Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
1979. december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 SPORT O SPORT 0 SPORT Szolnok megyeiek a jelöltek között AZ „ÉV IFJÚSÁGI SPORTOLÓI" A Magyar Televízió sportosztálya 1980. ^január 20-án, vasárnap Telesport adás keretében (együtt az év legjobb felnőtt sportolóival) nyújtja át az 1979-^s év legjobb if- sági korú férfi- és női sportolóinak és edzőinek a kupákat, az emléklapokat. A vándordíj 1961 óta tizenkilencedszer kerül átadásra. A beérkezett szavazások alapján a fiúk között Guczoghy György, a Bp. Honvéd tornásza lett az év ifjúsági sportolója. 1962-ben született, az idei felnőtt Európa- bajnokságós lólengésben aranyérmet nyert. Edzője: Kisteleki Antal. Második: Bujdosó Imre kardvívó, a BSE sportolója, 1959-ben született, az idei ifjúsági vívó világbajnokságon kard egyéniben aranyérmet nyert. Edzője: Tolnay Kornél. A harmadik Pető István kajak-versenyző, aki 1961- ben született, a szolnoki Városi Sporiskola versenyzője. Az Ifjúsági Európa-bajnoksá- gon 1000 méteren arany, 500 méteren bronzérmet szerzett. Az IBV-n két arany és egy bronzérmet gyűjtött, a Magyar Ifjúsági Bajnokságon háromszor állt a dobogó legfelső fokán, a felnőttek között 1000 m-en ötödik lett. Felnőtt I. osztályú minősítésű versenyző, olimpiai kerettag. Edzője: Nagy György. Igen jó eséllyel pályáztak a dobogóra: Gáspár Tamás birkózó, Szalai József atléta, Wladár Sándor úszó, Váradi János és Kottán Zoltán ökölvívók. A lányok versenyében az év ifjúsági sportolója Szőcs Zsuzsa vívó, edzője: Szőcs Bertalan. A második Kelemen Ildikó, a BVSC műugrója, edzője: Felhősi Éva. a harmadik Bolvári Ildikó asztaliteniszező, a tolnai Vörös Lobogó sportolója. Edzője: Sáth Sándor. A nők versenyében a következő jelölések voltak még: ifjúsági kosárlabdacsapat, Donkó Ildikó (Lehel SC) atléta, Kindl Gabriella, Kálmán Andrea — úszó, Osz- vald Magdolna — kézilabdázó, Ábrahám Mária — teké- ző, és Csányi Erika — tornász. Ez a sorrend a felnőtteknél: A magyar sportújságírók idén is megválasztották az „Év sportolóit”. A szavazás alapján a férfiaknál Wich- mann Tamás kenus világbajnok, a nőknél Mátay Andrea magasugró fedettpályás Európa-bajnok lett az első, csapatban a világbajnok férfi asztalitenisz-válogatott került az élre. A sorrend: Férfiak 1. Wichmann Tamás (MTK-VM) kenus, 2. Kocsis Ferenc (Ganz-MÁ- VAG) birkózó, 3. Magyar Zoltán (FTC) tornász. Nők: 1. Mátay Andrea (Ű. Dózsa) magasugró, 2. Flórián Éva (MHSZ Nyíregyházi Spartacus) sportlövő, 3. Petrovicsné Verőczi Zsuzsa (Vasútépítő Törekvés) sakkozó. Csapat: 1. Férfi asztalitenisz válogatott, 2. Vízilabdaválogatott, 3. Fogathajtó válogatott. A lelátón a szülök és rokonszenvezők ültek: ők azok, akik egész esztendőn át figyelemmel kísérték a sportiskolások szereplését Kelemen Zoltán egész évi jó szerepléséért veszi át a jutalmat Kővári Lászlónétól Bizonyítványosztás A Szolnok városi Sportiskola szombaton este a ti- szaligeti sportcsarnokban tartotta évzáró ünnepélyét. Kővári Lászlóné igazgató vette számba az 1979-es év eredményeit. Volt miről számot adni a 9. tanév végén: a mintegy 700 ifjú sportoló nem vallott szégyent korosztályának versenyporondján. Az úszók munkáját az elmúlt évinél nagyobb szervezettség jellemezte, ami a sikerekben is megmutatkozott. Az atléták viszont adósak maradtak a hagyományoknak megfelelő eredményekkel. A labdarúgó szakosztály sikeres évet zárt. Az országos serdülő kupában mintegy félezer együttes közül a legjobb nyolc közé jutottak, de itt is csak balszerencsével szenvedtek vereséget a Bp. Honvédtől. Eredményük alapján az országos serdülő és ifjúsági bajnokságban szerepelnek, ahol a 4. helyet bérelték ki maguknak. Kelemen Zoltán és Selyem Nándor állandó tagja az országos diákválogatottnak. A két éve tevékenykedő mini kosárlabda szakosztály leánycsapata az évzáróra éppen egy rangos tornáról érkezett, amelyen ötödik helyet szereztek, számos NB I-es szakosztály utánpótlás gárdáját megelőzve. a sportiskolában A legsikeresebb sportág a kajak-kenu volt: Pető István a tamperei ifjúsági Eu- rópa-bajnokságon első helyezést- szerzett ezer méteren, és bronzérmes lett ötszázon. Az IBV-n mindkét számban ő diadalmaskodott. Eredménylistáját három ifjúsági magyar bajnoki cím és felnőtt első osztályú minősítés egészíti ki. Tagja az olimpiai keretnek, emellett a MÁV Járműjavító megbecsült dolgozója.'. Edzője, Nagy György hatéves munkájára tette fel a koronát Pető szereplésével. Az évzáró a labdarúgók és kosárlabdázók bemutatójával ért véget, majd a sportiskola a Szolnoki MÁV MTE-nek és a Vízügy sportegyesületének átadta a ballagó i„vén diákokat”. Vázlatok a sportbarátságról Mit ér ha rajonganak egymásért a játékostársak? Barátság a sportban? Hát persze, egy tőről metszett fogalmaik — lelkendezik az, aki nem ismeri a versenyporondok világát. Valóban úgy lenne szép, hogy a közös küzdelem összekovácsolja a különböző vérmérsékletű, jellemű, érdeklődésű fiatalokat. így lenne logikus is. Csakhogy az egyre növekvő tét, a felkészülés során egymás . társaságában töltött megszámlálhatatlan óra mind gyakrabban hozza felszínre a különbözőségeket is. Persze barátságok is születnek, életre szóló, mélységes emberi kapcsolatok. A barátok pályát bérelnek, mérkőzésekre utaznak az ország másik végébe — nem ritkán külföldre — összedobott pénzből. Középen a labda csak ürügyül szolgál az együttlétre. Alkalom a barátkozásra. És a sportemberi kapcsolatok kuszaságában ezek dominálnak még akkor is, ha írásunk nem ebben az arányban említi a pozitív példákat. — Áll a nyitásra készülő játékos. Arca átszellemül a figyelemtől. Aztán feldobja a labdát, megsuhintja... Én a háló túlsó oldalán szinte szuggerálom. Hahó, ide nekem azt a játékszert! Jó formában vagyok, egyetlen leheletfinom simogatással kilopom belőle a legraffinál- tabb falsot is, és máris ütésre kínálom a társamnak. — Ha jó formában vagyok . . . Ha nem? — Áll a nyitásra készülő játékos. Arca átszellemül a figyelemtől. Aztán feldobja a labdát, megsuhintja... Én a háló túlsó oldalán szinte szuggerálom. Ne, csak. nekem ne add azt a labdát! Elég felé nyúlnom, és máris kiszámíthatatlan ívben vágódik ki a pályáról, túl a bíró pulpitusán. A közönség pedig természetesen nevet. — Aztán az ellenfél feldobja a labdát, megsuhintja — és ettől kezd,ve egyetlen dolog számít. Ha jó formában vagyok, ha rossz formában, visszaszerezni a nyitás jogát! De addig, amíg az ellenfél szervái, a magányosság számos stációját élem, át. Ezért van az, hogy kupacban gyűlünk a pályán, megszorítva egymás kezét sugalljuk magunknak, a másiknak — nem vagyunk magunkban. Ezért szakad ki egyszerre a csapatból buta kis csatakiáltás, mert ez hevít a kellő hőfokra egy lab- meneten át. Röplabdás lány vallott így arról, amiről sokáig azt hittük, nem más, mintegy ázsiai divat majmolása. Arról, hogy ebben a sportágban is érezni kell: a térfelemen még öten vannak rajtam kívül. — Barátság a sportban? Hát persze, jó ha van. Ámbár hányszor, de hányszor olvashatunk arról, vagy láthatjuk a televízióban, hogy faarcú, kimért urak állnak össze egy kompániába. Játszani kezdenék — legyen az futball, kézilabda vagy jégkorong — és a világ ámul. Mert mindenki teszi a dolgát legjobb leliismerete és tudása szerint. Hullnak a gólok, az ellenfél pedig téridre kényszerül. — A faarcú urak kimért biccentéssel búcsúznak egymástól: „Helló, a következő mérkőzésen találkozunk.,.” A legyőzőitek pedig márré- ges-régen egymást siratják. Mert annyira, de annyira szeretik egymást. Csák éppen játszani nem tudnak-•• A fenti cinikus monológ egy labdarúgótól származik. Választ nem ad a kérdésre: van-e szerepe az emberi kapcsolatoknak a sportban? Vegyünk tehát egy másik példát. — A jobbhátvéd és a középhátvéd jó idő óta nem beszélt egymással. Ugyan kölyökkoruk óta — kisebb- nagyobb megszakításokkal — együtt rúgták a labdát, de úgy a harmadik „X” táján valamin összeszólalkoztak. Tíz évvel ezelőtt nem mérgesedett volna tovább ez a konfliktus egy barátságos hátbavágásnál, dehát , mindketten megjárták az NB I-et, családjuk volt, egzisztenciájuk a sportban. Egyszóval már nehezebben