Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r 1980. január 20. külpolitika! * KÖRKÉP Kínai—amerikai kapcsolatok Tizenhét óra mérlege világpolitika gyaA korlátában, de még a fölöttébb sok kacskaringét mutató kínai közéletben is különös lépés volt az, bogy egy politikai baklövés miatt a fordítót vonták felelősségre. Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes (aki egyúttal a kínai hadsereg vezérkari főnöke is) Harold Brown amerikai hadügyminiszter pekingi látogatása idején, a vendég jelenlétében a Szovjetunió elleni szövetségre szólította fel a világ országait — köztük az Egyesült Államokat. A felszólítás rendkívüli visszhangot váltott ki. Olyannyira, hogy két nappal később az Űj Kína hírügynökség kénytelen volt közölni: „a beszéd fordításában hibát követtek el”. Teng — a magyarázkodás szerint — nem szövetségre, hanem „egységre” hívott fel a Szovjetunió ellen. A közlés és (helyre- igazítás különös közjátéka természetesen csak mellékes ügy. Az amerikai hadügyminiszter első kínai látogatását már hónapokkal ezelőtt megtervezték és az International Herald Tribune még a múlt esztendőben megírta: „A kínaiak nyilvánvalóan reménykednek abban, hogy a látoga-' tás nyomán az Egyesült Államok valaminő közvetlen vagy közvetett katonai segítségnyújtásban részesíti elmaradott hadseregüket”. Amikor aztán Brown repülőgépe elhagyta a pekingi repülőteret, a világsajtó ■azonnal mérleget vont és megállapította: látogatással tulajdonképpen már meg is tették az első lépést a kínai—amerikai katonai együttműködés felé. Brown nem kevesebb, mint 17 órát tárgyalt vendéglátóival és már csak a nyilvánosságra hozott megállapodások is igen jelentősek az együttműködés szempontjából. Ám szinte minden kommentátor azt állítja: akad több olyan téma is, amelyet szigorúan titokban tartanak. Ha most nem is esett szó arról, hogy Pekingnek közvetlenül fegyvereket adnak el. Brown maga is elismerte: „Kína folyamatosan hozzájut majd az amerikai technológiához, közte olyanhoz, amely alkalmazható bizonyos katonai célokra is”. A látogatás idején bejelentették: Washington megígérte, hogy hamarosan földi megfigyelő-állomást építenek Kínában a Landsat nevű amerikai mesterségeshold-rendszer adásainak vételére. (Az első Landsat mesterséges hold 1972 júliusa óta jelenleg 900 kilométeres magasságban kering a Föld körül. Egy-egy felvétele 185 négyzetkilométeres területet mutat és a mindössze 70 méteres egyoldalú kiterjedésű tárgyakat is rögzíti. A később fellőtt Landsat mesterséges holdak még érzékenyebb fényképezőgépekkel dolgoznak, s adataik nemcsak a mezőgazdasági, környezetkutatási, óceanoló- giai és bányászati kutatásokban hasznosíthatók, hanem katonai-stratégiai célokra is. Az újabb Landsat- műholdakon már korszerű fedélzeti számítógép van.) A műholdállomás eladása egyébként egy már megkezdett folyamat része: az amerikai kormány 1979 januárja és szeptembere között csaknem negyedmillió dollár' értékű különleges berendezés Pekingnek való eladására adott engedélyt: a magas technológiájú felszerelések között számítógépek és olajkutatásra használt ultramodern műszerek voltak. Amikor a hadügyminiszter kínai látogatását Washingtonban elhatározták, még csupán az amerikai politikában újabban szokványos törekvések tükrözték jelentőségét!.! A Oafter-ad- mimsztrácáó enyhülésellenes irányzata még nem volt any- nyira nyilvánvaló, mint napjainkban. Az afganisztáni események ürügyén megindított szovjetellenes kampánnyal egyidejűleg zajló Brown-látogatás egyszeriben „felértékelődött”. Az Egyesült Államok és Kína képviselői együtt jelentették be. hogy Peking és Washington messzemenően egyetért a „fenyegetett” Pakisztán támogatásában. Számos adat bizonyítja, hogy már az elmúlt hónapokban is volt bizonyos együttműködés a kínai és az amerikai körök között