Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-23 / 18. szám
1980. január 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Televíziónk nem egyszer ■bizonyította már, hogy komolyan veszi kulturális hagyományaink ápolását, hogy múltbéli értékeink — lehetnek azok drámák is —megbecsülése lelkiismereti kérdés számára. Sokat tesz azért, hogy jeles értékeink feledésbe ne menjenek, hogy emlékezetünkből ne moshassa ki őket az idő. I~ám, most is nemes vállalkozásba kezdett: 12 estén az utóbbi három évtized magyar drámatermésének javát szándékozik felvonultatni a képernyőn. Almási Miklós válogatásában olyan műveket újít fel, amelyek egyrészt drámatörténeti jelentőségűek, másrészt újra megszólaltatva őket ma is igazi élményt jelenthetnek a nézőnek. Szeptember Egy több évtizede született dráma felújítása, mint Sarkadi Imre Szeptemberének televíziós változata is, amelyet péntek este sugárzott a televízió, ez volt a sorozat nyitánya, valójában próbatétel. Próbája a műnek, vajon tényleg képes volt-e dacolni az idővel. Különösen olyan művek esetében izgalmas ez a kérdés, amelyek születésükben vagy más vonatkozásaikban igen szorosan kapcsolódnak az adott kor társadalmi jelenségeihez, miképp a Szeptember is, hisz benne Sarkadi azt a történelmi pillanatot „rögzíti”, amikor a magántulajdonosi és a közösségi paraszti szemlélet kerül szembe egymással, vívja harcát — társadalmi méretekben. Az öreg Sipos, a dráma hőse becsületes munkában, tanyán megöregedett parasztember, fiai pedig, akik kiröppentek ebből a tanyasi világból, már más úton járnak, másképpen képzelik el életüket, mint tanyához kötött apjuk, elválnak tehát mindenképp út- • jaik. Ebben a családon belüli konfliktusban azonban nemcsak az jelenik meg, ami korhoz kötődően konkrét, hogy tudniillik a kisparaszti termelési módszerekkel szemben az eredményesebb kollektív gazdálkodásé a jövő — bár ez a gondolat is korszakalkotó —, egy általánosabb igazság is kimondatik; egy életünkben állandóan jelentkező, legfeljebb más-más formát öltő konfliktus ábrázoltatok: réginek és újnak általánosabban vett küzdelme. Ez a mostani felújítás épp abban sikeresebb mint az elődei, (készült már tévéjáték máskor is a Szeptemberből), hogy az ellentétek ábrázolásában nagyobb szerephez jut a történelmi perspektíva, és egy általánosabb igazság kimondásának igénye. A tévéjáték az öreg Sipos alakjában igen szépen mutatja meg és emberileg hitelesen, hogy bár lehet szép az is, ami régi, mégis régi és új párharcából törvényszerűen az utóbbinak kell kijutnia győztesen. Hiába szeretné például magához kötni gyermekeit az öreg Sipos, akárcsak Shakespeare-nél az agg Lear király, a szeretet szavánál erősebb az élet törvénye, a fiatalok a maguk útját járják. És ez így helyes. így gondolja felülemelkedve személyes fájdalmán az öreg Sipos is, amikor azt mondja végezetül: „majd csak csinálnak ők is valamit, mindenki a maga do- gát — ez a fontos. Én ezt a tanyát — ők majd valami nagyot. Csali sikerüljön nekik”. Horvai István igen jól választott, amikor az öreg Sipos szerepét Szirtes Adómra bízta, aki nagyon egyszerű eszközökkel, de igen el- mélyülten ábrázolta a történelmileg „halálra ítélt” öreg Sipos belső drámáját. Szirtes játéka egy fajta felfedezés is, hisz ő, aki épp sematikus, paraszti témájú filmekben és színpadi művekben kopott meg egy kissé, most igazolhatta: ha méltó feladathoz jut, tehetsége a régi, s eszközei még hatásosabbak, mint valaha. Horvai István egyébként dramaturgként is jól szolgálta a dráma ügyét, az alkalmazott húzásokkal az egyes helyzetek feszültebbé váltak, nőtt a játék drámai- sága. (Még szigorúbb is lehetett volna!) Rendezésében a színészi játékra helyezi a hangsúlyt, megoldásait tekintve érezhető, hogy színházban gondolkodik, jóllehet igen gondosan teremti meg a játék képi hangsúlyait. A világ közepe Miként szerencsésnek tartom, hogy a televízió olyan témát választott tévéfilm tárgyául, mégha az ifjúság szórakoztatására választotta is, amely történelmünk már- már legendás idejébe viszi el a nézőt, a mese szárnyán repülve. Bárány Tamás tévéfilmjére gondolok. A világ közepére, amelyben egy Mátyás király személyéhez kötődő népi mesét formáltak játékká, a hatalmasokat megfékező és megleckéztető uralkodóról szóló mondák egyikét elevenítették fel. — Fejér Tamás rendezésében és neves színészek közreműködésével, még kisebb szerepekben is. Hogy a jó szándék mégsem járt igazi sikerrel, annak többek között az is oka lehet, hogy az alkotók nem tudták eldönteni maguk sem, hogy igazán komolyan vegyék-e a mesébe illő történetet, vagy csak egyszerűen eljátszadozzanak vele. E szemléletbeli bizonytalanságból fakadón azután bizony egyes figurák, egyes jelenetek fajsúlytalanná váltak, s bizonyos részletek inkább holmi bohókás komédiába kívánkoztak volna, már-már parodisztikusan megfogalmazva, semmint tartalmát tekintve egy úgynevezett komolyan vett mesedrámába. A kiskirályként zsarnokoskodó gyevi bíró históriája realisztikusabb megközelítést kívánt volna. A másik ok, amiért kissé unalmasnak tűnt, ritmusbeli: felesleges képsorok olykor lefogták a film lendületét. Szegény ember vízzel főz, kevés a képernyőre való új magyar dráma, — panaszkodnak nemegyszer a televízió alkotóművészei. A világ végével — úgy gondolom , olyan forrásból merítettek — történelmünk regényes tár jain —, amelyből érdemes volna többször is meríteni. Feltűnt ebben a tévéfilmben egy erős molnárlegény, Kinizsi Pálnak hívják. Vajon nem támadhatna fel ő is, akár egy sorozat erejéig, akárcsak a Tenkes kapitánya, amelyiken ifjúnemzedékek nőttek fel. Röviden A Fiatalok órája két véglet között ingázik: hol a szórakoztatás heve ragadja el, hol meg a nevelés, vágya hajtja úgy, hogy azt hiszi az ember, mintha a fiatalok magazinja egy-egy osztályfőnöki óra lenne. — Legutóbb az említett végleteket szerencsésen sikerült elkerülniük a magazin készítőinek : úgy szórakoztunk, hogy közben neveltek is bennünket. S végre nem stúdiószagú beszélgetésekkel, hanem életszerűen. Olyan fiatalokkal készült jó riportokkal, amelyek a gondolkodás malmára hajtották a vizet. Méghozzá egy nagyon lényeges kérdésben, abban, hogy vajon minden-e a pénz egy fiatalember élétében, vagy pedig létezik valami más is, például a hivatás. Tiszta, világos beszéd volt ez a javából — szerkesztőműsorvezető Déri János — s a riportokat jól egészítette ki, mint valami szellemi abroncs fogta át, a vendégként meghívott mérnökember, Erdei Sándor néhány gondolata. V. M. „Frontátvonulás” Cselt Tamás Szolnokon Hét- nyolc évvel ezelőtt Jancsó Miklós „Még kér a nép” című filmjében megjelent egy markáns profilú ifjú, s egy szomorú dalt, valami tétova balladát énekelt Szántó Jánosról, a csillagokról — amelyek, mint ágyban a kisasszonyok, úgy döglenek — a megvasalt talpú, száz piros szekérről, a bizonytalan, billegő történelmi időről.. . Azóta három nagylemeze jelent meg Cseh Tamásnak, és számos színházi előadásának, önálló estjének sikere is jelzi: „befutott”. Az idők, a történések azóta is billegnek dalaiban, valahogy úgy, mint ahogy a második lemez nyitódala is „megbillen kissé” a főhősökkel. Tegnapelőtt este először szerepelt Szolnokon Cseh Tamás legújabb, „Frontátvonulás” című estjével. — A művelődési központ nagyterme zsúfolásig megtelt — s a közönség kirobbanó tapssal köszönte meg az előadást. A „Frontátvonulás” Cseh Tamás eddigi legkeményebb önálló műsora. Vizi Miklós és Ecsédi járja a dalokban a valóságos várost, keresik — no, mit is — talán önmagukat. S a valóságból észrevétlenül, valami különös gondolatcsavarintással jutunk egy immár szürreális világba, amelynek persze minden eleme — a vécés nénitől Sas, Sólyom és Karvaly elvtársakig — megtévesztésig hasonlít az igazihoz. Nosztalgia keveredik a történelmi idővel, a dalok nem is dalok már, („Kéne egy dal...” — énekli) mert ugyan kimondanak valamit, de rögtön ki is teszik a kérdőjelet, vagy gondolatjel közé szorítják a mondatokat. Mintegy — dalok, úgyszólván — időben szólnak vágyainkról, magunk keresésünkről. Elfojtott humor (akasztófahumor), _ elfojtott tépelődés — fájdalmas az előadás. Gombóc volt a széksorokban ülők torkán még akkor is, amikor tapsoltak. S aki a legutóbbi lemez anyagát ismeri, vigasztalhatta legföljebb magát: „Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen .. — sz. j. — Fotó: Dcde Kevés a Szolnok megyei hallgató Beszélgetős dr. Kecskés Sándorral, a soproni ErdészetI ős Faipar! Egyetem rektorával Részlet az egyetem épületeit körülölelő botanikus kertből Erdőmérnök-hallgatók - egy jól sikerült vadászati gyakorlat * után A történelmi emlékekben, építészeti kincsekben gazdag Sopron — egyetemi város is. Itt működik az ország egyik „legpatinásabb” felsőoktatási intézménye, az Erdészeti és Faipari Egyetem. Magyar- országon egyedül itt képeznek erdő-, valamint faipari mérnököket és üzemmérnököket. Szolnok megye az ország második legkevésbé „erdősült” megyéje, az összterület alig 5 százaléka erdő, s a megyében nincs sok bútor- és faipari vállalat sem. — Mindez igaz, ám az sem vitatható, hogy Szolnok megyéből aránytalanul kevesen tanulnak tovább a soproni egyetemen. A középiskolások „pályaválasztási kampánya” idején éppen ezért volt aktuális beszélgetni dr. Kecskés Sándorral, az idén 172. (!) tanévét kezdő egyetem rektorával. Első kérdésünk — természetesen —arra vonatkozott: valóban, kevés-e az egyetem Szolnok megyei hallgatója. — Az egyetem 800 hallgatója között a három kar öt évfolyamán mindössze tíz Szolnok megyei diák van. Ez az arány még akkor is kicsi, ha a megye fagazdálkodásának, faiparának szakemberszükségletét tekintjük viszonyítási alapként. A jövőbeli szükségletekről nem is szólva — hiszen az erdőgazdálkodás, a faipar jelentősége, a fejlesztés dinamizmusa a következő esztendőkben nőni fog — Szolnok megyében is. A szakemberutánpótlás biztosítása