Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-18 / 295. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 18. Hidas Untai 80 éves A MAGYAR munkásmozgalom költője és írója. A Tanácsköztársaság csodálatos napjai alatt kerül a mozgalommal szoros kapcsolatba. Mint ifjúmunkás a Munkás Egyetem hallgatója. A tragikus bukás után Szlovákiába kerül, és itt írja Schönherz Zoltán zenéjére „A harcban nem szabad megállni...” című forradalmi dalát, amit később any- nyi más édestestvérével együtt, állandóan énekelt „népdala” lesz a mozgalomnak. Az emigráció évei következtek ezután, de nem világpolgár lesz, magyar költő marad, akinek élete összefort a magyar munkás- mozgalommal. Első verseskötete — az első mű amely Hidas Antal néven jelent meg — Bécsben lát napvilágot (eredeti neve Szántó Gyula). 1923-ban hazajön. Két évig itthon él, de már 1925- ben menekülnie kell a letartóztatás elől. A párt úgy határoz, hogy egy bizonyos időre Moszkvába küldi a fiatal elvtársat tanulni, hogy aztán majd visszatérhessen Magyarországra, és felkészültebben szervezhesse a forradalmi munkát. Kun Béla közli vele a határozatot, már Moszkvában: „— Mennyi lesz az a „bizonyos idő?” — kérdeztem. — Egy-két év — mondta Kun Béla. — Sok! Az egy-két évből — harmincnégy év lett”. Ez az egy emberöltőnyi idő alatt Hidas Antal az Internacionalista pártmunkás az emigráns magyar irodalom egyik legismertebb alakjává válik. Dalait négy országban Magyarországon, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában énekelik népdalként. Sokszor azt sem tudták a munkáskörök, dalárdák, daloskedvű emberek, hogy fájdalmukat, elesettségüket, kiszolgáltatottságukat és harci kedvüket, szolidaritásukat, tenni- akarásukat megfogalmazó ének kinek a terméke vagy hogy egyáltalán van szerzője. Kaphat-e író ennél nagyobb megbecsülést? Idehaza verseit különböző álneveken is terjesztik. „Hétköznapi” munkája szervezés. Ö a magyar forradalmi írók és művészek szövetségének titkára és a forradalmi írók nemzetközi szervezete folyóiratának egyik szerkesztője. Hatalmas munkabírásról tesz tanúságot. Ezekben az években állandóan utazik, dolgozik, ekkor jelenik meg trilógiájának első kötete, amelyben sok önéletrajzi vonatkozású motívumot dolgozva fel, a munkásmozgalommal való találkozását meséli el. De amiért — saját csodás, varázshatású írásművészetén kívül — az egész magyar kutúra adósa az a hatalmas és fáradhatatlan munka, amit Kun Ágnessel, feleségével, Kun Béla lányával együtt végzett és végez a magyar irodalom népszerűsítéséért. Az oroszul megjelenő teljes Petőfit kísérő írásaiért és azért, hogy a szovjet irodalom és művészet legjobbjait tették a magyar irodalom barátaivá. Az ő munkájuk eredményeként is valósulhat meg napjainkban, hogy a szovjet olvasó több százezres péld'ányszám- ba ismerteti meg a magyar irodalom legnagyobb neveit, műveit, a magyar költészetet. Mindezért köszönettel tartozunk neki 80. születésnapján, még akkor is, ha tudjuk, nem köszönetért tette. Nemes belső kényszerből kötelességből. EZT A MUNKÁJÁT a mai napig is folytatja, betegágyán is és most amikor 80. születésnapja alkalmából azt kívánjuk neki, a mindnyájunk által tisztelt és szeretett kommunista alkotónak, bogy gyógyuljon fel, térjen vissza hatalmas ereje, akkor magunknak áhítozzuk a sok éven át kapott szépet. Kívánjuk, hogy még sok-sok eredményes munkában eltelő termékeny éven át terjessze „lelke raktárának” sugárzó valóját, „a fény sebességgel terjedő szépet”. —szalontay— * * * Hidas Antal íróit, a párt és a munkásmozgalom régi harcosát 80. születósnapia alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága levélben köszöntötte. A Központi Bizottság üdvözletét Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára adta át. Jelen volt Komidesz Mihály, a Központi Bizottság osztályvezetője és Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes. Budapest két évezrede A Budapesti Történeti Múzeumban megnyílt a „Budapest két évezrede" című állandó kiállítás. Képünkön: a századforduló divatja a kiállítás egyik vitrinjében Magyar filmek Finnországban Tizennyolcán vetélkedtek Munkásfiatalok országos vers- és prózamondó versenye Megyei döntő Szolnokon Tizenegy magyar játékfilmet vet‘t át a finn televízió a közelmúltban. A kiválogatott produkciók között megtalálható Fábri Zoltán új-delhi nagydíj as alkotása, a Balázs József hasonló című regényéből készült „Magyarok”, az idei évad sikert sikerre halmozó újdonsága, a Gábor Pál rendezte „Angi Vera”, valamint Mészáros Márta három produkciója: a „Kilenc hónap”, az „Olyan mint otthon” és az első magyar—lengyel kopro- dukciós film, az „Ütközben”. A játékfilmek mellett egy sor rövidfilm kópiái is hamarosan útra kelnek északi szomszédainkhoz, például a „Magyar népmesék” sorozat 13, a „Marci” sorozat 4 epizódja, valamint Macskássy Katalinnak a meliboumei nemzetközi rövidfilm-fszti- válon nagydíjjal jutalmazott filmje, a „Nekem az élet feecik nagyon”. A Pannónia Rajzfilmstúdió kecskeméti filmtermében idén elkészült „Magyar népmesék” sorozat epizódjai rövid idő alatt népszerűek lettek külföldön. Ezt bizonyítja, hogy ezúttal a finn tévével egyidejűleg a svéd televízió megbízottja is szerződést írt alá hét megfilmesített népmese ottani sugárzásáról. A munkásfiatalok ötödik országos vers- és prózamondó versenyének megyei döntőjét az elmúlt hét végén, szombaton rendezték meq Szolnokon a Ságvári Endre Szak- szervezeti Művelődési Központban. Az elődöntőkben részi vevő ötvennyolc fiatal közül tizennyolcán jutottak tovább, és mérték össze tudásukat a megyei döntőn. A verseny összességében színvonalas volt, a fiatalok jól értelmezték és fejezték ki a költők, írók gondolatait, kellő igényességgel léptek a pódiumra. Sajnálatos módon azonban műsorválasztásukat egysíkúság jellemezte, holott a szabad választás lehetősége alkalmat adott volna bármelyik vers, illetve prózai alkotás megszólaltatására. Néhány előadónál hiányoltuk a verssel való érzelmi azonosulás kifejezését, ehelyett a versben foglalt gondolatok száraz magyarázatát kaptuk. Itt-ott a beszédtechnika is csiszolásra szorulna. A hiányosságok ellenére — amelyeken lehet és kell is javítani — a verseny azt bizonyította, hogy a munkás- fiatalok közül egyre többen jutnak el a magyar és világirodalom jeles alkotóihoz, alkotásaihoz, s vállalkoznak ezek tolmácsolására is. (Két évvel ezelőtt a megyéből mindössze 10—12 fiatal jelentkezett az országos vers- és prózamondó versenyre.) Éppen ezért lenne nagy jelentősége, ha a jövőben nagyobb segítséget kapnának, például bekapcsolódnának a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ versmondó stúdiójának munkájába. vagy lakóhelyük közművelődési intézményei vállalkoznának képzésükre. A miskolci területi középdöntőn — amelyen már több megye vers- és prózamondói állnak pódiumra — Nagy Ferenc, a Kőolajkutató Vállalat kertésze, Barna Sándor, a karcagi áfész dolgozója, Borbély Erzsébet, a szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója, Jancskár Lajos, az ÁÉV rakodómunkása, Har- math József jászfényszarui ács szakmunkás és Perge Judit, a karcagi áfész bolti eladója vesz részt. Megjelent a Kincskereső Megjelent a Kincskereső — o Magyar Úttörők Szövetségének irodalmi, művészeti, kulturális folyóirata — ez- évi utolsó száma. A kisiskolások körében oly népszerű Kincskereső gazdag tartalommal „búcsúztatja” a nemzetközi gyermekévet. Közli a Cimbora pályázat díjnyertes írását, Karsa Judit A három lovas kalandozása a valóságban című meséjét, Bálint Ibolya homoki kislány A róka meg a varjú című versét, s egy interjút a szolnoki Pogány Gyula tollából Tóth Béla íróval. Iványi Zsuzsanna — Jászberény — a szegedi néptánctáborról számol be riportjában, de ő a szerzője az Arnold, a kisegér című versnek is. A szerkesztőség ebben a számban hirdette meg a Barátom a könyv pályázat jövő évi fordulóját. A gazdag tartalom remekbe sikerült kiállítással párosult, a folyóirat kép. és grafikai anyaga ezúttal a szokásosnál is figyelemre méltóbb. A tipográfia jól alkalmazkodik a kisiskolások életkori sajátosságaihoz, olvasási szokásaihoz. Et/esett pillanatok a bölcsödében Évente egy alkalommal tartanak \nyílt napot a Móra Ferenc úti bölcsődében. Az érdeklődő szülők észrevétlenül figyelhetik meg az apróságokat, és a gondozónők munkáját. Fotó Korényi Éva Melyiket vegyem? Őszintén szólva, nem tölt el különösebb izgatott várakozás, ha a nyomtatott rádióműsor — ilyen vagy amolyan témáról — beszélgetést, vitát ígér. Okos szavak, magvas megállapítások hömpölyögnek majd a hangszóróból. vélemények — ellentétesek s egymást kiegészítők — hangzanak el —L gyakorta az unalomig. Persze az is igaz, hogy a rádió beszélgetve vitázó műsorai korántsem számíthatnak tömegérdeklődésre, rendszerint kisebb rétegeknek szánt adások ezek. Két kitűnő vita- műsorra „bukkantam” az elmúlt héten. Szén vedé Ilyet A „Körmikrofon” címmel elhangzott — Mester Ákos és Vértes Csaba irányította — műsort a közreműködők érezhető szenvedélye, a nyilvános töprengés vállalása emelte az átlag fölé. túl azon, hogy a vita témája is — munkahelyi demokrácia s minden, ami ezzel összefügg — különösképp érdekes volt. Közbevetve egy elkop'ta- tott, ám korántsem érvénytelen közhelyet: a rádió mikrofonjába azok beszéljenek, akiknek van mondanivalójuk. A műsor készítőinek érdeme, hogy olyan szakembereket „kaptak mikrofonvégre”, akiknek volt mondanivalójuk, s készségük is a nyilvános töprengéshez. Bátorságuk — nem egy ese’tben cáfolható, vitatható —. nézeteik. véleményük elmondásához. Ezért, ezzel vált ki ez a műsor a kliséízű. kö- telességtudóan elkészített vi- ‘taműsorok sorából. A „Disputa arról, hogy mire jó a történelem” — ifjúsági műsor diákok és jeles szakemberek részvételével. Jó lenne hinni. hogy sok középiskolás és tanár hallgatta, hallgatja, mert az adás továbbgondolásra biztató, kitűnő, magas színvonalú ismeretterjesztés, ami nem kényelmesen befogadható (és kényelmesen elfelejthető) holt anyagot ad. hanem gondolatokat. Tengarikígyó „Megint egy különleges dráma, amelynek szerzője maga a társadalom” — fogalmazódhatott meg a hallgatóban Mezei András kegyetlenül pontos. „Tengerikígyó” című dokumentumjátékát figyelve. Tulajdonképpen szatírának is nevezhetnénk a műsort — de — sajnos — nem az, maga a valóság — a valóságos és felesleges ügyvitel — öltött ilyen ,,‘tengerikígyó”-képet. És fájdalom, nem lehet a •kígyó fejére tapodni — mert nincsen feje. Farka sincs, csak csúfondárosan himbá- lódzó, gyűrűző testét látjuk. Mezei András műsora finom anatómiáját adta a szörny látható részének — így fellebbezve a hallgatóhoz, a hallgató igazságérzetéhez. Röviden-A karcagi művelődési házból közvetítették az „Üdvözlet az olvasónak” című egyórás irodalmi rejtvényműsort, amely nemcsak „jó kiállású”, de szerkesztésben is összefogott voít. A vasárnap esti „Világszínház” ismét meglepetéssel szolgált: a Nemzeti Színházban nagy sikerrel játszott „Danton halála” rádiós produkcióként is teljes értékűnek bizonyult. — eszjé — Reggel a fürdőszobában Játék közben