Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
1979. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 SPORT O SPORT 9 SPORT Események Labdarúgás, NB I Ismét kikapott idegenben a Diósgyőr Ferencváros—Diósgyőr 3:1 (1:0). Üllői út: 10 ezer néző, v.: Tompa. Góllövők: Salamon (öngól), Pusztai, Pogány, ill. Oláh. Csalódást keltett a találkozó, mind az iramot, mind pedig a színvonalat tekintve. Az erősen tartalékos Ferencváros lehetőségei lényegesen jobb kihasználásával nyert a mezőnyfölényben lévő Diósgyőr ellen. PVSK—Dunaújváros 2:2 (1:1). Pécs, 3000 néző, vezette: Mohácsi. Góllövők: Szűcs, Nagy II., illetve Kresz (11-esből) és Stájer. Bp. Honvéd—MTK-VM 3:2 (2:1),. Kispest, 3000 néző, v.: Palotai. Góllövők: Garaba, Varga (öngól). Paróczai illetve Kovács B., Borsó. DMVSC—Békéscsaba *2:2 (0:0). Debrecen, nagyerdei stadion, 10 000 néző, v.: Maczkó. Góllövők: Janko- yics, Feledi, illetve, Mártái és Vágó. Vasas—Rába ETO 1:1 (1:0). Győr: 2000 néző, v.: Bártfai. Góllövők: Kiss, ill. Hannich. Salgótarján—Pécsi MSC 1:1 (1:0). Salgótarján, 4000 néző, vezette: Pádár. Góllövők: Kiss, illetve Dohány (11-esből). Tatabányai Bányász—Zalaegerszegi TE 1:1 (1:0). Tatabánya, 3000 néző, v.: Ur- bán. Góllövők: Csapó (11-es- ből), illetve Simon. Ü. Dózsa—Sz. MÁV Előre 6:1 (3:1). Megyeri út 3000 néző. vezette: Győri. Góllövők: Fazekas (4), Sarlós, Fekete, illetve Lazsányi. Videoton—Volán SC 2:1 (0:1). Székesfehérvár, 4000 néző, v.: Lauber. Góllövők: Burcsa (2), illetve Aranyosi. Asztalitenisz. Országos II. osztályú férfi-női egyéni és páros- verseny: Szolnok. Kilián főiiskola 10. Kézilabda. Téli terembajnok- ság: Törökszentmiklós. Bercsényi Gimnázium 8. Kosárlabda. NB I. Női: Szolnoki MÁV MTE—DVTK. Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 14.30. Prenter, Holocsi. Megyei bajnokság. női: Kisújszállási MÁV Egyetértés—TSE 10. Férfi: Tiszafüredi VSZSE—Jászberényi Spartacus 10. Sakk. Megyei villám, csapat- és egyéni bajnokság: Szolnok, Költői úti Általános Iskola 8.30. Labdarúgás. Tartalékbajnokság : Lehel SC Ü—SZEOL AK II.. Jászberény 13, Tóvizi. Ifjúsági bajnokság: Lehel SC—Debreceni Kinizsi 11.30. Horváth. Serdülő: Lehel SC—D. Kinizsi 10, Csényi. Országos Ifjúsági Bajnokság: Szolnoki MÁV MTE —Vasas, Tiszaliget 12, Kovács F., Szabó L. SE—Jánoshalma, Mezőtúr 12.30. Pálinkás i. Országos Serdülő Bajnokság: SZMAV MTE—Vasas 10.30. Csi- pe, Szabó L. SE—Jánoshalma, 11. Pálinkás II. Idegenben szerepelnek: a Szolnoki MÁV MTE kardozói Hódmezővásárhelyen. párbajtőrözői Egerben, mindkét helyen országos III. o. minősítő versenyen. Ha én még nem is, de ti fussatok! Beszélgetés Monspart Saroltával i,... nem szép az lányok, ha valaki olyan keszeg, hogy hét szoknyát kell felhúznia, hogy legyen valami formája, de az sem, ha valaki gurul, az meg egyenesen hogy néz ki, ha a fiút a lánynak kell támasztania - értitek ugye? Higgyétek el, mozogni kell, mozogni minél többet. A legjobb a futás - nem kerül semmibe .. Ezek a szavak Martfűn hangzottak el a minap a művelődési központban és a cipőipari szakközépiskolában tartott élménybeszámolón. Nem is lenne ebben semmi rendkívüli, ha nem a tájékozódási futás magyar világbajnoka mondta volna. Az a Monspart Sarolta, akinek életéért nem is olyan régen még aggódott a sportvilág, akinek megkönnyebbült nemzetközi sóhaj kísérte első lépteit a kórházi ágy körül. Senki sem törhetett volna pálcát felette, ha nekikeseredve a feledés homályába húzódik, hiszen már letette névjegyét a magyar sport asztalára: 1962-től 1977-ig megszakítás nélkül nyerte a magyar bajnokságokat, számos nemzetközi sikert aratott, 1972-ben pedig világ- bajnoki címet szerzett Svédországban. De nem: Monspart Sarolta egyénisége a betegségen is győzedelmeskedett. Megdöbbentő ellentét Martfűn : egyfelől az egészséges gyerekek, fiatalok, velük szemben a törékeny, bicegő előadó. A világbajnoknő — béna lábbal. És futásra biztatja az emberéket! Más örülne, ha járni tudna, nemhogy futásról elmélkedjen ... A sors szeszélye folytán fényes versenyzői pályafutásának egy kullancs vetett véget. — Soha semmi bajom nem volt velük, pedig épp elég ragadt rám edzés vagy versenyzés közben, — mondta a 35 éves népszerű „Saci”. — Tavaly aztán alaposan megjártam az egyikkel — fertőzött volt. Négy hónapig feküdtem kórházban, s fél év is eltelt, mire nevetni tudtam. Először a fejemmel volt gond, aztán a jobb lábammal. Még ma is béna némelyik izomcsoport rajta. A versenyzést egyébként éppen az elmúlt évben kívántam abbahagyni — csakhát nem így. Hogy miért? Nem volt már akaraterőm a mindennapos futáshoz. Aligha hihető, hogy az, aki már maratoni távokon edzett, s állt csatasorba, annak elfogyott az akaratereje. De előttünk a másik bizonyíték: még fel sem épült, s már változatlan hittel, lelkesedéssel viszi el mindenüvé és hirdeti a sport szeretetét. Lassan húsz éve — 1960-ban — jegyezte el magát a tájékozódási futással, amely életelemévé vált. — Másodikos gimnazista voltam, — emlékezett visz- sza, — és dundi. Elsősorban a 62 kilós testsúlyom miatt akartam sportolni, bízva abban, hogy sikerül lefogynom. Próbálkoztam asztaliteniszezéssel és vívással, de röhögőgörcsöt kaptak tőlem, aztán úszással, akkor meg kiloccsant a víz a medencéből. Maradt a tájékozódási futás. ■— S mikor kötelezte el magát a tömegsport mellett? „ — A világbajnoki győzelem után. Gondoltam, a nevemet fel lehet használni a mozgalom céljaira. Sok meghívásos versenyen vettem részt a világ csaknem minden táján, s elámultam, hogy másutt mekkora tömegeket képesek mozgósítani. Főleg a nyugati országokban terjedt el a futás — valóságos őrületté vált. Tavaly már a harmadik nem hivatalos női maratoni világbajnokságot rendezték meg. A másodikon, Atalantában még én is indulhattam, s ezüstérmet szereztem. Persze, jó- néhány más „flúgos futamban” — én legalábbis így nevezem — rajthoz álltam, s mondhatom, nagyon kimerítőek. Svédországban például volt olyan verseny, amelyen nyolcezren futottak, s valamennyi résztvevő nevét és eredményét közölte a legnagyobb svéd napilap. Egyébként ennek hatására támadt az ötlet, hogy nálunk is meg kellene próbálkozni ilyesmivel. — Az ötlet nyomán rendezték meg 1973-ban azt az emlékezetes futást a Normafánál, amelyen több ezren tették meg a távot, de az Aranyjelvényesek az olimpiára elnevezésű országos mozgalom gondolata is svéd eredetű. — Sokan azt mondták, kudarcba fullad: nem akad kétszáz fiatal se, aki valamennyi próbát letegye. Most meg ott tartunk, hogy szavazással kell eldönteni, miként válasszák ki azokat, akik a kétezernél több pró- bázó közül végül is elutazhatnak az 1980-as moszkvai olimpiára. — Visszatérve a verseny- sporthoz: a tájékozódási futás vonzereje, szépsége között sokan megemlítik a természetet is... — Kétségtelen, nem lehet a természettől elszakítani. Nyilvánvalóan nem rendezhetnek versenyt a Nagykörúton. Én a legszívesebben a Vértesben versenyeztem, annak ellenére, hogy ott • ragadt rám az a bizonyos kullancs. Ez a hegység eléggé elhanyagolt, kevesen járják, nincs keresztül-kasul utakkal szabdalva. Mégis, az az igazság, alig emlékszem rá, de a többi helyre sem, ahol futottam. Verseny közben sohasem volt időm a tájra figyelni, gyorsan kellett futni, és tájékozódni. Mindezzel együtt olyan sportág, amelyet nem lehet eléggé népszerűsíteni. Hadd mondjak még egy skandináv példát: Svédországban a harmadik helyen áll a népsze- szerűségi listán. — Hogyan jellemezné a legrövidebben a tájékozódási futást? — Az átlagemberek sportja. Aki ugyanis jól fut, az atléta lesz, aki pedig okos, az matematikus. Űjabb ellentét. Gondoljuk csak meg: Monspart Sarolta kiváló versenyző volt. Világbajnokságot nyert abban a sportágban, amelynek nálunk alig vannak hagyományai — s emellett matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, önmagában olyan teljesítmény, amely két embernek is elég lenne. Ugyanakkor elvégezte a Testnevelési Főiskola sportszervezői szakát, de kitanulta az edzői mesterséget is. Monspart Sarolta valóságos szimbóluma a magyar sportéletnek. Olyan jelkép, amelyet bízvást követhetnek a fiatalok. Még betegállományban van — különben az OKISZ sportosztályán dolgozik előadóként — s mint mondta, nem tudja, mihez kezd a jövőben. Any- nyi azonban bizonyos, hogy megmarad a sport hittérítőjének. Constantin Lajos a sportaktíva témáit tovább gondolva Nem ők tűzik ki a májusfát azok, akik N6in Ők az épület tetejére kitűzik a májusfát. De nélkülük nincs tétő, mert az alapot rajtuk kívül ember ki nem ássa. A sport önzetlen társadalmi munkásairól, a testedzés hadseregének névtelen katonáiról van szó. Azokról az e g y emberekről, akik nélkül nem ülnének esténként asztal mellé agyat csiszoló szándékkal sakkozók, akik nélkül tétován toporognának az út szélén vasárnaponként járműre várva a sportolók, — de azért legtöbbször a gépkocsi időben befut, mert ők, azok az egy emberek hétközben lázasan kilincseltek, telefonáltak, hogy „elnök elvtárs, értse meg, a csapatnak időben oda kell érnie ...” Azokról a pedagógusokról van szó, akik valahol, valamiért nem a sporttal jegyezték el magukat, hanem tegyük fel a kémiával, de egy labda döngése hússzal-har- minccal felviszi a pulzusukat. Azokról a munkásokról van szó, akik néhány perccel a meló vége előtt toborozni kezdenek: „Srácok, maradjatok egy kicsit focizni, mert tudjátok vasárnap tömegsport-verseny lesz ...” Azokról az emberekről van szó, akik munkaidő után nem sörözni indulnak, hanem a szakszövetségekben táblázatokat készítenek, sorsolást egyeztetnek, és estébe nyúlóan vitatkoznak arról, miként lehetne sportágukban jobbat, többet tenni. Azokról az emberekről van szó, akik nem tudnák létezni sport nélkül — és akikről igen könnyen hajlamosak vágunk azt hinni, hogy számukra elég, ha meghagyjuk nekik a sporttal való törődés lehetőségét. Ezeknek az embereknek a megbecsüléséről szól ez az írás annak a legutóbbi sportaktívának a kapcsán, melyen az MSZMP Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága 1979. szeptember 18-i ülésén elfogadott állásfoglalása alapján a megye sportmozgalmának helyzetéről és további feladatairól volt szó. Feltétlenül kell ez a