Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

1979. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Bál a Savo Ábrahám Pál revűoperettjét mutatja be ma este a Szig­ligeti Színház Horváth Jenő rendezésében. Musztafa bej a táncosokkal a bálban (Takács Gyula) Madeleine és Daisy (Fe- rencz Évo és Jutkovics Krisztina) A szeparéban Madeleine és az ügyvéd (Ferenc Éva és Csák György) Tangolita táncosnő (Falvay Klári) A bálban Madeleine Henry (Ferenc Éva és Nagy Sándor Tamás) N. Zs. Jászberényben népszerű a munkás és ifjúsági ház Jó évre számítanak A jászberényi Lehel Hűtőgépgyár munkás és ifjúsági há­zát, a nagyon szép, sőt reprezentatívnak is mondható köz­művelődési intézményt 1978. november 3-án avatták fel. A kivül-belül korszerű létesítmény átadása önmagában is jelentős esemény volt, hiszen az épület tőszomszédságában levő járási-városi könyvtár így jutott megfelelő méretű olvasóteremhez, és végre méltó helyet kapott a könyvtár hatalmas és értékes zenei különgyűjteménye is. A városban hamar nevet adtak a munkás és ifjúsági háznak: „hűtőház” — így ne­vezik, no nem azért, mintha hideg volna, hanem mert így „becézve” tömörebb, köny- nyebben mondható, megje­gyezhető a név. A „hűtőház” működésének első hónapjaiban nagy fel­adatokkal kellett szembenéz­niük az intézmény munka­társainak. Meg kellett talál­ni, ki kellett alakítani egy olyan szervezettségű műkö­dést, amely nemcsak a Hűtő­gépgyárban dolgozók számá­ra lehet vonzó, de a környék lakosságának — főképp fia­taljainak — is élményeket nyújthat. Mindamellett a vá­ros közművelődési intézmé­nyeinek rendszerében is meg kellett találni a helyét. Knorrné Csányi Zsuzsanná­val a „ház” igazgatójával és Kerékgyártó Zsuzsa előadó­val beszélgetünk az elmúlt esztendő tapasztalatairól, eredményeiről. Knorrné Csányi Zsuzsa szerint: — Megtaláltak bennünket az emberek, s mi is megta­láltuk helyünket a város'ban. Szakköröket, klubokat mű­ködtetünk,* kapcsolatban ál­lunk a város többi kulturális intézményével, segítjük a na­gyobb városi rendezvényso­rozatokat is. Kerékgyártó Zsuzsa egy átlagos hét látogatottsági sta­tisztikáját próbálja meg ösz- szeállítani. — Kedden: nyugdíjas klub, autósklub, éremgyűjtő kör, szerda: népi díszítő szakkör és német nyelvtanfolyam, csütörtök: szabás-varrás tan­folyam, a társasház-klub szerdán és_ csütörtökön is tart foglalkozást, pénteken a nyugdíjasklub másik cso­portja jön és ismét a nyelv- tanfolyam. Ehhez vegyünk hozzá estéről-éstére 40—50 spontán látogatót — a színes tévé és a játékterem egyelő­re nagyon vonzó. Mintegy 300—400 ember jön hétről­hétre, rendszeresen. A nagy- rendezvények — pódiumes­tek, esztrádműsorok, diszkók, gyermekelőadások, — látoga­tottsága is elég jó, bár gyak­ran alatta marad a vártnak. Különösen a 30 és 50 év kö­zötti korosztály „mozdítható” nagyon nehezen — déhát ez nemcsak Jászberényben van így. — Kiállítást tudnak ren­dezni? — Sajnos nagyon kicsi a kiállításra alkalmas helyisé­günk, s az sem csak kiállí­tásrendezésre szolgál.