Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-19 / 15. szám

1980. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hatrészes film Petőfiről Kétezer jelenetet már filmszalagra rögzítettek az új Petőíi-film, a múltszázadi történet forgatása során, a munkáknak azonban még körülbelül egyharmada hát­ra van. A Magyar Televízió szórakoztató osztályának gondozásában készülő hat­részes sorozatot Horváth Ádám rendezi, a költő alak­ját Józsa Imre, a József At­tila Színház művésze for­málja meg. A kétezredik jelenetben a Sopronban katonáskodó if­jú Petőfi .emlékezetes” ka­tonaélményét, vasra verette- tését örökítették meg; őrhe­lyéről megszökött ugyanis, hogy a városban koncertező Liszt Ferencet meghallgassa. Az eddigi 80 forgatási na­pon a stábot szerencse kísér­te. A havas jelenetekhez pél­dául időben megérkezett a hó. A filmszalagra került — pirotechnikusok „látványos” közreműködésével — a víz­aknai csatarészlet, ahol Pe­tőfi —_ Bem tábornok ellené-- re — az elsők között vetette magát a harcba. Ezeket a képsorokat Csákváron rög­zítették; ugyanott egy deb­receni gyakorlótéri jelenetet is megörökített Sík Igor ka­merája. A szülőfalu mását a szent-' endrei skanzenben építették meg, itt forgatták a neveze­tes 1822. esztendő szilveszter éjszakájának eseményeit. Közel 39 ezer kötet könyvvel rendelkezik a kisújszállási városi könyvtár. A gyerekeken kívül több mint kétezer felnőtt olvasó látogatja rendszeresen az intézményt FHMJEjOTET HAIR ÜGY LÁTSZIK, nemcsak a könyveknek, a Broadway- musicaleknek is megvan a maguk sorsa. Elsősorban a kikerülhetetlen megfilmesí­tés. De kérdés, hogy a meg­filmesített musicalok kifeje­zésükben önálló világot te­remtenek-e avagy megma­radnak nagyszerű techniká­val készített, még csodálato­sabb sztárokkal játszatott, ám a színpadot felejteni sehogy nem tudó dokumentumszerű­ség szintjén. Nem mindegyik nagy musical vált a filmvi­lág eseményévé, némelyik csupán az alapmű „fényé­ben” aratott közönségsikert. A Hair megfilmesítésétől talán ezért is óvatoskodtak a szerzők. Milos Forman az alapmű 1967-es bemutatóján már ott ült a Public Theatre nézőte­rén, de közel tíz évet kellett várnia, míg megvalósíthatta elképzelését. Voltak akik egy garast sem tettek volna föl a vállalkozásra. Azt mond­ták, a Hair, mint téma már „kifutott az időből”, a világ már túljutott azokon a gon­dokon, amelyeknek a film eszmei hordozója lehet. Bevallva, vagy anélkül, ar­ra céloztak a Hair érdekte­lenségét jósolók, hogy az igaztalan vietnami háború befejezésével az amerikai társadalomban nyugvópontra jutottak a Hairben felvetett kérdések. Forman viszont úgy fogta fel, — ez a kiin­duló alapja elképzelésének — hogy a Hair társadalmi jelenség, nem pedig divat, nem egyszerűen amerikai show, még csak nem is napi aktualitásokhoz kötött revű, hanem kialakult társadalmi közérzet mélyreható kifeje­zése.- S nem véletlen, hogy az emberi közösségeket nyugtalanító kérdésekre ép­pen a fiatalok a legérzéke­nyebbek. Mert — ha szabad így kifejezni magunkat — elsősorban az ő bőrükre megy a „játék”. Ez történt a Hairben is. Ám amit Forman és a for­gatókönyvíró nagyszerűen megláttak, az igazságtalan háború szele- a fiatalokban, nem a kegyetlenség, a sza- dizmus, a szélsőséges egoiz­mus ösztöneit kelti fel, ha­nem elsősorban a szolidari­tás, a gyengédség — általá­ban a humánum — a sza­badság igényét. Forman ez­zel már túl is lépett a viet­nami háború kiváltotta ér­zelmi és cselekvési reakció­kon, pompás filmje, a Hair általában a háborúk, a nyo­morúságos lét, a brutális halál okozta rezonanciákról beszél. Nem véletlen, hogy Milos Forman filmjének egyetlen kocka sincs közvetlenül a vietnami hadszíntérről, álta­lában ez a háború csak any- nyira hangsúlyozódik a légies cselekmény során, amennyit a dramaturgiai alapok szük­ségképpen megkívánnak. A Hair üzenete a szeretet és a béke óhajtását tartalmazza, s ezzel sokkal többet mond annál, mint sem kizárólag a vietnami harcok következ­ményeinek hangulati elemei­re szűkítené a mondanivalót. A film végén a maroknyi szereplőgárda, tehát a főhő­sök, már eltűnnek a tömeg­ben, de úgy is értelmezhet­jük: megsokszorozzák önma­gukat, milliókat, százmillió­kat jelenítenek meg, s egyet­len hatalmas sóhajtásban tör fel a szinte himnikus magasságokba szárnyaló rockdallam: Süssön ránk a nap...” Mindez olyan ka- tartikus erővel válik igény- nyé, hogy Forman felráz, nem pedig a vágyakozás, a jámbor óhajok szintjén po­litizál! KÜLÖN DÖBBENET, ami­kor az irracionális képsorok után —• a „Süssön ránk a nap...” gondolatot előké­szítendő Claude arról éne­kel: „Hova megyek, miért élek, miért halok meg...” — s ez utóbbi gondolatsor Forman időtlen üzenetének lényege. Ezek után banalitás leír­ni: úgy gyönyörű a Hair, ahogy van ... Tiszai Lajos Nonstop ellátás Modellkísérlet a megyei kórházban Hazánkban állampolgári jog az /ingyenes orvosi ellátás. Ez a jog — óriási jelentősége mellett, miszerint nálunk az ember mindennél előbbre való —, nem kis mértékben meg is növelte az egészségügyiek munkáját. KÖNYVESPOLC Szoros kötésben A szocialista brigádmozga­lom születése és megszilár­dulása új, izgalmas témát adott a szocialista magyar irodalomnak is. Megjelené­sekor kivételes visszhangot keltett László-Bencsik Sán­dor: Történelem alulnézet­ben című, dokumentumre­génynek, szociográfiának egyaránt felfogható műve, melyet az egyébként is nagy érdeklődésre számottartó Magyarország felfedezése cí­mű sorozat keretében ka­pott kézbe az olvasó. A munkáscsaládból szár­mazó, éveken át művészi (koreográfusi) tevékenységé­ből élő szerző 1966-ban visz- szatért a kétkezi munkához, s saját tapasztalatai alapján, hitelesen, szociográfiai pon­tossággal térképezte fel egy exportcsomagoló brigád éle­tét; mindennapjait, A könyv megjelenése nemcsak irodal­mi esemény volt; hamaro­san maguk az érdekeltek: munkások, szocialista brigá­dok tagjai vitatták meg szá­mos ankéton, kulturális ösz- szejövetelen a könyv által felkeltett gondolatokat. Egy szocialista (szerelő-) brigád életébe enged bepil­lantást László-Bencsik Sán­dor új műve is, a Szoros kötésben, címével is hang­súlyozva azt a szoros' össze­tartozást, egymásra utaltsá­got, melyben a szocialista brigádok tagjai élnek és dol­goznak. Az azonos temati­ka ellenére a szerző nem előző könyvével kitaposott úton jár. A Történelem alul­nézetben sokkal inkább tű­nik nyersanyagnak új művé­vel összehasonlítva; a Szoros kötésben ezzel szemben re­gény, melyben a _ valóság té­nyeit és a fantázia elemeit a szépirodalom eszközeivel dolgozza fel a szerző. Művének főhőse és narrá­tora Bogár István, harminc­esztendős lakatos. Az ő alak­ján, a vele kapcsolatos ese­ményeken keresztül ábrázol­ja az író azokat a fogas problémákat, s veti fel azo­kat a vitára, együttgondol­kodásra ingerlő kérdéseket, amelyek az elveinkkel el­lentétben alulnézetbe szo­rult” munkásközösségek helyzetében, sorsában foglal­koztatják. Egy nemrég kö­zölt interjúban azt is elárul­ja, hogy könyvében a vá­laszadás szándéka nélkül kérdez, elsősorban olvasói aktivitásra, a társadalmi problémák iránti fogékony­ságra építve. Itt értesülünk a szerző további terveiről is: a Népművelési Intézet ki­adásában rövidesen tanul­mánysorozat jelenik meg, s újabb regény készül a szo­cialista brigádmozgalomról, László-Bencsik hatalmas, hatéves gyűjtés eredménye­képpen közel hatvanezer gé­pelt oldalra terjedő jegyzet­anyaga alapján. Könnyebben megyünk or­voshoz, ezért aztán zsúfol­tak a rendelők, a kórházi osztályok, és egyre gyakrab­ban mondjuk: kevés a ren­delkezésre álló kórházi ágy. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy egy új kórházi ágy létesítése nagyon sok pénzbe, több mint egymillió forint­ba kerül. Óhatatlanul felme­rül tehát a kérdés: hogyan lehetne a jelenleginél több embert gyógyítani az intéze­tekben újabb beruházások nélkül? Mindezeket előre kel­lett bocsátani ahhoz, hogy érthetővé váljék, miért elis­merésre méltó vállalkozás a nonstop orvosi ellátás modellkísérletként való be­vezetése a megyei Hetényi Géza kórházban. Dr. Csépányi Attila, a kórház főigazgató-főorvosa mondja: — A betegellátás iránt tá­masztott igények az utóbbi évtizedben fokozatosan meg­változtak. Ezeket az igénye­ket a hagyományos kórházi szervezeten belül már nem lehet kielégíteni, és ez konf­liktusokhoz vezet. Az egész­ségügyi intézetek vezetőinek a feladatuk, hogy a kliniku*- sokkal. és a többi szakterü­let dolgozóival együttmű­ködve keressék azokat a munkaszervezésben rejlő le­hetőségeket, amelyek ki­használásával az igényeket kielégíthetik. Mit jelent ez a szolnoki, megyei kórházban? Itt. is, úgy mint másutt, a szabad szombatok bevezetése után olyan munkarend alakult ki, amelyben szombaton és va­sárnap ügyeleti ellátás volt, és ha egy beteget pénteken vettek föl, annak érdemi el­látása csak hétfőn kezdő­dött. Ez pedig megnövelte a beteg kórházi gyógyításának idejét. „Mindez főleg a sür­gős ellátást igénylő betegek­nél vetődött föl fokozott mértékben, hiszen a kórházi ellátásra szorulók életben- maradását nem befolyásol­hatja az a körülmény, hogy a hét munkanapjain vagy a hét végén kerülnek kórház­ba’.’ — hangsúlyozza a fő­igazgató. , Lényegében a hétvégi be­tegellátás javítására hozta létre a kórház 1976-ban a sürgősségi betegfelvételi és ellátó osztályt, mintegy első lépcsőjét a nonstop ellátás­nak. A második lépcső ez év január elsejével valósult meg, amelyet az Egészség- ügyi Minisztérium modell­kísérletként fogadott el. Ez azt jelenti, hogy a különböző osztályok a hétvégeken is ugyanúgy végeznek vizsgá­latokat, műtéteket, mint egyéb napokon. Ez pedig egyenletessé teszi az osztá­lyok terhelését, ezáltal job­ban kihasználhatják a kór­házi ágyakat, az intézet gép- és műszerparkját, rövidül az ápolási idő, évente mintegy ezerhétszázzal több embert tudnak gyógyítani, ami a betegek forgalmának 6,4 százalékos növekedését je­lenti. Nos, minden kétséget ki­záróan ezzel csak nyernek a betegek és nyer az intézet. Annál is inkább, mivel ez nem jár jelentősebb költség­növekedéssel. Dr. Kun Ákos főigazgató-helyettes szerint: — Egy éve kezdtük az előkészületeket a modellkí- kérlet bevezetéséhez. Min­den osztályvezető főorvos kidolgozta saját elképzelé­seit a munkamenet megvál­toztatására. Ezek figyelembe­vételével alakítottuk ki a kórházi munkaszervezetet. Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének megyei bizottsága, az inté­zeti szakszervezeti tanács, a KISZ-bizottság egyetértett az elképzelésekkel. Már az első hétvégi napok betegfor­galma. munkája bizonyítja: szükség volt a nonstop ellá­tás bevezetésére. Dr. Csépányi Attila azt is hangsúlyozza: — Igen. a megnövekedett feladat ellátásához újabb or­vosokra, összesen négyre, nyolc asszisztensre és két beteghordóra van szükség. E létszám felét a megyei ta­nács illetékes osztálya biz­tosítja, másik feléről intéze­tünknek kell gondoskodnia. Ezeket az állásokat előre­láthatólag csak októberben tudjuk betölteni. A kezdeményezésért elis­merés jár a megyei kórház dolgozóinak, elismerés, amiért áldozatok árán is vállalkoztak — az ország­ban elsőként, modellkísér­letként — a folyamatos be­tegellátás bevezetésére. Mert a vállalkozás kétségtelenül áldozatokkal is jár. Papíron ugyanis minden feltétel biz­tosítva van ahhoz, hogy si­keres legyen a kísérlet, de a különböző osztályoknak sok gonddal kell megküz­deniük. A folyamatos beteg­ellátás költségét lényegében saját erőből fedezi az inté­zet. A létszámprobléma megoldása már nem ilyen egyszerű. Azt mondják, a Hetényi Géza kórházban minden orvosi, állás be van töltve. Több osztályon — sebésze­ten, belgyógyászaton stb. — mégis orvoshiányról panasz­kodnak. Az orvosok egy je­lentős százaléka ugyanis fiatal, még a szakvizsga előtt áll. így a szombati, vasárnapi ügyeletes műsza­kot, a szakorvosi viziteket, a konzíliumokat, az új bete­gek felvételét mindig ugyan­annak az egy-két ember­nek kell ellátnia. És a fia­talok közül is többen kato­nai szolgálatot teljesítenek, mások továbbképzés vagy betegség, esetleg a gyes miatt vannak tartósan tá­vol az intézettől. Igaz, a szombati, vasárnapi mun­káért szabadnapot vehetné­nek ki a szakorvosok, de ez több osztályon szinte meg­oldhatatlannak látszik^ mert a hét minden napján szük­ség van rájuk. És a túlóra­pénz sem minden. Ide tartozik az is, hogy a belgyógyászati osztályokon havonta többször az orvo­sok 56 órás ügyeleteket dol­goznak végig. Nem kell bő­vebben magyarázni, milyen megterhelést ró ez rájuk. A fül-orr-gégészeten mondják, nekik nem sok újat jelent a nonstop, ők eddig is, ha szükség volt rá. szombaton és vasárnap is végeztek mű­téteket. 1978 és 1979 júniusa között szombati napokon összesen 180 műtétet csinál­tak, míg egész évben ezer- hatszázat, ezerhétszázat. Pi­henőnap? Az nem nagyon volt. Ugyanez vonatkozik a sebészekre is. A röntgenosz­tályon — ahol most javában tart a rekonstrukció — az építkezés miatt is, mivel csak két géppel tudnak rövide­sen dolgozni, szükség van a szombati, vasárnapi munká­ra. Itt üres állás is van. de köztudott, hogy a fiatal or­vosok között nem népszerű a röntgen, mint munkahely, így arra számítanak, hogy nehezen kapnak majd újabb munkaerőt. A magasfokú hivatástudat — szeretet az, amitől vezé­reltetve erre a nagy fel­adatra — a folyamatos be­tegellátásra — vállalkoztak a megyei kórház dolgozói. A nonstop ellátás beveze­tése óta pár nap telt el, ezért abból messzemenő kö­vetkeztetéseket levonni hiba lenne. Az tény: a folyama­tos betegellátás zökkenők nélkül indult be. Menet közben minden bizonnyal, mint minden kísérletnél, itt is szükség lesz egyes ren­delkezések módosítására, fi­nomítására. A tapasztalatok levonásához, a megalapozott vélemény kimondásához azonban hosszabb időnek kell eltelnie Varga Viktória Koős Iván bábjai Kpós Iván kétszeres ,Jászai-díjas báb- és díszlettervező festőművész munkáiból nyílt kiállítás a közelmúltban a mezőtúri városi művelődési központ kamaratermé­ben. A díszletek, díszlettervek és a több mint 40 báb osztatlan sikert aratott a né­zők körében. Koós bábjai egyszerűek, kedvesek, ötletesek. Többön fellelhető a művész azon törekvése, hogy az anyag adta lehetőségeket felhasználva jellemet formáljon, a figurában emberi tulajdon­ságokat közvetítsen a nézőknek. A kiállí­tás január 26-ig tekinthető meg. T. K. L. 1 [Hí

Next

/
Thumbnails
Contents