az afgán kormány ellen harcoló ellenforradalmárok támogatásában. Ezt az összehangolódást még ki is hangsúlyozta a Wall Street Journal Brownnal együtt Pekingbe érkező munkatársának egy sokatmondó tudósítás-részlete: „Washingtonnak és Pekingnek a Pakisztánnak szóló fegyverszállításokon túl más lehetőségei is vannak — beleértve fegyverek juttatását a kormányzat ellen küzdő afgánoknak”. Az amerikai hadügyminiszter látogatásának egyik bejelentett folytatása az is, hogy hamarosan Amerikába utazik a kínai hadsereg katonai - akadémiájának küldöttsége. Ez lesz az első eset, hogy a tisztképző intézmény tanárai amerikai szakemberektől közvetlen tájékoztatást kapnak hadseregszervezési és oktatási kérdésekről. Arról is van hír, hogy már megállapodtak amerikai katonai akadémiák küldöttségeinek kínai útjáról. Hivatalosan közölték továbbá, hogy Peking tizenegy miniszterelnök-helyettesének egyike, Keng Piao (ő tölti be a KKP KB katonai bizottsága főtitkárának tisztét is), aki a hadseregért és a hadianyagiparért felelős a kormányban, a közeljövőben Washingtonba utazik. Harold Brown tizenhét órás tárgyalásainak teljes jegyzőkönyvét egészen bizonyosan nem hozzák nyilvánosságra; túlságosan sok lehetett a beszélgetésekben az olyan elem, ami nem egyszerűen csak a Pakisztánnak nyújtandó „közös” támogatásról, vagy az Egyesült Államok által Peking számára az indokínai félszigetén adott „szabadmozgási engedélyről” szól. (A Brown-lá- togatással egyidőben újra felröppentek olyan találgatások, hogy Kína „hamarosan ismét hozzálát Vietnam meg- leckéztetéséhez’.) kínai fővárosból érA kező jelentések után amerikai kommentátorok megjegyzéseiből újra meg újra felbukkan a megállapítás: „Az USA még nem tart ott. hogy közvetlenül fel fegyverezze a kommunista Kínát, a Szovjetunió elsőszámú ellenségét, bár a .kínai katonai vezetők szívesen vásárolnának amerikai katonai repülőgépeket ...” Ám — mintegy visz- szapillantva az elmúlt évtized kínai—amerikai kapcsolataira — a legtöbb amerikai lap fontosnak tartja megjegyezni ezt is: 1972 óta (akkor kezdődött a Washington—Peking közeledés) a két kormány most először mondta ki, hogy „ha szükségesnek tartja, közösen hozmeg- „ felelő intézkedéseket” — ahogy a pohárköszöntők és beszédek állítják, „harmadik országok védelmében” — de ahogy a valóságban van: a Szovjetunió ellen. G. M. Új bakui olajfinomító A bakui Vlagyimir lljics Lenin olajfinomító üzemben Azerbajdzsán legnagyobb olajvegyipari vállalatánál magas oktánszámú benzin előállítására alkalmas új gyáregységet építenek. A berendezést a francia Litvine-cég készítette. A szerelést a szovjet mérnökökkel és munkásokkal együtt francia szakemberek végzik. Az . új bakui olajfinomító építése egyike a termékeny szovjet—francia együttműködésnek, amely az utóbbi időben különösen nagy ütemben fejlődött. Michael Kroz, a francia cég képviselője (balról) és Raszul Ibrahimov építésvezető maketten beszélik meg a szerelési munkák sorrendjét Lenin Gorkiban Itt, Gorkiban, a Moszkva környéki szelíd Pahma folyó fölött minden úgy látható érintetlenül, ahogy Lenin életében hagyta: időtlenségbe dermedt a nagy fehéroszlopos ház, a két szárnyépület. az árnyas park. 1918. szeptember végén — orvosai sürgetésére —érkezett ide Lenin feleségével, hogy gyógyíttassa az eszerek merényletekor szerzett súlyos sebét. Lenin 1924. január 21-ig lakott Gorkiban. Először megszakításokai, élete utolsó három esztendejében gyakorlatilag ott teltek napjai. Sokan megfordultak itt, jöttek bolsevikok, pártmunkások, tanácsi dolgozók, akiknek az illegalitásban, a börtönökben, a polgárháborúban megrokkant az egészségük, s Gorkiban keresték a gyógyulást. Az egyik szárnyépületben rendezték be a pihenőház ebédlőjét. Innen látták el Lenint és családját is. Vlagyimir lljics Gorkiban nem a nagyházban szállt meg, ahol a hatalmas szobák és termek fényét kristálycsillárok emelték, a parkettát drága szőnyegek borították, karéliai nyírfából készült bútorok és aranyozott keretbe foglalt velencei tükrök díszítették. A forradalom vezére a Kremlben is olyan szobában élt, amely alig különbözött az emigrá- ciós időkben külföldön bérelt szerény hajlékaitól. Lenin egy kis kétablakos szobát választott ki az északi szárnyon, amely annakidején az urasági ház személyzetének adott szállást. A mellette levő szobában lakott Nagyezsda Konsztantyinova, a harmadik kis szobában pedig az ebédlőt rendezték be. Az orvosok terve, hogy Lenin Gorkiba való megérkezése után pihenni fog — nem valósult meg. Vlagyimir lljics — alighogy jobban érezte magát — erejét megfeszítve dolgozott. Lehetetlen lenne felsorolni, mi mindennel. foglalkozott Lenin ebben az időben. Lépjünk be Lenin egykori szobájába! Jobbra a fal mellett szekrény, könyvekkel megrakva, amelyeket Lenin naponta forgatott. Balról egyszerű faágy, mellette éjjeliszekrény olvasólámpával. Kis tükrös toalettasztal. Itt írta ai,,Proletárforradalom és a renegát Kautsky” című művét. Az asztalkán most is ott a toll, amellyel Lenin többek között megírta 1918 októberében a „Lehet-e egyenlőség a kizsákmányolt és a kizsákmányoló között?” című tanulmányát. Ebben Lenin a forradalmi harcosra jellemző szenvedéllyel vette fel a küzdelmet Kautsky- val, aki meg volt győződve arról, hogy lehetséges általános egyenlőség a burzsoá demokrácia viszonyai között. Lenin munkájában bebizonyította, hogy a szovjethatalom milliószorta demokratikusabb a legdemokratikusabb polgári demokráciánál. Vlagyimir Iljics Gorkiban szoros kapcsolatot tartott, barátságot kötött a parasztokkal. Gondoskodott róla. hogy a faluba bevezessék a villanyt, vetőmagot és gépeket kapjanak. Belépve a nagyházba, ahol Lenin 1921-ben lakott, amikor orvosai — éppen egészségi állapotának romlása miatt — azt javasolták neki, hogy költözzék a levegősebb, napfényesebb szobákba. A nagyház második emeletén látható a dolgozószobája. Az asztalon újságok, könyvek, folyóiratok, borítékok és levélpapírok a „Népbiztosok Tanácsának Elnöke” felirattal. A telefonszoba. A falon függő öreg készüléken Lenin több mint 200 rendeletet, számtalan cikket és levelet diktált. A dolgozószoba erkélyén gyakran pihent a szép nyári napokon és beszélgetett az ide látogató Makszim Gorkijjal, Mihail Kalinyinnal, Feliksz Dzerzsinszkijjel. Egy szobát a második emeleten ebédlőnek rendeztek be. Itt jöttek össze a család tagjai és a vendégek. Vlagyimir Iljics nagyon szerette ezeket a meghitt találkozókat, örült; amikor barátok keresték fel. Felesége írta: Vlagyimir II- jics ilyenkor elemében volt, tréfálkozott, szívből nevetett, forradalmi dalokat énekelt. Sőt, mi több. betegségének legsúlyosabb napjaiban sem hagyott fel a közeli barátai iránt tanúsított figyelmességével. Nagyezsda Konsztantyinova Gorkijnak küldött levelében a következőket írta: „Halála pillanatáig olyan volt, amilyen egész élete folyamán. Hihetetlen akaraterővel uralkodott önmagán, nevetett és tréfálkozott, gyengéd volt és gondoskodó az utolsó percig.” Gorkiban és környékén minden Lenin emlékét őrzi. A park fasora, ahol sétálgatott, a Pahma folyó, ahol fürdött, a környező erdők, amelyekben szívesen vadászott. A legjobb kikapcsolódást az erdőbe, a mezőre vezető séta jelentette számára. Az ilyen pihenők azonban rövideknek bizonyultak, sémiképpen sem elegendőknek ahhoz, hogy visszaadják a testnek elvesztett erejét Gorkiban puhán hull a hó. Autóbuszok hozzák végeláthatatlan folyamban az újabb és újabb látogatókat a * földgolyónk valamennyi országából. J. O. összeállította: Majnár József A Lenin hevét viselő múzeumhoz a Moszkva alatti Gorkiban Szerelik a bakui olajfinomító kemencéit (Fotó: KS, O. Litvina (elvétele)
