Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-30 / 24. szám

I A szerkesztőség postájából 4. oldal I Egy ideje mintha keveseb­bet beszélnünk az életmód­ról, s ha mégis, rendszerint ezzel intézzük el: most nem az a kérdés, hogyan éljünk, hanem az, hogy miből. Pe­dig a kettő elválaszthatat- han. Fejlődésünk egy korábbi szakaszában, amikor az em­lékezetes „frigiderszocializ- mus” vita zajlott, még arról kellett meggyőzni jószándé­kú aggályoskodókat, hogy a munkából származó viszony­lagos jólét nem fenyegeti a szocializmust. Ma egy másik nyilvánvaló igazságot kell ismételgetnünk, nevezetesen azt, hogy viszonylagos jólé­tünket csak több és főleg jobb, átgondoltabb munká­val tudjuk megtartani. Ez azonban nem vonhatja el figyelmünket attól, hogy életünk középpontjában nem egyedül a viszonylagos jólét áll, hanem legalább annyira e jólét forrása, a munka. Napjaink nagyobb részét munkával töltjük, és senki­nek sem közömbös hogy mi­lyen munkával. Kedvező esetben, amikor a munka alkotó jellege és az egyén képességei, hajlamai találkoznak, kevésbé fá­raszt a munka, és a jóleső fáradtság az alkotás örömé­vel párosul. örvendetes, hogy egyre több olyan mun­kakör létezik, amelyben meg lehet tenni az első, de leg­nagyobb lépést az emberi önmegvalósítás, vagyis ké­pességeink minden oldalú kibontakoztatása felé. De az is kétségtelen, hogy mai vi­szonyaink között még túlsá­gosan sok az alkotó jellegű­nek nagy jóakarattal sem nevezhető munka, és aligha hibáztatható automatikusan, aki foglalkozásában, mono­ton részmunkájában nem tudja megtalálni a hivatását. Az egyén választási lehe­tősége azonban ezekben az esetekben is megvan, s az már valóban rajta múlik, hogy az alkotó munka elma­radt ötöméért mivel próbál­ja kárpótolni magát. Lényegében szabad válasz­tás kérdése az is, hogy vala­ki, felismerve tudásának, szakmai felkészültségének korlátáit, a sok áldozattal járó továbbtanulás mellett dönt, vagy „képzettségét” ele­gendőnek tartva, szabad ide­jében például inkább külön­munkát vállal. Pedig a ta­nulástól idegenkedőknek rendszerint erős érveik van­nak. Mit is lehet válaszolni azoknak, akik arra hivatkoz­nak, hogy keresetükből még a legszükségesebbekre sem telik, márpedig ők addig akarnak jól élni, amíg fia­talok. És mégis, a tények furcsa módon azt mutatják, hogy a különböző formák­ban továbbtanulók között nagyobb a rendszeres vagy alkalmi különmunkát vég­zők részaránya, mint a „csak” dolgozók körében. Mégsem lenne helyes meg­szállottnak vagy áldozatok­nak tekinteni őket. Ha meg­gondoljuk, ezek az emberek szisztematikusan kidolgozták a maguk értékrendjét, aszerint élnek, és teljesítve az azna­pi munkát és tanulnivalót, nem valószínű, hogy külö­nösebb hiányérzetük lenne. Tegyük hozzá: ez a lehet­séges, bár nem egyedül üd­vözítő értékrend társadalmi céljaikkal is találkozik, mert a képzettebb ember jobban átlátja a termelési folyama­tot, az emberi viszonylatok­ban könnyebben eligazodik. Újjászervezték a pártot Taraki gyilkosai letartóztatásban Stabilizálták a legfonto­sabb cikkek árát, biztosítot­ták a hívő mohammedán tömegeket vallásuk gyakor­lásának teljes szabadságáról, a szakemberek és politiku­sok legjobb elemeivel fel­frissítették az államgépeze­tet és újjászervezték a pár­tot Afganisztánban, alig több, mint egy hónappal az Amin-csoport megdöntése után. Létrejött a polgári élet teljes konszolidációja, és nagy lépésekkel haladnak a biztonsági helyzet megszi­lárdítása felé is. Babrak Karmai kormány­zatának egy hónap elég volt ahhoz, hogy bizalmat kelt­sen a lakosság elsöprő több­ségében. A Karmal-rendszer egyik első cselekedete a feltétel nélküli közkegyelem volt, amellyel tizenötezer ember élhetett. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt a zömé­ben mohamedán orientáció­jú lakossággal békés együtt­működést keres, s mindent megtett, hogy a saját sorai­nak rendezése • közben az egykori két szárny. a „khalk” (nép) és a „par- csam” (zászló) forradalmá­rai egységben forrjanak ösz- sze. Ezekben a napokban az utolsó előkészületeket vég­zik a tömegszervezeti élet feltámasztására, s egy ebből kinövő nemzeti front felállí­tására, amely az ország tel­jes konszolidálódásának alapja lesz. Eközben felszá­molták az afganisztáni for- 'radalom eltorzult időszaká­nak még a jelképeit is: a régi jelszavak és arcképek eltűntek a közterületekről, s hivatalokból. Postai refe­rendum folyik, amely több­(Folytatás a 2. oldalon.) A Lehel gyártja a Bulka eladja Közös vállalat Biztos piac <n. ■m in Megosztják a hasznot Több mint tízéves' múlt­ra tekint vissza a jászberé­nyi Hűtőgépgyár s az NSZK- beli I. V. G. Bulka cég kap­csolata. A partneri viszony most bővült, a Német Szö­vetségi Köztársaságban új vállalatot jegyeztek be, I. V. G. Bulka—Lehel név­vel. Közös vállalatról van szó, melynek Frankfurt am Main a székhelye. A Hű­tőgépgyár jelentősebb piaca az NSZK-ban elsősorban az áruhálózatot képviselő I. V. G. Bulka cég, amely tulaj­donosának nevét viseli. Több mint egy évtizedes fo­lyamatosan fejlődő a kap­csolat, amely mindkét rész­ről előnyös. A legfrissebb piaci és vevőigények szük­ségszerűen meghatározták a fejlesztés irányát. A Hűtő­gépgyár korrekt partnerként megfelelő ipari hátteret biz­tosított a Bulka cég számá­ra. A Bulka cég is mindent megtett, hogy a sokszor te­lített tőkés piacokon, erő­södő konkurrenciaharcok közben is növelje a Hűtő­gépgyár termékeinek eladá­sát, azok hírnevét. Az erősödő kapcsolatrend­szert a szakfőhatóság, a Külkereskedelmi Miniszté­rium, valamint annak NSZK-beli külképviseleti szerve, a nagykövetség ke­reskedelmi tanácsi hivatala is pozitívan értékelte. Tavalyelőtt érlelődött meg egy közös vállalat létrehozá­sának a gondolata, amely mindkét fél érdekével talál­kozott. Az alapítás azonban rendkívül szerteágazó tevé­kenységet kíván. Alkalmaz­kodni kell hazai és NSZK- beli szabályokhoz. jogi, pénz- és vámügyi előírások^ hoz, banki rendelkezésekhez. A most alapított, korlátolt felelősségű, társasági formá­jú, közös vállalat célja első­sorban az értékesítés. A Hű­tőgépgyár összes termékének egyedüli értékesítési joggal felruházott szerve az NSZK, Nyugat-Berlin, Hollandia, Belgium és Luxemburg te­rületén. Feladata még ked­vező importlehetőségek — szerszámok, anyagok, beren­dezések — biztosítása a Hű­tőgépgyár részére. A közös vállalatot 50—50 százalékos befektetési tőke- ződő tiszta nyereséget is aránnyal alakították, a k^p- ezeknek az arányoknak megfelelően számolják el. Kiemelt szempont volt a tő­kebefektetés minimum há­rom éven belüli megtérülé­se, amely a gazdasági szá­mítások szerint realizálódni fog. A közös vállalat veze­tését — hatásköreikben, fe­lelősségükben a befektetett tőkearánynak . megfelelően egyenrangú — ügyvezető igazgatók látják el. Az első üzleti év 1980. január 1-vel indult. Mezőgazdasági könyvhónap Megyei megnyitó Jászberényben rászati Kutatóintézet szak­embereitől hallhatnak elő­adásokat a résztvevők. Kriszten György az olaszor­szági tapasztalatoknak az alföldi szőlőkben való hasz­nosításáról, dr. Török Sán­dor az alföldi borok keze­léséről beszél. A könyvhó­nap megyei megnyitójával egyidőben Varga József jászsági fafaragó munkáiból, valamint kisplasztikákból rendeznek szombattól kiállí­tást a Jászsági Állami Gaz­daságban. Pillanatkép a MEZŐGÉP törökszentmiklósi öntödéjéből: a vízzel hütött kokillák gőzfelhőbe burkolják az öntőket Fotó: Kőhidí Okos gazdálkodással Nem az öntözés lett drágább, csak a víz Új vízdíjakat állapítottak meg A hagyományokhoz híven idén februárban is megren­dezik a mezőgazdasági szakirodalom — szakköny­vek és szaklapok — ünnepi hónapját. Az országos könyvterjesztési akció me­gyei megnyitóját Jászbe­rényben rendezik meg, feb­ruár 2-án délelőtt. A Jász­sági Állami Gazdaság Nagy- kátai úti központja ad ott­hont az ünnepségnek. A megnyitót követően az Országos Szőlészeti és Bo­tetés megtérüljön. Külön, fi­gyelmet fordítanak a leggaz­daságosabban üzemeltethető és kevesebb munkaerőt igénylő öntözőgépek kifej­lesztésére, a technikát mű­ködtető szakemberek képzé­sére. A szolgálat már az év el­ső hónapjában megkezdte az öntözési idényre való ala­pos felkészítést. Szolnok megyében például — ahol az ország legnagyobb öntö­zésre bsíiiendeziett területe található — a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályával, továbbá a vízügyi szervekkel együtt tájegységenként konzultál­nak a mezőgazdasági üze­mekkel, megismertetik az új vízügyi rendelkezés lénye­gét, bemutatókkal segítik az öntözőberendezések prakti­kus téli javítását, a gépek helyes tárolását és a. felké­szülés gyakorlati teendőit. Március elejéig az ország valamennyi, öntözésben ér­dekelt, területén kidolgozzák a közös feladatokat. Több mint 10 féle levestészta készül Csépán a Zöldért tésztaüzemében. A termékek az élelmiszer kereskedelmi vállalatokon keresztül jutnak el a fogyasztókhoz Január 1-től új vízdíjrendelet lépett életbe, a mezőgaz­dasági nagyüzemeknek az eddiginél magasabb árat kell fi­zetniük a felhasznált öntözővízért. A változásokról és az ebből fakadó tennivalókról Szolnokon, a MÉM öntözési szol­gálatánál kaptunk tájékoztatást. Az új vízdíjrendelet sze­rint drágább lett az öntö­zővíz, a felhasználó üzemek­nek ezért alapvető érdeke, hogy az ország 450 ezer hek­tár öntözhető területén gaz­daságosan, ésszerűen kama­toztassák a mesterséges csa­padékot. Ehhez a törekvés­hez sokoldalú, hathatós tá­mogatást nyújt a MÉM ön­tözési szolgállata. Két terme­lési rendszerrel, az IKR-rel és az AGROCOOP-pal máris együttműködési szerződés­ben rögzítette a teendőket, de február végéig, március elejéig az ország valameny- nyi öntözésben érdekelt gabo­na-, rizs-, iparinövény-, szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelő rendszerével megköti az egyezséget. Az öntözési szolgálat szak­emberei arra törekednek, hogy a termelési technoló­gia sorában — a nagyobb költségek ellenére — polgár­jogot nyerjen az öntözés, amely különösen a Nagy­alföld aszályos körzeteiben, de másutt is létkérdés. Az üzemek szakembereivel kö­zösen munkálkodnak az ol­csó öntözési módszerek ki­dolgozásán és szélesebb kö­rű elterjesztésén. A haté­konyság növelése érdekében közösen határozzák meg az egyes öntözhető táblák táp- anyagigényét, a megfelelő növényi fajtákat, a terme­lés legoptimálisabb techno­lógiáját. Csak ilyen módon érhető -el, hogy a drágább öntözővíz a nagyobb termés­ben kamatozzon és a befek­Ára:1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜUETEK! XXXI. évf. 24. szóm, 1980. január 30., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Értékrend Rend és nyugalom Afganisztánban Magyar- gazdasági tárgyalások Plenáris üléssel tegnap a Parlamentben megkezdődött a magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 3. ülésszaka. A két delegációt Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, illetve Sanan Southichak laoszi közlekedési, szállítá­si és közmunkaügyi minisz­ter, a bizottság társelnökei vezetik. Borbándi János megnyitó beszédében utalt arra, hogy a két ország kapcsolatai a laoszi forradalom győzelme után mélyültek el. A mostani plenáris ülésen mindkét delegációvezető rá­mutatott, hogy magyar— laoszi gazdasági kapcsolatok a proletár internacionaliz­mus, a kölcsönös előnyök el­veire épülnek. Az ülésszakon megvitat­ják az 1980—1985 közötti évekre a gazdasági együtt­működés lehetőségeit és a technikai-műszaki kapcsola­tok időszerű kérdéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents