Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-18 / 14. szám

1980. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sci-fi a képzőművészeiben Horga György kiállítása Szolnokon Középen még jól érzékel­hető emberarcok, jobbra és ibalra azonban már erősen elmosódott portrék. A fur­csa gyülekezet felé egy em­beralak nyújtja a kezét, az erőlködés ellenére is érez­hetően reménytelenül. A kö­zösségből kiszakadt figurát félelmetes tátongó gödrök, szöxnyábrázatú lények ve­szik körül. A meghökkentő képen — „Elveszett kap­csolat” a címe — a science fiction nyomait fedezhetjük fel. A másikon, El Greco képeihez hasonló tájak fe­lett sárkányrepülők, légha­jók tarkítják az élénk színű égboltot. A harmadik fest­ményen pedig már nyoma sincs a Földnek, sem az em­bernek, egy másik világ lé­nyei jelennek meg, buboré­kok — olyan tökéletes tech­nikával dolgozta ki a mű­vész, hogy azt várjuk, mi­kor pattannak szét — sejt­magformák társaságában. A nem mindennapi alko­tásokat Korga György fes­tőművész kiállításán láthat­juk — amely hétfőn délután nyílt meg Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Házban, s január 20-ig te­kinthetik meg az érdeklő­dők. Korga György a sci-fi kép­zőművészet hazai képvise­lője, noha munkásságának ez csak az egyik része. A sci-fi, miután utat tört az irodalomban, a filmművé­szetben, úgy látszik, leg­utoljára hagyta a képzőmű­vészetet. Magyarországon a 60-as évektől — éppen Kor­ga György első alkotásaitól kezdve — beszélhetünk sci- fi képzőművészetről mint irányzatról. — Irodalmi vagy filmél­mények hatására születtek az első tudományos-fantaszti­kus képei? — kérdeztük meg tárlatvezetés közben a mű­vészt. — Egyik sem. Teljesen véletlenül kerültem kapcso­latba a sci-fivel. Ray Brad­bury Marsbéli krónikák cí­mű könyvéhez keresett il­lusztrációkat a kiadó. Meg­lepetésemre — a festmé­nyeim alapján — engem kértek fel, hogy készítsek néhány képet a kötetbe. — Azóta számtalan tudo­mányos-fantasztikus könyv­ben láthattuk az illusztrá­cióit, s festményeit kiállítá­sokon is megismerhette a fél világ. Itthon mégis mint­ha nem lenne egészen „he­lyére téve” a sci-fi irányzat. Az alkotó — A képzőművészetben egyáltalán nincs az őt meg­illető helyen, sőt talán nem túlzók: tudomást sem vesz­nek róla. Amíg a könyves­boltokban órák alatt meg­vásárolják a science fiction kiadványokat, a mozikban nagy érdeklődés kíséri a tu­dományos-fantasztikus fil­meket, a képzőművészetben tulajdonképpen nálunk nem is jegyzik. Bár az utóbbi időben a közönség már ér­deklődik a festmények iránt is. A Szolnokon kiállított képeimet Győrtől Pécsig, Szegedig számos alkalommal bemutatták. — Lát-e távlatokat a sci- fi képzőművészet előtt? —• Mindenképpen. Vannak ugyanis életünknek, ko­runknak olyan kérdései, amelyekre tudományos-fan­tasztikus elképzelésekkel tu­dunk válaszolni. Egyébként akkor festek sci-fi képet, ha úgy érzem, csak ezen a for- manyelven tudom kifejezni magam. — Hallatlan széles a fest­ményei színskálája; a sárga különböző változataitól a bí­borig, a vörösig, a tűzpiro­sig minden árnyalat megta­lálható. — Pasztellszínekből ke­verem ki az árnyalatokat. A palettámon tizenkét féle sárga, kék, zöld festék van. Három országban készültek ezek az ugyanolyan színű festékek, mégis különböznek egymástól. Talán ezért is sikerül ennyiféle színt megje­leníteni képeimen. — Ügy tudom, jelenleg is könyvillusztráción dolgozik. — T u domány os- f ani las z t i - kus mesekönyvhöz, Hughes Vasemberéhez készítek il­lusztrációkat. Remélem, tet­szik majd a gyerekeknek, s felkelti érdeklődésüket a tu­domány, a technika • iránt, s megindítja képzeletüket, fantáziájukat. Szerintem ép­pen ebben áll a sci-fi kép­zőművészeti irányzat egyik legnagyobb jelentősége. T. G. Abádszalókról Berlinbe Szabó Miklós 1967-ben érettségizett Kisújszálláson, majd gépjármű-villomóssági szakmunkásbizonyítványt szerzett. Az abádszalóki fiú 1974-től megszakítás nélkül a Német Demok­ratikus Köztársaságban dolgozik. — Az államközi szerződé­sek értelmében cégünk, a kiskunlacházi ÉGSZÖV hár­mas számú gyáregysége erő­műszereléseket végez az NDK-ban. Hat esztendeje, Görlitzben kezdtem ezt a munkát, és bevallom, két hét múlva már haza akar­tam jönni. Nem értettem a nyelvet, olyan voltam, mint egy süketnéma. Néhány ma­gyar meg német szaki azon­ban lelket vert belém, és ma már örülök annak, hogy ma­radtam. Megtanultam a nyel­vet, átképeztek hőszigetelő bádogosnak. Brigádvezető, majd szerelésvezető lettem. — Milyenek az NDK-ban élő emberek? — Ésszerűbben, praktiku­sabban élnek. Szabad ide­jükben a pénzhajhászás he­lyett kirándulnak, utaznak. A túrákat, barangolást na­gyon kedvelik. Ami a lá­nyokat illeti, nem szeretném megsérteni a mieinket, de őszintébbek, kevesebbet ala­koskodnak. Nincs is annyi mítosz, szöveg, beszéd, okos­kodás a szex és a szerelem körül, mint mifelénk. Nem véletlen, hogy sok nőtlen fiú találja meg odakint a párját. — A munkarend? — Szigorúbb, szervezet­tebb az itthoninál. Jó né­hány helyen dolgoztunk már, és azt tapasztaltam, hogy ott ismeretlen az anyaghiány. Programszerűen dolgozzák ki előre a felada­tok sorrendjét, és a megva­lósítás folyamatában ettől egy jottányit sem térnek el. Féldecizés, lötyögés, csúsz­kálás a munkaidőben isme­retlen. Lehet reggelizni, ebédelni is, azonban jó, ha iparkodik az ember. mert ezt az időt nem fizetik. Egyébként az én kinti ke­resetem művezetőként havi 1100 márka, és kintlétem óta háromszoros kiváló dol­gozó vagyok, amelyből két kitüntetést az NDK-ban kaptam. — Hogyan telik a szabad­sága? — Gyorsan. Most itthon vagyok Szátokon, az édes­apámnál, és minden nap várom a visszahívó levelet. Ami a terveimet illeti: jö­vőre befejezem a lipcsei Művezetőképző Főiskolát, és hazatérve valószínű a paksi atomerőműhöz megyek. Min­den bizonnyal kezdetben ne­héz lesz „visszaszokni”. No­ha december vége óta, mióta itthon vagyok, erre is, ar­ra is hallottam: nálunk is történtek szigorítások a munkafegyelem betartása terén. Lehet, hogy a jövő év végén már nem is na­gyon kell „átallnom”? D. Sz. M. Donizetti: Anna Bolena A Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka Donizetti: Anna Bolena című kétfelvo- násos operájával vendégszerepei Szolno­kon a szegedi Nemzeti Színház operatár­4 sulata. A hétfőn este hét órakor kezdődő előadás főszerepeiben Kenesey Gábort, Varsányi Máriát, Lengyel Ildikót, Réti Csabát hallhatják az operabarátok. Az előadást Horváth Zoltán rendezte, vezé­nyel Bruno Campanella. Az előadásra — az érvényes operabér­letek mellett — jegyek is válthatók. Ké­pünkön: Varsányi Mária (Anna Bolena), Réti Csaba (Lord Percy — jobbra ) és Kenesey Gábor az Anna Bolena egyik jelenetében. Új filmek a Dialógnál Nyújts testvéri jobbot ..Nyújts testvéri jobbot” címmel országos vetélkedőt hirdetett a magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetsége a német nemzeti­ségi anyanyelv, a népdal, a népzenei hagyományok ápo­lására. A hagyományos be- mutatósorozat ismét fóru­mot ad az amatőr művésze­ti mozgalom eredményeinek bemutatására, a tehetséges amatőrök megnyilatkozására is. A pályázók március 31-ig jelentkezhetnek a Nemzeti­ségi Szövetségnél. Három kategóriában zajlik majd a verseny. Külön vetélkednek a vers- és prózamondók, az elbeszélések, mondókák elő­adói, a színjátszók és a báb­játékosok, külön az éneke­sek és kórusok, valamint külön a hangszeres előadók, a tánc- és sramlizenekarok, a vonósegyüttesek. A helyi, járási, megyei elődöntőkön kiválóan szereplő verseny­zők a következő év tavaszán országos döntőn mérik össze tudásukat. A felkészüléshez vers, ének és népzenei kiadványo­kat ajánl a szövetség. — Ismerem az olvasás örö­mét, a gyönyörűségét amit egy jó könyvtől kapok. Hi­szek a könyv hatalmában — mondja Csillag Györgyné, aki személyzeti vezető a jász­berényi Műszeripari Szövet­kezetben. Pártmegbízatás­ként vállalta 1972-ben a Kos­suth Könyvkiadó „termékei­nek” terjesztését. Eredmé­nyes könyvterjesztői munká­ját a Kulturális Minisztérium 1974-ben Dicsérő Oklevéllel jutalmazta, 3 évvel később megkapta a Kiváló Terjesztő emlékplakettet. — Valóban megbízásból vállaltam el 8 évvel ezelőtt a politikai könyvek terjeszté­sét, tartottam is tőle, ho­gyan birkózom majd meg a feladattal. Most viszont: már nehezen tudom elkép­zelni magamat nélküle. Sok­rétűen szép a hivatali mun­kám, ehhez jön hozzá ' a könyvterjesztés, ez is szép feladat. Eljuttatni az írott szót, a belőle áradó értelmet, a gazdag információt min­denhová i,a különböző osztá­lyokra, csoportokhoz, műhe­lyekbe, személy szerint is Termékeny évet zárt a Mafilm Dialóg Film­stúdiója: 1979-ben nyolc alkotást forgattak, Bo­gács Antal stúdióvezető elmondotta az MTI mun­katársának : A műhelyünkben készülő filmekben a valóság lénye­ges ellentmondásait igyek­szünk megfogalmazni, de en­nél többre is törekszünk. Arra, hogy filmjeink nézőit továbbgondolkodásra, s köz­vetve cselekvésre ösztönöz­zük. Ez a tendencia érvénye­sült a többi között az 1979- ben Űj-Delhiben nagydíjat nyert „Magyarokéban, s — úgy vélem — bemutatás előtt álló másik produk­ciónkban, a „Harcmodor”- ban. — Ezekben a hetekben a szo­kásosnál is mozgalmasabb az élet a stúdióban. A héten kerül bemutatásra Szász Pé­ter „Hogyan felejtsük el éle­tünk legnagyobb szerelmét” című filmje, majd rövidesen további három produkcióval jelentkezünk. A televízióval koprodukcióban készült Dárday István már említett műve, a „Harcmodor”, amely február végén kerül a kö­zönség elé. Egy hónappal ké­sőbb lesz a premierje a Fáb­egy-egy dolgozóhoz. Az aktá­hoz, amelyet intézni kell, „hozzácsapok” 5—6 könyvet, és szinte soha nem hozok vissza egyet se, ez bizonyít­ja, hogy kell a jó könyv. Jó­nak tartam — nálam bevált — a módszer, hogy nemcsak terjesztője, de olvasója is va­gyok a Kossuth Kiadónak. Sokat számít, ha a könyvről — amit ajánlok — mint ol­vasó is tudok beszélni. A Műszeripari Szövetkezet dolgozói úgy ismerik könyve­süket, hogy olvasva ajánlja „portékáját”. Minden könyv­nek tartogat egy-egy jó szót; érvel, vitázik, és akit meg­győz, az nem csalódik, mert hasznos, jó könyvet kap. Az állandó vásárlók közül sokan tréfálkoznak, hogy a könyv ^elmélyíti” a kapcsolatot köztük és a személyzeti osz­tály között. Igaz úgy, hogy Csillagné megőrzi munka­könyvüket, ők pedig elviszik tőle a jó könyveket. — Jó, hogy szövetkeze­tünkben a fontos feladatok között szerepel a könyvter­jesztés. Pártalapszervezetünk vezetősége gyakran számol­ri Zoltán rendezte „Fábián Bálint találkozása istennel” című filmnek. — Paraszti indíttatású ér­telmiségi asszony a főhőse a Töredék az életről című pro­dukciónak, amely már cellu­loid szalagon van, a Gyön- gyössy Imre—Kabay Barna rendezőpár munkájának eredményeként. Boldizsár Iván saját novellájából, a „Királyalmá”-bói írt forgató- könyvet, melyet Kovács András filmesít meg. Szőnyi G. Sándor, Cseres Tibor „Fe­kete rózsa” című könyvének filmváltozatát készíti el, tör­ténete a hatvanas években játszódik. Szász Péter mai témájú kalandos történetével a szélesebb közönségigény színvonalas kielégítésére vállalkozik a film nem vég­leges címe: „Cukor nélkül, hidegen”. Az előkészület stádiumá­ban van egy magyar—svéd— NSZK koprodukciós vállal­kozás. Az ironikus krimi — „A svéd, akinek nyoma ve­szett” — már ismert a Raké­ta regényújság olvasói előtt. A Máj Sjöwahl és Per Wahlöö munkájából készült forgatókönyvet Bacsó Péter és munkatársai filmesítik meg, amennyiben létrejön a végleges megállapodás. tat be. Nálunk havonta 1300 —1400 forint értékű könyv cserél gazdát. Nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy szövetkezetünkben hétszázan dolgoznak, Nekem mégis az a véleményem, hogy a 8 vagy 10 forintos könyv el­adásával is — ha az termő­talajra talál — küldetést tel­jesítünk. — I. A. — MEGOSZTANI AZ ÖRÖMET Az akta mellé könyv is jár és az „Elveszett kapcsolat"

Next

/
Thumbnails
Contents