bocsátottak meg. Még egymásnak is. Nem szóltak hát egymáshoz. És hullottak- a gólok. Elég volt a csatárnak a két fiú közé bepasszolnia a labdát, és ők máris kárörömmel helyezkedtek az esettől minél távolabb: „Hadd égjen a másik!” — Megsokalltám a dolgot. Egyik este hurkát, kolbászt sütöttem és meghívtam a két fiút. Egy üveg bor is előkerült, aztán a vacsora után barátként távoztak. Azóta kettőjük között csak a legritkábban esik gól. A technikai vezető véleménye szerint ellenségként nem lehet azonos színű mezben pályára lépni anélkül, hogy a csapat meg ne síny- lené. Nemzetközi asztaliteniszverseny zajlik. Egy ifjú titán és egy idősebb, de még minden meglepetésre képes versenyző beszélget. — Ne haragudj már öreg, d,e most nem tudom a mécsesét visszaadni. Győzni kell, tudod, válogatott vagyok, nem szeretnék kikerülni. — Nem baj, majd visz- szaadod egy „háztömbkörüli versenyen”. Én már nem leszek válogatott, nekem akkor is jó lesz... Aztán asztalhoz lépnek. Aki hallotta a beszélgetésüket, annak az a véleménye, hogy ezt a meccset akár le se kellene játszani. De lejátsszák. ÉÍs természetesen győz a válogatott. Legközelebb pedig egy alig jegyzett versenyen meglepetésszerűen kikap. Barátok? Nem. Csak adósai egymásnak. És a sport- szerűségnek ... Maradjunk a zöld asztalnál. Vidám söröző társaság búcsúztat egy 38 éves versenyzőt. Ezúttal — ki tudja hányadszor. A visszavonuló nehezen palástolja megható- dottságát. — Nem, nem, azt a vázát én akarom vinni. Nehéz a kezetek hozzá, összetöritek. Aztán, ha ismét szükség lesz rám, és beszállok megint egy félévre, vagy egy teljes szezonra, mit adok vissza? Mindenki bólogat. Igaza van, húsz év után még elképzelni sem lehet nélküle a csapatot. Ebben a pillanatban elképzelhetetlen, hogy ő nem lesz ott. így hát maradjon a váza egyben. A kosárlabdázó lány egyedül melegít. A társai a túlsó palánkot bombázzák — ő egymaga szólózik. Hogy miért? nem tudja elviselni az egyik játékostársát. Később az egész csapat a terhére van. Az utolsó meccsekre félreáll. A többiek nélküle esnek ki az NB I-ből. Vele talán bentmaradtak volna, így viszont — törvényszerű volt a bukás. Kötelező barátnak lenni a csapattagoknak? Nem — d.e korrektnek, egymásban az embert tisztelőnek mindenképp. Ha rajongnak is egymásért a játszótársak, az külön szerencse. A barátság egy újabb fokozata az előrevivő rakétának. Amit akkor kell begyújtani — amikor csak a csoda segít. Palágyi Béla Dortmundban teltház, 11 000 néző legnagyobb örömére kellemes karácsonyi ajándékot szerzett az NSZK kézilabda válogatottja a Szuper Kupa sorozat döntőjében a világbajnoki címet védő hazai gárda 15:13 (8:7) arányban verte a korábban négyszeres világbajnoki aranyérmes Romániát. A további helyosztók eredményei : A bronzéremért: Szovjetunió—Jugoszlávia 22:18 (10:10). Az ötödik helyért: Csehszlovákia—Svédország 15:14 (10:8). * * * A holland Ajax Amsterdam nyerte a nemzetközi labdarúgótornát, miután a A világ sportja döntőben 2:1 (1:1) arányú győzelmet aratott a ghanai Hearts of Oak együttese ellen. Az európaiak góljait La Ling és Lerby rúgták, míg az afrikai gól szerzője Asa- bir volt — 11-esből. * * * Barátságos labdarúgó-mérkőzésen a belga Anderlecht és az osztrák Austria Wien 1:1 (0:1) arányú döntetlenre végzett. A vendég gólt az első félidő utolsó percében Gasselich rúgta, míg a hazaiak Rensenbrink révén a 88. percben egyenlítettek. * * * A szovjet női sakkbajnokság 13. fordulója után Alekszandrija vezet 9 (1) ponttal, megelőzve Levityinát 8,5 (1) és Csiburdanidzét 8 (3). * * * A szovjet férfi sakkbajnokság éllovasa 14 forduló után továbbra is Geller, aki eddig 9,5 pontot gyűjtött. Totóeredmények 1. Bari—Brescia ve. 3—0 1 2. Como—Matera ve. 2—1 1 3. Genoa—Taranto ve. 2—1 1 4. Laner.—Cesena ve. 0—2 2 5. Lecce—Sampdoria ve. 0—1 2 6. Monza—Verona ve. 0—1 2 7, Samben.—Parma ve. 1—0 1 8. Pisa—Atalanta ve. 1—0 1 9. Pisa—Atalanta fi. 0—0 X 10. Spal—Pistoiese ve. 0—2 2 11. Spal—Pistoiese fi. 0—0 X 12. Ternana—Palermo ve. 2—1 1 13. Ternana—Palermo fi. 1—1 X 13+1 14. Bari—Brescia fi. 2-0 t