nyomaték, hiszen évtizedes tapasztalat, hogy pusztán a véletlenre és egyegy heves fellobbanásra nem lehet bízni a sport társadalmi munkásainak megbecsülését. A minap érdekes beszélgetésnek lehettem tanúja, melynek többek között résztvevője volt az OTSH egyik munkatársa is. A hosszas eszmecsere konklúziója egyetlen mondat volt: A magyar sport vékony jégen korcsolyázik, az az elit, amely válogatott mezben, netán első osztályú parolikkal reprezentálja a sportéletünkét — kevés. A következtetés egyértelmű: kell a hátország, és talán soha ennyire nem volt szükség a vidékre, a tömegekre, — melyekből a tehetségek szökkenhetnek szárba — mint most. Ehhez viszont kellenek az elkötele- v zet!, időt, fáradtságot nem kímélő társadalmi munkások. Számukra azonban az alkotáshoz sikerélményre van szükség. A jelenleginél jóval nagyobb sikerélményre! Az egyik szakközépiskola igazgatója mondta: „Lelkiis- meretfurdalásom van, ha húsz fillért úgy kell szétosztanom a tantestületben, hogy abból a testnevelő ne kapjon ..Az eredmény számszerűen mérhető. Szinte hasonlóképp nyilatkozott a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola vezetője, dé említhetnénk jó példát a szolnoki iskolák közül is. A középiskolák sportja 1974 óta állami irányítás mellett zajlik, így a művelődési osztályok is „rálátnak” az oktatási intézmények« problémáira. Sokkal esetlegesebb a helyzet az általános iskolákban, ahol a sport szinte napjainkig mozgalmi keretek között szerveződött. Itt igazán csak az igazgatón múlt, milyen megbecsülést kapott a sporttal foglalkozó pedagógus. Ha az Iskolavezető szerette a sportot, nem volt nagyobb baj, de ha nem, megfeszülhetett a pályán a tanár, eredményeit egy kézlegyintéssel elintézték. az iskola falai közül, nem szólhatunk külön-külön mind a több mint ötezer társadalmi munkás bajáról, gondjáról, aki a megyében a sportot segíti. De egy dolgot leszögezhetünk: annak ellenére, hogy az államigazgatási szervek, sportfelügyelőségek jó példával járnak elől a' társadalmi munkások megbecsülésében, a testedzésben kifejtett tevékenység közel sem egyenrangú más közhasznú munkáéval. mondta Egyikőjük szemrehányoan: „Nézze meg, ez én vagyok a fényképen. Az üzemi lapban jelent meg »a fotó, az óvoda kerítését festjük. Jó szívvel tesszük, bármikor Ikaphatóan hasonló feladatra. De hadd tegyem hozzá: én húsz éve foglolkozom a sporttal, és eleddig nem egy képet, de még egy sort sem ért meg ez sehol...” Ezt a példát azért citáltam, nehogy azt higgye bárki, hogy egymásra kívánunk mutogatni. A sportért minél többet tenni talán soha nem volteny- nyire égetően fontos, mint napjainkban. De aki beáll a sorba, az érezze, hogy tudnak róla, tevékenységét figyelemmel (kísérik — mi több, alkalmasint elismerik. A köszönet, a megbecsülés eddig meglehetően esetleges volt. A megyei sportaktíván is megfogalmazódott a követelmény: a testnevelés és a sport tiszteletet érdemlő közkatonái kapjanak még felelősségteljesebb feladatokat, azok megoldásához nagyobb segítséget. Javaslataik, észrevételeik nyerjenek meghallgatást, munkájuk az eddigieknél nagyobb erkölcsi megbecsülést érdemel. Vitatkozhattak eddig a sportban végzett társadalmi munka értékéről, megbecsüléséről. A sportaktíva nyomán újra megerősíthetjük, hogy a sportmozgalom a jövőben sem nélki lözheti a munkahelyükön is negbecsü- lést, tekintélyt kivívó társadalmi munkásokat. Palágyi Béla Kilépve Javítani igyekszik az Sz. MÁV MTE Döntetlent vár a Lehel Gondok Mezőtúron Földbegyökerezett lábakkal, szoborrá dermedve álltak a szolnoki játékosok vasárnap a Békéscsabai TASK elleni mérkőzés végén, és hallgatták a közönség meglehetősen kellemetlen füttykoncertjét. A közönségét, amely addig lelkesen biztatta a csapatát, hitt a játékosok bajnoki célokra törő fogadkozásának, s talán nem is annyira a vereség tényei, hanem inkább a hogyanja miatt fejezte ki nemtetszését. Derült égből villámcsapásként jött ez a kudarc, amely alaposan lelohasztot- ta a szolnoki csapat bajnoki reményeit. Ráadásul most két nehéz mérkőzés következik. Ma Egerben kell helytállni, a következő vasárnap pedig a Nyíregyházát fogadják Szolnokon, s az az öszecsapás a Keleti csoport őszi rangadójának ígérkezik. Nehéz sorozat, amely a múlt vasárnapi játék után kevés jóval kecsegtet. — Nagyon nagy kudarc volt, amit nem vártunk, — jegyezte meg Ambrus János, az egyesület elnöke. — A játékosok azonban fogad- koztak. hogy kiköszörülik a csorbát. — Eger ellen mi várható? — Egy pontot szerezni kell, még akkor is, ha idegenben lesz a mérkőzés. A most következő két találkozón sok tlPtZO előtt a Ma: Eger SE-Szolnoki MÁV MTE, Eger 13, Tátrai, Olefin SC-Lehel SC, Le- ninváros 13, Koroknai, Ózdi Kohász-Mezőtúri Honvéd, Ózd 13, Bodó. minden eldőlhet. Az első négy helyezett nehéz mérkőzés előtt áll. Mi versenyben akarunk maradni az első helyért, egy-két pont hátránynál nem többel. A múlt heti keretben csak annyi a változás, hogy Kol- láth eltiltása lejárt, és csatlakozik az utazókhoz. * * * A Lehel vasárnapi ellenfele a Leninváros, amellyel szemben egyenlő a hűtőgép- gyáriak mérlege. A két csapat eddig hat alkalommal találkozott, a mérkőzések során 2—2 Lehel, illetve Le- ninvárosi győzelem és 2 döntetlen eredmény született. Első alkalommal Jászberényben 1974. szeptember 8-án találkoztak, ahol 1:0 arányú hazai győzelem született, a gólt Sárközi szerezte. A mérkőzésen szerepelt Urbán János is, aki azóta már a szakosztály vezetési munkájába bekapcsolódva úgy véli, hogy a kiváló erőkből álló vegyészcsapat ellen már az egyik pont megszerzése is sikernek számítana. Kó- czián Antal vezető edző is az egyik . pont megszerzésének reményében küldi pályára' csapatát, amelyet a következő keretből jelöl ki: László, Czigány, Kirchner, Lakatos, Török, Lukácsi, Szívósi, Fejes, Sebestyén, Vá- czi, Bacher, Őszi, Gergely, Kiss J. * * * A vlezőtúri Honvéd az őszi fordulóban utoljára játszik degenben. méghozzá Ózdon. A kohászcsapat az utóbbi hetekben alaposan összesz idte magát, és meglepő tredményeket ért el. LegutóDb például Kazincbarcikára' vitte el a két pontot. A Honvéd legénysége viszont az utóbbi hat fordulóban nem győzött, és pontot is mindössze hármat gyűjtött. Ez egyben azt is jelentette, hogy a 6. helyről a 15.-re csúszott vissza. így, a két csapat tormáját figyelembe véve, hazai győzelem várható. Újság a Honvédnél, hogy Kelemen leszerelt, Kakas megbetegedett és a szerdai edzőmérkőzésen Czanka is rúgást kapott a lábára, így játékuk bizonytalan. Bencsik Gyula vezető edzőnek komoly gondjai vannak az összeállítással. A csapat szombaton utazott Bánhorvátira és onnan indul a mérkőzés színhelyére. A keret: Boros^ Beigelbeck, Pribék, Papp I., Dávid, Mohácsi, Czikorá, Cserháti, Fodor, Homonnai, Papp II., Czanka, Herédi, Vékony.
