Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

1980. január 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * 5 K€P€Rflyö. ___________előtt S lágerfogalmak Könnyebb lesz a munkakezdés „Különcök” érettségi előtt Közgyiíjteménykezelöi ismereteket szereznek A gimnáziumban tréfásan „különcöknek” nevezik őket. Nem alaptalanul, ugyanis ők tizenöten valóban külön utakon járnak. Némelyik tantárgyból keveseb­bet tanulnak társaiknál, vannak viszont olyan isme­retek, amelyeknek kizárólagos birtokosai. S hogy me­lyek ezek? NEM A „DOHÁNYÉRT”, a sikerélményért hajtunk, — mondta Karácsondi Mik­lós szombat esti műsorában az egyik szaki, amikor a sezerkesztő-riporter arról kérdezte, hogy valójában miért is hajtanak az üzem­ben. A siker örömök forrá­sa, ezt pedig a most induló új Vitray-sorozatban hall­hattuk, amely olyan dolgo­zó embereket, közösségeket kíván felvonultatni a kép­ernyőn. akiknek szorgalma, tevékenysége kiugró ered­ménnyel jár, s akik azzal, amit létrehoztak, és azzal, ahogyan megterem tették, te­hát magatartásukkal is tet­szést vívnak ki szűkebb vagy tágabb környezetükben. Meglehet, nem törvény­szerű, hogy aki hajt, annak erőfeszítéseit feltétlenül si­ker koronázza — oktalanul is lehet igyekezni. — de ta­pasztalatok bizonyítják bő­ségesen, hogy a jó ered­mény többnyire csak jelen­tős erőfeszítések árán szü­lethet meg. Mindez kissé úgy hangzik, mint valami köz­hely. (Az igazságok jó ré­sze többnyire az is.) A kép­ernyőn azonban mindazt, amit e „tétel” bizonyítása­képp a televízió megmuta­tott, egyáltalán nem tűnt annak; nem is volt az — unalmas ismétlés. Egysze­rűen azért, mert a gondo­lati igazságot az élet tényei- ben igyekezett tetten érni. akár publicisztikus hevület­tel. ahogyan Karácsondi Miklós tette ..Miért hajt?” című riportfilmjében, akár kellemesen diskurálva. mint ahogy Vitray Tamás új mű­sorában történt. Érdekes, hogy az időben egymástól távoleső két mű­sor gondolatban mennyire szervesen társítható. Hisz mindkettő olyan fogalmat állít reflektorfénybe — a „hajtás” és a siker —. amely épp napjainkban vált rend­kívül időszerűvé, a jobb mi­nőség eléréséért való küzde­lemben vált kulcsfogalom­má. Épp ezért mindkettő közéleti költésű. mai. friss gondolatok hordozója; ahhoz kíván értelmi vagy érzelmi segítséget adni. ami mind­annyiunk közös dolga: az eredményesebb munkához, az értelmes életen alapuló jó társadalmi közérzet erő­sítéséhez. Mert nemcsak saját ered­ményein, mások sikerén is felbuzdulhat az ember; az a tény. hogy másoknak sike­rül. sikerülhetett valami, de­rűlátással töltheti el azt is, aki épp csak pályázik jö­vendő sikerekre. És feleme­lő annak a tudata, bár köz­vetlen részünk nincs benne, hogy pl. világszabadalom lett egy magyar értágító gyógyszer, hogy társadalmi összműködéssel életeket mentő művese-állomás szü­letett. hogy a mi cipőink a tengeren túl is megállják helyüket (ezt ugyan néha itthon kevésbé tapasztalhat­juk), hogy a mi mérnökeink tervei alapján nyerik a sót, olcsón, a tengerek vizéből — lelkesítő példák, akárcsak a kicsinyeket varázsló, mókás Levente Péteré is. Vitray Tamás most útnak indult új sorozatát ezért érzem én er­kölcsileg rendkívül hasznos­nak. Jóllehet nem minden rész­letével, nem minden elemé­vel értek egyet Tudom, hogy az első adás afféle mustrá­nak készült „ilyesmit aka­Elkészült a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtu­dományi Intézetében az Üj magyar tájszótár első kötete, a nyomdában már az utol­só simításokat végzik az a-tól d-ig terjedő könyvön. A tudományos könyvki­adás egyik nagy szenzáció­runk” meggondolással, de már ebből is kitűnt, hogy a sikerek kategóriájába meny­nyire csak a kiugró, a tu­dományos felfedezés értékű eredmények „fértek” bele, azaz olyan sikerek, amelyek már-már szenzáció számba is mennek. Ha a sorozat közelebb akar kerülni hoz­zánk, szemléletén minden­képpen módosítani illenék, s a figyelmet elsősorban a nagy sikerek mellett az élet mindennapjaiban csetlő-bot- ló kisemberek köznapi sike­reire kellene irányítani. Ilyenekkel teli van az élet tarisznyája, csak mélyebben bele kellene nyúlni Vitray Tamásnak és alkotótársai­nak. Ezeknek szépségét és gyönyörűségét felmutatva, igazán így válhatnék embe­rileg még közelebb hozzánk. S amivel viszont egyaránt nehéz megbarátkozni, ez az egymás után felvonultatott sikerek .botcsinálta” össze­mérése azzal a szándékkal, hogy közülük ki is legyen az első — az kaphatja ugyanis a szobrocskát — a „legsike­resebb siker” címén. Ma már — kétségtelen — sok mindenre van mércénk, megbízható mértékegység az anyagi világ tulajdonságai­nak megméretésére. De mit lehet kezdeni olyan jelen­ségekkel. mint például a si­ker, melynek igazi értéke nem összemérhetőségében, hanem önmagában van: ahány siker, annyiféle egy­mástól különböző és elütő minőség. Felesleges tehát azzal bíbelődni egy ilyen hasznos műsorban, és szük­ségtelen köztiszteletben álló, közismert gazdasági szak­emberekből álló külön „ipa­ri bíróságot” alkalmazni, ami eleve lehetetlenség. Vitray egyébként új mű­sorában sem tesz jóformán mást. mint eddigi sikeres próbálkozásaiban; vallatja az embert ezúttal is, csak most a siker oldaláról köze­lít hozzá. Ugyanazzal a kí­váncsisággal, mint hajdani „meséiben”, vagy emberi „csodákat” felhajtó soroza­tában, s kíváncsisága: mind­nyájunk érdeklődése. Ezért nem érdektelen sohasem, amit csinál. (Kivéve, amikor hozzá méltatlan feladatra adja magát, mint amikor például egy televíziós hirde­tésben vállal munkát.) Néhány elismerő szó Ka­rácsondi Miklósról, aki kö­vetkezetesen vállal és való­sít meg egy olyan publicisz­tikus programot, amelyben — akár kritikus megközelí­téssel is — a termelő em­ber világának problémáit elemzi, közéleti szenvedé­lyességgel. Átgondolt. jól felépített riportok ezek, az élet konkrét fényeire épített, okos eszmefuttatások, mint például legutóbb is, a „Miért „hajt”?. NAGY KÁR, hogy film- riportjaiban az emelkedett gondolatiság olykor túlsá­gosan is emelkedett nyelvi formákban ölt testet: a ke­ményre kikalapált monda­tok, az írásra jellemző tö­mörség (holott a riport az élő szó műfaja) kissé elide­genítik munkáit. Tisztelet­reméltó, ahogy „hajt”, de az igazi siker még — úgy. tűnik — várat magára; az alapossághoz, mellyel fel­adatait megoldja, több em­beri közvetlenség is kelle- nék. jának számító első kötet 30 ezer szócikket számlál. s tartalmazza mindazokat a segédleteket is, amelyek megkönnyítik majd a négy kötetre tervezett szótár hasz­nálatát. így a forrásjegyzé­ket s a 24 szelvény térkép- mellékletet. 4000 földrajzi névvel. A könyvtári, levéltári, múzeumi munka alapelemei, valamint a gyors- és gép­írás „tudománya”, összefog­laló nevén a közgyűjtemény­kezelői ismeretek, amelyek­nek fakultatív oktatása az elmúlt tanévben kezdődött meg a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban. Az „első fecskék” idén érettségiznek, s nyilván nem lesz gond az elhelyezkedésükkel, hi­szen tudásukat bármelyik könyvtárban, múzeumban, levéltárban vagy hivatalban kamatoztathatják. S a fa­kultáció célja éppen ez volt. — Szerettük volna meg­könnyíteni azoknak a gye­rekeknek a helyzetét, akik valamilyen oknál fogva — képességeik vagy családi kö­rülményeik miatt — nem tudnak továbbtanulni — mondja Rontó Béláné. a gimnázium * igazgatóhelyette­se. — A fakultáción olyan gyakorlati, szakmai ismere­tekre tehettek szert, ame­lyek alkalmassá teszik őket bizonyos munkakörök ellá­tására. A fő cél ez volt, de nem elhanyagolható ennek tízórai után éppen megcsípett a munka­helyi cecelégy, amikor belépett a szobába Eszthy Lajos, osztályunk függetle­nített pénzgyűjtője. Erre rögtön kiment az álom a szememből, és rosszat sejtve az asztali naptáramra néz­tem. Aztán védekezőén ki­jelentettem: — Mit akarsz 'már megint, Lajos?! Ma nincs anyák napja, nőnap, gyermeknap, karácsony, húsvét, mert ma Izidor napja van. És Izidor nevű egy se dolgozik az osz­tályunkon, csak Ákos. Bar­bara, Elza. Gábor, Krisztina, Mátyás. Ödön, Paula, Réka, Róza, Szilvia, Taksony, Vil­ma, Vince, Zsigmond, Zsófia, meg te és én. Ezeken a név­napokon pedig becsülettel leszurkoltam a százast! És tudtommal senkinek sem halt meg senkije, senki sem ment el nyugdíjba vagy szül­ni. és senki sem törte ki a lábát. De öröklakásról, épí­tési kölcsönről vagy vakbél­műtétről sem tudok. Csak azt ne mondd, hogy felvet­tünk egy új kollégát, aki ép­pen Izidor!? Mondókám végén Lajos fi­zimiskáján erőt vett a szo­kásos fölényesség. Mire én felhördültem: — Jézuson. hiTteíc van a fakultációnak nevelő, sze­mélyiségformál ó hatása sem. Ha csak azt nézzük, hogy ezek a gyerekek alaposabban megismerkedtek könyvtárral, könyvekkel, múzeumokkal, és szabad idejük jó részét is ezekben az intézmények­ben töltötték, ezáltal foko­zott érdeklődés alakult ki bennük kulturális értékeink iránt, már akkor is hasznos útravalóval indulnak az életbe. Igényes, érdeklődő emberekké válnak. Az egyikőjük Kánya Er­zsébet; nyilván ez utóbbinak fogja hasznát venni, hiszen kozmetikus szeretne lenni. Mégis azt mondja, nem volt hiábavaló a két év tanulás. — Lehetséges, hogy az életben nem jutottam volna el a Széchenyi könyvtárba, nem láthattam volna Má­tyás király Corvináit, sok­sok érdekes, régi könyvet. Nem pillanthattam volna be a múzeumi munka kulisszái mögé, értetlenül álltam vol­na egy-egy kiállításon — mondja. — Mindenképpen hasznos volt ez számomra, a tanulást is megkönnyítet­születésnapja ma?! Az asz- szonynak azt mondtam, hogy kijövök ezen a héten száz forint zsebpénzből. Csakhogy függetlenített pénzgyűjtőnk most is ke­gyetlen volt, és {munkahelyi beosztásának megfelelő szi­gorral közölte: — Mindenki annyit ad, amennyit akar! Elkezdett forogni velem a szoba, mivel a múlt hónap­ban csupán nyolcszázat ad­tam ki munkahelyi szokás­ból az ötszáz forint havi zsebpénzemből. Pont három névnap jött össze, s cigi he­lyett egész hónapban az uj­jamat szívtam. Ezért egy mélytengeri búvár hangján kérdeztem: — Ki megy férjhez? A Paula, vagy a Vilma?! Lajos elém tette a nevek­kel, összegekkel és aláírá­sokkal telefirkált ívet, majd a golyóstollat, s csak azután mondta: — Géza bácsi 'ecSSÍt a lét­ráról f Mondanom sem béli, hogy te. Ha valaminek utána kel­lett nézni, nem kellett azon törnöm a fejemet. hogy milyen könyvekben keresgél­jek. A könyvtári órákon sok mindent megtanultunk, amiknek, bármilyen szakmát is választunk, hasznát vesz- szük. — Én a tanultakat mint könyvtáros szeretném hasz­nosítani — veszi át a szót Veres Éva. — Nagyon meg­szerettem a könyvtárosi munkát. Jó lenne, ha vala­melyik könyvtárban el tud­nék helyezkedni az érettsé­gi után. Habár szolnoki va­gyok, vidékre is szívesen el­mennék. Nagyon sok szépet, sok lehetőséget látok a könyvtárosok munkájában. A gyakorlati órákon a Ver­seghy Könyvtárban vagy itt az iskolai könyvtárban már volt alkalmunk belekóstolni. Például a gimnázium számá­ra készítettünk egy bibliográ­fiát. amely különböző nemzeti ünnepeink irodalmát dol­gozza fel. — Az iskolai könyvtárban egyébként mi látjuk el az ügyeletet, segítünk a könyv­tárosnak a feldolgozó mun­kában is — folytatja Tősér Katalin. — Én is könyvtá­ros szeretnék lenni, úgy gondoltam, hogy majd leve­lező tagozaton elvégzem a főiskolát is. ijedten a pénztárcámhoz kaptam: — Ki az a Géza bácsi?!!! A kegyetlen Lajos rögtön ráfelelt: — A vállalat nyugdíjas ki­futófiúja! Biztosan láttad már! És ez a Géza bácsi na­gyon kis pénzből él, hát még most. hogy részegen le­esett a létráról. A főnök há­romszázat adott. Én meg nem kaptam le­vegőt. A klinikai halál kü­szöbén nyögdécseltem: — Háromszázat?! Akkor egész hónapban le kell mondanom a napi egy fröccsről! Én inkább ön­gyilkos leszek. — Nem baj, majd neked is gyűjtünk. — És mennyit adott a Vince? Hiszen 6 heti száz lottószelvénnyel játszik. — ö kétszázat. — De kapott prémiumot! — Ne légy ilven ^Vyagias, eV. « százötvenet adtam! Kicsordult egy csepp könny a szememből, de őszintén szólva nem a Géza bácsi A tiszaugi iskolai könyv— tárat 1973-ban alakították ki társadalmi munkával. Jelenleg 2600 kötet és 10 fajta folyóirat áll a taná­rok és diákok rendelke­zésére I hét végén Franciaországba utazik az Állami Népi Együttes Egyhetes franciaországi vendégszereplésre utazik a hét végén az Állami Népi Együttes. A magyar hónapok kulturális rendezvénysorozat részeként hat alkalommal mutatkoznak be a táncosok, énekesek és zenészek a francia közönség előtt. Nan- tesben. Vannesben, Le Mans- ban, Brestben, Saint Etienne- ben és Monte Carlóban. Szinte hagyomány már, hogy a külföldi turnékon a világhírű Ecseri lakodalmas szerepel a repertoárban — nem lesz ez most sem más­ként. A programot azonban újabb keletű, úgynevezett virtuóz számokkal is kiegé­szítik. Az előadásokon 101 művész lép színpadra; tete­mes mennyiségű kellékkel, több mint három tonnányi ruhával és hangszerrel in­dulnak útnak. Franciaországban az Ál­lami Népi Együttest leg­utóbb. 1974-ben a bresti kö­zönség láthatta. Idei, újabb külföldi útjuk is körvonalazódott már, a tervek szerint májusban másfél hónapos turnéra Me­xikóba és Dél-Amerikába lá­togatnak. miatt, hanem a volt-nincs dugipénzemért. Lajos. ezt zsebre vágta, aztán elővett egy újabb gyűjtőívet. Köz­ben a fülembe súgta: — Bizalmas forrásból megtudtuk, hogy a Gábort pénteken kinevezik. Belát­hatod, hogy muszáj rendez­nünk tiszteletére egy kis munkahelyi bulit! Nem láttam be, mert va­lami megpattant a fejemben. Lajos ennek ellenére foly­tatta: — A főnök jó példát mu­tatott, és kétszázat adott. Ödön százötvenet, a lányok pedig... Sajnos nem hallottam to­vább, mivel megütött a gu­ta. Kezemben a legesleg­utolsó ötvenesemmel. Lajos ezt precízen elkönyvelte, aláírta helyettem, majd az újabb munkafeladattól fel­villanyozva felfektetett egy harmadik gyűjtőívet. Ezen végre nekem is ösz- szeadhatnak a kollégák, bár amilyen pechem van nekem, még az is lehet, hogy vá­ratlan gutaütésem után ki­lépnek a vállalattól, és el­mennek egy olyan hel'"Z, u’noi nem gyűjt sen­ki semmire. Csak az nyugtat meg, hogy ilyen vállalat és kollektíva nincs. Tormai László V. M. Elkészült az új tájszótár első kötete T. E. A 30. sz. Ságvári Endre Ipari Szakmunkás képző Intézetben rádió-, tv-, elektronikai műszerészeket is képeznek. Itt javítják a főváros összes oktatási intézményének, a fővárosi és vidéki nevelőotthonok rádióit, televízióit, magnóit, mérőműszereit. 1979- ben a tanulók több mint egymillió forint értékű javítást végeztek Munkahelyi gyűjtés a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents