Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

1979. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jaszárokszállóson, a Kossuth úton egy 11 lakásos, három emeletes OTP-házat épít a Jászsági Építőipari Szövetkezet Három malacot borért Egy délután a város mögött, de nem a világ végén A harcias vendéglősné szeméből villámok cikáznak: — Még hogy a világ vége! Lelhet, hogy valamivel na­gyobb a sár, mint a város­ban, de van vasútállomá­sunk, a gazdaság autóbusza naponta többször is fordul, és az emberek éppen olya­nok, mint bárhol. A mezőtúri állami gazda­ság pusztabánrévei üzemegy­ségének bejáratát egyik ol­dalról a vegyesbolttal társ­bérletben élő kocsma, a má­sik oldalról valaha szebb napokat látott, tomácos, fa­ragott oszlopos parasztház őrzi. — Bizonyára jól ismeri az itt élő néhány családot... A vendéglőt nehéz elkerül­ni. — Majdnem mindenkit ismerek. Bár elég sűrűn cserélődnek a lakók, most talán húsz család és az üzemegység területén. Vilá­gos, mindenki a városba törekszik, mert Bánréve mé­giscsak tanya maradt. A major egykori főherceg- asszony-tulajdonosa igen csak elcsodálkozna, mivé lett a volt gazdasága. Az udvart hatalmas gabonaszárító uralja, gépek hangjai rázza szét az őszi ködött, minden­felé overallos, kék köpenyes férfiak sürgölődnek, mintha egy hatalmas gyár területén járna az ember. A mindent árusító vegyes­bolt vezetője záráshoz ké­szülődik: fürge mozdulatok­kal söpri a fekete-fehér kockás padlót. Közben kész­ségesen válaszolgat. — Érdemes itt fenntarta­ni egy boltot? Hiszen min­denki a városban vásárol. — Nem panaszkodom a forgalomra, kivált ilyentájt, a disznóvágások idején. Alig győzzük rizzsel, káposztával, hurkapálcával, fűszerrel és itallal. Mielőtt a buszra szállnak, megveszik á szük­séges dolgokat. Nálam nem kell' sorba állni. A gazdaság három autó­busza reggel kihozza, délu­tán visszaviszi az embere­ket. A múltkorában elrom­lott az egyik busz, és a szakszervezetnek is „közbe kellett lépni”, mielőbb ja­vítsák meg, mert a dolgozók a munkaidő letelte után egy perccel se akartak tovább kint maradni. Érthető, az üzemegységben igen sok a városi fiatal. Akik pedig kint laknak, az estéket tervezgetés- 'sel töltik; ők is szeretnének a városba költözni. Csak Keresztes Imre bá­csit nem érdekli a város. A bejárat melletti ház az övé. A felesége még ismerte a „fenséges asszonyt”, sőt azt it tudja róla, hogy egy gróf­fal megcsalta a férjét, aki bosszúból elvette tőle a bán- révi majort. Lehet, hogy csak pletyka, amely átélte a háborút és a gazdaváltást is. Keresztes néni egy előszo­bafélében kínál hellyel, ő maga állva marad. A be­mutatkozás után sokáig nem jutok szóhoz, a gazd- asszony szeret beszélni. — Valamikor ez az épület csárda volt, a nagybátyámé. Mi, a nővéremmel hozzá költöztünk, apám korán el­ment. A háború után szinte semmink se maradt, a me­zőtúri katonai parancsnok­ság azonban kötelezett ben­nünket hogy megnyissuk a a kocsmát. Három malacot cseréltünk el borra. 1949- ben neki ajándékoztuk az államnak a csgirdáf. Az utolsó mondatot ha- miskás kancsintással kíséri. — A férjemmel élünk itt kettecskén harminc éve. Im­re a vízügynél dolgozik, az öntözőkutakat ellenőrzi. Nagy a terület, motorral járt és beteg lett a lába a hidegben. Most is orvosnál van, lehet, hogy le kell szá- zalékolni. — Miért nem a gazdaság­ban dolgozik a férje? — Amikor jelentkezett, nem volt felvétel. Aztán pe­dig nem akart vándormadár lenni. Húsz esztendőt lehú­zott a vízügynél. Keresztesék tehát marad­nak. És talán nem is tö­rődnek vele, hogy az utóbbi évtizedekben szinte karnyúj­tásnyira megközelítette az egykori főhercegi majort a terebélyesedő város, Mező­túr határa... — bendó — A karcagi Egészségügyi Szakközépiskola első-második osztályos lányai heti hat órában gya­korlatban 'sajátítják el, amit elméletben tanultak. ’Képünk a gyakorlóteremben készült, a kisápolónők a helyes ágyazást gyakorolják A közlekedés és a törvény Leghatásosabb az eltiltás? személygépkocsi-ál­lomány 16 százaléka úgynevezett „prob­lematikus” gépjár­mű — jelentették ki a Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztérium legutóbbi tájékoztatóján. Mivel a ma­gán tulajdonú kocsik száma meghaladta a 850 ezret, el­gondolkodtató ez az adat. A szakemberek véleménye szerint nagyon sokan elha­nyagolják gépkocsijukat, mi­helyt letelik a garanciaidő, feléje se néznek a műhely­nek. Még jó, ha a tulajdonos maga konyít valamit a sze­reléshez. De hát többnyire mit ér az ilyen barkácsolás? Aligha lehet ugyanis vélet­len, hogy amíg Európa autó­pályáin 1—2 százaléknyi a műszakilag hibás kocsik ará­nya, nálunk jócskán megha­ladja a tíz százalékot. Mi­ként az sem véletlen, hogy az Autófelügyelet — karölt­ve a rendőri szervekkel — több száz személygépkocsit vont ki a forgalomból. Min­denekelőtt az M7-es autó­pályán éltek ezzel a — má­sok 'biztonságát is szolgáló — szankcióval. _ Bőven adnak bosszanko- dásra okot a felelőtlen köz­lekedők. Azok például, akik­nek kocsija hosszú füstcsí­kot hagy maga után. Látha­tunk autóbuszt, téheraútót is eleget, amint szennyezi a környezetet. A szigor velük szemben helyén való. örven­detes. hogy jövőre számos olyan berendezés lesz a ható­ságok birtokában, amellyel az országúti ellenőrzések során precízen megállapít­hatják a helytelen CO-beál- lítást. És mennyi fantomautó köz­lekedik! Hiába a korai sö­tétedés, a gyakori köd, so­kan ennek ellenére sem kap­csolják be gépkocsijuk vi­lágítását. Pedig hamis az az érvelés, mely szerint a vi­lágítás energiát pazarol, te­hát az cselekszik helyesen, aki a végsőkig vakoskodik. Riasztó statisztikák rögzítik, hogy a halálos balesetek száma tavaly jóval megha­ladta a tavalyelőttit. Emel­kedett a súlyos sérülések száma is. Októberben — mint már évek óta — fokozott közúti ellenőrzésekre került sor or­szágszerte, a közlekedésren­dészeti szervek, a KPM Autófelügyelet, a Volán Tröszt ellenőrei és társadal­mi erők részvételével. Az akció kettős célt szolgált: segíteni a zökkenőmentes őszi-téli átállást, és érvényt szerezni a KRESZ, valamint a kocsira vonatkozó műsza­ki előírásoknak. Az elemzések ugyan még nem fejeződtek be. néhány tanulság azonban már le­vonható. Az például, hogy több megyében is tapasztal­hatók: százszámra kellett intézkedniük, bírságolniuk világítási problémák miatt az ellenőrzést végző szervek­nek. Például Szolnok me­gyében meghaladta a négy­százat, Zalában a háromszá­zat azoknak a gépkocsiknak a száma, amelyeken volt valami „zűr” a világítással. Mindez azért érthetetlen, mert hiszen ott is — éppúgy, mint a többi megyében — rendszeresen szerveznek in­gyenes fényszóróbeállítást. És ezt megfelelő propagan­da harangozza be. Akadt megye, ahol feltű­nően sok kopott gumikö­penyre figyeltek fel az el­lenőrök, így például Fejér­ben. (Itt meg kell jegyezni, hogy évek óta akadozik a gumiabroncs-ellátás. Még ez sem menti azonban a fele­lőtlenséget. Tükörsimára ko­pott gumival még száraz úton sem szabad vezetni, nemhogy vizes, csúszós bur­kolaton.) Aztán gyorshajtás Komárom, Szolnok megyé­ben, Hajdú-Biharban, Nóg- rádban és másutt. Minden­naposak a műszaki hibák itt is, ott is, többek között megyénkben, ahol az akció során ellenőrzött 9550 gép­jármű 10 százalékánál baj volt a fékkel. Az ellenőrzést végzők min­denütt nagy súlyt helyezték az ittas vezetés felfedezésé­re. Gyakorta színeződött el a szonda. Például Nógrád megyében. Győr-Sopronban (megyénkben 69 esetben mutatott ki alkoholt a 2 nap alatt). Tucatnyinál több jo­gosítványt vontak be Hajdú megyében hasonló okok miatt. Borsodban csaknem száz ittas gépkocsivezetőt emeltek ki a forgalomból. Nem csökkent az ittasan vezetők száma Baranyában sem. Sajnos, a közlekedési bűn- cselekmények száma évről évre emelkedik. Ez év köze­pétől különbséget tesznek/ a súlyos közlekedési bűncse­lekményt elkövetők, vala­mint azok között, akik fi­gyelmetlenségből, avagy ki­sebb gondatlanság folytán követnek el szabálytalansá­got. Ne térjünk ki a BTK ide vonatkozó valamennyi részletére, azt azonban fon- tos_ megemlíteni, hogy az ittas vezetés szándékos bűn- cselekménynek minősül! Ak­kor is büntethető szabad­ságvesztéssel, ha az illető — miután felhajtott néhány pohárkával a hideg ellen — megússza karambol nélkül. Vannak jónéhányan, akik­re semmiféle érvvel nem lehet hatni. Számukra nem mond sokat, hogy az elmúlt évben 3300 alkalommal oko­zott balesetet az ital. Szol­nok megyében például a ta­valyi 590 közúti baleset egy­ötödénél játszott közre az alkohol. A közelmúlt ta­pasztalatai bizonyítják, hogy sokakat még a meghirdetett országos ellenőrzés sem zök­kent ki a mégszokott „tan­kolásból”. agyon is szükség van tehát a közle­kedésrendészeti szervek szigorára a gyalogosok, a köz­lekedés valamennyi résztve­vőjének biztonsága érdeké­ben. Bizonyára sokak he­lyeslésével találkozik, hogy a járművezetéstől való eltil­tást — amelyet korábban csak mellékbüntetésként le­hetett kiszabni — újabban önálló büntetésként is al­kalmazzák. A cselekmény súlyától függően akár vég­legesen is. Mert legyen bár­mennyire igaz, hogy javu­lóban a közlekedési morál, nem mindenki tart lépést a többséggel. Az elmúlt évek során Szolnok megyében 700 esetben volt a gépjár­művezetéstől eltiltás (50 szá­zalékkal több, mint négy évvel ezelőtt). Megannyi plakát, közlekedésbiztonsági verseny, riasztó statisztika sem lehet olyan hatásos, mint a vezetéstől való rövi- debb-hosszabb időre való eltiltás. Éberen a fúrótornyok mellet! Munkavédelmi tanácskozás az olajbányászoknál Szervezettség, igényesség Értékelték a polgári védelmi gyakorlatot Mint az közismert, szep­tember elején polgári védel­mi módszertani bemutató gyakorlatot, tartottak me­gyénkben. A tapasztalatokat — az országos parancsnoksága értékelése alapján — tegnap elemezték a megyei parancs­nokság vezetői, és azoknak egy csoportja, akik a legtöb­bet tették a gyakorlat sike­réért. Barta László megyei ta­nácselnök, a polgári védelem megyei parancsnoka tartott megnyitó beszédet, majd Szé- csi Ferenc alezredes ismer­tette a szeptemberi gyakorlat célját és a feltételezett hely­zetet. Horváth Ferenc alez­redes, a polgári védelem me­gyei törzsparancsnoka érté­kelte a gyakorlatot. Elisme­réssel szólt a pártbizottságok, a pártszervezetek, a taná­csok, az üzemek és a gazda­ságok közreműködéséről, a polgári védelem személyi ál­lományának helytállásáról. A jó együttműködésnek tudha­tó be, hogy a gyakorlat zök­kenőmentes volt és jó ta­pasztalatokkal szolgált. Szer­vezettség, igényesség, hozzá­értés jellemezte. A munkavédelem aktuális feladatait tárgyalták meg tegnap délelőtt a Nagyalföl­di Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat munkavédelmi őrei és baleseti megbízottai. A szóbeli vitaindító, majd a vita az elmúlt két év ered­ményeit, gondjait vette szám­ba, de egyben irányt is sza­bott a következő két év ten­nivalóinak. A résztvevők örömmel nyugtázták a tényt, hogy minden adat a helyzet javulását mutatja. Tavaly például az első három ne­gyedévben 1297, míg az idén 1147 munkanap esett ki a balesetek következtében. Di­cséretes a szegedi üzem mun­kavédelmi helyzete, ahol a harmadik negyedévben egyáltalán nem történt bal­eset. A bányaipari dolgozók szakszervezete, amely közel egy évtized munkásvédelmi eredményeit minősítette és hasonló példák alapján tar­totta jónak az olajipari dol­gozók munkáját. Ebben fontos szerepe van a 228 munkavédelmi őrnek is, akik társadalmi megbíza­tásként, munkájuk közben ügyelnek munkatársaik biz­tonságára. Most is az ő ész­revételeik szabják meg a ten­nivalókat, a balesetvédelmi oktatás, a védőfelszerelések, a munkavédelmi vetékedők, szemlék területén. Út­mutató, segítő szándé­kú megjegyzéseik azt tükrö­tök, hogy nem alapvető hiá­nyok pótlásáról, hanem a jól bevált módszerek további fi­nomításról van szó. így pél­dául a már működő orosházi, egri, és a most kezdő hajdú- szoboszlói oktatóbázis után Szegeden is létre kell hozni egy hasoló centrumot. Ennek feladata is az lesz, hogy ösz- szevontan audiovizuális esz­közökkel frissítse fel a dol­gozók szabályismeretét. Szó esett az oktatók kiválasztá­sáról éppúgy, mint a még mindig nem tökéletes védő- felszerelésekről. Bár nem ke­vés anyagi áldozattal vásá­rolták meg a védőruhákat, és azok állandó tisztántartásáról is a vállalat gondoskodik, még mindig sok a panasz a mérettartóságra és az eszkö­zök tartósságára is. Hatéko­nyabb ellenőrzésre van szük­ség a selejtezésnél is, mint ahogy az elhanyagolt munka­helyek sem jelentenek pozi­tív példát. Végezetül szó esett a vezetők anyagi érde­keltségének és a munkavé­delmi helyzetnek mind szo­rosabbá való kapcsolatáról, valamint az új munkavédel­mi szabályzat kidolgozásáról.

Next

/
Thumbnails
Contents