Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
1979. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 | SPORT 0 SPORT O SPORT | Fintorgó optika Ismét elhagyott bennünket egy esztendő, kezdődhet a számvetés. Kövér, — avagy sovány-e 1979, máj d megmon d ják a statisztikusok. Volt azonban néhány esemény, ami kisebb földrengést idézett elő a sportvilágban. I tt van mindjárt 1 a regjobb aranylábúak szereplése. Hétről- hétre találós kérdés volt, hogy vajon legközelebb kire jut a címeres mez? Tízmillió honpolgár izgult; sokan feltúr gallérral jártak mások gyorsan szakállt növesztettek, nehogy az utcán véletlenül rájuk essen a kapitány választása. A sok kísérletezés aztán meg is hozta az eredményt Jelenségei), amit leolvashatunk annak a parányi nézőnek az arcáról, aki megtekintette az Egyesült Államok—Magyarország (2:0) válogatott labdarugó- mérkőzést. A z egyik illusztris csapat fűt-fát ígérve fogatfkozott, hogy most már nem lesz pardon, a csúcsra érve örvendeztetik meg igaz hívőik táborát Ment is minden rendben, ám egyszer amikor a csúcs közelében jártak, síkos talajra értek; minél jobban kapkodták a lábukat, annál jobban csúsztak visszafelé. A fogadkozást már kívülről fújja a közönség: „Nem baj, majd jövőre!” S okan azt hihetik, hogy egyes dolgokat örökké titok fed. Szó sincs róla. Nálunk mindenki mindent tud, magyaráz, suttog, és mutogat. Pedig kapott lakást ,állást (másodikat is) amiért játszott. Tényleg játszott, jól is — egy darabig. Aztán abbahagyta. Nagyobb lakást kért, s amíg nem kap, addig — liátatfordít. Nem ártana néha — egy jót odasózni. — taki — EGY ÉV A VERSENY- PÁLYÁKON Önmagukról beszélnek a főszereplők Év végén megszólaltattuk azokat a sportolókat, akikkel a legtöbbel foglalkozott a megye sportközvéleménye. Megkérdeztük, hogy '79-ben milyen élményeket raktároztak el emlékeik tárházában? A válaszok nyomán búcsúpillantást vethetünk az elmúlt esztendő „vizes” versenyeinek színhelyére, az atlétikai pályákra és a labdarúgó-játéktérre. A válaszadók közül hárman tagjai a moszkvai olimpiára készülő keretnek, igy alighanem az 1980-as évben is pásztáz majd rajtuk az érdeklődés fénycsóvája. Paróczai András (Szolnoki MÁV MTE) A Szolnoki MÁV MTE atlétája beállította Szentgáli Lajos negyedszázados országos rekordját. Jelenleg ő is Moszkvára készül, s az „év története” a következő volt: — Zürichben két élményben is részem volt. Az első meglehetősen keserű: az év alighanem legnagyobb versenyén a „B” futamban kaptam helyet, amelyet megnyertem 1.47.27 másodperces idővel. Gyenge vigasz volt, hiszen este fél tízkor, villanyfényben, ideális időben rajtoltak a „nagyok”, akik között megszerezhettem volna az ötödik helyet — és esküszöm hogy országos rekorddal! Némi sportdiplomáciai segítséggel alighanem besoroltak volna a „nagymeKalapra való jelvény nők” közé, így viszont csak a lelátóról tapsolhattam Coe világrekordjának. — Másnap vásárolni indultunk Mátay Andreával; vadászjelvényt szerettem volna venni a sógoromnak. Fel is fedeztünk egy tündéri butikot, ahol a tulaj a medálliák egész arzenálját rakta elénk ezüstből, bronzból — és ennek megfelelő méregdrága áron. Andrea volt a tolmács, aki minden nyelvismeretét latba vetette, hogy alkudjon valamicskét — sikertelenül. Ekkor megjegyeztem félhangosan; „Ezek a burzsujok mi mindennel tudnak nagy pénzt keresni...” Az üzletvezető legnagyobb meglepetésemre magyarul válaszolt: — Nehogy azt higgye, nekünk is nagyon meg kell dolgozni a keresetért. Kiderült, hogy idegenbe szakadt hazánkfia, aki ráadásul figyelemmel kíséri a magyar sportot, így névről jól ismer bennünket. Ezek után egy kalapra való jelvénnyel távoztunk, amit ajándékba adott az üzlettulajdonos. Deme József (Szolnoki Vízügy SE) — Nekem az egész évem egy kesernyés történet volt, melynek a csattanójára alighanem az utolsó olimpiai válogató versenyeken kerül sor. Az elmúlt szezonban egyesbe igyekeztem jó formát elérni, — de nem az egyes eredményért. Azért gyötörtem egyedül magam, mert titokban egy Rátkaival kötött frigyről álmodoztam, és régi tapasztalatom, hogy ha szólóban jól megy a hajó, kettesben sincs baj. A páros nem jött Készülök egymagámban... össze, én viszont 500-on kivívtam hosszú idő után a világbajnokságon való szereplés jogát. — Nagy izgalommal készültem Duisburgba, ahol aztán nem vett pártfogásába a szerencse. Az előfutamból a második helyen jutottam könnyed evezéssel a középfutamba. Ott viszont félelmetes ellenfelek vártak rám. Igaz, 400 méternél még a második helyen álltam, de aztán nekilódult a mezőny, és négyen egyszerre érkeztünk a célba. Célfotóra volt szükség a helyezések eldöntéséhez, de én már a film előhívása alatt éreztem, hogy „gáz van”. így is történt; a harmadik helyezettől század, de az elsőtől is csak tized másodperc választott el. A döntőben a középfutambeli eredményemmel 4. lettem volna ... — Moszkvára egyesben készülök, de bízom benne, hogy talán a négyesbe is sikerül „befurakodnom”. Szalai József (Szolnoki MÁV MTE) — Prágában az ifjúsági barátság versenyen meglehetősen szigorú előírások védték az indulók nyugalmát. Az egyesületi edzők csak a lelátón foglalhattak helyet, egyszerű nézőként. Szolnoki mesterem, Kocsis István is ott toporgott a nézőtéren, s bár számtalan szakmai tanácsot kívánt adni, amire nagy Jj , Erika - de Sándor! szükségem lett volna, a mutogatásaiból mit sem értettem. Az első gátra való ráíutás számomra a legsorsdöntőbb mozzanata a versenynek. Ezt kellett volna vele gyakorolni a bemelegítés során. Elhatároztam, hogy belopom valahogy az edzőpályára, elkértem hát Sándor Erikától a nyakba akasztható belépőt ami egyetlen eszköze volt annak, hogy valaki áthatoljon a szigorú rendezői arcvonalon. — A mester a nyakába tette a névre szóló bilétát, és megindult a pálya bejárata felé. Az egyik szigorú cerberus természetesen azonnal megálljt parancsolt, majd hosszasan tanulmányozni kezdte a belépőt. — Erika, Erika — hajtogatta kérdő hangsúllyal és közben alaposan szemügyre vette Pista bácsi robosztus termetét. — Erika, — de Sándor! — vágta ki magát az edzőm, és a meglepődött rendező mellett magabiztosan ellépett. A karszalagos ember minden bizonnyal a szexvizsgálat szükségességét forgatta a fejében, mi azonban akkor már az edzőpályán voltunk. A bemelegítés sikerült, 51.72-ről 50.95 másodpercre javítva az IBV csúcsot, aranyérmes lettem 400 gáton, s ehhez a fenti közjáték is hozzájárult. Szalai Józsefet, a Magyar Atlétikai Szövetség a legjobb ifjúsági atlétává választotta. Sebők György (Szolnoki MÁV MTE) — Az év sztorija az volt, ahogy a bajnokság indult a