Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 6. lene VILAGHRAOO HÉTFŐ: Waldheim ENSZ-főtitkár elindult New Yorkból Tehe­ránba, hogy a Biztonsági Tanács felkérésére tárgyal­jon az iráni vezetőkkel az amerikai túszok szabadon- bocsátásáról - Meghalt Pietro Nenni, az Olasz Szo­cialista Párt volt elnöke - A Pravda vezércikke az afganisztáni eseményekről. KEDD: A NATO állandó tanácsa Brüsszelben az afganisztáni eseményekről tárgyalt - Carter elnök harcias hangú újévi üzenettel fordult az USA népéhez. SZERDA: Az új év első munkanapján leállt az acélgyártás Nagy-Britannia kohóiban az országos acélipari sztrájk nyomán - Waldheim Teheránban csak Ghotbzadeh külügyminiszterrel találkozott — Fegyveres összetűzé­sek Rhodesiában a kormánycsapatok és a hazafias erők között. CSÜTÖRTÖK: Megkezdődtek Indiában a parlamenti válasz­tások - Lisszabonban letette a hivatali esküt Sá Car- nerio kormánya - Carter javasolta a szenátusnak: halassza el a SALT-II vitáját. PÉNTEK: Brown amerikai hadügyminiszter Pekingbe utazott - Az aranyláz minden eddiginél magasabb árakat idézett elő'- Lord Soames rhodesiai főkormányzó fel­kérte Joshua Nkomót, halassza el hazatérését - Va­lamennyi angol szakszervezet támogatja az acélipari dolgozók sztrájkját - Babrak Karmai első sajtóérte­kezlete Kabulban. SZOMBAT: Dost afgán külügyminiszter, aki Moszkvában Gromiko szovjet külügyminiszterrel tárgyalt, tovább utazott New Yorkba, az ENSZ székhelyére — A salva- dori kormány polgári miniszterei lemondtak, a katonák vették át a hatalmat, a szabadságharcosok viszont elfoglaltak több rádióállomást - Carter élesen szov- ietellenes beszédben a Szovjetunióval szembeni intéz­kedéseket jelentett be. A nyugati propaganda ezen a hétvégén szinte a vi­lág első számú problémájává Szeretné kikiáltani „az af­gán kérdést”, „Afganisztán szovjet megszállásáról”, a világbékét fenyegető „szov­jet beavatkozásról” harsog. Még szilveszter és újév nap­ja sem jelentett szünetet az amerikai és a NATO-diplo- máciában, amely a nyugati ellenintézkedések összehan­golására irányult, természe­tesen a’ washingtoni ötletek és igények szerint. Chris­topher Warren amerikai külügyi államtitkár, „a vál­ságok örökös felelőse” előbb Londonban tárgyalt' legfőbb szövetségeseik képviselőivel, majd újév napján Brüsz- szelben a NATO állandó ta­nácsa ült össze rendkívüli ülésre. A napirenden: Afga­nisztán... Utána Luns, a NATO hol’and főtitkára még azt is kilátásba helyezte, hogy az afgán események miatt a NATO-országok boj- kottálják — a moszkvai olimpiát! (Lord Killanin. a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság elnöke csakúgy, mint mondjuk, Willy Daume, a nyugatnémet olimpiai szer­vezet vezetője egyformán visszautasította az ilyen pró­bálkozásokat sport és poli­tika összekeverésére, az olimpiai gondolat felhaszná­lását politikai zsarolásra.) Amerikai diplomáciai szervezésre államok egy csoportja a Biztonsági Ta­nács összehívását követelte (és el is érte) „az afgán kér­dés” megvitatására. Ugyanakkor KabuLban éppúgy, mint Moszkvában hivatalos nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítség csak addig tart, amíg a külföld­ről szervezett és irányított fegyveres beavatkozás ezt szükségessé teszi. A szovjet csapatokat teljes egészükben vissza fogják vonni, amint az- akciót elkerülhetetlenné tevő okok megszűnnek. Az új afgán kormány nyilatko­zata Pakisztánt jelölte meg, mint a demokratikus Afga­nisztán elleni amerikai fegy­veres felforgató akciók ki­induló pontját. A szovjet sajtó beszámolt arról, hogy Pakisztán területén tucatnyi „menekülttáborban” képez­ték ki az afgán ellenforra­dalmárokat, akiket aztán át­dobtak Afganisztán területé­re. Most az amerikai—pa­kisztáni kapcsolatok ismét szorosabbakká válnak: Car­ter elnök szívesen szállít fegyvereket az iszlamabadi diktatúrának. (Persze ez in- diában is nyugtalanságot kelt...) ; A hót igen fontos kérdése, hogy miként alakulnak a SALT—II amerikai ratifiká­lásának esélyei? Carter el­nök 1979 júniuséban, amikor Bécsiben aláírta a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló amerikai—szovjet szer­ződést, a SALT—II rövidí­tésű megállapodást, meg­ígérte, hogy mindent elkövet á szenátusi ratifikálás vé­gett. De éppen az elnök volt az, aki hol a kubai ^szovjet harci brigád” ügyének, hol á kambodzsai kérdésnek az emlegetésével, hol a NATO nyugat-európai rakétafegy­verkezési terveinek szorgal­mazásával hozzájárult olyan washingtoni politikai légkör kialakulásához, amelyben egyre nyilvánvalóbb lett, 'hogy a SALT—II nem szá­míthat a szenátusban a szükséges kétharmados több­ségre. Már az iráni esemé­nyeket is arra használták fel 'az USA politikai közvéle­ményének irányítói, hogy teltereljék a figyelmet a BALT—II-ről. Most aztán 'az afgán problémát vették telő... Az elnök ezután javasol­ta a szenátusnak, hogy ha­lasszák el a ratifikálás vi­táját, amely egyébként már most, január 22-én kezdő­dött volna. Carter ugyan to­vábbra is a SALT—II hívé­nek vallja magát, de úgy •vélekedik, hogy „nem vol- 'na helyénvaló most erről vi­tát nyitni”. Az amerikai politikai élet ismerői felhívják arra a fi­gyelmet, hogy februárban 'már megkezdődnek az Egye­sült Államokban az elnök- választás sajátos elemei, az előválasztások. Ilyenkor er­re összpontosul a politiku­sok tevékenysége — a sze­nátorok egyharmada pedig a novemberi szenátusi vá­lasztásra gondol és a maga kampányát készíti máris elő. Ilyen , körülmények között nehezen képzelhető el, hogy az ámerikai honatyák mi­hamar elővegyék a SALT— 'II ügyét. Pálfy József Rhodesia angol főkormányzója nem volt hajlandó meghosz- szabbitani azt az időt, amely a Hazafias Front katonáinak a kijelölt támaszpontokra való összevonására lett megszabva. A zimbabwei gerillák megkezdték a gyülekezést, de a meg­állapított idő rövidsége hátrányos számukra Kambodzsa ünnepre készül A Pol Pot-rezsim meg­döntése, Phnom Penh felszabadítása első év- fodulójának megünnep­lésére készül Kambod­zsa. Hétfőn az ország fő­városában, más városai­ban, kisebb településein — a népi forradalmi ta­nács felhívására — ün­nepélyesen megemlékez­nek az egy évvel ezelőt­ti napról, amikor a népirtó rendszer elleni felkelés, amely élvezte Vietnam katonai támo­gatását, Phnom Penh el­hagyására kényszerítette a Pol Pot-kormányzatot. TELEXEIM éfks zctt BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga üdvözölte Kanada Kom­munista Pártja XXIV. kongresszusát. Az üdvözle­tét Kovács Antal, a Közpon­ti Bizottság tagja, a KB osztályvezetője, a kongresz- szuson részt vevő magyar pártküldöttség vezetője ad­ta át a Kanadai Kommunis­ta Párt vezetőségének. MOSZKVA Lenin-renddel tüntették ki az Urál-hegységben fekvő, több mint, egymillió lakosú Cseljábinszket. A kitünte­tést a gazdaság és a kultú­ra területén elért sikerekért, a dolgozóknak az ország iparo­sításában és a német fasisz­ták megsemmisítésében ját­szott fontos szerepéért kap­ta a város. SZÓFIA Santiago Carillo, a Spa­nyol Kommunista Párt fő­titkára Todor Zsivkovnak, a BKP Központi Bizottsága első titkárának meghívására tegnap Szófiába érkezett. A bolgár főváros repülőterén Carillot Grisa Filipov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára fogadta. RÓMA Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kára tegnap délben Rómá­ba érkezett, hogy Enrico Berlinguerrel, az OKP fő­titkárával ' nemzetközi kér­désekben egyeztesse a két párt álláspontját. Marcihaist Berlinguer fogadta a római repülőtéren. NICOSIA A ciprusi kormány me­morandumban tiltakozott az ENSZ-nél a török kormány és a ciprusi törökök terve ellen, amely szerint török telepesekkel népesítenék be Famagustát. A török tele­pítési politikát elítélő me­morandumot Nikosz Rolan- disz ciprusi külügyminiszter adta át Nicosiában Galindo Pholnak. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár ciprusi meg­bízottjának. ENSZ-SZÉKHELY Hz afgán külügyminiszter nyilatkozata Sah Mumhammed Doszt, az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársaság külügymi­nisztere New Yorkban nyi­latkozatot adott egy újság­író-csoportnak. A külügymi­niszter azért utazott . az ENSZ székhelyére, mert az Egyesült Államok és szö­vetségesei nyomására a Biztonsági Tanács napirend­jére tűzték az úgynevezett afgán kérdés megvitatását. Sah Múhammed Doszt hangsúlyozta: — December 27-én Afga­nisztánban hatalomváltás történt. Az ország élére új kormány került, élén Babrak 'Karmai miniszterelnökkel. Az országban a helyzet nor­malizálódik. Az imperialis­ta országok és Kína arra vonatkozó állítása, hogy a Szovjetunió áll a legutóbbi afganisztáni események mö­gött, egyszerűen hazugság. Az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársaság külügymi­nisztereként kategorikusan visszautasítom az ilyen ki­találást. Az 1978-as áprilisi forra­dalom után országunk kor­mánya több ízben fordult azzal a kéréssel a Szovjet­unióhoz, hogy nyújtson se­gítséget, beleértve a katonai segítséget. Ezt a segítséget és támogatást nagyra érté­keljük, és mélységes hálán­kat fejezzük ki érte a szov­jet népnek és kormánynak. — Ugyanakkor szeretném leszögezni: a segítség célja kizárólag az, hogy támo­gassa népünk harcát Afga­nisztán külső ellenségeinek próbálkozásaival, a kívülről jövő egyre erősödő beavat­kozási kísérletekkel és pro­vokációkkal szemben. Az ország külpolitikájáról szólva Sah Múhammed Doszt kijelentette: „Kormá­nyunk békét és barátságot akar valamennyi országgal, köztük a szomszédos orszá­gokkal. Továbbra is ragasz­kodunk az el nem kötele­zettség politikai elveihez. Tekintettél viszont az ame­rikai imperializmusnak arra az igényére, hogy a világ csendőrének szerepét játsza, tekintettel azokra a pekingi kísérletekre, hogy aláássák az önálló úton haladó fej­lődő országok egységét, az afgán nép követeli: senki se avatkozzék be a belső ügyeibe”. Nagy-Britanniában tovább tart az országos acélipari sztrájk, amely a jelek szerint bosszúnak, küzdelmesnek Ígérkezik. Képünkön: sztrájkőrség egy yorkshire-i acélmű előtt Carter újabb fenyegetései Carter amerikai elnök újabb szovjetellenes intéz­kedéseket jelentett be. Or­szágos rádió- és tv-beszédé- ben közölte, hogy korlátozá­sokat rendéit el a két or­szág gazdasági, kulturális, politikai kapcsolataiban, a moszkvai olimpia bojkott­jával fenyegetett, majd Pa­kisztán és más országok fel­fegyverzéséről beszélt. Az amerikai elnök a két nagyhatalom viszonyát, a nemzetközi légkört súlyo­san megrontó lépéseit az afganisztáni fejleményekkel indokolta és hevesen bí­rálta a szovjet politikát, amely szerinte veszélyezte­ti az Egyesült Államok és szövetségesei érdekeit. Carter, aki már a SALT- szerződés elnapolásával sú­lyos veszélybe hozta a világ- politikai, a hadászati egyen­súlyt, most elismerte: a SALT mindkét nép érdeke, kormányának fő célja és fő sikere volt. Amennyiben a körülmények megváltoz­nak, ismét megvizsgálják a ifaörvénybeiktlatásit — mon­dotta. Azonnali hatállyal meg­szüntetik korszerű technoló­giájú és más „hadászati” jellegű cikkek eladását a Szovjetuniónak — közölte. Az Egyesült Államok jelen­tősen korlátozza a takar­mánygabona kivitelét a Szovjetunióba és ugyanezt várja el a többi nyugati ga­bonatermelő országtól1. Csökkentik a Szovjetunió halászati jogait amerikai vi­zeken, befagyasztják a két ország kulturális és gazda­sági cserekapcsolatait, elha­laszt ják a New York-i szovjet és a kijevi amerikai főkonzulátus megnyitását. Az elnök azzal is fenye­getőzött, hogy amerikai sportolók nem vesznek majd részt a moszkvai olimpián. Szivaros Lilo utolsó vacsorája Amikor 1976-ban Carlo Gambino go­lyóktól átlyuggatott testéből a lélek végleg kiszállt, a Keresztapában jósolt sorsa tel­jesedett be — ő volt az, aki az írónak, Mario Puzpnak modellül szolgált. Akkori­ban a lapok arról írtak, hogy örökösödési háború áll a küszöbön. Ez be is követke­zett, s tart valójában mind a mai napig. Gambino halála után a keresztapa sze­repét az ambiciózus Carmine Galante vál­lalta. Kedélyesebb körökben Szivaros Li- lonak, vagy Mészárosnak szólították, utal­va arra, hogy mipdig szájában lógott szi­varja', illetve, hogy száznál több embert ölt meg vágóhídra emlékeztető módsze­rekkel. Galante a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy az idős emberek mohó­ságával — az idén töltötte be a 69-et — kívánta bevégezni a nagy művet. Gambi­no halálát követően a családok sakkban tartották egymást, s nyilvánvaló volt, hogy csak egy esetben szervezhetők egy­ségbe: ha közülük valaki a főnökök fő­nöke, a capo di tutti capi pozíciójára, vagyis a totális ellenőrzésre tör. Ezt tud­ta Galante is. Ezért igyekezett összeve­szíteni a családokat. Egyedül Joe Eonna- nóval nem boldogult. A Banán Jóska névre hallgató családfő különös egyénisége a New York-i alvilág­nak. Jólmenő temetkezési vállalkozása van. Ez általános gyakorlat, a maffia több száz ismert cég részvényeinek jelen­tős hányadát birtokolja, tagjai résztvesz- nek mindenféle igazgatóságban, elnökség­ben. Ennek korántsem a pénzbefektetés az oka, hanem kiváló módja a feketén szer­zett vagyon „kifehérítésének”. Ezen kí­vül Joe Bonnanón keresztül a maffiának azért is jól jött a temetkezési intézet, mert sok-sok kellemetlenné vált ügyfelet átsegített a másvilágra. Persze malőrök mindig akadnak. „Szegény” Bonnanóna'k valóban össze kellett szednie magát, ami­kor egyszer a rendőrség arról faggatta, hogy egy koporsóba, hogyan került két hulla. Bonnanó persze kivágta magát, mivel a maffia erre a célra a legkiválóbb és leg­drágább ügyvédeket foglalkoztatja, s nem szűkmarkú, amikor közhivatalnokokat, rendőröket, fegyőröket lepénzelni kell. Galante 1974-ben szabadult. Az ő „po­zíciójában” szokatlanul hosszú időt töl­tött börtönben kábítószer-kereskedelemért. Újra „szabadon” mesterkedett az ellenőr­zés megkaparintására, de rosszul számí­tott. Abban bízott, hogy halálos ítéletét csak valamennyi családfő egyetértésével lehet meghozni. S hogy ez a megosztott maffia-világban mégis bekövetkezett, az mindenekelőtt Joe Bonnanó érdeme. Az FBI csak utólag tudta rekonstruálni az „államcsínyt”, annyira jól konspiráltak a családok: a kiszemelt végrehajtók kész tervet és parancsot kaptak. 1979. július 12., háromnegyed kettő. A helyszín Brooklyn, Knickerbocker Avenue 205„ a Mary nevű étterem. A cinkos tu­lajdonos, Joseph Turano, Lilo unokatest­vére. Az ítéletvégrehajtóknak a lelkűkre kötötték: ne legyenek kegyetlenek, s csak étkezés után lépjenek a színre. így is lett. A hátsó helyiségben a finom ebéd után Galante jóformán fel sem esz­mélt, s már nyolc golyót kapott. A kilen­cediket — szicíliai szokás szerint — a bal szemébe eresztették. Ez volt az üzenet, hogy árulás miatt ítélték halálra. A gyil­kos a kihullott szivart is visszanyomta Galante szájába. S búcsúzóul az étterem bejárata felett — az utolsó vacsorát áb­rázoló festményen Judás alakját lyukasz­totta át egy golyóval. Jelezve: ez a sorsa, annak, aki vét a hallgatás törvénye ellen. Hahn Péter Vége A MAFFIA TERMÉSZET­RAJZA IV.

Next

/
Thumbnails
Contents