Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-05 / 284. szám
1979. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat győri központjában nagy gyakorlattal és kiváló minőségben felújítják, illetve karbantartják az árammérőket Az elmúlt évben a három fázisú órából 768 darabot, az idén pedig már közel 10 ezer darabot újítottak fel Napirenden a szarvasmarha- tenyésztés A nagyüzemi szarvasmarha- tenyésztés időszerű kérdéseiről tartanak tanácskozást holnap délelőtt Szolnok-Al- csiszigeten. a Héki Állami Gazdaság központjában. A szakmai értekezlet résztvevői először dr. Bíró István, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója tájékoztatja a tenyésztésszervezés eredményeiről, legfontosabb teendőiről. A meghívott szakemberek ezután dr. Végh Istvántól, a Héki Állami Gazdaság szaktanácsadójától a borjúitatós üzemi tapasztalatairól, dr. Nyitrai Imrétől, a megyei Állategészségügyi Állomás igazgatójától pedig a borjúnevelés állategészségügyi feltételeiről hallhatnak előadást. Törekvések, kísérletek ellentmondások A Magyarországon megalakult termelési rendszerekhez Szolnok megye gazdaságai elsőként csatlakoztak. A komplex technológia kidolgozásában és elterjesztésében a megyében úttörő a Héki Állami Gazdaság, amely a cukorrépa iparszerű termelésének megvalósítására vállalkozott. A termelési rendszerek közül nyolc az állattenyésztésben, tizenegy a növénytermesztésben és négy a kertészeti ágazatban segíti a mezőgazdasági nagyüzemek munkáját. Nyolcmillió évente A megyei központú növénytermesztési rendszerek közül ma a legjelentősebb a Gabona és Iparinövények Termelési Rendszere. Az 1977-ben alakult együttműködés nagyon gyorsan „felfutott”, és az idén már több mint negyven taggazdaságban, körülbelül hetvenötezer hektáron termesztik a búzát, a kukoricát, a napraforgót és más. egyéb ipari növényt a megyében e rendszer szaktanácsai szerint. A munka eredménye sem maradt el. A partnerüzemekben ilyen rövid idő alatt Hs jelentősen növekedtek a hozamok. A napraforgónak négy. a kukoricának majdnem húsz. a búzának három mázsával nagyobb lett a termésátlaga. A sikerek ellenére is felvetődhet a kérdés: egy rendszer szaktanácsadása nem válik-e sablonossá? Tevékenysége nem ,laposodik-e” el? A kérdésre Bozsik Zoltán, a GITR igazgatója válaszolt. — Hogy ez ne következ- hessék be, kialakítottunk egy kísérleti hálózatot, ahol a gyakorlat számára keresünk új módszereket és lehetőségeket. Évente nyolcmilliót fordítunk rá. Borsodban, Nógrádban és Bács-Kis- kunban vannak kísérleti telepeink a partnerüzemek területén, és természetesen Rá- kóczifalván is, a gesztorgaz- daságban. Ezen kívül rendszeres kapcsolatot tartunk számos magyar mezőgazda- sági kutató és oktatási intézménnyel, de ió néhány külföldi kutatóintézettel is. A tapasztalatok és az új ismeretek birtokában tartjuk „karban”, illetve újítjuk fel a termesztési technológiáinkat. figyelembe véve az elmúlt évi termelés eredményeit, a technikai eszközök és a kemikáliák, valamint a biológiai alap változásait is. Erre jó példa a napraforgó- fajták alkalmazásának gyors megváltoztatása. Idén már a szaktanácsokkal ellátott terület húsz százalékán termesztettünk hibrid növényeket. Ennek eredménye a nagyobb hozam és a magas olajtartalom; hasonlóképpen van ez más növényeknél is. Az ú jat és a korszerűt minél hamarabb „bevinni” a termelésbe — ezt nemcsak a GITR tartja a legfontosabb feladatának. Mégis, jó néhány esetben eme törekvések különböző okok miatt kudarcba fulladnak. Az AG- ROCOOP az Állattenyésztési és Takarmánygazdálkodási Rendszer gyeptermesztési technológiájával például — mint ahogy az már régen beigazolódott — öntözés nélkül is lehet Szolnok megyében 80—100 mázsa szénát termelni hektáronként. — Hogy ez nem minden gazdaságban van így, s a rendszer átlaga csak 40—50 mázsa — háromszorosa a megyei átlagnak —, annak elsődleges oka a rossz esz- közellótottság — tájékoztat dr. Harangozó Károly, az AGROCOOP igazgatóhelyettese. — Nagyon kevés helyen, a taggazdaságok mintegy tíz százalékában 80—100 mázsa a termés. A jelenlegi körülmények között, szerintem a gyepnél elfogadható a 200 mázsa zöldtömeg, lucernánál a 60 mázsás szénahozam hektáronként. Hiába a bizonyítás Azonban jó néhány gazdaságban még ez a termés sincs meg, s ezt már nem lehet egyértelműen a hiányos eszközellátottságra fogni. Az igaz, hogy a gyeptermesztés gépesítettsége lényegesen alacsonyabb fokú, mint például a gabonatermesztésé. de hogy a termésátlagok alacsonyak, abban az is közrejátszik, hogy sokan még mostohagyerekként kezelik a legelőket. Pedig ebben az ágazatban lehet a legkisebb ráfordításokkal a legnagyobb hozamokat elérni. Az érem másik oldala: jelentős költséget is megtakaríthatnak az üzemek, ha megfelelően gondozzák a gyepet. Mert sokféleképpen hasznosítható a termése, és jó minőségű takarmányt lehet a fűből készíteni, amivel csökkenthető az ab rak- felhasználás. — A rendszer megalakulása óta céljának tekinti, hogy az állattartást és a tömeg- takarmány termesztését összhangba hozza egy-egy gazdaságban — mondja dr. Lengyel Lajos, az AGROCOOP igazgatója. — Erre felhasználjuk a gyepet, a lucernát, a silókukoricát, és a legutóbbi túrkevej bemutatónkon a szakemberek megismerkedhettek a tépett kukoricaszár hasznosításával is. Abban pedig, hogy ilyenek a termésátlagok, a szokás is közrejátszik. Szemléletbeli változásra van szükség ahhoz. hogy változzék a helyzet a tömegtakarmányt termelő ágazatokban. flz „élet” is kényszerít A rendszerek növekedésével könnyen felmerülhet annak a veszélye, hogy az egyre nagyobb terület a munka rovására mehet. Ennek ellenkezőjéről Horváth Géza, a Héki Cukorrépatermelési Rendszer vezetője győzött meg. — Hét évvel ezelőtt még csak 27 partnerünk volt és területünk nem érte el a négyezer hektárt. Jelenleg negyven taggazdaságunk van. és több mint H ezer hektáron „gazdálkodunk”. A hozamok ugyanakkor az utóbbi három évben 281-ről 365 mázsára emelkedtek. A minőség is javult, mert a répa cukortartalma 14,3-ról 17,6 százalékra növekedett. — A gazdaságok mennyire tartják be a rendszer által javasolt technológiát? — A HCR az országos kerettechnológiát adaptálja, minden egyes üzemre, táblamélységig. Már vetés előtt két évvel kijelöljük azokat a táblákat, amelyekbe majd a növény kerül. Ezeknek a földeknek megvizsgáljuk a tápanyagtartalmát, tápanyagszolgáltató képességét, és a fajtától függően állapítjuk meg, a műtrágyaadagokat. Majd a talajtípusra összeállítjuk a művelési láncot. A teohnológiát általában betartják a gazdaságok, hiszen ez nekik is érdekük. — Tavaly a legkisebb hozam Abádszalókon volt. a legnagyobb pedig Tiszaföld- váron. Az eltérés majdnem 200 mázsa. Mivel magyarázható ez a nagy különbség? — A két kiugró példát nem túl szerencsés összehasonlítani. Az egyik ok. hogy változóak a talajadottságok — magyarázza a rendszer vezetője. — A répa pedig kényes a földre. A nagyon szigorú vetésváltás betartása miatt néha kénytelenek vagyunk a növényt rosz- szabb minőségű talajokon termeszteni. A rendszernek is célja a szóródások mérséklése. Akik a technológiát betartják, nem is csalódnak, és ők vannak többségben. Erre példa, hogy tavaly elnyertük a legjobb cukorrépa-termelési rendszer címet. Nem mindenhol egyforma a fogadókészség. De azt hiszem, a technológia betartására az „élet” is rákényszeríti a gazdaságokat, hiszen a minőségen sokat nyerhet* vagy veszíthet egy üzem. H. V. Következik: Kényes témákról őszintén Az egri érsek Szolnokon A megyei tanács elnökének meghívására, tegnap délelőtt Szolnokra érkezett Kádár László egri érsek. A megyei tanács székházában fogadta Barta László megyei (tanácselnök. A találkozón, amelyen jelen volt Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, a megye gazdasági, kulturális helyzetéről, az állam és az egyház közötti kapcsolatok időszerű kérdéseiről volt szó. Az egri érsek ezután megtekintette a várost és a Szolnoki Galériában Chio- vini Ferenc festőművész kiállítását. Módszerek a szelén pótlására Vegyipari és mezőgazdasági kutatók összefogásával feltérképezik Veszprém és Zala megyében a talajok szeléntartalmát. A Nehézvegyipari Kutató Intézet és a keszthelyi Agrártudományi Egyetem szakemberei elemzik a talajokat, s módszereket dolgoznak ki arra is, hogy egyes vidékeken miként lehet leggazdaságosabban pótolni ezt a mikroelemet. Korábbi kísérletek során ugyanis megállapították, hogy a szelén hiánya az állatállományban rendkívül súlyos elváltozásokat okoz, így vázizom-élfajulást és szívizom-károsodást. Pótlásakor ad majd támpontot az a térkép, amelyet a kutatók készítenek. HA AKKOR... Mi lett volna, ha... előállnak a tejüzem vezetői és azt mondják: annyi történt, hogy az egyik munkásunk megetette az állatokat, ezért a fertőzés ...? Szerencsére ez csak feltételezés, nem történt baj- igaz, amikor az említett munkás elugrott haza, nem szólt senki sem, hogy elmegy — csak pár percről volt szó — sem azért, hogy fehér gumicsizmájában pattant a kerékpárra. Megetette, kialmozta a jószágot, visszajött, s nekigyürkő- zött a sajtos edényeknek. A csizma már alig-alig fehérlett, de csak pár percről volt szó. Mondják: amíg baj nincs, addig nincs baj. Veszélyes igazság. Apró dolog, mellé még sorolhatnánk jónéhányat — összefoglalóan úgy titulálják: munkavédelmi hiányosság. Ami persze magában foglalja a munkás vagy éppen a fogyasztó védelmének hiányát is. Akik e témával foglalkoznak — szakértők, munkavédelmi felügyelők vagy éppen gyári munkavédelmi előadók, legtöbbször ezzel a szóval találkoznak: ha... Ha i éppen akkor... Ha éppen akkor például nem marad ki egy festendő ablakkeret, ha éppen akkor biztosítják a talpaslétrát, egy fiatal emberélettel több a Járműjavító Diesel-bázisának építésénél és egy összeroncsolt testtel kevesebb. Az ügy már a múlté. A vizsgálat lezárult, s az élvemaradt egyik szenvedője az esetnek, R. P. szakmunkás is lassan-lassan felépül — noha egészsége már nem lesz száz százalékos — és révbe jut. Lám, ha akkor. .. Az esetek tucatját lehetne sorolni, hiszen sajnálatos módon más halálos üzemi balesetek is növelik a szomorú statisztika adatait. . Az ezer főre jutó balesetek száma országos viszonylatban 1974-ben 30,6, 1975-ben 29,7, egy évvel később 23,9. tavaly etfttt megközelítőleg ugyanennyi. Lehangoló adatok, változás alig. Szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelű történetek tucatját tudják említeni még a szakavatatlanok is, hát még a bennfentesek, akik tulajdonképpen részesei, néha alanyai e históriáknak, a munkapadok, a gépek 1 mellett, az állványokon. Az események oka a legritkábban tech-. nikai hiba, legtöbbször gondatlanság, figyelmetlenség, máskor az alkohol. Az előbbiekre gyógyír nehezen található, talán e szomorú példák időnkénti felemlegetése. Igaz, a figyelem felébresztése találó plakátokkal, rendszeres oktatással segítség, és nem is kevés. Ahol lehet — s ez a műszaki gárda sokszor semmibe vett gondja — olyan megoldásokat kell alkalmazni, ilyen a védőkosár, vagy a sajtológépeken a kétkezes kapcsoló, amelyekkel megakadályozzák a baleseteket. Az alkohol? Emlékszem ßz esetre, amikor egy budapesti vállalat szajoli telepének vezetője a szondák szükségességéről beszélt. A Vágóállat és Hústermelés című lapban mostanában egy nagyobb cikk foglalkozott ugyancsak a szondák fontosságával. Máshol egy művezető mondja: néhány óra hiányzást írt be, de néhány napot kellett volna. Igaza van, amikor emlegeti: alkoholügyben nincs pardon! Persze nem lehet engedményeket tenni akkor sem, ha olykor-olykor a szociális tények — ezért volt a kevesebb a leírt óraszám — például a nagy család, ezt indokolnák. A szomorú történetek egyik előidézője a hajrá. Egy nagy beruházáson említik: egyszerre ugyanazon a munkaterületen több vállalat is dolgozik. Néha a művezetők, a munkavédelemmel megbízottak behunyják a szemüket. Valaki viccesen megjegyzi — így esnek hasra az eldobott zsaludeszkában. Balesetekről szólni — az iméntihez hasonló példabeszédeket meghallgatni — itt-őtt egyet jelent az unalommal. A sok „ha” azonban mégis figyelmeztet. H. J. Több mint 500 stílbútor-garnitúrához készít lábazatot évente a Fejlődés Rákospalotai Bútoripari Szövetkezet jászkiséri üzeme. Termékeiket a Violetta és a Druzsba garnitúrákba építik, amelyek nagy részét a Szovjetun ió vásárolja meg RENDSZEREK ÉS EMBEREK