szempontjából természetesen az sem mellékes kérdés, hogy az ország egész területéről jönnek-e hozzánk a legrátermettebb diákok, vagy e szakmák iránti érdeklődés csak néhány megyére jellemző. A hallgatók zöme egyébként a dunántúli középiskolákból kerül hozzánk. — Kérem, mondja el, milyen karokon folyik a képzés, s milyen felkészültséget ad a fiataloknak? —• Az egyetemnek három kara van: az erdőmémöki, a faipari mérnöki és a földmérő-földrendezői kar. — Utóbbi Székesfehérvárott, főiskolai karként működik. A faipari karon kettős képzés folyik: itt öt évig tanulnak azok a fiatalok, akik faipari mérnökök lesznek, s három évig a leendő okleveles faipari üzemmérnökök. — Az erdőmérnöki képzés alaptárgyai azonosak az általános mérnökképzésével, speciális tárgyai pedig a geodéziától és fotogrammetriától, az erdőműveléssel, vadgazdálkodással, tájrendezéssel kapcsolatos tárgyakig terjednek. A faipari mérnökképzést meglehetősen mély természettudományos és műszaki felkészítéssel alapozzuk meg. Az' üzemmérnökök képzése gyakorlatibb jellegű. A. székesfehérvári karon földmérési, térképészeti, fotogrammetria, geodéziai képzést kapnak a fiatalok. — Igaz az — ami a közhiedelemben él, — hogy ezek a szakmák — férfiszakmák? — Ez természetesen nem igaz, különösképp nem a faipari és a földmérő-földrendezői kar esetében, ahol jelenleg 30—40 százalékos a lányhallgatók aránya. A nálunk végzett lányok a gyakorlatban kiválóan megállják a helyüket, néhány területen — például a bútortervezésben — kimagaslóan jól dolgoznak. Egyszóval: lányoknak is bátran ajánlható pályák ezek. — Milyenek a felvételi követelmények? — A jelentkezőknek matematikából és fizikából kell írásbeli, illetve szóbeli vizsgát tenniök. Az erdőmérnöki karon fizikából nem kell szóbeli vizsgát tenni, ehelyett viszont biológiából „szó- beliznek”. Karonként illetve szakonként évente 35—45 jelentkezőt veszünk fel, a korábbi években az erdőmérnöki karon mintegy 3—3,5 százalékos, a másik karon pedig 1,8—2,2 százalékos volt a „túljelentkezés”. — Mi várja a felvételt nyert fiatalokat Sopronban? —- Minden hallgatónak kollégiumi elhelyezést biztosítunk. Az egyetem épülete egy 17 hektáros botanikus kertben áll, rendkívül szép környezetben. Könyvtárunk — több egyedülálló könyv- ritkaság birtokosa — országos tudományági szakkönyv^ .tár. Az egyetem KlSZ-házá- ban stúdiók, klubok, előadóterem, színpad van — számtalan lehetőség kínálkozik a szabad idő hasznos eltöltésére. Az oktató munka feltételei is magas szinten biztosítottak, s nemcsak a szorosan vett szakmai tárgyak esetében, hanem például a eynvltanuláshoz is. Az oktatás rendszerébe illeszkedik számtalan — ha úgy tetszik — „izgalmas” esemény: erdészeti-vadászati gyakorlatok, országjáró kirándulások, tapasztalatcserék. — Kitűnő szakmai kapcsolataink vannak faipari vállalatokkal, erdőgazdaságokkal, külföldi oktatási intézményekkel is. Egyszóval adottak a feltételek a képzéshez, és ahhoz, hogy a hallgatók jól érezzék magukat a soproni egyetemi éveik alatt. Szabó János Modern műszerek az oktatás szolgálatában Műegyetem Geodéziai Tanszékén számos új műszert, oktatási eszközt helyeztek üzembe. A legmodernebb technikán alapuló berendezésekkel a hallgatók könnyen elsajátíthatják a korszerű méréstechnika bonyolult menetét
