejűleg elmélyül­tebb pedagógusi ismeretek­re kell szert tenniük, hiszen eddig csak azoknak a szak­kollégistáknak lett alaposabb a felkészültségük, akik ezt a tárgyat választották. No­ha a gyakorlatban, a kated­rán mindenkinek egyformán szüksége van az elmélyült pedagógiai ismeretekre. Ugyancsak tervezik, hogy a népművelés speciális terüle­teit — mint például a kü­lönböző szakkörök vezetése — kötelező fakultatív tár­gyak keretében tanítják. A változás semmiképpen sem a szakkollégiumi kép­zés kudarcát jelenti, hiszen csak módosításokat tervez­nek. Az idén júniusban azonban még „kétszakos” ta­nítójelöltek államvizsgáz­nak. Jászberényben száz nappali tagozatos hallgató várja a pályázatokat. Az is­kolák rövidesen jelzik is igényeiket, jó lenne azon­ban. ha az álláshirdetésben utalnának arra, hogy mi­lyen szakos tanító pályáza­tát részesítik előnyben. így mindenki jól járna, az is­kola, s a fiatal pályakezdő pedagógus is, de legfőkép­pen a kisdiákok. Tál Gizella Egy éve működik a mezőtúri művelődési központban néptánccsoport. A múlt évi sikeres bemutatkozások után jelenleg a tavaszi forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatára készül az együttes Gyalog Irén vezetésével Szakképzettség és a gyakorlat Múlt idő Bujtor István krimiszerzöként is bemutatkozik Az 1980-as újdonságaink "közül két film forgatása már befejeződött. Mindkettő úttörő vállalkozásnak szá­mít. Fejér Tamás rendezé­sében az első magyar—NDK koprodukciós mű készül, cí­me : ,,Veszélyes vállalkozás” — nyilatkozott a Mafilm budapesti filmstúdió mun­kájáról, terveiről, Nemes-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents