Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 3. Egy rágalom-hadjárat háttere B legújabb hírek szerint Afganisztánban visz- szatér rendes kerék­vágásába az élet, de a nem­zetközi porond nyugati rá­galmaktól hangos. Az Egye­sült Államok egyik legtekin­télyesebb lapja, a Washing­ton Post olyan címet ad egyik „elemző” cikkének, amely önmagában is jól ér­zékelteti, mire igyekszik fel­használni az afganisztáni fej­leményeket az amerikai ve­zetés. A cím így hangzik: „Az enyhülés halott...” Az afgán helyzetre való nyugati — elsősorban persze ameri­kai — reagálás félreérthetet­lenül beleillik abba a szov­jetellenes kampányba, amely­nek célja nem utolsó sor­ban belpolitikai természetű: hidegháborús hisztéria fel- korbácsolásával próbál „nem­zeti egységet” teremteni és ennek nyomán a hivatalban levő apparátus számára sza­vazatokat szerezni. Mi az igazság Afganisztán körül ? Ez a stratégiailag fon­tos helyen levő ország a földkerekség egyik legelma­radottabb állama volt: nyo­mor, tudatlanság, teljes ki­szolgáltatottság jutott osz­tályrészül a népnek és a társadalom szerkezete szinte középkori szinten konzervá­lódott. Az utóbbi években azonban sokasodtak annak jelei, hogy a magas hegyek sem zárhatják el légmente­sen Afganisztánt a világ vál­tozásaitól. Itt is megszület­tek azok az erők. amelyek az immár másfél évtizede megalakult forradalmi párt vezetésével megindult az új élet útján. A belső ellenfor­radalmi és a külső reakciós erők azonban nem nyugod­tak bele pozíciójuk elveszíté­sébe. Kívülről, lényegében az Egyesült Államok imperialis­ta köreinek, a kínai és pa­kisztáni vezetők támogatá­sával, a reakció népellenes törekvései megvalósításához politikájával Hafizullah Amin államfő is hozzájárult. Amin szeptemberben pucs- csal buktatta meg Taraki ha­ladó rendszerét, a törvényes­ség durva megsértésével és visszaéléseivel befeketítette az áprilisi forradalom esz­ményképeit. I lyen helyzetben, a szovjet—afgán szerző­dés és az ENSZ-alap- okmány megfelelő cikkelye alapján fordultak segítségért a szomszédos Szovjetunió­hoz a hazájuk érdekeit va­lóban szívükön viselő afgán erők — és a segítség nem is maradt el. „Országunk — írja a Pravda — nem tit­kolta: nem engedi meg, hogy Afganisztánt a Szovjetunió déli határán imperialista ag­resszió előkészítésének ugró­deszkájává változtassák.” Ez az állásfoglalás különösen azoknak a híreknek a fé­nyében tűnik indokoltnak, amelyek szerint az Egyesült Államok fokozza fegyver- szállításait Pakisztánba, amely eddig is az Afganisz­tán elleni támadások fő ki­indulópontja volt. H. E. BBBRIK KOR MIL: Hz afgán nép legfnntosabb feladata a forradalom védelme Pravda-cikk a szovjet segítségről Együttes ülésen emléke­zett meg az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt megalakulásának 15, év­fordulójáról a párt Köz­ponti Bizottsága, a For­radalmi Tanács elnöksége és az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság kor­mánya. Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára, az Afganisz­táni Demokratikus Köztár­saság Forradalmi Tanácsá­nak elnöke, miniszterelnök az ülésen elhangzott beszé­dében nagyra értékelte a pártnak az ország életében betöltött szerepét. Népünk legfontosabb fel­adata, hogy megvédj e^» for­radalmat mind a belső reak­cióval, mind az imperialis­ta beavatkozással szemben. Ennek a feladatnak a meg­oldásában is az Afganisztá­ni Népi Demokratikus Párté a vezető szerep — állapítot­ta meg Babrák Karmai. Babrak Karmai elmondta: a szovjet katonai segítség teljes összhangban áll az ENSZ alapokmányával és a nemzetközi joggal. Az alapok­mány 51. cikkelye ugyanis kimondja: Minden ország joga, hogy szükség esetén segítséget kérjen más bará­ti országtól. Mihelyt meg­szűnik a külföldi agresszió veszélye, amint szavatolják a békét és a biztonságot a térségben, a korlátozott lét­számú szovjet erők — az af­gán kormány kívánságára bármely pillanatban elhagy­ják az ország területét. Ki­jelentjük azonban — fűzte hozzá — hogy amennyiben Afganisztán külső ellenségei tovább bújtogatnak és foly­tatják agressziós cselekmé­nyeiket, az áprilisi forrada­lom vívmányainak, függet­lenségünknek és nemzeti szuverenitásunknak védel­mére még hatékonyabb se­gítséget kérünk a Szovjet­uniótól és más békeszerető országoktól. Azt a mintegy harminc af­gán diákot, akik szerdán délelőtt megtámadták és el­foglalták Afganisztán bonni nagykövetségét, a nyugatné­met rendőrség eltávolította az épületből és őrizetbe vet­te. A rendőrség szóvivője később bejelentette, hogy igazoltatásuk után szabad­lábra helyezték őket. Mintegy hatvan afgán diák szerdán elfoglalta Af­ganisztán új-delhi nagykö­vetségét. A támadók lefegy­verezték a két indiai őrt és foglyul ejtettek két diplo­matát. Az akció idején a nagykövet nem tartózkodott az épületben. A diákok be­zúzták az ablakokat, szét­szórták a hivatalos iratokat. A legfrissebb hírügynöksé­gi jelentések szerint a tá­madók hat órai benntartóz- kodás után elhagyták az épületet. * A Pravda december 31-i számában „Az afganisztáni eseményekről” címmel Alek- szej Petrov cikkét közli. A cikk egyebek közt rámutat: Az afgán kormány a rendkívüli körülmények folytán a Szovjetunióhoz fordult azzal a sürgető ké­réssel, hogy nyújtson hala­déktalan segítséget és mű­ködjön közre a külső ag­resszió elleni harcban. A Szovjetunió úgy döntött, eleget tesz ennek a kérés­nek, s Afganisztániba irányít egy korlátozott létszámú csapat,kontingenst, amelyet kizárólag kívülről jövő fegy­veres beavatkozás visszave­résében való együttműködés­re használnak. A szovjet kontingenst teljes egészében vissza fogják vonni Afga­nisztániból, amint az akciót elkerülhetetlenné tevő okok megszűnnek. A Szovjetunió e döntés meghozatalakor abból indult kii, hogy közösek Afganisz­tán és országuk érdekei a biztonság kérdéseit illetően — amint azt az 1978-as ba­rátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződés rögzítette — valamint kö­zösek a térség békéjének megőrzését célzó érdekek. Az Afganisztánnak nyúj­tott szovjet segítség nem irányul egyik vele szomszé­dos ország ellen sem, mely országok a mi szomszédaink is. A Szovjetunió érdekelt abban, hogy velük rendezett baráti kapcsolatokat tartson fenn, amelyek az egyenjogú­ság, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás elveire épülnek. Ezen országók érdekei is nyernek vele, ha minél előbb véget vetnek azon erők mesterkedéseinek, ame­lyek politikája a viszályok fenntartására, új konfliktu­sok ki provokál ásár a, a né­pek és államok összeütközé­sére irányul, ha minél előbb a béke válik uralkodóvá a térségben. flz arany évtizede Az arany 529 jdolárrai /búcsúztatta (az óévet, azaz ára több mint 130 százalékkal, 303 dollárral /emelkedett unciánként. A hetvenes években az arany ára 15-szörösére növekedett. Tavaly 60 imillió uncia (1850 tonna) arany cserélt gazdát a világ­piacon, ebből 31 millió unciát a Dél-afrikai Köztársaság és más nyugati termelők bocsátottak eladásra. A Szovjetunió eladásai 10 millió unciát tettek ki. A maradék 19 Imillió uncia a nemzet­közi valutaalap és az amerikai (pénzügyminisztérium aranyárveré­seiből származik. érkezett LISSZABON Francisco Sa Carneiro, az új portugál miniszterelnök ismertette kormánya névso­rát. A decemberi választá­sokon győztes jobboldali pártkoalíciót képviselő ka­binet a kormányfővel együtt 15 tagú. A miniszterelnök szociáldemokrata pártja a kormányfői poszt mellett még nyolc miniszteri tárcát kapott. NEW YORK Hétfőn sem tudott megál­lapodni az ENSZ közgyű­lése abban, hogy 1980—1981- ben ki legyen a Biztonsági Tanács 15. tagja, Kuba vagy Kolumbia? A 148. szavazási fordulóban Kuba 78, Kolum­bia pedig 61 szavazatot ka­pott, vagyis a két latin-ame­rikai ország egyike sem sze­rezte meg a szükséges két­harmados többséget (93 sza­vazat). A közgyűlés — elnö­kének javaslatára — úgy határozott, hogy január 4- én, s ha szükséges, január 7-én is ismét összeül, hogy újból megpróbálja megvá­lasztani a BT 15. tagállamát. KÖM A Hétfőn éjjel szívroham következtében elhunyt Piet­ro Nenni nemzetközi Lenin- békedijas olasz politikus. Nyolcvannyolc éves volt. Hatvan évig vezette az Olasz Szocialista Pártot, s pártelnöki tisztéről 1969-ben mondott le. LONDON Az új év első munkanapján 0 órakor leállt az acélgyártás Nagy-Britannia kohóiban és öntödéiben — megkezdődött az 1926-os általános sztrájk óta első országos acélipari sztrájk. Az állami acélipar százezer fizikai dolgozója — nemzetközi és hazai szak- szervezeti szolidaritástól tá­mogatva — sztrájkba lé­pett. mert a kormány élet- színvonaluk érzékeny csök­kentésével akarja verseny-^ képesebbé tenni a pangó iparágat. SALISBURY Hosszú száműzetés után a hét végén érkezik Salisbu- rybe a rhodesiai felszabadí- tási mozgalom két vezetője, Joshua Nkomo és Robert Mugabe, hogy megkezdjék választási kampányukat, és személyes jelenlétükkel já­ruljanak hozzá a törékeny tűzszünet fenntartásához: Mugabe szombaton. Nkomo pedig vasárnap tér haza. ANKARA A török katonai vezetők figyelmeztetést intéztek a kormányhoz és a parla­menthez: záros határidőn belül számolják fel az or­szágban dúló anarchiát. Fahri Korutürk köztársasági elnök szerdán az elnöki pa­lotába rendelte Süleyman Demirel kormányfőt és Bü- lent Ecevitet, az Ellenzéki Köztársasági Néppárt veze­tőjét, hogy ismertesse ve­lük a hadsereg vezetőinek az ország politikai pártjai­hoz és alkotmányos intézmé­nyeihez intézett figyelmezte­tő feljegyzését. Újévi üdvözletek Az SZKP KB Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a Minisztertanács újévi üdvözlettel fordult a szovjet néphez, s ebben egyebek között megállapít­ja: Országunk 1979-ben foly­tatta a békéért és a nemzet­közi együttműködésért, a népek szabadságáért és füg­getlenségéért vívott harc végrehajtását. Fontos ese­mény volt a hadászati tá­madó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai szerződés aláírá­sa. A megállapodás ratifi­kálása és életbe léptetése új lehetőségeket nyit a nukle­áris rakétafegyverkészletek növekedésének megállításá­ra. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára. csehszlovák köztársasági elnök újév al­kalmából kedden délben rá­dió- és televízióbeszédben köszöntötte az ország lakos­ságát és Csehszlovákia kül­földi barátait. A Neues Deutschlandiban megjelent újévi cikkében Erich Honecker az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke egye­bek közt megállapítja: Euró­pának a háborúk és feszült­ségek földrészéből, a béke, a jószomszédság és az együt- működés térségévé kell vál­nia.. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára újévi rádió- és tv-beszódében hangsú­lyozta, hogy az oly sokat szenvedett lengyel nép szá­mára különösen értékes a béke, így nem nézheti kö­zömbösen az olyan, a béke és az enyhülés alapjait ve­szélyeztető lépéseket, mint amilyen a NATO nukleáris fegyvertárának növelése. Az 1980-as év az Egyesült Államok számára „jó évti­zed” lesz — állította Carter amerikai elnök az ABC amerikai tv-társaság által kedden éjfélkor su­gárzott újévi üzenetében. Ebben az időszakban — han­goztatta — az Egyesült Ál­lamok „gazdaságilag, politi­kailag és katonailag”, sőt „morális és etikai” téren is erősödni fog.. Az amerikai elnök újévi üzenete további részében, azt kívánta, hogy az amerikai nép a jövőben legyen „egy­ségesebb”. az amerikaiak vi­seltessenek naigvobb biza­lommal és tisztelettel kor­mányuk iránt. Waldheim Teheránban Az amerikai túszok problémájáról folytat tárgyalásokat Te­heránban az ENSZ főtitkára. Képünkön: Kurt Waldheim (jobbra) Sadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter társasá­gában (Telefotó — KS) Kurt Waldheim, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének főtitkára kedden délben Te­heránba érkezett. Az ENSZ főtitkárát a te- hanáni repülőtéren Ghot­bzadeh iráni külügyminisz­ter fogadta. Szerdán délelőtt megtar­totta ' első tanácskozását Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter és a közve­títői feladattal Iránban tar­tózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár. A megbeszé­lés részleteiről semmit sem közöltek. Ellentmondóak az értesü­lések arról, sor kerül-e kap­csolatfelvételre a világszer­vezet főtitkára és a túszokat fogvatartó „iszlám diákok” között. A teheráni lapok szerdai jelentése szerint a diákok készek találkozni Waldheimmel, bár a túszok szabadanbocsátásáról nem hajlandók tárgyalni vele. A nagykövetség megszállóinak egyik szóvivője viszont — ugyancsak szerdán — kije­lentette, hogy a diákok úgy vélik: semmi dolguk Wald­heimmel és nem is fogják beengedni őt a nagykövetség épületébe. Ez utóbbi válto­zatot látszik megerősíteni az a nagyméretű fénykép, ame­lyet az amerikai képviselet 'homlokzatára tűztek ki. A kén az ENSZ főtitkárát áb­rázolja. amint — egy koráb­bi iráni látogatása alatt — kezet csókol a sah nővéré­nek. Egy bünszindikátus költözködése E sorok szerzője tanúja volt egy ház megvásárlásának az Egyesült Államok Ann Arbor nevű kisvárosában. Mégpedig olyan környéken, ahol teleknek, háznak szabott ára van, nem is sokat alkudoznak a feleli. Am ezúttal az eladó irreálisan magas árat kért, pedig nem is ingatlana állapotát dicsérte. Egyetlen érvet hozott fel: ezen a környéken nem követnek el bűncselekményt. A bűn hazájaként elkönyvelt Ameriká­ban e kijelentés meghökkentőnek tetszett. Ezt érezte a ház gazdája is, mert rögtön egy közeli épületre mutatott — ott a maffia egyik embere lakik: ez a garancia. A maffia a bűntelenség garanciája?! Nem ez az egyetlen ellentmondás a ter­vezett bűn e szindikátusa körül. Hiszen az alvilág mágnásai, akárcsak az úgyne­vezett tisztességes gyárosok, milliomosok rendkívül érzékenyek a látszatra. Meyer Lansky például, akinek a vagyonát egy- milliárd dollárra becsülték, s akiit egy időben a maffia pénzügyi zsenijeként tar­tottak számon, a derék polgár mintaképe. Ö az a joviális öregúr, aki minden reg-“ gél megsétáltatja kedvenc kutyáját, szé­les kalaplengetéssel üdvözli a szomszédo­kat, megkérdi a fűszerest, javul-e már a felesége állapota, s esténként félmondatja unokájával a leckét. Egy időben még a szenátori poszt megszerzését is tervbe vette, pedig dollármillióinak alapját uzso­raüzleteivel vetette meg. Nemcsak az arc­pirítóan magas kamattal és rövid lejárat­tal, hanem a behajtás könyörtelenségé­vel is. Lansky bankári tekintélyét ugyanis az­zal szerezte, hogy néhány — fizetési kö­telezettségének eleget tenni nem tudó — adósát a másvilágra küldte. Ugyanakkor minden vasárnap reggel elsőként érkezett családjával a misére, s mélyen a zsebébe nyúlt, amikor az adakozásra került sor. És természetesen szó sem lehetett a leg­csekélyebb betörésről sem azon a környé­ken, ahol ő lakott. A maffia keze sok­szor oda is elér, ahová a rendőrségé nem. A legszembeötlőbb ellentmondás a maf­fia életében azonban az a változás, hogy az eredetileg szicíliai klánrendszer áttele­pült az Egyesült Államokba: az itáliai maffia jellegében különbözik attól a bűn­szindikátustól, amivé az újvilágban fejlő­dött. A történet gyökerei a század elejére, pontosabban a tízes évek második felé­rj nyúlnak vissza. Akkoriban egy Benito Mussolini nevű, meglehetősen zavaros nézeteket valló, de annál határozottabban fellépő képviselő a hatalom megszerzése céljából — ahogy mondani szokták — még az ördöggel is szövetkezett. Az ördög ez esetben a szi­cíliai- maffia volt, amelynek egyáltalán nem tűnitek zavarosnak a hadonászó fa­siszta célkitűzései. Sőt, nagy segítséget ka­pott a maffiától ahhoz, hogy végül is 1922-ben hatalomra jusson. Mussolini nem bizonyult hálás partner­nek: hamarosan megkezdte a leszámolást a maffiával, méghozzá társadalomátalakító frázisok puffogtatása közben. A háttérben természetesen az olasz Dél sovány, de mégis csábító koncáéit folyó hatalmi harc állott. Cezare Móri. Palermo rendőrprefektusa azt a parancsot kapta, hogy tűzzel-vassal irtsa a maffiózókat — s ehhez segítségül kapta a feketein ges fasiszta osztagokat is. Akik tehették, szedték a sátorfájukat és menekültek — a legtöbben természetesen az Egyesült Államokba, ahol akkor már tekintélyes olasz emigráció élt. Az átköl- tözöttek közül emelkedtek ki aztán a ké­sőbb oly nagy hírnévnek örvendő alakok, mint A1 Capone, Lucky Luciano és mások. így alakult meg Amerika földjén a bűn szervezett szindikátusa, a Cosa Nostra (a Mi Ügyünk), amely hamarosan hatal­mas iparággá fejlődött. Hahn Péter (KÖVETKEZIK: Kávé szódával)

Next

/
Thumbnails
Contents