Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 31. Lépésváltás A noteszlap fonákján Kis faluban, téli este. Ra­gyog a vacsoracsillag. Öreg néni meg én várunk az autóbuszra. Ő az út egyik oldalán, én a másikon. Együttérzőn szól át hozzám: — Nem ebédezett fiatal­ember? — Miből tetszik gondolni? — Idáig hallatszott, hogy harangozik a gyomra. (Részlet az „Üzemi étkez­tetés” című megíratlan ri­portból.) * * * A tsz kulturális és okta­tási ügyintézője bizalmatla­nul nézi noteszlapra szege­zett írónőm hegyét. — !Hogy a szövetkezet meg a közművelődés? Hát ké­rem, nyugodtan írhatja, a határozatok szellemébem a helyi erőforrások korábbi­nál sokkal ésszerűbb kihasz­nálásával igyekszünk meg­valósítani, hogy elérhessük a megvalósításra kitűzött célokat. (Láthatólag enged bizalmatlansága, mivel lát­ja, hogy egy sort sem ír­tam. Belelendül.) — A kultúrháznak meg a könyvtárnak ugyan nem ad­tunk az idén támogatást, sőt a tanács költségvetési alap­jába szánt összeget is csök­kentettük. — Nono. ezt ne írja! — írja inkább, hogy a tagság anyagi jólétével nö­vekedett az életmód színvo­nala. Külön kiemelésre mél­tó a kultúrmunka VQnatko- zásában az a struktúrát is érintő tény, hogy tagjain­kat többször vittük kirán­dulni. (Tűzbe-lázba jön.) Látta volna az elvtárs a ker­tészetben dolgozó lányokat a tokaji kiránduláson. A bor­pincében — hej! — minden­ki táncraperdült... (Jegyzettömbömben lapoz­gatva találtam egy tiszta üres lapot, azonban csak ennyi állt rajta: „De nagy ökör vagyok, hogy idejöt­tem!” E mondat a fönti mo­nológ forrása...) BIANCO-HÍR Tegnap (tegnapelőtt, a ké­ső esti órákban) ...............-on (-en, -ön, -ban, -ben) a ................... székházában (ta­n ácstermében) ülést (konfe­renciát, tanácskozást) tar­tott a ....................... Az ülés ( konferencia, tanácskozás) el­nökségében helyet foglalt ........... és ............... Az ese­ményen jelen voltak a............ t ovábbá a ........... va­lamint a ........... képviselői. B evezető előadást ............... c ímmel ................ a ............ ...........-ja (-je) tartott. Vázol­ta az elmúlt esztendők (évek) legfontosabb feladatait (ten­nivalóit) és részletesen ki­tért az elkövetkezendő idő­szak (fontos szakasz) tenni­valóira (feladataira) is. Az eszmecsere (az előadást kö­vető alkotó vita) során több felszólalás (hozzászólás) hangzott el. ( A kipontozott rész érte­lemszerűen kitöltendő. a nem kívánt rész törlendő!) EGY IGAZI ESEMÉNY! „G. J. 18 éves toloncoló segédmunkás, tegnap lakó­helyén figyelmetlenül ment át az úttesten, és a kocs­ma helyett a könyvtárban kötött ki. Előbb gyanakod­va méregette a gerincükkel kifelé álló. szép sorba ra­kott könyveket, majd egy hirtelen elhatározással le­vett egy verseskötetet és lapozgatni kezdte. Beleolva­sott az egyik versbe, majd egy másikat (rövidet) végig­olvasott. A helyszínen levő tanúk — a könyvtári tagok — állítása szerint G. J. sze­mében hamarosan melegfé­nyű, ragyogó csillagok gyúl- tak, és teljesen megfeledke­zett a koísmába menetel­ről.” * * * A Kőolaj- és Földgázke­reső Vállalat szakemberei a legutóbbi, Szolnok belterü­letén végzett próbafúrás so­rán. mindössze 4.5 méter mélységben jól működő pin­ceklubot találtak. A klubta­gok jól érzik magukat —és zavartalanul folytatják 1967. dec. 18-án este megkezdett foglalkozásukat: „Vita a fia­talok társadalmi beilleszke­désének kérdéseiről!” cím­mel. Sz. J. Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk egy korábbi szá­mában olvastam a Lépés­váltás című cikket. Szeret­ném ezúton is közölni, hogy az írás szerzője, Fejes Sa­rolta nem azonos velem, bár én is Fejes Sarolta va­gyok. Dédnagyanyám gróf Vállveregety birtokán szol­gált, s ükapám két házassá­gából én lettem a nagyobb fejes. Igen hasznosnak tar­tanám, ha az ilyen Fejes Sarolták a jövőben a vár­ható névazonosságra való tekintettel már születésük­kor megváltoztatnák a ne­vüket. Egy olvasójuk, Fejes Sarolta Drága Szerkesztő Urak! Mint nyugdíjas, figyelem­mel kísérem a Lépésváltás című írás nyomán kialakult vitát, mely, úgy látom, kezd kibontakoznál Nagynéniméit) — nyugodjék békében — szintén Fejes Saroltának hívták, s közlöm önökkel: nem azonos sem a Lépésvál­tás című írás szerzőjével, sem a többi Fejes Saroltá­val. Fejes Sarolta Tisztelt Újság! Nagyon jónak tartom a T. Újságot, de őszintén szólva nem értem, hogyan kerül­hetett be színvonalas lap­jukba a Lépésváltás című írás. Ez a cikk — amellett, hogy magyartalan — tele van szakmai szempontból is támadható megállapítások­kal. Mint egykori katona­tiszt — nem mondhatom meg. hogy melyik nyugat­alföldi helyőrségnél szolgál­tam ,—, bízvást ki merem jelenteni, hogy .értek vala­mit a lépésváltáshoz. (E-egy- kető, e-egy-kető, stb.) Nem akarnám hosszan húzni az időt, de ha a T. Újságot érdekli, a szolgálati sza­bályzat hivatkozott, s egy­úttal vonatkozó cikkelyét helyesbítés céljaira szívesen rendelkezésükre bocsátom. Mindezekért persze nem ra­gadtam volna tollat fegy­verforgatáshoz szokott ke­zembe, ám úgy érzem, nem tarthatom tovább titokban a széles olvasóközönség és tá­bor előtt, miszerint nagyob­bik fiam kisebbik lánya — bár neki is ez a neve — nem azonos a többi Fejes Saroltával. Ezt most nem kívánom hosszasan bizony­gatni, de szívesen vendégül látom a T. Újságot — jó borom van — s örömmel megmutatom családunk fá­ját. Erőt, egészséget! Fejes ny. ales. Tisztelt Szerkesztőség, én lenni nagy örömmel olvasni Önöknek cikk. Lé­pésváltás címmel amit írtak. Ötven éve élek itt Jueszéj, s az akkor vásárolt angol— magyar szótáramban nem találni meg kifejezés: lé­pésváltás. Kérem, írják meg Hozzámnak, mit je­lent ez a szó, vagy — ha ez egyszerűbbnek lenni — küldjenek nekem egy újabb kiadású szótár egy példá­nya. Őszinte tisztelet Sarah Feyes (USA) Föld S. Péter Betáplálva Börcsök Mária. Két állatvers MEGSZÖLÄS Ezt a derék denevért de nagyon sajnálom, — siránkozik a két bagoly éjfélkor egy ágon, — kivilágos virradatig kicsapong szegényke, s egész éjjel aluszik a mihaszna férje! AZ ERÉNYES KUTYA — A borz őrző, a pandi lop, enyveslábú az antilop. A zebra zabrál. Csór a csér. Sajtot dézsmál a kisegér. — Kutyus. kutyus!. Ne játszd a szentet, hisz ezt a csontot te is csented! érem tisztelettel, én már negyven éve tengernyi birkát, tehenet, borjút, ser­tést hajtottam vá­sárból vásárba, úgy hogy kapva kaptam az ajánlaton, elvégre a szakember beszél belőlem. Annál is inkább, mert Mihálik András bá­tyám szegről-végről még is­merős is Kunmadarason. Ugyanis ez a jóember Po­roszlón vett egy szamarat egy kordéval, és megalkud­tunk: egy százas üti a mar­kom. meg két liter házibor öntözi a gégém, ha hazahaj­tom a jámbor nagyfülűt. Hozzátéve, szamárral eddig nem volt dolgom, leszámít­va néhány vásári balekot. Július volt. sütött a nap, és kilenc órakor már az ülé­sen kucorogtam, és Füred felé poroszkáltunk. Körü­löttem jobbra-balra a Tisza II. árterülete csillogott, ezer és ezer vízimadár rikácsolt, és a szép látvány, no, meg a reggeli dupla feles lírai hangulatra gyújtott. Ennek következtében, kérem tiszte­lettel, eleinte végigénekeltük az utat: a csacsi iával — én pedig a strófa egyéb hang­jait is megszólaltattam, már ugye ahogy a kotta kívánta. Nem is volt baj a füredi benzinkútig, itt azonban ripsz-ropsz, hirtelen lecöve- kelt az álnak bestia. Eleinte noszogattam, majd ütöttem, vertem, végül letérdeltem elébe oszt kérleltem: még 24 kilométer az út, nem va­gyok én ilyen hosszú gyalog­láshoz szokva. Semmi ered­mény, csak a várakozó autó­sok kiabáltak: „Szupert neki bátyó, de keverd össze gáz­Hajcsárkaland egy szamárral Nemcsak hajtotta, húzta is olajjal, mert a kordé nem bírja azt a sebességet!” Gon­doltam magamban: hogy a rüh essen a szőrmétekbe, majd megtudnátok, ha zabot raknék a benzintartályba! Nem volt mit tenni: húzni kellett a kocsit is. meg a szamarat is. Mire a hosszú füredi utca végére értünk, jobban kifáradtam, mint a (vályogvetésben. Alighogy elhagytuk a helységnévtáb­lát, az álnak jószág újra ko­cogni kezdett. Nem értettem az egészet mindaddig, amíg fel nem tűnt Tiszaigar. Itt a szélső házaknál újra le­gyökerezett, és fordult a kocka. Eddig ö húzott en­gem, aztán én ötét a kocsi­val. Három múlt mire el­hagytuk Tiszaigart és megint megjött a piszok kedve. Rá­jöttem, ez a komisz jószág a Szaharában lenne jó, mivel nem bírja a lakott te­lepüléseket. Ott mehetne hétszámra erre is, arra is. Beigazolódott a jóslatom, őrsön se ment az se előre, se hátra. Helyette iázott, de úgy, hogy sorra kinyíltak az ablakok, sőt még a rendőr­autó is megállt és az egyik rendőr azt kérdezte, tán va­lami defekt adódott? Drága biztos úr, feleltem, a KRESZ-t gyakoroljuk ké­rem tisztelettel, de ez a dög a második bekezdésnél min­dig megakad. Tizenegy múlt, mire a ro­hadt dög, meg a. kordé is megérkezett az udvarra. El­kopott a cipőm, véresre tör­te a szára a lábam, és ak­kora izomlázam lett, hogy lépni is alig bírtam. Nekem ez a legcsodálato­sabb élményem tavalyról, mert még állat velem így • nem babrált ki. pedig negy­ven éve hajtom a jószágo­kat mindenfelé. írhatja nyu­godtan, a tiszafüredi Kövér Benő az idén is elvállal min­denféle hajcsármunkát kérem tisztelettel, csak ne szamár legyen az illető, mert azok­ból elegem van egy életre_ D. Szabó Miklós A böllér rémálma Két ünnep közülit Öregedés Nagyon szerény ünneplés

Next

/
Thumbnails
Contents