Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

"1980. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A csepeli Duna Kertészeti Tsz-ben többek között laskagombát is termesztenek. Az érde­kes, de hazánkban kevésbé ismert gombafaj nagyüzemi termesztési rendszerét a terme­lőszövetkezetben dolgozták ki, és innen látják el tápanyaggal a rendszergazdasághoz tar­tozó szövetkezeteket, illetve kistermelőket. A termelőszövetkezet az idén mintegy negy­ven^ vagon alapanyagot készít, a laskaházból pedig, ahol elsősorban a gombafajták ellenőrzését és a fajtanemesítéseket végzik, mintegy két vagonnyi gombát szállítanak az üzle tekbe II méhek szorgalmával Dehogyis tart föl! Inkább maga ne nehezteljen, hogy egyelőre csak itt, az ólak mellett váltunk szót, de hát hallja, nagyon sivalkodnak már a moslékért. Tudja, ilyenkor délben ez a másfél, kétórányi időm van, hogy el­lássam a jószágot, meg az­tán magam is megkosztol­jak. Arra kíváncsi, hogyan boldogultunk? Nem is tu­dom, figyel az ember egyál­talán ilyesmire a napok, he­tek, hónapok sodrásában ? örül a dolgozó, ha több hasznát látja-élvezi a mun­kájának, ha meg gondja van, vakarja a fejét, amíg kigon­dolja az orvoslást. No per­sze, hogy kell ilyenkor va­lamiféle számvetést végezni. Hát mit mondjak? Boldo­gultunk. De inkább kérdez­zen! Nem, nem próbálkoztam sohase másféle munkával. Az iskolapadból kerültem 1961-ben. a nyol­cadik után az akkori tisza- várkonyi Petőfi Tsz-be. Ez a neve a mostani, a tószegi meg a várkonyi határban gazdálkodó egyesült szövet­kezetünknek is. Jószágokkal bántam mindig a közösben, most éppen takarmányos va­gyok. Az asszonyom három éve került a téeszbe, őbor- j'úgondozo. A keresetünk? Neki három és fél ezer a havi átlaga, én majd min­den hónapban kilencszáz, ezer forinttal kapok többet. Igen, elégedettek vagyunk vele. Persze, van a faluban, aki többet keres Szolnokon, csak annak aligha jut ide­je a háztájira, bármennyire is jó már a buszközlekedés. Ne, malac, ne! Nézze már, tovább tart a két anyadisz­nó alól kiganajozni, mint rendbetenni a tizenhat hí­zónak való ólját. Januárban négyet már leadtunk, a töb­bit majd márciusban. Mag­nak is meg kell hagynom kettőt, kiöregedtek, szalámi­nak yalók már az anyakocá­im. így a legkifizetőbb a hizlalás, ha van saját anya­jószág, nem kell vásáron venni választási malacokat. Meg nem mondom hány év óta hizlalunk szerződésre, de ha jól emlékszem, minden évben, amióta anyámék ta­nyájáról beköltöztünk ide a József Attila utcába. Annak pedig, hogy is csak? Igen. annak most lesz tíz eszten­deje. Itt a Józsi gyerek! Jó, hogv jössz kisfiam, szórjál csak tengerit a tyúkoknak! Ő a nagyobbik, negyedik általá­nosba jár. Az első osztályos Annamária most a nagyma: mánál vakációzik. Külö­nösen, hogy már végre be­havazott, csuda jó világ jár a gyerekekre. A baromfit? Azt csak magunknak tarj- juk, a konyhára. Soknak a nyakát elmetéltük az ünne­pekben, még többnek az épít­kezés idején. Mert úgy néz­ze meg ezt a száz négyzet- méternyi új házat, hogy márciusban még az alapját ástuk. Augusztus 30-án este meg már a nagyszobában ágvaztunk. A kacsákról se feledkezz meg, Józsika! Az­után kérd, meg anyukát, te­gyen fel forrni egy liternyi bort! Jól esik majd magá­nak is a meleg ital. mert­hogy csak ácsorog itt, oszt igencsak kihűlhetett a ka­bátja. Nem. nem volt még na­gyon régi, ötvenegyben épí­tették az előző házat. Csak- hát gyenge volt a tetőszer­kezete, rőzse. napraforgószár volt léc helyett a saralás alatt. És persze így, a két gyerekkel ki is nőttük már. Nem egészen négyszázötven­ezerbe került eddig a há­rom szoba összkomfort. Mondom, eddig, mert látja, nincs még bepucolva, és a parketta anyaga is ott szá­rad még a gyerekeknek szánt kisszobában. Húsvétra elké­szülünk azzal is. Ügy, ahogy mondja, fél év alatt hoztuk össze, persje segített építe­ni sógor, koma, jóbarát. No ugye, hogy nem is olyan so­kára végeztem? Most aztán a malacok szürcsölhetik a moslékot, mi meg kerüljünk beljebb. Szemreveszi leg­alább a lakást belülről is, amíg a szegfűbors íze át­járja a forralt bort. Az idei jövedelmünket kérdi? A féleségem, Marika a házi pénzügyminiszter, de- hát nem volt az olyan tö­méntelen sok, hogy magam is össze ne tudjam számol­ni. Hát a kettőnk fizetsége a téeszben kitett úgy kilenc­venöt. százezret. Az egy-egy hold háztáji termése is meg­ért húszezer forintot. Kel­lett is róla a kukorica na­gyon a jószágoknak, mert egyre drágább a táp. Ja igen, és hozzáadhatunk még má­sik húszezret. Ennyi hasz­nunk volt az idén leadott harminchat hízón! Summa, summárum, kábé száznegy­venezer jött a családi kasz- szába. Persze meg is fogtuk nagyon a munka végét, mondhatnám, a méhek szor­galmával dolgoztunk meg ezért a pénzért. Másoknak is jól alakult az idei jöve­delmük a téeszben. Az egye­sülés óta félezer forinttal nőtt, most elérte a négyezer forintot az átlagos havi tag­jövedelem. Nagy szó ez a Petőfiben, mert amióta csak tudom, hogy engem Jóská­nak hívnak, minden évben jókora területeket megron­gált a közös földjeiből az áradás. Közben meg hűl a forralt bor! Egészségünkre! Hogy az id.ei jövedelmünk hogyan aránylik a korábbi éveké­hez? Attól függ. maga mi­lyen messzire gondol visz- sza. Mert én amondó va­gyok, kár már azt sorolni, meg írni is, hogyan volt huszonöt meg harminc éve. II maszek világ, a látástól-vakulásig való gürcölés, ami miatt az apá­mat idő előtt el kellett te­metni, a közösben a kezdeti 20—25 forintot érő munka­egység, ez már mind rossz emlék. El kell hessegetni. Akkor az volt, most meg ez van. És ami van, az nagyon jól van. Nézze, mi még fia­talok vagyunk. Marika öt- venegyes, én negyvenhétben születtem. És látja, megvan mindenünk. Szép otthonunk, ibiiztos keresetünk, munka­helyünk. ahol megbecsülnek bennüket, és a két szép gye­rek. Adósságunk 110 ezer forint, csak ennyit kellett felvenni az OTP-től a ház­építésre. Egy-egy leadott ma­laccsapat árát be is fizet­jük majd mindig, minél ke­vesebb ideig terheljen ben­nünket a kölcsön kamata. Kár, hogy nem maradhat ebédre. Mikor eszik Szolno­kon ilyen finom házi hur- kát-kolbászt, meg jászkara- jenői kenyeret? Nem. mi még nem vágtunk. Böllér- kedek a hétvégeken, ez az aprólék is attól a’ családtól van. ahol disznóölést vál­laltam. Sajnálom, hogy men­nie kell. Azt hiszem, amire kíváncsi volt. azt megbeszél­tük kellőképpen. Mert igaz-e, a lényeg az, hogy jól boldogultunk 1979-ben is, a közösben is, meg a háztá­jiban is. Azt mondom —de hozzá is kopogjam le hirte­lenjében. no megteszi akis­kapu oszlopa is —, hogy soha­se legyen rosszabb évünk! Járvás József tiszavárko- nyi téeszgazda év végi szám­vetését lejegyezte: Temes- közy Ferenc. Üzletszerző a termék SZOLNOKON Ülést tartott az SZMT elnöksége Tegnap ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöksége Szolno­kon az SZMT székházában. Az ülésen a testület javas­latot fogadott el az SZMT és szervei 1980 első félévi munkatervére. Ezt követően szóbeli jelentés hangzott el az SZMT Ságvári Endre me­gyei Művelődési Központja és Központi Könyvtára 1979. évi tevékenységéről, s az el­nökség tagjai javaslatot tet­tek az idei feladatokra is. Utolsó napirendi pontként tájékoztató jelentés hangzott el a SZOT titkársága és az SZMT titkársága közös meg­beszéléséről. Új beruházási szabályozórendszer a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban az idén életbe lépett új beruhá­zási szabályozórendszer a korábbinál jobban ösztönöz a helyi módszerek alkalma­zására, a folyamatos fejlesz­tésre és a költségek csök­kentésére. Az új létesítmé­nyek kialakításánál tágabb lehetőség nyílik a helyi szakemberek tapasztalatai­nak hasznosítására is. Mind­ez azonban nem csökkenti a központi tervezéssel és a beruházások lebonyolításá­val megbízott intézmény, az AGROBER munkájának rangját. Ha a jelenleg rendelke­zésre álló típustervek szá­mát nem is növeli, mégis újabb lehetőséget ad a me­zőgazdasági beruházóknak egy rendelkezés, amely mó­dot ad a már egyszer fel­használt tervek ismételt al­kalmazására. Az egyedi ter­veket — egyes tervező kol­lektívák, üzemi szakembe­rek alkotásait — viszonylag egyszerű ügyintézéssel, „rö­vid úton” lehet újból fel­használni, kiindulva abból: a dokumentációk ismételt „szerepeltetését” minden bi­zonnyal a gyakorlat messze­menően igazolta. Viszont to­vábbra is engedélyezési el­járást kell kérni akkor, ha az egyedi tervek alapján ki­alakítandó létesítmény tel­jesítmény-normái valamilyen oknál fogva túllépik az elő­irányzottakat, amelyeket már korábban, a mezőgazda- sági termelés teljesítőképes­ségének ismeretében alakí­tottak ke­gyetlen árunál sem nélkülözhe­tők a szakavatott kereskedők, fő­ként, ha külpiaci eladásokról van szó. Á hazai termékek egyrészénél nincs szükség különösebb ismerte­tésre, bemutatásra, mivel az üzlet megszerzésének, meg­kötésének legfőbb mozgató­rugója éppen az, amit meg­vételre kínálunk. Nem bő­velkedünk ilyen árucikkek­ben — olyanokban tehát, amelyek ma használatos ki­fejezéssel versenyképesek, — de számuk nagyobb, mint volt korábban, s remélhető­en, tovább gyarapszik. Az üzletet szerző, megtartó ter­mékek listáján ott találunk többféle orvosi műszert, erő­művi berendezést, a közvéle­mény által is hagyományo­san így emlegetett szalámit, szárazkolbászt, dobozolt son­kát, s helyet kap a listán az „új nemzedék” is: a korsze­rű fényforrások, a mezőgaz­daságban felhasznált acél- radiál abroncsok, a számítás­technikai perifériák. Ezek az áruk — ha képletesen is —, azért tölthetik be az üzlet­szerzői szerepkört, mert mi­nőségi jellemzőik egyenlete­sek, használati értékük arányban áll az árral, s mert a felhasználó számára azt a műszaki, élvezeti színvona­lat testesítik meg, amelyre éppen szüksége van-. Így könnyebben csábítják el a vevőt — akit sok oldalról, bő választékkal csalogatnak az eladók —, mint a közepes színvonalú termékek, ame­lyek a kivitel nagyobb részét alkotják. Az előbbi bekezdésben hevenyészett receptet írtunk le arra, amit vár a vevő — s joggal várja ezt — az el­adótól annak árujától, s el­ső pillantásra ezek a köve­telmények nem tűnnek tel- jesíthetetleneknek. Mert hiszen természetes az egyen­letes minőség, az árral pár­huzamos használati érték, a vevő szükségleteivel egyező műszaki színvonal. Ezeknek a nem különleges jellemzők­nek az elérésére azonban — sok mással együtt — rugal­mas termelési hátorszá­got, hatásos fejlesztési poli­tikát, szigorú költséggazdál­kodást követel. Az üzletszer­ző termékek mögött ugyanis az adott termelőhely egészé­nek erőfeszítése, fejlesztési- és üzletpolitikája áll, s ebbe olyan, csekélynek látszó mozzanatok is beleépülnek, mint a műveletközi ellenőr­zés, a csomagolás, a szállítá­si határidők megtartása, a szerviz megteremtése, az al­katrész-utánpótlás zavarta­lansága. Ha most már ennek a bo­nyolult hátországnak az is­meretében vizsgáljuk a kivi­telt, akkor azt tapasztalhat­juk, hogy jónéhány olyan árut kényszerülünk egyálta­lán nem szükségszerű keres­kedői munkával eladni, amely üzletszerző lehetne. Csak éppen váltakozó a mi­nőség meghökkentően kez­detleges a csomagolás, a gyártó nem vállalja az al­katrészek pótlását... s olykor annyi is elég a piaci kudarchoz, a kitűnő termék lejáratásához, hogy a nyári divatcikk augusztus végén érkezik meg a külföldi meg­rendelőhöz. Vállalati, s irá­nyítási — gyakran: admi­nisztrációs — hibák, nehézkes­ségek, érdekeltségi rések kö­vetkezménye, hogy amiért többet kaphatnánk, az keve­sebbet ér. Ahogy ennek az ellenkezője, az üzletszerző termékek sorsa is a rugal­masság, a gyors helyzetfel­ismerés szükségességét bizo­nyítja. Törekvésekben nincs hiány, hiszen a gépipar 1978- ban sorozatgyártás jelleggel 773, a vegyipar 217 új ter­mék készítését kezdte el, közülük jónéhányat a tartós siker reményével. Ez a re­mény azonbűn szüntelen megújításra szorul, mert csak akkor teljesül, ha a ve­vőnek fölkínált áru minden­kor megfelel a mindenkori — azaz a folyamatosan vál­tozó — követelményeknek. A tapasztalatok szerint egy terméket viszonylag könnyű egyszer eladni. Egy terméket sokszor eladni azonban már nehezebb, de az igazi teljesít­mény a versenyképes áruk fo­lyamatos ■ értékesítésének megteremtése, megtartása, bővítése. A termék, amely üzletet szerez, ennek a tö­rekvésnek az avatott előőr­se, szálláscsináló ahhoz, hogy újabbak követhessék. erncsak a rossz hír, a jó is gyor­san terjed, erre éppen a legutóbbi esztendőben kap­hattunk bizonyságot új gu­miipari árucikkek: a vízzá­ró fólia-, növényvédőszerek, komplett állattartó telepek, mélyhűtött élelmiszerek vagy éppen motorvonatok segítségével. A jő hírhez sok minden elengedhetetlen — a reklámtól a talpraesett külkereskedőkig —, ám a szi­lárd alap mindenkor a ter­mék maga: a képességeink­ről adott bizonyítványt. V. T. A Szolnok megyei ét a dunaújvárosi AéV részére gyárt nyílászáró szerkezeteket a ti- szaföldvári Építő Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet lakatos részlege. A műhelyben ké­szült termékek közel 8 millió forintot hoznak a szövetkezetnek

Next

/
Thumbnails
Contents