számunkra. Hazai pályán ugyan döcögött a gépezet, de idegenben remekül ment a játék: három gól Gyöngyösön, három Kazincbarcikán, négy Miskolcon, — egyszóval komótosan gyűjtögettük a pontokat, miközben mindjobban összekovácsolódott a gárda. A Gyula elleni kisiklást is feledtetni tudtuk, sőt Jászberényben a döntetlen ellenére sem szerepeltünk rosszul. Aztán a vásárhelyi Csak az én hangomat... mérkőzés 82. percében valami jóvátehetetlen dolog történt. A fegyelmezetlenségek olyan sorozatát követtük el, amit a területi bajnokságban, sem szabad. Három közvetett szabadrúgással a 16-osunkig hoztuk fel az ellenfelet, és Bálint dr. nem kegyelmezett ... Ettől kezdve nincs magyarázat a szereplésünkre. — Én, mint csapatkapitány már nagyon sokszor lejátszottam magamban a történteket, de máig sem értem, miért jött ismét törvényszerűen a „szolnoki átok”: hosz- szú sikersorozat után a hullámvölgy. Jó, Egerben kaptunk egy olyan büntetőt, amiben nem voltam vétkes. De a békéscsabaiak elleni hazai vereséget semmi sem menti. Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy tavasszal bátran kísérletezzen a szakvezetés; jöjjenek a fiatalok! Nem igaz, hogy az idősebbek féltékenyek rájuk. Amikor Török az első bajnoki mérkőzésére készült, többen odamentünk hozzá és bátorítottuk: „Tibi, nem neked kell a mérkőzést megnyerni, csak úgy hajtsál mint az ifiben ...” És a fiú nem okozott csalódást. Ámbár szerintem nincs idősebb és fiatalabb labdarúgó — csak jó és rossz futballista van. Kolláth Béla nem egyszer lépett úgy pályára, hogy a meccs előtt pumpálták bokájába az injekciókat, és mindez meg sem látszott a teljesítményén. Nem tudom, hány fiatal vállalta volna ilyen körülmények között a játékot. — Ígérhetem, hogy a tavaszi szezonban egy fegyelmezettebb MÁV MTE-t lát majd a pályán a közönség. Himer edző kikötése az, hogy csak az én hangomat akarja hallani a pályán. Ha ezt ősszel is sikerült volna elérni, számos piros és sárga lapot megtakaríthattunk volna... Donkó Ildikó (Lehel SC) ****** Tíz centire az aranyitól — Hogy melyik volt a legszebb, legemlékezetesebb versenyem? Talán a prágai IBV amelyen harmadik lettem. De emlékezetes színhely számomra az NSZK- beli Trostberg is, ahol a 16 évesek számára rendeztek versenyt, — ráadásul szakadó esőben. Bár minden ugrás előtt kiöntöttük cipőnkből a vizet, ekkor értem, el legjobb sorozatomat. Valamennyi ugrásom 570 centiméter fölött volt, s végül 583 centis stadioncsúccsal győztem, ^ amiért külön jutalom is járt. — Remek érzés gondolatban elidőzni az ifjúsági magyar bajnokságon is, ahol harmadikként indultam, és elsőre ugrottam az 596 centiméteres egyéni csúcsomat. Ezzel annyira megijesztettem a többieket, hogy mire felocsúdtak, már meg is nyertem a bajnokságot. De emlékezetes marad az összetett ifibajnokság is: valamennyi számban egyéni legjoibba- mát értem el, — csupán a távolugrásban futotta mindössze 562 centis teljesítményre. Bronzérmes lettem, de ha 10 centivel távolabb érek földet, bajnok vagyok. Az idén szeretnék 610 centi fölé kerülni, mert így jó eséllyel pályázhatnék a Kubában rendezendő IBV-re. A távolabbi célom az 1981- es hollandiai ifjúsági Európa bajnokság. Máris erre készülök. A Lehel SC atlétája a MASZ döntése szerint az 1979-es évi legjobb ifjúsági leány atlétája lett. — pb —
