Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 18. Kommentárunk OPEC-kérdőjelek Venezuelának, a világ egyik nagy olajtermelő országának fővárosában, Caracasban megkezdődött az OPEC konferenciája. A Kőolajexportáló Orszá­gok Szervezetének dönté­sei — az utóbbi időben, sajnös, minden esetben áremelései — túlzás nél­kül óriási mértékben be­folyásolják az egész vi­lággazdaság helyzetét. A mostani értekezlet mind politikailag, mind gazdaságilag rendkívül kényes időszakban ült össze. Politikailag azért, mert az árrobbanás az országok, nem utolsósor­ban a fejlődő országok egész sorában vezetett az elemi belső egyensúly veszélyes megbomlásá­hoz. Ráadásul a töltés vi­lág két olyan vezető or­szága, mint az Egyesült Államok és a Német Szö­vetségi Köztársaság, vá­lasztási év küszöbén áll. Tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy az amerikai kormányzat egy gyors­hadtest felállításával a katonai beavatkozást fon­tolgatja külföldi olajfor­rásai „védelme” érdeké­ben. A világ, keserű ta­pasztalatok nyomán, il­lúziók nélkül tekintett a caracasi olajcsúcs elé. A tavalyi értekezlet — ak­kor Genf ben — „18 és 23,5 dollár között” szab­ta meg a hordónkénti (Ikb. 160 liter) olajárakat —, de hol van már a tavalyi hó? Ma a rotter­dami és más szabad pia­con 45(!) dollárt is meg­adnak egy hordóért... hogy milyen többletki­adásokról van szó, azt jól érzékelteti Guido Brunnernek. a Közös Pi­ac egyik „energia-cézár­jának” melankolikus nyi­latkozata. Eszerint csak a Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek és a mostani konferenciá­nak helyet adó Venezu­ela minap bejelentett (tehát Caracast mégelő­ző!) hordónként hatdollá­ros áremelése „húszmil­liárd dolláros pótterhet” jelent az EGK-nak. Ca­racasban valószínűleg legalább e négy olaj or­szág áremelési döntése lesz az irányadó a kol­lektív- döntésnél, d,e pél­dául Irán hivatalosan be­jelentette: 28,50 dollárt kér egy hordóért. A venezuelai főváros­ban nagy viták várha­tók, bonyolult gazdasági és politikai szempontok alapján. Ügy tűnik, az áremelés mértékén kívül a másik nagy kérdés a termelés csökkentésének aránya lesz. A felszínre hozott mennyiség csök­kentésében szinte vala­mennyi tagállam egyet­ért — de nem azonos motívumok alapján. Ami közös a tagorszá­gok alapállásában: a je­lenlegi inflációs ütem mellett jobb üzletnek tű­nik a földben hagyni, mint „túlságosan nagy mértékben kitermelni” az olajat. Amiben viszont eltérnek az álláspontok; a tagállamok egy része politikailag is, gazdasági­lag is, a nyugati hatal­mak ellen szeretné „kihe­gyezni” a termelés csök­kentését, más államok — elsősorban Szaúd-Arábia — pedig ellenzik ezt a koncepciót. A tőkés világgazdaság vezető hatalmai már Ca­racas előtt megpróbáltak bizonyos ellenlépéseket tenni a mennyiségi meg­szorításokkal szemben, beleértve néhány önként vállalt importhatárt. Nem nehéz megjósolni azonban, hogy — az OPEC-tagországok szán­dékaitól függetlenül, sőt sokszor azok ellenére — az újabb áremelés legna­gyobb vesztesei a gazda­ságilag gyenge, főleg a fejlődő államok lesznek. H. E. Az Egyesült Államokból Panama egyik szigetére érkezett az év elején megbuktatott iráni uralkodó. A képen Reza Pahlavi már Contadorán, egy kényelmesen berendezett villában pihen (Telefotó - KS) Khomeini: Irán nem fél a gazdasági szankcióktól Khomeini ajatollah vasár­nap Qumban elhangzott, a forradalmi gárdistákhoz in­tézett beszédében kijelentet­te: országa nem fél az Egye­sült Államok gazdasági szankcióitól, sőt esetleges ka­tonai akcióitól sem. Beszédét :— amely első megnyilatkozása volt azóta, hogy a volt sah elhagyta az Egyesült Államokat — a te- heráni rádió ismertette. Khomeini megállapította: Carter elnök azért nem volt hajlandó kiadni a volt sahot Iránnak, mert attól tartott, hogy a Reza Pahla­vi ellen folytatandó bírósági eljárás során fény derülne az Egyesült Államok Irán­ban elkövetett bűntetteire is. Az iráni forradalmi tanács hétfőn bejelentette, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság el­ső elnökét január 25-én fog­ják megválasztani, a parla­menti választások pedig feb­ruár 15-én kezdődnek. Azt követően, hogy Carter elnök vasárnap viszonyla­gos derűlátással nyilatkozott az iráni fejleményekről. Wa­shingtonban hétfőn ismét borúlátóbb hangot ütöttek meg. Nincs olyan értesülé­sük, hogy a megbuktatott sahnak az Egyesült Álla­mokból történt távozása elő­segíti a helyzet rendezését — mondotta a külügyminisz­térium szóvivője. Hodding Certer szerint nem döntöt­tek még arról, hogy tegye­nek-e, és ha igen, milyen további lépéseket az ügyben, a többi között az ENSZ- ben. A helyzetet a napi fej­lemények tükrében mérlege­lik, miután az szüntelenül változik. Thatcher Washingtonban érkezett MOSZKVA A Népek Barátsága Ér­demrenddel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége Hidas An­talt 80. születésnapja alkal­mából a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió népei testvéri barátságának, együtt­működésének fejlesztése ér­dekében kifejtett aktív tár­sadalmi és irodalmi tevé­kenysége elismeréseként. Hidas Antal születésnapja alkalmából Moszkvában megjelent verseinek kötete. LISSZABON Minden incidens nélkül zaj­lott le vasárnap Portugá­liában a helyhatósági vá­lasztások. A választásra jo­gosult állampolgárok mint­egy hetven százaléka adta le szavazatát hogy az 550 ezer jelöltből megválassza a 65 ezer helyi (városi és községi) tisztségviselőt. Az első rész­eredmények alapján úgy ítél­hető meg, hogy helyi szinten is folytatódik a jobboldal megerősödése Portugáliában. LONDON Az ír köztársasági hadsereg (IRA) ideiglenes szárnya va­sárnap két nagyerejű akna­robbantással és öt brit kato­na meggyilkolásával meg­kezdte karácsonyi terror­kampányát. Az IRA provói közölték, hogy többé nem kötnek titkos tűzszünetet a brit hatóságokkal kará­csonyra, hanem szünet nél­kül harcolnak a brit csapa­tok kivonásáért Ulsterből. Robert Mugabe és Joshua Nkomo, a Zimbabwe Haza­fias Pront két társelnöke hétfőn Londonban kézjegyé­vel látta el a rhodesiai tűz- szüneti megállapodást. A hírt a front szóvivője jelen­tette be, s azt is közölte, hogy a megállapodást szer­dán írják alá. RÍJAD Carter elnök és Thatcher asszony a két kormány szo­ros együttműködését hang­súlyozta hétf őn a brit kor­mányfő ünnepélyes washing­toni fogadtatásakor. A lon­doni konzervatív kormány vezetője Iránról, Észak-Íror­szágról, az energiaválságról, Afrikáról és az európai kér­désekről tárgyal az Egyesült Államokban a kormány és a pénzügyi körök vezetői­vel. Carter elnök a két ország hagyományosan szoros együttműködését, „különle­ges kapcsolatát” állította előtérbe üdvözlő szavaiban. Nagy gondot fordított rá, hogy méltassa Thatcher asz- szony „bátorságát” kormány­zásának első hét hónapjában. Közismert, hogy Cartert igen szívélyes, baráti viszony fűzte Callaghanhez. az elő­ző brit miniszterelnökhöz. Az elnök elismerését fejez­te ki amiatt, hogy a konzer­vatívok támogatták Wa­shington európai nukleáris fegyverkezési terveit, s re­ményét fejezte ki, hogy eredményesek lesznek a ha­gyományos és a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folytatandó tárgyalások. Szaúd-Arábia 120 millió dolláros fegyvervásárlási szerződést kötött az Egye­sült Államokkal — közölte szultán Ibn Abdul Aziz had­ügyi és légügyi miniszter vasárnap közzétett sajtó­nyilatkozatban. Ríjad 6500 bombát és rakétát vásárol az ugyancsak az Egyesült Államokból származó F—5- ös vadászbombázók felfegy­verzésére. Ezenkívül 6500 Sidewinder típusú levegő­levegő és 916 Maverick tí­pusú levegő-föld rakéta megvétele is benne foglalta­tik a szerződésbe. A hetvenes évek... Még néhány nap és vé­get érnek a hetvenes évek. Az 1970-től 1979-ig tartó tíz esztendő, amelyet ma­gunk mögött hagyunk, bővelkedett világpolitikai jelentőségű ese­ményekben — gondoljunk csak a két SALT-egyezmény megköté­sére, a vietnami háború befejezésére, a Közel-Keletre, az olajvál­ságra vagy Helsinkire. Képeinkkel ennek a tíz esztendőnek a leg­fontosabb eseményeit kívánjuk felidézni. Görögországban is népmozgalom dön­tötte meg a fasiszta „ezredesek juntá­ját" annak 1974 jú­liusi ciprusi beavat­kozása után. A kor­mányfő, az önkén­tes száműzetésből hazatérő Karaman- lisz lett. Képün­kön: Az új minisz­terelnök (balra) Athén püspöke előtt leteszi a hi­vatali esküt Szovjet—japán pártközi tárgyalások Tegnap Moszkvában meg­kezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió Kommunista Pár’fcja és a Japán Kommu­nista Párt küldöttsége között. A szovjet delegációt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a japán delegációt Mijamoto Kendzi, a Japán KP Központi Bizottsága El­nökségének elnöke vezeti. A szovjet delegáció tagjai kö­zött van Mihail Szuszlov, a Politikai Bizottság tagja és Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a KB titkárai, va­lamint a KB több más tag­ja. A japán küldöttség tag­ija többek között a Központi Bizottság Elnökségének két elnökhelyettese: Nisizava To- rnio és Ueda Koicsiro is. Mint a tárgyalásokról ki­adott közlemény megállapít­ja. az eszmecsere során jgien sok olyan kérdést érintettek, amely kölcsönös érdeklődésre tart számot. Áttekintették az időszerű nemzetközi kérdése­ket, az SZKP és a JKP kap­csolatait, a Szovjetunió és Japán kapcsolatainak 'táv­latait. A meleg, elvtársi lég­körben megtartott tárgyalá­son megnyilvánult, hogy a két párt nézetei azonosak korunk nagy kérdéseinek megítélésében, a két küldött­ség állást foglalt az SZKP és a JKP szoros együttmű­ködése mellett a békéért, a demokráciáért és a társadal­mi haladásért vívott harc­ban. Eurorakéták Továbbra is élénk a NATO-döntés visszhangja Az új amerikai közép-ha­tótávolságú rakéták elhe­lyezése Nyugat-Európában egyedül az amerikai impe­rializmus és a katonai-ipari komplexum érdekeit szol­gálja — hangoztatja a Por­tugál Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának hét­főn Lisszabonban közzétett nyilatkozata. A nyilatkozat bírálja a portugál kormányt is, mert támogatta a rakétaprogra­mot, pedig ez ellentétes a portugál alkotmánnyal, amely kimondja, hogy Por­tugália külpolitikájának az általános leszerelést, a ka­tonai és politikai tömbök feloszlatását, a kollektív biztonsági rendszer létreho­zását kell szolgálnia. A kormányon levő nyugat­német szociáldemokraták körében fokozódik az elége­detlenség amiatt, hogy az NSZK aktív szerepet ját­szott a NATO fegyverkezési döntésének megszületésében. Miután a párt nyugat-berlini kongresszusán Schmidt kan­cellár lemondással fenyege­tőzve a döntés jóváhagyásá­ra bírta a küldöttek mintegy hatvan százalékát, az utóbbi napokban ugrásszerűen meg­nőtt azoknak a száma, akik tiltakozásuk jeléül kiléptek az SPD-ből. A tagság megnyugtatásá­ra tett hétfőn magyarázko­dó nyilatkozatot Egon Bahr a nyugatnémet szakszerve­zetek lapjában, a Welt Der Arbeitben. Bahr, a szociáldemokrata párt ügyvezetője feltűnést keltő érveléssel az Egyesült Államokra hárította át a fe­lelősséget az új közép-ható­távolságú rakétákkal kap­csolatos atlanti határozatért. „A döntés nem volt köny- nyű, itt is el kellett ismer­niük a realitásokat. Mi ugyanis a tárgyalásokat erőltetjük, de az Egyesült Államoktól csak akkor kap­hattunk ehhez hozzájárulást, ha a magunk részéről be­leegyezünk a NATO-döntés katonai részének megvalósí­tásába”. Bahr cikkében azt állítja, hogy az SPD-nek változat­lanul célja: a tárgyalások eredményeképpen váljék fe­leslegessé a Pershing—2 és a cirkáló szárnyasrakéták nyu­gat-európai állomásoztatása 1983-ban. A szociáldemokra­ta vezető ezzel kapcsolat­ban elismeri, hogy az eny­hülési politika továbblépésé­nek alapfeltétele: az ameri­kai törvényhozás ratifikálja végre a SÄLT—II. megálla­podást. * * * Enrico Berlinguer. az Olasz KP főtitkára Torinóban va­sárnap elhangzott beszédé­ben közölte. hogy pártja meghatározott feltételekkel hajlandó volna csatlakozni egy olyan kormánykoalíció­hoz, amely a „demokratikus nemzeti egységpolitika” je­gyében tevékenykedne. Berlinguer súlyosnak ne­vezte a NATO brüsszeli döntését az európai béke és enyhülés kilátásai szempont­jából. Aggodalmának adott hangot annak lehetősége mi­att, hogy rosszabbodik a ke­let—nyugati viszony, a kap­csolat az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a NATO rakétaprogramja mi­att. Kockázatosnak ítélte a lépést Olaszország szempont­jából is. Bírálta a Cosiga- kabinetet amiatt, hogy „le­feküdt” Washingtonnak és elszalasztottá a lehetőséget, hogy a fegyverkezés folyta­tása előtt a leszerelésről tár­gyaljanak a Varsói Szerző­dés • államaival. 1974. áprilisában a „szegfűk forradalma" vetett véget Portugá­liában a több évtizedes fasiszta uralom időszakának. A haladó katonai szervezetek és a .néptömegek megmozdulásának egyik fö oka az ország afrikai gyarmati háborúja volt Képünkön: lisszaboni fiatalok a Fegyveres Erők Mozgalmához csatlakozott egyik egység katonái

Next

/
Thumbnails
Contents