Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-19 / 296. szám
1979. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hz abádszalóki könyvtárban Az abádszalóki általános iskola tanulói szinte valamennyien olvasói a községi gyermekkönyvtárnak. A diákok 6400 kötet ifjúsági olvasmány közül válogathatnak A Verseghy Ferenc Gimnáziumban Egyenlő esélyekkel a felsőbb osztályokba Az új oktatási-nevelési tervek első tapasztalatai Az oktatás-nevelés korszerűsítése az üdén már érintette a gimnáziumokat is, szeptemberben az első évfolyamokon bevezették az új oktatási-nevelési terveket. A gimnáziumi új dokumentumok a fakultatív rendszert! oktatásra épülnek. Az első \év feladata a diákok felzárkóztatása, a másodiké az orientáció, ekkor kerül sor arra, ihogy a tanulók adottságaiknak, képességeiknek, továbbtanulási terveiknek megfelelően tantárgyakat válasszanak, amelyeket a harmadik és negyedik osztályban felemelt óraszámban tanulnak. Az olyan mű, mint a Rá- kosy Gergelyé — a szatíra, nemcsak irodalmunkban ritka madár, sajnos, ■ hiánycikk a képernyőn is. Pedig erőteljes társadalmi hatásával igen hasznos „gyógyszer” különféle morális bajaink orvoslására. A jó szatíra, amilyen a Csepeg a csap is — az elmúlt hét egyik emlékezetes televíziós produkciója — segít, hogy olyan negatív jelenségektől szabadulhassunk meg, mégha ez olykor reménytelennek látszik is, amelyek fertőzik közösségi életünket, idegőrlő bosszúságok kiapadhatatlan forrásai. Csak egy csap Itt van például ez a történet a csapról, pontosabban egy új csapról, ami kel- lenék. A leghétköznapibb eset, igazán semmiség. Elromlik a csap? Nosza, gyerünk cseréljük ki, néhány forint mindössze, szóra sem érdemes, nem tétel egy háztartásban. Ezt gondolja Rá- kosy Gergely tévéjátékának csillagász professzora is, s abban a hitben indul útra, hogy ha másutt nem, legalább a vasboltban rá kell találnia, aztán kiderül: tapasztalatot szerezhet, de csapot nem. Azaz úgy jár, akárcsak mi is hasonló helyzetben. Tehát mindabban, ami a tévéjáték első részében történik, valójában semmi rendkívüli. Vagy ha úgy tetszik, semmi képzeleti. A szerző ugyan már ezekben a képekben is felvillantja egy-egy fintorban dühös elégedetlenségét, megtudhatjuk, hogy vannak a lakóházakban „áthallások” és a társadalom nagy épületében pedig otromba „átfedések”. De igazán akkor van elemében, s a játék is ekkor mélyül el, s válik kegyetlenül igaz szatírává, amikor azt ábrázolja szatirikus eszközökkel, hogy a „csapkutatóvá” lett profesz- szor végső kiszolgáltatottságában miként jut a társadalom perifériáján élő, zugkereskedők karmai közé. Már rég nem a csapról van szó csupán, hanem egy niánycikk nyomán támadt, spekulációra épülő és másokat kihasználó emberi magatartások ábrázolata, mégha torzított formában is, amit láthatunk. A füstös csehó, amelyben lumpen elemek itatják — természetesen magukat is itatva — az egyre nehezebb helyzetbe kerülő professzolrt, akinek a csapkutató kálváriája végül is egy mentőautó hordágyén ér véget. Kabaréba illő jelenetekkel kezdődik a játék — s itt még csak nevetünk — legfeljebb a bürokrácia kapja meg a maga fricskáját, ahogyan a különböző hivatalok képviselői megjelennek a gyanútlan lakó házában, hogy fontoskodva ellenőrizzék a vizet szolgáltató szerkezeteket és a felszerelések használhatóságát. Aztán úgy ér véget a játék, akár egy tragédia, a professzor teljes lelki és testi összeomlásával — belerokkant , a csap-ügybe. És ez már egyáltalán nem nevetséges, véresen szomorú. Egy jelentéktelennek látszó eset kifigurázásától társadalmilag fontos jelenségek szívszorongató ábrázolatáig ma„Gyorsuló idő” néven új klub kezdte meg működését Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A klub az egyetemes kultúra szépségéről és gazdagságáról kíván képet adni. a kultúra egészét átfogó látókör kialakítására törek- , szik. Ennek értelmében tégasodik a tévéjáték, s gyilkos szatírával mélyebb emberi összefüggéseket tár fel. Hintsek György rendező végső szándéka is ez, nem pusztán nevettetni, hanem megdöbbenteni. Az egyik szerepre, a „főzugkereske- dő” szerepére a legharsányabb humorú komikusunkat, Kabos Lászlót választja, de jellemző a játék komolyságára, még rajta sem lehet nevetni, mert a Csepeg a csap nem szívderítő hahota, inkább kétségbeejtő kacaj. Mensáros László professzorként tökéletesen éreztette meg velünk a játéknak ezt a keserűségét, a humornak ezeket a fanyar ízeit. Az ő Gelegonya professzora — bár nincs híján a komikus vonásoknak — mégsem holmi karikatúra, hanem egy olyan ember, aki a csillagokban járva, azt gondolja, hogy a földön is égi állapodok uralkodnak, majd amikor szembe kerül a valósággal, tehetetlenségében keserűen adja meg magát helyzetének, a mit lehet itt tenni jegyében. Mensáros átélhetővé tette azt — ez az ő színészi többlete — amit esetleg csak kívülről „kellett volna” néznünk. ö nemcsak egy csaptörténet alanya^ egyben áldozata is. Ennyiben rokon- szenvünket is élvezi. Csak egy csap, monda a tévéjáték címében, hozzáteszem, igen, egy csap, de lám az is alkalmas lehet égető társadalmi problémák megszólaltatására, mert jelképesen „csapban a tenger”. Gondolatok a holnapról Gondolatok^, holnapról — új, ötrészes sorozat, kezdődött szombaton este, szerkesztője Pálfalvi Nándor, aki maga indította útjára a jövőnket tapogató, az ezredforduló horizontjait „.kémlelő” filmsorozatát. Benne tudósok, gazdasági és kulturális életünk jeles személyiségei mondják el, miként vélekednek fejlődésünk útjairól, hogyan is festhet majd életünk az új évezred kezdetén. Divat manapság a futurológia, egyes jövőjósló polgári közgazdászok gyakorta vésztjósló hangon sok- kírozó jövendölésekbe bocsátkoznak, elrettentve attól, ami vár ránk, ahelyett, hogy tárgyilagos képet rajzolnának az elkövetkezendő időkről. Az első rész tapasztalatai alapján ebben az alapvetően gazdaságpolitikai műsorban józanul és tudományosan mérlegelik a meghívott szakemberek életünk fejlődésének lehetőségeit. S ezért mindenképp érdemes odafigyelni rájuk, mégha kissé száraznak is tűnik, ami elhangzik a képernyőn. Meglehet, Pálfalvi Nándor bonyolult, nehezen érthető bevezetője is volt, akit elriasztott a sorozattól, pedig megéri a fáradságot, hisz a véleményekből nemcsak a jelenkor eredményeiről alkothatunk képet, átfogót, jövőnk körvonalai is kibontakozhatnak előttünk — képzeletben. Nem kifejezetten érdekes műsor ez a sorozat, legalább is eddig nem volt az, de szakmai megbízhatóságával jól szolgálja tájékoztatásunkat, okosan igazít el a világ dolgaiban. — VM — mái a legkülönbözőbb területeket ölelik fel, a humán és a műszaki tudományok, művészetek egyaránt helyet kapnak benne. A klub következő összejövetelét holnap este 6 órától tartia. a program: zenés beszélgetés Gonda Jánossal. Magyar könyv — szótárral Fél év telt el a tanévből. Rövid idő csupán az első benyomások, oktatási tapasztalatok összegzésére elegendő. Hogyan sikerült az új oktatási-nevelési tervek bevezetése, hol tart a diákok felzárkóztatása? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba. Molnár Sándor igazgató a tankönyvek késését említi elsőként. Sajnos, valóban már több is, mint bosszantó, hogy szinte hagyománnyá vált; a könyvek, segédanyagok még a szeptemberi becsengetéskor sincsenek a pedagógusok kezében. — A nevelőknek kellett előbb felzárkózniuk — jegyzi meg az igazgató. — Amíg a diákok a betakarításban segédkeztek, a pedagógusok tanulmányozták a megváltozott tananyagot. Szíwel- lélekkel készültek a megnövekedett feladatokra, vitatkozva egymással, az iskolai vezetéssel, sőt még a diákokkal is. Vitatéma akad bőven. A tankönyvek — főleg az irodalom és a matematika — garmadával szolgáltatják a megbeszélnivalókat. A magyar} Monyv nyelvezeté a tizennégy oldalas szótármelléklet ellenére is égy 14—15 éves tanuló számára szinte érthetetlen, de stilárisan sem tartozik a legjobbak közé. A nehezen érthetőség talán abból adódik, hogy az általános iskolában irodalomból még nem vezették be az új oktatási-nevelési tervet. A tapasztalatok szerint a diákok általában jól veszik az akadályokat. Bár az általános iskolából a gimnáziumba való átmenet semmiképpen sem egyszerű, mégis könnyebb helyzetben vannak a tanulók, hiszen számukra a régi tankönyv is új lett volna. Kuckó az újszészi úttörőknek Jó részt társadalmi munkával, úttörőszobát létesítettek az újszászi általános iskolában. A gyerekek ma vehetik birtokba helyiségüket. A helyi Szabadság Termelőszövetkezet Április 4. javító műhelyi, a baromfigondozók Kállai Éva, az adminisztrátorok Varga Katalin és a juhászok Erdei Ferenc Szocialista Brigádja egy kommunista műszakot tartott, hogy meglepetést szerezzen. Az idén is, az első félév tanulmányi munkája alapján már nyilvánvalóvá vált, hogy néhány diák rosszul választott, amikor gimnáziumba jelentkezett. Nem tantestületi titok ez, tudják a tanulók s a szüleik is, de mégsem változtatnak. A szülők, annak ellenére, hogy a pedagógusok inkább másik iskolatípust javasolnak — mégis a gimnáziumot erőltetik. Felvilágosítás, jó tanács ide vagy oda, talán mégsem sejtik, hogy ezzel sokkal inkább ártanak, mint segítenek gyermekeiknek. A gimnázium nem ad semmiféle szakképesítést; az egyetemeken, főiskolákon való továbbtanulásra készíti fel a diákokat. Még jó tanulmányi eredménnyel sem biztos azonban, hogy sikerül bejutni a felsőoktatási intézményekbe. A Verseghy gimnáziumból tavaly a jelentkezők 75 százalékát vették fel egyetemre, főiskolára. Nagyon jó arány ez, s nem kevésbé szép eredmény az iskola tanulmányi átlaga sem. Ugyancsak tavaly 3,92 volt. A bukási arány szinte a nullával egyenlő. Új feladat - régi gyakorlat Az új dokumentumok értelmében az első év feladata a felzárkóztatás. Tulajdonképpen nem új fogalom ez, hiszen a gyakorlatban eddig is ezt tették a nevelők. A diákok a legkülönbözőbb iskolákból, a legeltérőbb felkészültséggel lépik át a gimnázium küszöbét. A Verseghybe az idén 37 általános iskolából érkezett a 132 első osztályos. Többségük hozott bizonyítványának tanulmányi átlaga négyes fölött van. Hogy kiknek kell a felzárkóztató foglalkozásra járni, azt az év eleji felmérő dolgozatok eredménye döntötte el. A Szolnak megyei Állami Levéltár 300 példányban jelentette meg — a szabadságharc Jászkunságra vonatkozó dokumentumait. A több mint félszáznyi iratmásolat több érdekes, eddig publikálatlan vagy kevésbé ismert, helyi vonatkozású és országos jelentőségű tényt tartalmaz. Egész sor olyan dokumentumot bemutat a kötet, amely a Jász-Kun városok, községek áldozatvállalását bizonyítja. A jászjá- kóhalmiak 200 ezüst forintot, a kisújszállásiak gabo— Mit mutattak meg a tesztlapok a tanulók felkészültségéről? — Jakatics Ár- pádnétól, az iskola felzárkóztatási felelősétől kérdeztük meg. A magyar—orosz szakos tanárnő egyébként az OPI megbízásából látja el ezt a feladatkört. A nyelvtan nehezen megy — Az irodalomtesztlap jóformán semmiféle tájékoztatást nem adott tanulóink tudásáról, a nyelvtan viszont annál többet. A tapasztalatok szerint a diákoknak a 7. és 8. osztályos tananyagból vannak elsősorban hiányosságaik, s bizony gondjaik vannak a helyesírással. Valószínűleg ebből adódott, hogy oroszból is inkább a nyelvtan megy nehezebbem A matematikánál elsősorban a gondolkodási képességszint Okozta a gyengébb sz^-epléseket. A felmérés eredményeként ötven tanuló jár a felzárkóztató foglalkozásokra. Az én osztályom az első „d”. A 36 tanulóból huszonketten vesznek részt a foglalkozásokon, van, aki oroszból is, matematikából is és nyelvtanból is. Talán kicsit szigorúan választottuk ki őket — nem egy olyan diák akad, aki 63 százalékos dolgozatot írt — de mindenképpen a tanulók érdeke, a tudásuk elmélyítése. — Tanít az első évfolyamon is. Érezhető-e már a felzárkóztatás hatása? — Természetesen. Már persze, ami az általános iskolai tananyagot illeti. Azért mondom így. mert valószínűleg foglalkozásokat kell tartanunk az eddig tanult gimnáziumi anyagból is. — Ezek szerint a felzárkóztatásnak sohasem lesz vége? — Majdhogynem így igaz. Addig nem lehet lezárni soha egy-egy anyagrészt, amíg a tanulók többsége nem tudja. Ha nem is külön felzárkóztatás keretében, hanem az órákon, a megkülönböztetett figyelemmel történő foglalkoztatásra mindig szükségük van a diákoknak. Egészen az érettségiig. Tál Gizella nát, arany és ezüstneműket ajánlottak fel a forradalom számára. Kunmadaras és Kunszentmárton tanácsa a nemzetőrség felállításáról intézkedik, a jászkapitány pedig 500 önkéntest szerel fel. Teljes terjedelmében olvashatják az érdeklődők a Jász-Ladányi választókerület és Kossuth Lajos között 1867 nyarán ‘történt levélváltását, — így Kossuth Turinbói írott terjedelmes, gyönyörű poézissel írt válaszát is. „Gyerekek, nem lehet botrány!” A Hobo Szolnokon Komoly felelősséget vállalt B Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ az ..Egymillió fontos barátaink” könnyűzenei sorozat legutóbbi hangversenyének megrendezésével. Péntek este ugyanis a Hobo Blues Band együttes koncertjére került sor. A hirtelen jött havazás visz- szatariotta kicsit a zenészeket, így bő háromnegyedórás késéssel kezdődött a műsor. A közönség zömét alkotó tizenévesek hada türelmesen várt, illetve készült a „bulira”. A szolnoki fiatalság egy-egy illusztris képviselőjének érkezésekor sovány kezek lendültek magasba, „Hobo, hobo” kiáltozással üdvözölték egymást. Fél hét előtt pár perccel az együttes <néhány itagja érkezett. Szószólójuk térölelő léptekkel rohant fel a színpadra és jelentette be, hogy mindjárt jönnek a többiek is. Üdvrivalgás a nézőtéren. Megnyugodtak. Hobo eljön, itt lesz másfél-két órát velük. Izgatott jövés-menés, a nézőtér lassan megtelik. A közönség érdeklődő és rajongó tábora élesen elválik. Előbbiek középtől fölfelé a hátsó sorokban nézelődnek, utóbbiak a színpad előtt „élnek”. A rendezők az előkészületeket látva nagy csatára készülnek. Zúg, morajlik az „első rész”. Elnyújtott „Ho- bó, ho-bó” kiáltások hangzanak, majd ütemes „Gyertek ki, gyertek ki”-re vált a kórus. Megérkezik a Hobo, felsiet a színpadra, bejelenti, hogy azonnal kezdenek. Határtalan öröm. Tébolyodot- tan ugrál, kiabál, integet a rajongók tábora. Lassan elsötétül a nézőtér, egyetlen reflektor ' világítja meg a színpadot, kijön a „banda”. Fergeteges rock and roll-ba kezdenek, a hangulat azonnal tetőfokára hág. A tinik egy emberként ugranak fel helyükről, elözönlik a színpad előtti szabad teret. Háromszáz kar lendül a magasba. 300 láb dobban ütemesen, zeng a vasbetonpalota. Az együttes vezetője Hobo, Földes László megköszöni a lelkes fogadtatást, s máris belevágnak a következő számba. A rendezők úgy érzik, közbe kell lépniük, a kellő pillanatot várják. Kigyulladnak a villanyok. Az mindjárt nyilvánvaló, hogy a művelődési ház összes dolgozója se ér most annyit, mint Hobo egyetlen szava: „Üljetek le, gyerekek!” A gyerekek leülnek. Mennyi időre? Csak annyira, míg a következő számtól újra tűzbe jönnek, és visszaszivárognak. Mindenki tudja, Hobo megmondta: „Gyerekek, nem lehet botrány.” — S Hobo szava szent, nem lett botrány. A ráadást még végigtáncolták, miközben a közönség másik része a ruhatárnál járt. Elbúcsúztak Hobótól, el- széledtek. A város különböző pontjain aznap este a felnőttek érthetetlen, elnyújtott „Ho-bó, ho-bó” kiáltást hallottak. „Egymillió fontos barátaink” közül ma este Koncz Zsuzsa lép a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színpadára. A sorozat mostani koncertjét nyugodtan várják a rendezők. Egri Sándor D „Gyorsuló idő” klubban Zenés beszélgetés: Gonda Jánossal 1848-1849-es iratok n szabadságharc a Jász.Kunságban I Szolnok megyei Állami Levéltár kiadványa
