Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 24. A Magyar Kormány a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának állásfoglalásával összhangban nagy jelentőséget tulajdonít az 1980-ban Madridban megrendezésre kerülő európai biztonsági és együttműködési találkozónak. Az a határozott álláspontja, hogy a találkozónak az enyhülés és a biztonság megszilárdítását, az együttműködés erősítését kell szolgálnia. A Magyar Népköztársaság tevékenyen hozzá kíván járulni a találkozó sikeréhez. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével zajlott Genfben, illetve a finn fővárosban. A záróokmány aláírására 1975. augusztus 1-én került sor Helsinkiben. Képünkön': Magyarország képviseletében Kádár János látta el kézjegyével a dokumentumot. A bevezetőül idézett néhány mondat a Magyar Népköztársaság kormányának december 13-i állásfoglalásából való. Egy nappal előtte az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének miniszteri tanácsa Brüsszelben meghozta a döntést csaknem hatszáz új típusú atomraké- ta-fegyver gyártásáról és nyugat-európai rendszeresítéséről. Egy héttel a NA- TO-határozat előtt a Varsói Szerződés Szervezetének külügyminiszteri bizottsága Berlinben felhívást bocsátott ki; a dokumentumban egyebek közt az európai népek létérdekeiből, a földrész békéjének érdekeiből kiindulva fölszólítják az atlanti blokk tagországainak kormányait, hogy a Varsói Szerződés tagállamai konstruktív és békeszerető lépéseinek fényében újból tekintsék át az Európában kialakuló helyzetet és ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek bonyolítanák ezt. Egy hónappal ezelőtt Leonyid Brezsnyev a moszkvai Pravdának adott nyilatkozatában kijelentette : haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeni az Európába telepített közép-hatótávolságú atomeszközök csökkentéséről. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulóján, 1979. október 6-án Berlinben Brezsnyev két fontos bizalomerősítő javaslatot hozott a NATO-tagál- lamok vezetőinek tudomására, amikor bejelentette: 1. a Szovjetunió egy év leforgása alatt egyoldalúan kivon 20 ezer katonát. 1000 harckocsit és megfelelő hadi- technikát az NDK területéről (a csapatkivonás három héttel ezelőtt megkezdődött); 2. a Szovjetunió kész a jelenlegi szinthez mérten csökkenteni az ország nyugati területein telepített közepes hatótávolságú atomeszközeinek mennyiségét akkor, ha a NATO-országok nem helyeznek el további új, közép-hatótávolságú fegyvereket Nyugat-Európá- ban. Röpke negyed esztendő — és hány történelmi értékű bejelentés, határozat, állás- foglalás! És micsoda alapvető különbözőség a két nagy katonai-politikai szövetségi rendszer céljai, elképzelései között; akárhány megnyilatkozását vesszük is a Varsói Szerződés Szervezetének, hallatlan felelősségérzet, béketörekvés, humanitás, alkotó kezdeményezés, bizalomépítő szándék csendül ki belőle. Az atlanti katonai tömb legutóbbi néhány határozata éppen az ellenkező hangszerelésű: május közepén a u.védelmi tervező bizottság” öt évre szóló, új miniszteri irányelveket fogadott el a hagyományos és nukleáris fegyverek mennyiségi és minőségi növeléséről. Két héttel később a NATO-államok meghirdették azt a kétes értékű stratégiát, amelynek lényege: „fegyverkezéssel a leszereléshez”. November közepén az atlanti szövetség nukleáris tervező csoportja áldását adta az új típusú, közép-hatósugarú, ballisztikus rakéták és a szárnyas rakéták öt nyugat-európai országba telepítésére. Ezeknek az atomrakétáknak a gyártásáról és rendszerbe állításáról döntött a NATO miniszteri tanácsa december 12-én. Történt mindez annak ellenére, hogy testületileg a Varsói Szerződés Szervezetének tagállamai, egyénileg pedig a Szovjetunió legmagasabb párt- és álami fórumai a legvégső határig türelmet, tárgyalási készséget tanúsítottak és egyoldalú leszerelési lépéseket jelentettek be majd kezdtek meg abból a célból, hogy lendületet adjanak a földrészünkön — reméljük, átmenetileg! — megtorpant enyhülési folyamatnak. A nemzetközi helyzetet reálisan értékelő kormányok, politikai és társadalmi szervezetek, tömegmozgalmak és egyének egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a hidegháború és a forró katonai szembenállás egyidejűleg fenyegeti az emberiséget, miután a Nyugat, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok ipari-katonai komplexumai „megfelelő” propaganda-előkészítés után, a „szovjet fenyegetésre” való hivatkozással, a Kelet /„katonai fölényének” hangoztatásával új és újabb fegyverkezési programokat fogadtatnak el saját profitérdekeiktől vezettetve. A „Les Echos" című francia gazdasági napilap írta hat héttel ezelőtt abban a cikkében, amelyben a leghatározottabban állást foglalt amerikai gyártmányú cirkáló és Pershing—2 rakéták Nyugat-Európába telepítése ellen: „Valójában gigantikus méretű kereskedelmi csatározás folyik a (katonai) szakértők okoskodó vitájának hátterében: 1000—1200 atomrakéta gyártása, szállítása és elhelyezése Nyugat-Európá- ban mindenképpen zsíros üzlet az amerikai ipar számára”. Csupán a cirkáló rakéta gyártási (és nem eladási és telepítési!) költsége darabonként egymillió dollár; a Pershing—2 elnevezésű nukleáris rakétáé ennek sokszorosa. És akik tovább gazdagodnak általuk: a Boeing, a Martin Marietta és a General Dynamics — természetesen egyesült államokbeli cégek, a Pentagon „udvari szállítói”. A tisztesség és a katonai erkölcs (ha egyáltalán lehet ilyesmiről szólni egy eleve agresszióra berendezkedett militarista érdekszövetség esetében) legkisebb szikrája is hiányzik azokból a washingtoni és brüsszeli urakból, akik eleve az erő pozíciójából akarnak (ha valójában akarnak) tárgyalni a Varsói Szerződés tagállamaival, s közben egyáltalán nem érdekli őket saját népeik aggódó közvéleménye, országaik — elsősorban az európai földrész nyugati felének — kétségtelen veszé- jeztetettsége. Mert erről is szó van; a NATO újabb rakétatervei ugyanis meglehetősen kétélűek, miután az atomrakéták telepítési helyei stratégiai fontosságú célponttá válnak a Német Szövetségi Köztársaság, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia és Belgium területén. A nyugati rakéta- tervek megvalósításával — föltételezvén a viszonylagos egyensúlyt a ■ Varsói Szerződés és az atlanti blokk katonai erői között — a fegyverkezés újabh, minden eddiginél veszélyesebb fordulója kezdődhet el. Észbontóan „leleményes” tud lenni az ember, ha a pusztítás új eszközeit „kell” kitalálnia: A Frankfurter Rundschau című nyugatnémet lap írta (figyeljünk a dátumra!) 1977 tavaszán: „ . . . A Pentagon kutatási osztályának vezetője, George Heil- meier február végén közölte« hogy az Egyesült Államok a következő tizenöt évben ki fog dolgozni egy lézerágyút, amelyet a Föld körül keringő műhold fedélzetén fognak elhelyezni .. . Az Új-Mexikó-sivatagban már sikerült lézerágyúval lelőni egy pilóta nélküli célrepülőgépet . . . Úgy tervezik, hogy az amerikai F—15-ös nagy teljesítményű vadászgépekbe is lézerágyúkat fognak beépíteni. A lézersugarak az anyag minden ma ismert formáját képesek elpusztítani ... Az is biztos, hogy legalábbis az amerikai hadsereg új ideggázbombán dolgozik. A gyújtás alkalmával két, önmagában ártatlan anyag másodpercek alatt halálos mérgesgázzá egyesül . ., Ma tilos ugyan ilyen fegyvereket alkalmazni, de nem tilos kikisérletezni őket . . . A kémiai kísérletek annak a lehetőségére is rámutatnak, hogy bizonyos, elvben ismert, kocso- nyásodást