- Fotó- kiállítást, kisebb-nagyobb képzőművészeti kiállításokat rendeztünk — 250—300 fős látogatottság mellett. A szép kulturális létesít­ményt tehát megszerették a Hűtőgépgyár dolgozói, a vá­ros lakói. A népművelők pe­dig az elmúlt több, mint egy esztendő alatt sok mindent kipróbálhattak, kísérletezhet­tek. A tapasztalatok érvénye­sítésével készültek a jövő évi tervek, amelyek mindent megtartanak, ami eddig si­keres, hatékony volt, de bő­vültek is: újabb közösségek, művészeti rendezvénysoroza­tok szervezésével. Egyszóval: jó évre számítanak a „hűtő­házban”. — szj — HOGY LÁTVA LÁSSUNK EGY SZEMÉLYES élmény­nyel kezdem. Rajzszakos pe­dagógusiként tevékenykedtem egy falusi iskolában. Tet­tem a dolgomat nem jobban, de tán nem is rosszabbul, mint más. A rajzórán kitett, modellnek szánt köcsög a gyermekek lapjain többé-ke- vésbé emlékeztetett az ere­detire — néhány ügyes ne­buló azonban egészen elké­pesztő vizuális álmot látott a mázas edény kapcsán. Azt gondoltam, a taraterv pen­zumát közmegelégedésre le­morzsolom az esztendő vé­gére. Aztán , az egyik napon be­állított egy köztiszteletben álló szakfelügyelő. Közölte, ■hogy az órán felmérést vé­gez a gyerekek körében ar­ról, ki mit tart étiteknek az emberkéz művelte rajzi, fes­tészeti alkotásokból. Felvált­va rajzszögelte a táblára Cé­zanne, Caravaggio, Manteg­na műveinek reprodukcióit, aztán melléjük ismeretlen „művész” pamutot gombo­lyító cicáját, lila ködben tobzódó havas csúcsot. — majd megkérdezte a tanuló­kat. ki mit vinne haza leg­szívesebben lakásába. Nos, jó néhány eszes stréber, aki felismerte a kelepcét, a klasszikusokra szavazott. — de a fiúk-lányok kilencven százaléka a gombolyagos macska és az ízléstelen táj mellé tette le voksát. A szakfelügyelő tudtomra ad­ta, hogy a vizuális nevelés, a láttatás kultúrája terén még vannak kívánniva­lók ... Akkor mindezt egy kézlegyintéssel elintéztem, de be kell vallanom, a prob­léma azóta sem hagy nyu­godni. És hogy nemcsak az én gondom ez. bizonyítja a Művészet című folyóiratban megjelent számtalan elemző írás. A tavalyi szeptemberi számban olvastam arról, mi­lyen meghatározó szerepe van ízlésvilágunkra annak a környezetnek, amelyben élünk, dolgozunk, szórako­zunk. Kuriózumként meg­hökkentő állatkísérleteket ci­tálhatnánk a folyóiratból, íme egy: kis macskákat, öt­hónapos korukig olyan kör­nyezetben neveltek, amely- nen csak vízszintes vonala­kat és sávokat láthattak. A kísérlet után ezek a macs­kák teljesen érzéketlenek voltak a függőleges vagy más irányultságú környeze­ti elemekkel szemben. Mond­hatná valaki, könnyen tor­zulnak az állati ösztönök —, de a fogékonyabb emberi lélek talán még képléke­nyebben deformálódik. NÉZZÜNK szét az óvodá­sok körében. A legkisebbek rajzi fogékonysága minden képzeletet felülmúl. Egy óvó­nő kért rá, szerezzek papírt az óvoda számára, mert egy­szerűen nincs annyi tiszta lap. amennyit az apróságok tele ne rajzolnának. A nyomdából egy kiselejtezett, rotációs tekercset juttattam el számukra. Súlya közel fél­mázsa lehetett. A gyerekek meglepően rövid idő alatt használták el az egészet. Mert ceruzával, színessel ön­magukat fejezik ki. Leg­alábbis ebben a korban. Az iskoláiban aztán a tan­tárgyak sűrűjében háttérbe szorul a rajzi mánia, ha­csak hittérítőként megszáL lott pedagógusok nem tart­ják továbbra is ébren a vi­zuális érdeklődést. De hát misszionárius közöttük a kelleténél kevesebb akad. Az alsó tagozatban már mérhe­tő, hogy a rajz beskatulyá­zása a tantárgyak .sorába, gúzsba köti a gyermeki lé­lek szárnyalását. Pedig az apróságok lelki épülésének meghatározó ele­me a látvány. A minap egy Balaton-parti iskolában jár­tam. Az egyik pedagógus gyermekrajzokat mutatott,. A parányi alkotásokon a há­zak domináltak. Hogy mi­lyenek? Hát persze, hogy ka­csalábon forgók, kisebb-na­gyobb tornyokkal, — egyszó­val kifejezetten hétvégi ház­álmok, melyektől hovato­vább nem látni a Balaton vizét, nádasait, vitorlásait. Gyérmekrajzokat készíttet­tem lakótelepen élő aprósá­gokkal. Az eredmény: alig volt vigasztalóbb, mint ami­lyent egy életfogytdigilanra ítélt börtönlakó rajzol, úgy a tizedik esztendő letöltése után. Hatalmas, semmit­mondó síkok zárták el a horizontot, és a házak úgy hasonlítottak egymásra, mint egyik tojás a másikra. Egy Hortobágy-széli gye­rek a pusztát kívánta visz- szaadni. Ceruzáját ráillesz­tette a papírlap szélére és húzta, húzta az egyenes vo­nalat, már áttért a lap túl­só oldalára, de a vízszintes vonalból nem engedett. Szá­momra ez a puszta-kép, a véget nem érő horizont volt a legőszintébb és a legvi­gasztalóbb alkotás. Mert ez állít legközelebb a termé­szethez. AZ ALTALANOS iskola felsőtagozatos tanterve spe­ciális képzésre sarkall. Pers­pektivikus ábrázolás, műsza­ki alapismeretek elsajátítá­sa uralja az oktatandó anya­got. Hát persze, az életre ne­velünk, és ha a művezető majd egyszer egy asztal raj­zát nyomja a jövő szakmun­kásának kezébe, kell, hogy a fiú a képlet után elkészít­se az asztalt. No, persze van művészettörténeti ismeret is, de elsősorban falun kevés a szakavatott pedagógus, és az élménynyújtás mániája nél­küli 45 percek után alig ma­rad meg valami a gyerme­kekben. A középiskolában a rajzok­tatás csendben elhal. Fonto­sabbnak vélt tárgyköröket ölelnek fel a tananyagok. Persze, szakkört itt is szer­vezhetnének azok részére, akik nem tudnak rajzolás, festés nélkül élni. De aligha­nem ezzel már elkéstek. Az egyik szolnoki gimnázium­ban megpróbálták, és a négy­száz tanulóból mindössze két jelentkező akadt... AZ ISKOLA falai közül ki­lépve aztán kétségbeesett erőfeszítéseket teszünk arra, hogy a dolgozókat, szocialista brigádtagokat — egyszóval a felnőtteket megnyerjük a képzőművészet szeretetének. De miért kellett a kezüket elengedni akkor, amikor ön­ként nyújtották? Egy művészettörténész mondta: a képzőművészeti életünkből hiányzott Kodály és Bartók. Két géniusz, akik nemcsak gyűjtöttek, de szel­lemük kohójában új formá­ba öntötték a nép leikéből tisztán gyöngyöző zenei gaz­dagságot. Zenepedagógiánk Kodály révén világhírű. A képzőművészeti nevelésben nem vagyunk példa a világ számára. Csapong az írás, mert sok ága-boga van a témának. És tegyük hozzá, számos szépen sarjadó ága is. A jászberé­nyi városi-járási könyvtár a láttatás művészetére való nevelést is felvállalta, első­sorban a vezetője privát buz­galmából. Kiállításokban gyönyörködhetnek a könyv­ért betérők, diákat, képeket kölcsönözhetnek, hozzáértő, elemző szöveggel. Ugyanez lelhető, fel Miskolcon, ahol mintegy háromezer kerete­zett diát és ezernél több rep­rodukciót kínálnak hazavi­telre, gyönyörködésre. Kun­hegyesen kiállítás nyílt, a képeket fél évre ki lehetett kölcsönözni. Az alkotások fe­lét nem vitték vissza az át­meneti tulajdonosok, nem tudva tőle megválni, megvá­sárolták. Karcagon a fiatalok művészeti nevelése szintén szervezett keretben folyik, a Kevi kör példáját pedig ta­lán már említeni sem kell. No, és itt a kölesdi pél­da. .. Bevallom, az onnan közvetített rádióriport ins­pirált e cikk megírására. A kétezer-hatszáz lelket szám­láló Tolna megye kisközség­ben néhány évvel ezelőtt Baranyi László, a művelő­dési ház vezetője kiállítást rendezett magántulajdon­ban lévő művekből. Meg­nézte és megcsodálta a falu. Ma az ötszáz ház közül hatvanháromban festményt őriznek, és a közintézmé­nyeikkel együtt háromszáz­nyolcvanegy zsűrizett alko­tást mondhat magáénak Kölesd. Somogyi György írja a Művészet című folyóiratban: „A műalkotásnak legalap­vetőbb igénye az, hogy a benne kifejeződő érték magában az életben jelent­kezzen. .. A kölesdiek ruházkodásán, lakóházain mérhető az ízlésváltozás e nagymérvű robbanása. DE NE MENJÜNK ilyen messzire: Szolnok megyei pártbizottság oktatási igaz­gatóságán nagy értékű és szisztematikusan összeállí­tott képzőművészeti anyag reprezentálja a kortárs művészetet. És ellenpont­ként r- közintézményeink fa­lán bizony nem egyszer ta­lálkozunk értéktelen, sőt kifejezetten ízlésromboló al­kotásokkal, pedig a veszé­lye megvan. Az oda betérő, ha úgy tetszik, a közintéz­mény ízlésének szintjére emeli az értéktelent. Erre is gondolni kell, amikor munkahelyünket szépíteni kívánjuk. összevetésként kalandoz­zunk el a zene világába. Vass Lajos a televízióban mozgalommá terebélyesítette a népzene kultuszát. „Éne­keljünk együtt!” — szólí­totta fel az országot, és a népdalkincsünk színejavát valóban vele énekelte, ének­li az ország. Pávakörök alakultak, melyek érték­mentő küldetése felmérhet tetten. De ha már a televí­zió mozgósító erejénél tar­tunk: ma is nosztalgiával gondolok vissza a tévé galériájára, ahol Szász Endre bemutatkozása, Gá- csi Mihály elfogódottan szemérmes önvallomása, D. Fehér Zsuzsa szakszerű magyarázata élmény rang­jára emelte az esti intim művészeti kontaktust. Vá­rom, hogy valahol valaki Vass Lajos megszállottságá­val lelkesítsen a szép, a vizuálisan szép befogadásá­ra! NEMRÉG a törökszentmik­lósi piacon jártam. Fertel- mes giccseket árult egy fia­talasszony. Moslékszínű ten­ger partján sárgarépából faragott akt kellette magát. Az árus panaszkodott, hogy nem mennek a képek. Hál’ istennek! Azon gondolkodtam: mi­lyen erőket mozgósítunk a környezetünk védelmére! Ha egy vállalat a Tiszába szeny- nyezett vizet bocsát, milli­ókra büntetik Miért nem védjük vizuális környeze­tünket is ilyen hévvel? Palágyi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents