Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

1979. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 SPORT O SPORT 9 SPORT Események Labdarúgás, NB I Ismét kikapott idegenben a Diósgyőr Ferencváros—Diósgyőr 3:1 (1:0). Üllői út: 10 ezer néző, v.: Tompa. Góllövők: Sala­mon (öngól), Pusztai, Po­gány, ill. Oláh. Csalódást keltett a talál­kozó, mind az iramot, mind pedig a színvonalat tekint­ve. Az erősen tartalékos Fe­rencváros lehetőségei lénye­gesen jobb kihasználásával nyert a mezőnyfölényben lé­vő Diósgyőr ellen. PVSK—Dunaújváros 2:2 (1:1). Pécs, 3000 néző, vezet­te: Mohácsi. Góllövők: Szűcs, Nagy II., illetve Kresz (11-esből) és Stájer. Bp. Honvéd—MTK-VM 3:2 (2:1),. Kispest, 3000 néző, v.: Palotai. Góllövők: Garaba, Varga (öngól). Paróczai il­letve Kovács B., Borsó. DMVSC—Békéscsaba *2:2 (0:0). Debrecen, nagyerdei stadion, 10 000 néző, v.: Maczkó. Góllövők: Janko- yics, Feledi, illetve, Mártái és Vágó. Vasas—Rába ETO 1:1 (1:0). Győr: 2000 néző, v.: Bártfai. Góllövők: Kiss, ill. Hannich. Salgótarján—Pécsi MSC 1:1 (1:0). Salgótarján, 4000 né­ző, vezette: Pádár. Góllövők: Kiss, illetve Dohány (11-es­ből). Tatabányai Bányász—Za­laegerszegi TE 1:1 (1:0). Ta­tabánya, 3000 néző, v.: Ur- bán. Góllövők: Csapó (11-es- ből), illetve Simon. Ü. Dózsa—Sz. MÁV Előre 6:1 (3:1). Megyeri út 3000 néző. vezette: Győri. Góllö­vők: Fazekas (4), Sarlós, Fe­kete, illetve Lazsányi. Videoton—Volán SC 2:1 (0:1). Székesfehérvár, 4000 néző, v.: Lauber. Góllövők: Burcsa (2), illetve Aranyosi. Asztalitenisz. Országos II. osz­tályú férfi-női egyéni és páros- verseny: Szolnok. Kilián fői­iskola 10. Kézilabda. Téli terembajnok- ság: Törökszentmiklós. Bercsé­nyi Gimnázium 8. Kosárlabda. NB I. Női: Szol­noki MÁV MTE—DVTK. Szol­nok, tiszaligeti sportcsarnok 14.30. Prenter, Holocsi. Megyei bajnokság. női: Kisújszállási MÁV Egyetértés—TSE 10. Férfi: Tiszafüredi VSZSE—Jászberényi Spartacus 10. Sakk. Megyei villám, csapat- és egyéni bajnokság: Szolnok, Költői úti Általános Iskola 8.30. Labdarúgás. Tartalékbajnok­ság : Lehel SC Ü—SZEOL AK II.. Jászberény 13, Tóvizi. Ifjú­sági bajnokság: Lehel SC—Deb­receni Kinizsi 11.30. Horváth. Serdülő: Lehel SC—D. Kinizsi 10, Csényi. Országos Ifjúsági Bajnokság: Szolnoki MÁV MTE —Vasas, Tiszaliget 12, Kovács F., Szabó L. SE—Jánoshalma, Mezőtúr 12.30. Pálinkás i. Or­szágos Serdülő Bajnokság: SZMAV MTE—Vasas 10.30. Csi- pe, Szabó L. SE—Jánoshalma, 11. Pálinkás II. Idegenben szerepelnek: a Szolnoki MÁV MTE kardozói Hódmezővásárhelyen. párbajtő­rözői Egerben, mindkét helyen országos III. o. minősítő ver­senyen. Ha én még nem is, de ti fussatok! Beszélgetés Monspart Saroltával i,... nem szép az lá­nyok, ha valaki olyan ke­szeg, hogy hét szoknyát kell felhúznia, hogy le­gyen valami formája, de az sem, ha valaki gurul, az meg egyenesen hogy néz ki, ha a fiút a lány­nak kell támasztania - értitek ugye? Higgyétek el, mozogni kell, mozogni mi­nél többet. A legjobb a futás - nem kerül semmi­be .. Ezek a szavak Martfűn hangzottak el a minap a művelődési központban és a cipőipari szakközépiskolában tartott élménybeszámolón. Nem is lenne ebben semmi rendkívüli, ha nem a tájé­kozódási futás magyar vi­lágbajnoka mondta volna. Az a Monspart Sarolta, aki­nek életéért nem is olyan régen még aggódott a sport­világ, akinek megkönnyeb­bült nemzetközi sóhaj kí­sérte első lépteit a kórházi ágy körül. Senki sem törhetett volna pálcát felette, ha nekikese­redve a feledés homályába húzódik, hiszen már letette névjegyét a magyar sport asztalára: 1962-től 1977-ig megszakítás nélkül nyerte a magyar bajnokságokat, szá­mos nemzetközi sikert ara­tott, 1972-ben pedig világ- bajnoki címet szerzett Svéd­országban. De nem: Mon­spart Sarolta egyénisége a betegségen is győzedelmes­kedett. Megdöbbentő ellentét Mart­fűn : egyfelől az egészséges gyerekek, fiatalok, velük szemben a törékeny, bicegő előadó. A világbajnoknő — béna lábbal. És futásra biz­tatja az emberéket! Más örülne, ha járni tudna, nemhogy futásról elmélked­jen ... A sors szeszélye foly­tán fényes versenyzői pá­lyafutásának egy kullancs vetett véget. — Soha semmi bajom nem volt velük, pedig épp elég ragadt rám edzés vagy ver­senyzés közben, — mondta a 35 éves népszerű „Saci”. — Tavaly aztán alaposan megjártam az egyikkel — fertőzött volt. Négy hóna­pig feküdtem kórházban, s fél év is eltelt, mire nevet­ni tudtam. Először a fejem­mel volt gond, aztán a jobb lábammal. Még ma is béna némelyik izomcsoport rajta. A versenyzést egyébként ép­pen az elmúlt évben kíván­tam abbahagyni — csakhát nem így. Hogy miért? Nem volt már akaraterőm a min­dennapos futáshoz. Aligha hihető, hogy az, aki már maratoni távokon edzett, s állt csatasorba, an­nak elfogyott az akaratere­je. De előttünk a másik bi­zonyíték: még fel sem épült, s már változatlan hittel, lel­kesedéssel viszi el minde­nüvé és hirdeti a sport sze­retetét. Lassan húsz éve — 1960-ban — jegyezte el ma­gát a tájékozódási futással, amely életelemévé vált. — Másodikos gimnazista voltam, — emlékezett visz- sza, — és dundi. Elsősorban a 62 kilós testsúlyom miatt akartam sportolni, bízva ab­ban, hogy sikerül lefogy­nom. Próbálkoztam asztali­teniszezéssel és vívással, de röhögőgörcsöt kaptak tőlem, aztán úszással, akkor meg kiloccsant a víz a meden­céből. Maradt a tájékozódá­si futás. ■— S mikor kötelezte el ma­gát a tömegsport mellett? „ — A világbajnoki győze­lem után. Gondoltam, a ne­vemet fel lehet használni a mozgalom céljaira. Sok meg­hívásos versenyen vettem részt a világ csaknem min­den táján, s elámultam, hogy másutt mekkora tömegeket képesek mozgósítani. Főleg a nyugati országokban ter­jedt el a futás — valóságos őrületté vált. Tavaly már a harmadik nem hivatalos női maratoni világbajnokságot rendezték meg. A másodi­kon, Atalantában még én is indulhattam, s ezüstér­met szereztem. Persze, jó- néhány más „flúgos fu­tamban” — én legaláb­bis így nevezem — rajt­hoz álltam, s mondhatom, nagyon kimerítőek. Svédor­szágban például volt olyan verseny, amelyen nyolcez­ren futottak, s valamennyi résztvevő nevét és eredmé­nyét közölte a legnagyobb svéd napilap. Egyébként en­nek hatására támadt az öt­let, hogy nálunk is meg kel­lene próbálkozni ilyesmivel. — Az ötlet nyomán ren­dezték meg 1973-ban azt az emlékezetes futást a Norma­fánál, amelyen több ezren tették meg a távot, de az Aranyjelvényesek az olim­piára elnevezésű országos mozgalom gondolata is svéd eredetű. — Sokan azt mondták, kudarcba fullad: nem akad kétszáz fiatal se, aki vala­mennyi próbát letegye. Most meg ott tartunk, hogy sza­vazással kell eldönteni, mi­ként válasszák ki azokat, akik a kétezernél több pró- bázó közül végül is elutaz­hatnak az 1980-as moszkvai olimpiára. — Visszatérve a verseny- sporthoz: a tájékozódási fu­tás vonzereje, szépsége kö­zött sokan megemlítik a ter­mészetet is... — Kétségtelen, nem lehet a természettől elszakítani. Nyilvánvalóan nem rendez­hetnek versenyt a Nagykör­úton. Én a legszívesebben a Vértesben versenyeztem, an­nak ellenére, hogy ott • ra­gadt rám az a bizonyos kul­lancs. Ez a hegység eléggé elhanyagolt, kevesen járják, nincs keresztül-kasul utak­kal szabdalva. Mégis, az az igazság, alig emlékszem rá, de a többi helyre sem, ahol futottam. Verseny közben sohasem volt időm a tájra figyelni, gyorsan kellett fut­ni, és tájékozódni. Mindez­zel együtt olyan sportág, amelyet nem lehet eléggé népszerűsíteni. Hadd mond­jak még egy skandináv pél­dát: Svédországban a har­madik helyen áll a népsze- szerűségi listán. — Hogyan jellemezné a legrövidebben a tájékozódá­si futást? — Az átlagemberek sport­ja. Aki ugyanis jól fut, az atléta lesz, aki pedig okos, az matematikus. Űjabb ellentét. Gondoljuk csak meg: Monspart Sarolta kiváló versenyző volt. Vi­lágbajnokságot nyert abban a sportágban, amelynek ná­lunk alig vannak hagyomá­nyai — s emellett matema­tika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, önmagá­ban olyan teljesítmény, amely két embernek is elég lenne. Ugyanakkor elvégez­te a Testnevelési Főiskola sportszervezői szakát, de ki­tanulta az edzői mesterséget is. Monspart Sarolta valósá­gos szimbóluma a magyar sportéletnek. Olyan jelkép, amelyet bízvást követhetnek a fiatalok. Még betegállo­mányban van — különben az OKISZ sportosztályán dolgozik előadóként — s mint mondta, nem tudja, mihez kezd a jövőben. Any- nyi azonban bizonyos, hogy megmarad a sport hittérítő­jének. Constantin Lajos a sportaktíva témáit tovább gondolva Nem ők tűzik ki a májusfát azok, akik N6in Ők az épület tetejére ki­tűzik a májusfát. De nélkü­lük nincs tétő, mert az ala­pot rajtuk kívül ember ki nem ássa. A sport önzetlen társadalmi munkásairól, a testedzés hadseregének név­telen katonáiról van szó. Azokról az e g y emberekről, akik nélkül nem ülnének es­ténként asztal mellé agyat csiszoló szándékkal sakkozók, akik nélkül tétován toporog­nának az út szélén vasárna­ponként járműre várva a sportolók, — de azért leg­többször a gépkocsi időben befut, mert ők, azok az egy emberek hétközben lázasan kilincseltek, telefonáltak, hogy „elnök elvtárs, értse meg, a csapatnak időben oda kell érnie ...” Azokról a pedagógusokról van szó, akik valahol, vala­miért nem a sporttal jegyez­ték el magukat, hanem te­gyük fel a kémiával, de egy labda döngése hússzal-har- minccal felviszi a pulzusukat. Azokról a munkásokról van szó, akik néhány perc­cel a meló vége előtt tobo­rozni kezdenek: „Srácok, maradjatok egy kicsit fociz­ni, mert tudjátok vasárnap tömegsport-verseny lesz ...” Azokról az emberekről van szó, akik munkaidő után nem sörözni indulnak, hanem a szakszövetségekben tábláza­tokat készítenek, sorsolást egyeztetnek, és estébe nyú­lóan vitatkoznak arról, mi­ként lehetne sportágukban jobbat, többet tenni. Azokról az emberekről van szó, akik nem tudnák létez­ni sport nélkül — és akikről igen könnyen hajlamosak vá­gunk azt hinni, hogy szá­mukra elég, ha meghagyjuk nekik a sporttal való törő­dés lehetőségét. Ezeknek az embereknek a megbecsüléséről szól ez az írás annak a legutóbbi sport­aktívának a kapcsán, melyen az MSZMP Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága 1979. szeptember 18-i ülésén elfo­gadott állásfoglalása alapján a megye sportmozgalmának helyzetéről és további fel­adatairól volt szó. Feltétlenül kell ez a nyomaték, hiszen évtizedes tapasztalat, hogy pusztán a véletlenre és egy­egy heves fellobbanásra nem lehet bízni a sport társadal­mi munkásainak megbecsü­lését. A minap érdekes beszél­getésnek lehettem tanúja, melynek többek között részt­vevője volt az OTSH egyik munkatársa is. A hosszas eszmecsere konklúziója egyetlen mondat volt: A ma­gyar sport vékony jégen kor­csolyázik, az az elit, amely válogatott mezben, netán el­ső osztályú parolikkal rep­rezentálja a sportéletünkét — kevés. A következtetés egy­értelmű: kell a hátország, és talán soha ennyire nem volt szükség a vidékre, a töme­gekre, — melyekből a te­hetségek szökkenhetnek szár­ba — mint most. Ehhez vi­szont kellenek az elkötele- v zet!, időt, fáradtságot nem kímélő társadalmi munká­sok. Számukra azonban az alkotáshoz sikerélményre van szükség. A jelenleginél jóval nagyobb sikerélményre! Az egyik szakközépiskola igazgatója mondta: „Lelkiis- meretfurdalásom van, ha húsz fillért úgy kell szétosz­tanom a tantestületben, hogy abból a testnevelő ne kap­jon ..Az eredmény szám­szerűen mérhető. Szinte ha­sonlóképp nyilatkozott a tö­rökszentmiklósi Székács Ele­mér Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola vezetője, dé említ­hetnénk jó példát a szolnoki iskolák közül is. A középis­kolák sportja 1974 óta álla­mi irányítás mellett zajlik, így a művelődési osztályok is „rálátnak” az oktatási intéz­mények« problémáira. Sokkal esetlegesebb a helyzet az ál­talános iskolákban, ahol a sport szinte napjainkig moz­galmi keretek között szerve­ződött. Itt igazán csak az igazgatón múlt, milyen meg­becsülést kapott a sporttal foglalkozó pedagógus. Ha az Iskolavezető szerette a spor­tot, nem volt nagyobb baj, de ha nem, megfeszülhetett a pályán a tanár, eredmé­nyeit egy kézlegyintéssel el­intézték. az iskola falai kö­zül, nem szólhatunk külön-külön mind a több mint ötezer társadal­mi munkás bajáról, gondjá­ról, aki a megyében a spor­tot segíti. De egy dolgot le­szögezhetünk: annak ellené­re, hogy az államigazgatási szervek, sportfelügyelőségek jó példával járnak elől a' tár­sadalmi munkások megbe­csülésében, a testedzésben ki­fejtett tevékenység közel sem egyenrangú más közhasznú munkáéval. mondta Egyikőjük szemrehá­nyoan: „Nézze meg, ez én vagyok a fényképen. Az üzemi lap­ban jelent meg »a fotó, az óvoda kerítését festjük. Jó szívvel tesszük, bármikor Ikaphatóan hasonló feladat­ra. De hadd tegyem hozzá: én húsz éve foglolkozom a sporttal, és eleddig nem egy képet, de még egy sort sem ért meg ez sehol...” Ezt a példát azért citáltam, nehogy azt higgye bárki, hogy egy­másra kívánunk mutogatni. A sportért minél többet ten­ni talán soha nem volteny- nyire égetően fontos, mint napjainkban. De aki beáll a sorba, az érezze, hogy tud­nak róla, tevékenységét fi­gyelemmel (kísérik — mi több, alkalmasint elismerik. A köszönet, a megbecsülés eddig meglehetően esetleges volt. A megyei sportaktíván is megfogalmazódott a köve­telmény: a testnevelés és a sport tiszteletet érdemlő köz­katonái kapjanak még fele­lősségteljesebb feladatokat, azok megoldásához nagyobb segítséget. Javaslataik, észre­vételeik nyerjenek meghall­gatást, munkájuk az eddigi­eknél nagyobb erkölcsi meg­becsülést érdemel. Vitatkozhattak eddig a sportban végzett társadalmi munka értékéről, megbecsü­léséről. A sportaktíva nyo­mán újra megerősíthetjük, hogy a sportmozgalom a jö­vőben sem nélki lözheti a munkahelyükön is negbecsü- lést, tekintélyt kivívó társa­dalmi munkásokat. Palágyi Béla Kilépve Javítani igyekszik az Sz. MÁV MTE Döntetlent vár a Lehel Gondok Mezőtúron Földbegyökerezett lábak­kal, szoborrá dermedve áll­tak a szolnoki játékosok va­sárnap a Békéscsabai TASK elleni mérkőzés végén, és hallgatták a közönség meg­lehetősen kellemetlen fütty­koncertjét. A közönségét, amely addig lelkesen biztat­ta a csapatát, hitt a játéko­sok bajnoki célokra törő fo­gadkozásának, s talán nem is annyira a vereség tényei, hanem inkább a hogyanja miatt fejezte ki nemtetszé­sét. Derült égből villámcsa­pásként jött ez a kudarc, amely alaposan lelohasztot- ta a szolnoki csapat bajno­ki reményeit. Ráadásul most két nehéz mérkőzés következik. Ma Egerben kell helytállni, a következő vasárnap pedig a Nyíregyházát fogadják Szol­nokon, s az az öszecsapás a Keleti csoport őszi rangadó­jának ígérkezik. Nehéz so­rozat, amely a múlt vasár­napi játék után kevés jóval kecsegtet. — Nagyon nagy kudarc volt, amit nem vártunk, — jegyezte meg Ambrus Já­nos, az egyesület elnöke. — A játékosok azonban fogad- koztak. hogy kiköszörülik a csorbát. — Eger ellen mi várható? — Egy pontot szerezni kell, még akkor is, ha idegenben lesz a mérkőzés. A most kö­vetkező két találkozón sok tlPtZO előtt a Ma: Eger SE-Szolnoki MÁV MTE, Eger 13, Tátrai, Olefin SC-Lehel SC, Le- ninváros 13, Koroknai, Óz­di Kohász-Mezőtúri Hon­véd, Ózd 13, Bodó. minden eldőlhet. Az első négy helyezett nehéz mér­kőzés előtt áll. Mi verseny­ben akarunk maradni az el­ső helyért, egy-két pont hát­ránynál nem többel. A múlt heti keretben csak annyi a változás, hogy Kol- láth eltiltása lejárt, és csat­lakozik az utazókhoz. * * * A Lehel vasárnapi ellen­fele a Leninváros, amellyel szemben egyenlő a hűtőgép- gyáriak mérlege. A két csa­pat eddig hat alkalommal találkozott, a mérkőzések során 2—2 Lehel, illetve Le- ninvárosi győzelem és 2 dön­tetlen eredmény született. Első alkalommal Jászberény­ben 1974. szeptember 8-án találkoztak, ahol 1:0 arányú hazai győzelem született, a gólt Sárközi szerezte. A mérkőzésen szerepelt Urbán János is, aki azóta már a szakosztály vezetési mun­kájába bekapcsolódva úgy véli, hogy a kiváló erőkből álló vegyészcsapat ellen már az egyik pont megszerzése is sikernek számítana. Kó- czián Antal vezető edző is az egyik . pont megszerzésé­nek reményében küldi pá­lyára' csapatát, amelyet a következő keretből jelöl ki: László, Czigány, Kirchner, Lakatos, Török, Lukácsi, Szívósi, Fejes, Sebestyén, Vá- czi, Bacher, Őszi, Gergely, Kiss J. * * * A vlezőtúri Honvéd az őszi fordulóban utoljára ját­szik degenben. méghozzá Ózdon. A kohászcsapat az utóbbi hetekben alaposan összesz idte magát, és meg­lepő tredményeket ért el. LegutóDb például Kazinc­barcikára' vitte el a két pontot. A Honvéd legény­sége viszont az utóbbi hat fordulóban nem győzött, és pontot is mindössze hármat gyűjtött. Ez egyben azt is jelentette, hogy a 6. helyről a 15.-re csúszott vissza. így, a két csapat tormáját figye­lembe véve, hazai győzelem várható. Újság a Honvédnél, hogy Kelemen leszerelt, Kakas megbetegedett és a szerdai edzőmérkőzésen Czanka is rúgást kapott a lábára, így játékuk bizonytalan. Bencsik Gyula vezető edzőnek ko­moly gondjai vannak az összeállítással. A csapat szombaton utazott Bánhor­vátira és onnan indul a mérkőzés színhelyére. A ke­ret: Boros^ Beigelbeck, Pri­bék, Papp I., Dávid, Mohá­csi, Czikorá, Cserháti, Fo­dor, Homonnai, Papp II., Czanka, Herédi, Vékony.

Next

/
Thumbnails
Contents