Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 31. Lépésváltás A noteszlap fonákján Kis faluban, téli este. Ragyog a vacsoracsillag. Öreg néni meg én várunk az autóbuszra. Ő az út egyik oldalán, én a másikon. Együttérzőn szól át hozzám: — Nem ebédezett fiatalember? — Miből tetszik gondolni? — Idáig hallatszott, hogy harangozik a gyomra. (Részlet az „Üzemi étkeztetés” című megíratlan riportból.) * * * A tsz kulturális és oktatási ügyintézője bizalmatlanul nézi noteszlapra szegezett írónőm hegyét. — !Hogy a szövetkezet meg a közművelődés? Hát kérem, nyugodtan írhatja, a határozatok szellemébem a helyi erőforrások korábbinál sokkal ésszerűbb kihasználásával igyekszünk megvalósítani, hogy elérhessük a megvalósításra kitűzött célokat. (Láthatólag enged bizalmatlansága, mivel látja, hogy egy sort sem írtam. Belelendül.) — A kultúrháznak meg a könyvtárnak ugyan nem adtunk az idén támogatást, sőt a tanács költségvetési alapjába szánt összeget is csökkentettük. — Nono. ezt ne írja! — írja inkább, hogy a tagság anyagi jólétével növekedett az életmód színvonala. Külön kiemelésre méltó a kultúrmunka VQnatko- zásában az a struktúrát is érintő tény, hogy tagjainkat többször vittük kirándulni. (Tűzbe-lázba jön.) Látta volna az elvtárs a kertészetben dolgozó lányokat a tokaji kiránduláson. A borpincében — hej! — mindenki táncraperdült... (Jegyzettömbömben lapozgatva találtam egy tiszta üres lapot, azonban csak ennyi állt rajta: „De nagy ökör vagyok, hogy idejöttem!” E mondat a fönti monológ forrása...) BIANCO-HÍR Tegnap (tegnapelőtt, a késő esti órákban) ...............-on (-en, -ön, -ban, -ben) a ................... székházában (tan ácstermében) ülést (konferenciát, tanácskozást) tartott a ....................... Az ülés ( konferencia, tanácskozás) elnökségében helyet foglalt ........... és ............... Az eseményen jelen voltak a............ t ovábbá a ........... valamint a ........... képviselői. B evezető előadást ............... c ímmel ................ a ............ ...........-ja (-je) tartott. Vázolta az elmúlt esztendők (évek) legfontosabb feladatait (tennivalóit) és részletesen kitért az elkövetkezendő időszak (fontos szakasz) tennivalóira (feladataira) is. Az eszmecsere (az előadást követő alkotó vita) során több felszólalás (hozzászólás) hangzott el. ( A kipontozott rész értelemszerűen kitöltendő. a nem kívánt rész törlendő!) EGY IGAZI ESEMÉNY! „G. J. 18 éves toloncoló segédmunkás, tegnap lakóhelyén figyelmetlenül ment át az úttesten, és a kocsma helyett a könyvtárban kötött ki. Előbb gyanakodva méregette a gerincükkel kifelé álló. szép sorba rakott könyveket, majd egy hirtelen elhatározással levett egy verseskötetet és lapozgatni kezdte. Beleolvasott az egyik versbe, majd egy másikat (rövidet) végigolvasott. A helyszínen levő tanúk — a könyvtári tagok — állítása szerint G. J. szemében hamarosan melegfényű, ragyogó csillagok gyúl- tak, és teljesen megfeledkezett a koísmába menetelről.” * * * A Kőolaj- és Földgázkereső Vállalat szakemberei a legutóbbi, Szolnok belterületén végzett próbafúrás során. mindössze 4.5 méter mélységben jól működő pinceklubot találtak. A klubtagok jól érzik magukat —és zavartalanul folytatják 1967. dec. 18-án este megkezdett foglalkozásukat: „Vita a fiatalok társadalmi beilleszkedésének kérdéseiről!” címmel. Sz. J. Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk egy korábbi számában olvastam a Lépésváltás című cikket. Szeretném ezúton is közölni, hogy az írás szerzője, Fejes Sarolta nem azonos velem, bár én is Fejes Sarolta vagyok. Dédnagyanyám gróf Vállveregety birtokán szolgált, s ükapám két házasságából én lettem a nagyobb fejes. Igen hasznosnak tartanám, ha az ilyen Fejes Sarolták a jövőben a várható névazonosságra való tekintettel már születésükkor megváltoztatnák a nevüket. Egy olvasójuk, Fejes Sarolta Drága Szerkesztő Urak! Mint nyugdíjas, figyelemmel kísérem a Lépésváltás című írás nyomán kialakult vitát, mely, úgy látom, kezd kibontakoznál Nagynéniméit) — nyugodjék békében — szintén Fejes Saroltának hívták, s közlöm önökkel: nem azonos sem a Lépésváltás című írás szerzőjével, sem a többi Fejes Saroltával. Fejes Sarolta Tisztelt Újság! Nagyon jónak tartom a T. Újságot, de őszintén szólva nem értem, hogyan kerülhetett be színvonalas lapjukba a Lépésváltás című írás. Ez a cikk — amellett, hogy magyartalan — tele van szakmai szempontból is támadható megállapításokkal. Mint egykori katonatiszt — nem mondhatom meg. hogy melyik nyugatalföldi helyőrségnél szolgáltam ,—, bízvást ki merem jelenteni, hogy .értek valamit a lépésváltáshoz. (E-egy- kető, e-egy-kető, stb.) Nem akarnám hosszan húzni az időt, de ha a T. Újságot érdekli, a szolgálati szabályzat hivatkozott, s egyúttal vonatkozó cikkelyét helyesbítés céljaira szívesen rendelkezésükre bocsátom. Mindezekért persze nem ragadtam volna tollat fegyverforgatáshoz szokott kezembe, ám úgy érzem, nem tarthatom tovább titokban a széles olvasóközönség és tábor előtt, miszerint nagyobbik fiam kisebbik lánya — bár neki is ez a neve — nem azonos a többi Fejes Saroltával. Ezt most nem kívánom hosszasan bizonygatni, de szívesen vendégül látom a T. Újságot — jó borom van — s örömmel megmutatom családunk fáját. Erőt, egészséget! Fejes ny. ales. Tisztelt Szerkesztőség, én lenni nagy örömmel olvasni Önöknek cikk. Lépésváltás címmel amit írtak. Ötven éve élek itt Jueszéj, s az akkor vásárolt angol— magyar szótáramban nem találni meg kifejezés: lépésváltás. Kérem, írják meg Hozzámnak, mit jelent ez a szó, vagy — ha ez egyszerűbbnek lenni — küldjenek nekem egy újabb kiadású szótár egy példánya. Őszinte tisztelet Sarah Feyes (USA) Föld S. Péter Betáplálva Börcsök Mária. Két állatvers MEGSZÖLÄS Ezt a derék denevért de nagyon sajnálom, — siránkozik a két bagoly éjfélkor egy ágon, — kivilágos virradatig kicsapong szegényke, s egész éjjel aluszik a mihaszna férje! AZ ERÉNYES KUTYA — A borz őrző, a pandi lop, enyveslábú az antilop. A zebra zabrál. Csór a csér. Sajtot dézsmál a kisegér. — Kutyus. kutyus!. Ne játszd a szentet, hisz ezt a csontot te is csented! érem tisztelettel, én már negyven éve tengernyi birkát, tehenet, borjút, sertést hajtottam vásárból vásárba, úgy hogy kapva kaptam az ajánlaton, elvégre a szakember beszél belőlem. Annál is inkább, mert Mihálik András bátyám szegről-végről még ismerős is Kunmadarason. Ugyanis ez a jóember Poroszlón vett egy szamarat egy kordéval, és megalkudtunk: egy százas üti a markom. meg két liter házibor öntözi a gégém, ha hazahajtom a jámbor nagyfülűt. Hozzátéve, szamárral eddig nem volt dolgom, leszámítva néhány vásári balekot. Július volt. sütött a nap, és kilenc órakor már az ülésen kucorogtam, és Füred felé poroszkáltunk. Körülöttem jobbra-balra a Tisza II. árterülete csillogott, ezer és ezer vízimadár rikácsolt, és a szép látvány, no, meg a reggeli dupla feles lírai hangulatra gyújtott. Ennek következtében, kérem tisztelettel, eleinte végigénekeltük az utat: a csacsi iával — én pedig a strófa egyéb hangjait is megszólaltattam, már ugye ahogy a kotta kívánta. Nem is volt baj a füredi benzinkútig, itt azonban ripsz-ropsz, hirtelen lecöve- kelt az álnak bestia. Eleinte noszogattam, majd ütöttem, vertem, végül letérdeltem elébe oszt kérleltem: még 24 kilométer az út, nem vagyok én ilyen hosszú gyalogláshoz szokva. Semmi eredmény, csak a várakozó autósok kiabáltak: „Szupert neki bátyó, de keverd össze gázHajcsárkaland egy szamárral Nemcsak hajtotta, húzta is olajjal, mert a kordé nem bírja azt a sebességet!” Gondoltam magamban: hogy a rüh essen a szőrmétekbe, majd megtudnátok, ha zabot raknék a benzintartályba! Nem volt mit tenni: húzni kellett a kocsit is. meg a szamarat is. Mire a hosszú füredi utca végére értünk, jobban kifáradtam, mint a (vályogvetésben. Alighogy elhagytuk a helységnévtáblát, az álnak jószág újra kocogni kezdett. Nem értettem az egészet mindaddig, amíg fel nem tűnt Tiszaigar. Itt a szélső házaknál újra legyökerezett, és fordult a kocka. Eddig ö húzott engem, aztán én ötét a kocsival. Három múlt mire elhagytuk Tiszaigart és megint megjött a piszok kedve. Rájöttem, ez a komisz jószág a Szaharában lenne jó, mivel nem bírja a lakott településeket. Ott mehetne hétszámra erre is, arra is. Beigazolódott a jóslatom, őrsön se ment az se előre, se hátra. Helyette iázott, de úgy, hogy sorra kinyíltak az ablakok, sőt még a rendőrautó is megállt és az egyik rendőr azt kérdezte, tán valami defekt adódott? Drága biztos úr, feleltem, a KRESZ-t gyakoroljuk kérem tisztelettel, de ez a dög a második bekezdésnél mindig megakad. Tizenegy múlt, mire a rohadt dög, meg a. kordé is megérkezett az udvarra. Elkopott a cipőm, véresre törte a szára a lábam, és akkora izomlázam lett, hogy lépni is alig bírtam. Nekem ez a legcsodálatosabb élményem tavalyról, mert még állat velem így • nem babrált ki. pedig negyven éve hajtom a jószágokat mindenfelé. írhatja nyugodtan, a tiszafüredi Kövér Benő az idén is elvállal mindenféle hajcsármunkát kérem tisztelettel, csak ne szamár legyen az illető, mert azokból elegem van egy életre_ D. Szabó Miklós A böllér rémálma Két ünnep közülit Öregedés Nagyon szerény ünneplés
