Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-05 / 3. szám
"1980. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A csepeli Duna Kertészeti Tsz-ben többek között laskagombát is termesztenek. Az érdekes, de hazánkban kevésbé ismert gombafaj nagyüzemi termesztési rendszerét a termelőszövetkezetben dolgozták ki, és innen látják el tápanyaggal a rendszergazdasághoz tartozó szövetkezeteket, illetve kistermelőket. A termelőszövetkezet az idén mintegy negyven^ vagon alapanyagot készít, a laskaházból pedig, ahol elsősorban a gombafajták ellenőrzését és a fajtanemesítéseket végzik, mintegy két vagonnyi gombát szállítanak az üzle tekbe II méhek szorgalmával Dehogyis tart föl! Inkább maga ne nehezteljen, hogy egyelőre csak itt, az ólak mellett váltunk szót, de hát hallja, nagyon sivalkodnak már a moslékért. Tudja, ilyenkor délben ez a másfél, kétórányi időm van, hogy ellássam a jószágot, meg aztán magam is megkosztoljak. Arra kíváncsi, hogyan boldogultunk? Nem is tudom, figyel az ember egyáltalán ilyesmire a napok, hetek, hónapok sodrásában ? örül a dolgozó, ha több hasznát látja-élvezi a munkájának, ha meg gondja van, vakarja a fejét, amíg kigondolja az orvoslást. No persze, hogy kell ilyenkor valamiféle számvetést végezni. Hát mit mondjak? Boldogultunk. De inkább kérdezzen! Nem, nem próbálkoztam sohase másféle munkával. Az iskolapadból kerültem 1961-ben. a nyolcadik után az akkori tisza- várkonyi Petőfi Tsz-be. Ez a neve a mostani, a tószegi meg a várkonyi határban gazdálkodó egyesült szövetkezetünknek is. Jószágokkal bántam mindig a közösben, most éppen takarmányos vagyok. Az asszonyom három éve került a téeszbe, őbor- j'úgondozo. A keresetünk? Neki három és fél ezer a havi átlaga, én majd minden hónapban kilencszáz, ezer forinttal kapok többet. Igen, elégedettek vagyunk vele. Persze, van a faluban, aki többet keres Szolnokon, csak annak aligha jut ideje a háztájira, bármennyire is jó már a buszközlekedés. Ne, malac, ne! Nézze már, tovább tart a két anyadisznó alól kiganajozni, mint rendbetenni a tizenhat hízónak való ólját. Januárban négyet már leadtunk, a többit majd márciusban. Magnak is meg kell hagynom kettőt, kiöregedtek, szaláminak yalók már az anyakocáim. így a legkifizetőbb a hizlalás, ha van saját anyajószág, nem kell vásáron venni választási malacokat. Meg nem mondom hány év óta hizlalunk szerződésre, de ha jól emlékszem, minden évben, amióta anyámék tanyájáról beköltöztünk ide a József Attila utcába. Annak pedig, hogy is csak? Igen. annak most lesz tíz esztendeje. Itt a Józsi gyerek! Jó, hogv jössz kisfiam, szórjál csak tengerit a tyúkoknak! Ő a nagyobbik, negyedik általánosba jár. Az első osztályos Annamária most a nagyma: mánál vakációzik. Különösen, hogy már végre behavazott, csuda jó világ jár a gyerekekre. A baromfit? Azt csak magunknak tarj- juk, a konyhára. Soknak a nyakát elmetéltük az ünnepekben, még többnek az építkezés idején. Mert úgy nézze meg ezt a száz négyzet- méternyi új házat, hogy márciusban még az alapját ástuk. Augusztus 30-án este meg már a nagyszobában ágvaztunk. A kacsákról se feledkezz meg, Józsika! Azután kérd, meg anyukát, tegyen fel forrni egy liternyi bort! Jól esik majd magának is a meleg ital. merthogy csak ácsorog itt, oszt igencsak kihűlhetett a kabátja. Nem. nem volt még nagyon régi, ötvenegyben építették az előző házat. Csak- hát gyenge volt a tetőszerkezete, rőzse. napraforgószár volt léc helyett a saralás alatt. És persze így, a két gyerekkel ki is nőttük már. Nem egészen négyszázötvenezerbe került eddig a három szoba összkomfort. Mondom, eddig, mert látja, nincs még bepucolva, és a parketta anyaga is ott szárad még a gyerekeknek szánt kisszobában. Húsvétra elkészülünk azzal is. Ügy, ahogy mondja, fél év alatt hoztuk össze, persje segített építeni sógor, koma, jóbarát. No ugye, hogy nem is olyan sokára végeztem? Most aztán a malacok szürcsölhetik a moslékot, mi meg kerüljünk beljebb. Szemreveszi legalább a lakást belülről is, amíg a szegfűbors íze átjárja a forralt bort. Az idei jövedelmünket kérdi? A féleségem, Marika a házi pénzügyminiszter, de- hát nem volt az olyan töméntelen sok, hogy magam is össze ne tudjam számolni. Hát a kettőnk fizetsége a téeszben kitett úgy kilencvenöt. százezret. Az egy-egy hold háztáji termése is megért húszezer forintot. Kellett is róla a kukorica nagyon a jószágoknak, mert egyre drágább a táp. Ja igen, és hozzáadhatunk még másik húszezret. Ennyi hasznunk volt az idén leadott harminchat hízón! Summa, summárum, kábé száznegyvenezer jött a családi kasz- szába. Persze meg is fogtuk nagyon a munka végét, mondhatnám, a méhek szorgalmával dolgoztunk meg ezért a pénzért. Másoknak is jól alakult az idei jövedelmük a téeszben. Az egyesülés óta félezer forinttal nőtt, most elérte a négyezer forintot az átlagos havi tagjövedelem. Nagy szó ez a Petőfiben, mert amióta csak tudom, hogy engem Jóskának hívnak, minden évben jókora területeket megrongált a közös földjeiből az áradás. Közben meg hűl a forralt bor! Egészségünkre! Hogy az id.ei jövedelmünk hogyan aránylik a korábbi évekéhez? Attól függ. maga milyen messzire gondol visz- sza. Mert én amondó vagyok, kár már azt sorolni, meg írni is, hogyan volt huszonöt meg harminc éve. II maszek világ, a látástól-vakulásig való gürcölés, ami miatt az apámat idő előtt el kellett temetni, a közösben a kezdeti 20—25 forintot érő munkaegység, ez már mind rossz emlék. El kell hessegetni. Akkor az volt, most meg ez van. És ami van, az nagyon jól van. Nézze, mi még fiatalok vagyunk. Marika öt- venegyes, én negyvenhétben születtem. És látja, megvan mindenünk. Szép otthonunk, ibiiztos keresetünk, munkahelyünk. ahol megbecsülnek bennüket, és a két szép gyerek. Adósságunk 110 ezer forint, csak ennyit kellett felvenni az OTP-től a házépítésre. Egy-egy leadott malaccsapat árát be is fizetjük majd mindig, minél kevesebb ideig terheljen bennünket a kölcsön kamata. Kár, hogy nem maradhat ebédre. Mikor eszik Szolnokon ilyen finom házi hur- kát-kolbászt, meg jászkara- jenői kenyeret? Nem. mi még nem vágtunk. Böllér- kedek a hétvégeken, ez az aprólék is attól a’ családtól van. ahol disznóölést vállaltam. Sajnálom, hogy mennie kell. Azt hiszem, amire kíváncsi volt. azt megbeszéltük kellőképpen. Mert igaz-e, a lényeg az, hogy jól boldogultunk 1979-ben is, a közösben is, meg a háztájiban is. Azt mondom —de hozzá is kopogjam le hirtelenjében. no megteszi akiskapu oszlopa is —, hogy sohase legyen rosszabb évünk! Járvás József tiszavárko- nyi téeszgazda év végi számvetését lejegyezte: Temes- közy Ferenc. Üzletszerző a termék SZOLNOKON Ülést tartott az SZMT elnöksége Tegnap ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége Szolnokon az SZMT székházában. Az ülésen a testület javaslatot fogadott el az SZMT és szervei 1980 első félévi munkatervére. Ezt követően szóbeli jelentés hangzott el az SZMT Ságvári Endre megyei Művelődési Központja és Központi Könyvtára 1979. évi tevékenységéről, s az elnökség tagjai javaslatot tettek az idei feladatokra is. Utolsó napirendi pontként tájékoztató jelentés hangzott el a SZOT titkársága és az SZMT titkársága közös megbeszéléséről. Új beruházási szabályozórendszer a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban az idén életbe lépett új beruházási szabályozórendszer a korábbinál jobban ösztönöz a helyi módszerek alkalmazására, a folyamatos fejlesztésre és a költségek csökkentésére. Az új létesítmények kialakításánál tágabb lehetőség nyílik a helyi szakemberek tapasztalatainak hasznosítására is. Mindez azonban nem csökkenti a központi tervezéssel és a beruházások lebonyolításával megbízott intézmény, az AGROBER munkájának rangját. Ha a jelenleg rendelkezésre álló típustervek számát nem is növeli, mégis újabb lehetőséget ad a mezőgazdasági beruházóknak egy rendelkezés, amely módot ad a már egyszer felhasznált tervek ismételt alkalmazására. Az egyedi terveket — egyes tervező kollektívák, üzemi szakemberek alkotásait — viszonylag egyszerű ügyintézéssel, „rövid úton” lehet újból felhasználni, kiindulva abból: a dokumentációk ismételt „szerepeltetését” minden bizonnyal a gyakorlat messzemenően igazolta. Viszont továbbra is engedélyezési eljárást kell kérni akkor, ha az egyedi tervek alapján kialakítandó létesítmény teljesítmény-normái valamilyen oknál fogva túllépik az előirányzottakat, amelyeket már korábban, a mezőgazda- sági termelés teljesítőképességének ismeretében alakítottak kegyetlen árunál sem nélkülözhetők a szakavatott kereskedők, főként, ha külpiaci eladásokról van szó. Á hazai termékek egyrészénél nincs szükség különösebb ismertetésre, bemutatásra, mivel az üzlet megszerzésének, megkötésének legfőbb mozgatórugója éppen az, amit megvételre kínálunk. Nem bővelkedünk ilyen árucikkekben — olyanokban tehát, amelyek ma használatos kifejezéssel versenyképesek, — de számuk nagyobb, mint volt korábban, s remélhetően, tovább gyarapszik. Az üzletet szerző, megtartó termékek listáján ott találunk többféle orvosi műszert, erőművi berendezést, a közvélemény által is hagyományosan így emlegetett szalámit, szárazkolbászt, dobozolt sonkát, s helyet kap a listán az „új nemzedék” is: a korszerű fényforrások, a mezőgazdaságban felhasznált acél- radiál abroncsok, a számítástechnikai perifériák. Ezek az áruk — ha képletesen is —, azért tölthetik be az üzletszerzői szerepkört, mert minőségi jellemzőik egyenletesek, használati értékük arányban áll az árral, s mert a felhasználó számára azt a műszaki, élvezeti színvonalat testesítik meg, amelyre éppen szüksége van-. Így könnyebben csábítják el a vevőt — akit sok oldalról, bő választékkal csalogatnak az eladók —, mint a közepes színvonalú termékek, amelyek a kivitel nagyobb részét alkotják. Az előbbi bekezdésben hevenyészett receptet írtunk le arra, amit vár a vevő — s joggal várja ezt — az eladótól annak árujától, s első pillantásra ezek a követelmények nem tűnnek tel- jesíthetetleneknek. Mert hiszen természetes az egyenletes minőség, az árral párhuzamos használati érték, a vevő szükségleteivel egyező műszaki színvonal. Ezeknek a nem különleges jellemzőknek az elérésére azonban — sok mással együtt — rugalmas termelési hátországot, hatásos fejlesztési politikát, szigorú költséggazdálkodást követel. Az üzletszerző termékek mögött ugyanis az adott termelőhely egészének erőfeszítése, fejlesztési- és üzletpolitikája áll, s ebbe olyan, csekélynek látszó mozzanatok is beleépülnek, mint a műveletközi ellenőrzés, a csomagolás, a szállítási határidők megtartása, a szerviz megteremtése, az alkatrész-utánpótlás zavartalansága. Ha most már ennek a bonyolult hátországnak az ismeretében vizsgáljuk a kivitelt, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy jónéhány olyan árut kényszerülünk egyáltalán nem szükségszerű kereskedői munkával eladni, amely üzletszerző lehetne. Csak éppen váltakozó a minőség meghökkentően kezdetleges a csomagolás, a gyártó nem vállalja az alkatrészek pótlását... s olykor annyi is elég a piaci kudarchoz, a kitűnő termék lejáratásához, hogy a nyári divatcikk augusztus végén érkezik meg a külföldi megrendelőhöz. Vállalati, s irányítási — gyakran: adminisztrációs — hibák, nehézkességek, érdekeltségi rések következménye, hogy amiért többet kaphatnánk, az kevesebbet ér. Ahogy ennek az ellenkezője, az üzletszerző termékek sorsa is a rugalmasság, a gyors helyzetfelismerés szükségességét bizonyítja. Törekvésekben nincs hiány, hiszen a gépipar 1978- ban sorozatgyártás jelleggel 773, a vegyipar 217 új termék készítését kezdte el, közülük jónéhányat a tartós siker reményével. Ez a remény azonbűn szüntelen megújításra szorul, mert csak akkor teljesül, ha a vevőnek fölkínált áru mindenkor megfelel a mindenkori — azaz a folyamatosan változó — követelményeknek. A tapasztalatok szerint egy terméket viszonylag könnyű egyszer eladni. Egy terméket sokszor eladni azonban már nehezebb, de az igazi teljesítmény a versenyképes áruk folyamatos ■ értékesítésének megteremtése, megtartása, bővítése. A termék, amely üzletet szerez, ennek a törekvésnek az avatott előőrse, szálláscsináló ahhoz, hogy újabbak követhessék. erncsak a rossz hír, a jó is gyorsan terjed, erre éppen a legutóbbi esztendőben kaphattunk bizonyságot új gumiipari árucikkek: a vízzáró fólia-, növényvédőszerek, komplett állattartó telepek, mélyhűtött élelmiszerek vagy éppen motorvonatok segítségével. A jő hírhez sok minden elengedhetetlen — a reklámtól a talpraesett külkereskedőkig —, ám a szilárd alap mindenkor a termék maga: a képességeinkről adott bizonyítványt. V. T. A Szolnok megyei ét a dunaújvárosi AéV részére gyárt nyílászáró szerkezeteket a ti- szaföldvári Építő Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet lakatos részlege. A műhelyben készült termékek közel 8 millió forintot hoznak a szövetkezetnek