előidéző anyagokkal a folyókat, tengereket és tengerrészeket időlegesen sűrű sziruppá változtassák. Ezzel harc- képtelenné tennék egy-egy ország hadiflottáját. . Az „újdonságok” fölsorolása hosszan folytatódik még a majd’ három esztendővel ezelőtti újságcikkben, amely hírt ad a kémiai „C- katalizátorról” is. Ennek a vegyi folyamatokat szabályozó anyagnak a hatására a nem élő cellulóz a levegő oxigénjével normális hőmérsékleten reakcióba lép. általa minden papír azonnal porrá omlana szét. “Tervek, okmányok, térképek, könyvek és levelek semmisülnének meg. Eltűnnének a katonaság, a közigazgatás. a jog és a nemzetközi jog dokumentumai. Mindazok, akik a fegyverkezési verseny minden- hatóságában az erőfölényben, az elrettentésben hisznek, bizonyára — átvitt vagy valódi értelemben — az imént. emlegetett ,,C-ka- talizátor” sikeres bevezetésére is spekulálnak. Elsősorban olyan értelemben^ hogy elodázzák, fölrúgják, semmibe vegyék az emberiség második világháború utáni történelmének reményt, útmutatást, békés kibontakozást adó dokumentumait. A többi között azt az okmányt, amely úttörő módon elsőként adott hosz- szú távú programot Európa népeinek, kormányainak. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záró tanácskozásán, a legmagasabb szinten elfogadott és aláírt helsinJci ajánlásokról van szó. A 33 európai és két észak-amerikai ország legmagasabb felhatalmazású vezetői kézjegyével 1975. augusztus 1-én szentesített helsinki záróokmány kétségkívül a nemzetközi politikai enyhülés első csúcspontjának az eredménye. „A záróokmány a hetvenes évek Európájának szükségleteit és erőviszonyait tükrözi, létrejötte a szocialista világ erő- és tekintélynövekedésének köszönhető. Ami pedig benne van, az a földrész viszonyainak tükre” — állapította meg a téma egyik legjobb hazai ismerője. Tatár- Imre az Európa biztonsága című könyvében. Az öt fejezetre tagozódó helsinki záróokmány örök időkre szóló alapelveket rögzít, köztük is a legfontosabbak azok, amelyek leszögezik a szuverén egyenlőséget, az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől való tartózkodást, a határok sértetlenségét, az államok területi épségét, a viták békés rendezését. Igaztalanok és éppen a helsinki szellemmel ellenkezők lennénk, ha a záróokmányban foglalt elvek bármelyikét is kiragadva vizsgálnánk és alkalmaznánk. Ez a dokumentum egységes egész! A fölsorolás,, a kiemelés csupán azt a célt szolgálja, hogy olyan prinoipiákra emlékeztessük az olvasót, amelyek ilyen komplex módon még sohasem lettek megfogalmazva. Most, jó tíz esztendővel a helsinki dokumentumot előkészítő budapesti felhívás után és a záróokmány aláírása utáni ötödik évben, tizenkét hónappal a Madridba összehívott Európa- párbeszéd előtt célszerű gyorsmérleget készíteni kontinensünk ügyeinek állapotáról. A kérdésre — Történt-e javulás 1975 nyara óta a földrész országainak együttműködésében, különös tekintettel a kelet—nyugati kapcsolatokra? — határozott igennel felelhetünk. Eredmény, nagyon fontos eredmény, hogy jó két évvel a helsinki aláírás után az Európában érdekelt országok megbízottai Belgrádban tanácskozóasztalhoz ültek, hogy folytassák sokoldalú párbeszédüket az európai biztonság erősítéséről, az együttműködés kiterjesztéséről. A Szovjetunió és a szocialista országok előremutató javaslatokat terjesztettek elő az enyhülés teljes keresztmetszetének vizsgálatára. A nemzetközi helyzetet — törvényszerűen — minidig tükrözik főként a sokoldalú tárgyalások. Belgrádban már érezhető volt némi lehűlés, a nemzetközi politikai légkör lehűlése. Különösen megmutatkozott ez a nyugati országok azon törekvésében, amellyel megpróbálták megbontani a helsinki dokumentumot, mint egészet, s kikezdve annak betűjét és szellemét, az emberi jogok témakörét a tanácskozásra erőltetve a szocialista országok elleni támadásokra ragadtatták magukat. A szélsőséges nyugati sajtóban így például hamis képet festettek részben a szocialista országokról, részben a belgrádi konferenciáról, ahol száznál is több javaslat hangzott el az érdemi tárgyalásokon — és nem elsősorban és nem csupán az emberi jogok nyugati szájíz szerinti értelmezésében. A Belgrád óta eltelt időszakban is fejlődtek az európai országok sokoldalú kapcsolatai, elsősorban gazdasági területeken, bár nem a lehetőségeknek megfelelő ütemben. A szocialista országok már a jugoszláv főváros Száva-parti konferencia-épületében fölhívták a figyelmet — nem az első alkalommal! — arra, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülésnek kell követnie, mert különben veszélybe sodródhatnak az enyhülés politikai sikerei. A legfőbb veszélytényező pedig az újra aggasztó méretűvé vált fegyverkezési hajsza, amelyet a Nyugat, elsősorban a NATO próbál rákényszeríteni a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. Holott éppen a helsinki szellem éltetése céljából a Varsói Szerződés tagállamai a földrész és az egész világ békéjéért, biztonságáért érzett felelősségüktől áthatva építő szellemű javaslatok egész sorát terjesztették a záróokmányt aláírt országok elé. Történelmi értékű javaslataik — kössenek szerződést, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert egymás ellen; fokozzák erőfeszítéseiket a nukleáris leszerelésért; javaslattervezet a Közép-Európában állomásozó fegyveres erők létszámának csökkentésére; hívjanak össze politikai szintű értekezletet az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseinek megvitatására — egy nagyon hosszú képzeletbeli híd rendkívül erős pillérei lehetnének Helsinkitől Bélgrádon át Madridig, a legközelebbi harmincöt-oldalú európai tanácskozás színhelyéig. A szocialista országok ugyanis hosszú távú programként kezelik az európai biztonság és együttműködés elveit és gyakorlatát. Miként nemegyszer bizonyították is: a népek közötti béke, barátság erősítésében a gyümölcsöző együttmunkálkodásban javaslattevők és partnerek egyaránt. Ezt fejezik ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a párt XII. kongresz- szusára kidolgozott irányelvei is: I----------- ----------f | „... Kormányunk fo- : lyamatos munkát végez a helsinki záróokmány elveinek érvényesítésé- ) ért, az ajánlások meg- ! valósításáért. Továbbra is kész konstruktív mó- ; I dón elősegíteni az euró- i pai biztonság megszilárdítását, az együttműkö- : dés továbbfejlesztését, ' az enyhülés kiterjeszté- j ) sét katonai térre.” Létünket meghatározó program ez, az emberiség előtt álló alternatíva, melyben választásunk csakis az enyhülés erősítése, a sokoldalú nemzetközi együttműködés szélesítése, a katonai szembenállás csökkentése lehet. Kulcsár László A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAI KÜLÜGYMINISZTEREINEK ÉRTEKEZLETE, BERLIN: Az NDK fővárosában 1979. december 5-én nyílt meg a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek értekezlete. A képen: A magyar delegáció. Középen: PÚJA Frigyes külügyminiszter. TELEFOTÓ - MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT. SZOVJET CSAPATKIVONÁS AZ NDK-BÓL WITTENBERG, NDK: Baráti találkozón búcsúztatták december 4-én az első szovjet csapategységet, az NDK-belj szovjet hadseregcsoport egyik páncélos alakulatát, amely Leonyid Brezsnyev október 6-i beszédének megfelelően elhagyta az NDK területét, és visszatér a Szovjetunióba. A képen: Innokenti TETERIN, az egység egyik katonája, Yvonne RENNER iskoláslánytól búcsúzik. TELEFOTÓ - MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGALAT.
