Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 SPORT O SPORT O SPORT A saját nevelésű sportolókra alapoznak Élvonalban a HKFSE felnőtt cselgáncsozói h V. Pillanatkép az edzésről utánpótlás nevelését. Elsősor­ban akkor kell a fiatalokra odafigyelnünk, amikor az út­törő, illetve serdülő korból a következő korosztályba lép­nek. — Amennyiben továbbra is úgy fejlődnek versenyző­ink mint eddig, két-három év múlva beérnek a saját neve­lésű fiataljaink, — mondja Ferenc Attila, a szakosztály vezetője, a megyei szakszö­vetség elnöke. — Eddig is megkaptunk minden támoga­tást a lehetőségekhez mérten, de tény, hogy néhány gond megoldására nem futja saját erőből. Ha 25—30 'olimpiai pontot tud a szakosztály fel­mutatni, akkor talán mód nyílik a jobb feltételek meg­teremtésére is. A további fejlődéshez va­lóban javítani kell a szemé­lyi és tárgyi feltételeken. Bár négy versenyzőt szándékoz­nak segédedzői tanfolyamra küldeni, ez csak átmeneti megoldás lehet, hiszen egyé­ni sportágról lévén szó, min­denképpen főállású vezető edzőre van szükség. A szak­osztály rendelkezésére álló szőnyegek nem a legjobb mi­nőségűek, így Sérülésveszé- lyesek is. Üjakra nem' futja a sportegyesület pénzéből, hiszen egyetlen tatami más­fél millió forintnál többe ke­rül. Nyilvánvaló, hogy csak mások segítségével vásárol­hatják meg. Természetesen a szakosztály addig sem tétlen­kedhet — az eddigi eredmé­nyeket is munkával érte el. Constantin Lajos Uj szerepkörben Cziegler Lajos edző Fotó: TKL és három másodosztályú csel- . gáncsozó van, de az idei mi­nősítések alapján többen el­érik az arany-, vagy az ezüstjelvényes szintet. A nyolc junior és a kilenc if­júsági korú sportoló, vala­mint a serdülők, az úttörők és a kisdobosok közül néhá- nyan szintén előbbre léptek a ranglistán. Ebben az évben 18 olimpiai pontot szereztek — eddig nyolc volt a leg­több, amit gyűjteni tudtak — és a B-kategóriás szakosztá­lyok sorában az erősek közé számítanak. — Meg akarunk kapasz­kodni az osztályban, — fele­li a hogyan továbbra Czigler Lajos, — és növelni kívánjuk az egyéni minősítések szá­mát. El kell érni, hogy az OB I-ben való szereplés ne at irányított sportolóktól függ­jön, tehát azoktól, akik hoz­zánk vonulnak be katoná­nak, hanem a szakosztály ne­velő munkájától. Hatéko­nyabbá kell tennünk az Két éve jutottak fel elő­ször az OB I-be a Honvéd Kilián FSE felnőtt cselgán­csozói, de egyetlen esztendő elteltével búcsút is mondtak az osztálynak. A sportág má­sodik vonalában sem időztek azonban sokáig: az ejjmúlt hét végén ismét a legjobb csapatok közé verekedték magukat. — Nem volt könnyű, — mondja a 22 éves Vincze László, aki a több mint egy évtizedes múltra visszatekin­tő szakosztály egyetlen meg­maradt alapító tagjának szá­mít, hiszen még úttörő korú versenyzőként került a „ki- liános” gárdába. — Ugyan­úgy meg kellett küzdeni a felkerülésért, mint 1977-ben. Annak a csapatnak a fele le­szerelt időközben, a másik fele abbahagyta a verseny­zést, vagy máshová igazolt. A helyükre érkezett fiatalok­kal február óta készültünk a mindent eldöntő OB II-es csapatba j nokságra. — A kiesés után igyekez­tünk olyan csapatot alakíta­ni, amely képes lesz arra, hogy kiharcolja a feljutást, — folytatja az események felidézését Czigler Lajos fő­hadnagy, az együttes 28 éves edzője. Csaknem tíz éve dol­gozik a főiskolán, ahol elő­ször versenyzőként, majd se­gédedzőként vált a szakosz­tály hasznára. Két eszten­deje másodállásban vezeti a felnőttek, a juniorok és az ifjúságiak edzéseit. — Az új csapattal komoly munkához fogtunk, kettős célt tűzve magunk elé: az egyik az volt, hogy minél magasabb minő­sítést szerezzenek a csapat­tagok, a másik pedig az OB I-be kerülés. Hasznunkra vált, hogy többször együtt gyakoroltunk a fővárosban a Bp. Spartacus cselgáncsozói- val, akikkel jó kapcsolatot teremtettünk. Talán ennél is fontosabb, hogy kiváló csa­patszellem alakult ki, s ez nagymértékben hozzájárult a sikerhez. — Meg a harci kedv! — te­szik hozzá a versenyzők. — Mindenki nyerni akart, s egy percig sem hittük, hogy ve­szíthetünk. Az év közben el­ért szép egyéni eredmények­re ezzel kívántuk feltenni a koronát. * A szakosztály tíz felnőtt versenyzője között két első Pirosmelegítős, magas, szőke fiatalember tartotta a testnevelési órák egy ré­szét a héten Szolnokon, a Mátyás király úti Általá­nos Iskolában: Pásztrai László vízilabdázó, aki szolnoki színekben tizen­egyszer volt magyar vá­logatott, négy éve pedig az OSC magyar bajnok, BEK és Szuper Kupa győztes csapatának a tagja. Ezút­tal nem a medencében, hanem testnevelő tanárje­löltként találkoztunk vele Szolnokon. — A megyében Szolnokon a Mátyás király és a Költői úti Általános Iskolát jelöl­ték ki gyakorlásra a test­nevelő tanárjelölteknek — tájékoztatott Szécsényi Lász- Jóné vezető testnevelő. — Pásztrai felkészülten érke­zett, a tudása megvan, rend­kívül szorgalmas, csupán a gyakorlat, a rutinhiány ér­ződik nála. De érthető, hi­szen ez az első eset, hogy egy héten keresztül tanít és óráról-órára készül. Közben Laci eligazítja a nebulókat, akik hatalmas tabdacsatát vívnak, majd befejezésként, miután elkö­szön tanítványaitól egy kis­lány virággal búcsúztatja. — Eddig Budapesten, az ELTE Ságvári gyakorló gimnáziumában tartottunk órákat — számolt be Pászt­rai. — Nagy a különbség a két korosztály között, a ki­csik jobban csinálják a gyakorlatokat és lelkeseb­bek. — A továbbiakban ho­gyan alakul a program? — Jelenleg Szolnokon a szüleimnél lakom. Órákra készülök, futok a Tisza töl­tésén, úszom, majd egy vizs­gaidőszak következik. Vízi­labdában most szünet van, a felkészülést január elején, kezdjük Csehszlovákiában. A nyáron vizsgázom, ha sike­rül, testnevelő tanári és úszóedzői diplomát kapok. S természetesen szeretnék még vízilabdázni néhány évig. Ami az elhelyezkedést illeti még nem tudok vá­laszolni, sok a lehetőség Budapesten és Szolnokon is. — Lacit gyerekkora óta ismerem, nagyon örülök, hogy ezt a pályát választot­ta. Látszik rajta, hogy sze­reti, biztos vagyok benne, hogy jó testnevelő tanár lesz — vélekedett Bakos Gáborné igazgató. A gyerekek távozáskor rajongva vették körül. Bizonyára visszavárják. (pi) Meglepetések az NB l-ben Volán—Bp. Honvéd 2:1 (1:0), MÁV Előre—MTKVM 0:0, PMSC—Videoton 7:1 (3:0) .Zalaegerszegi TE—Fe­rencváros 3:0 (1:0), Békés­csaba—Salgótarján 1:1 (1:0), Újpesti Dózsa—DMVSC 3:2 (j2:0), Tatabánya—Dunaúj­városi Kohász 2:0 (1:0). Események Kézilabda. Téli terembajnok­ság. Mezőtúr, városi sportcsar­nok 9. Műkorcsolya. A Lehel SC ser­dülő és újonc műkorcsolya ver­senye. Jászberény, hűtőgépgyá­ri műjégpálya 8.30. Sakk. A Torony sakk-klub is­kolák közötti versenye, Fegy­vernek, művelődési ház 9 óra. Vívás. Országos IV. osztályú női tőrverseny, Szolnok, Véső úti tornacsarnok 9.30. Idegenben szerepelnek: a Szol­noki MÁV MTE NB I-es női kosárlabda-csapata Budapesten a rájátszáson a Ganz-MÁVAG el­len, a férfi kosárlabda NB II- ben az Alföldi Olajbányász Sze­geden, a Karcagi SZSE férfi és női csapata Hódmezővásárhe­lyen. a labdarúgó Magyar Nép­köztársasági Kupában a Szol­noki Cukorgyár Putnokon. Páternoszter Hol fenn, hol lenn a kézilabdacsapat Az Alföldi Olajbányász kézilabda-szakosztályában évek óta nagy erőfeszítéseket tesznek a sportág fellendítése ér­dekében. Nem titkolt tervük, hogy férficsapatuk a legmaga­sabb osztályban képviselje Szolnok megye, a város és az egyesület színeit. A megyei bajnokságból évekkel ezelőtt feljutottak az NB II-be, ahol állandóan az élcsoportban tanyáztak, ta­valy pedig bajnokságot, nyer­ve ismét előre léptek egyet, s az idén az NB I B-ben sze­repeltek. A bentmaradás azonban nem sikerült, gyor­san búcsút vettek a maga­sabb osztálytól. Mi az oka, hogy törekvé­seik nehezen válnak válóra, és hosszú idő óta várat ma­gára a fejlődés? Miért nem sikerült gyökeret verniük a magasabb osztályban, s egye­lőre csak a „páternoszter” szerepét töltik be? A kézi­labda népszerűsége megkö­vetelné az előbbre lépést, a közönség igényli a jó mérkő­zéseket, kijár szurkolni, és szívesen venné, ha az „olajo­soknál” kézilabdában létre­jönne egy olyan bázis, mint a Vízügynél vízilabdában. — Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk Acsay Attila ügyve­zető elnökkel és Horváth Jó­zsef edzővel. — Szakosztályunkban meg­felelő az utánpótlás nevelé­se, a csapat átlagéletkora hu­szonegy év volt. Ez azonban magában hordozza a bajokat is. Mikor bekerültünk az NB I B-be, heten bevonul­tak. két játékosnál munka­köri változás történt. Kilen­cen eltávoztak, tehát nem erősödtünk; hanem gyen­gültünk. Sok városban meg­oldották, hogy a helybe be­vonulok anyaegyesületükben sportolhatnak tovább, Szol­nokon ez még nem sikerült, Itt nem valami szabálytalan­ságra gondolok, hanem arra, ami a törvényes keretek kö­zött megengedhető. Ráadá­sul egy Nemzeti Bajnokság­ban szereplő játékos a me­gyeiben visszafejlődik, s le­szerelés után idő kell míg visszanyeri régi formáiát — állapította meg Horváth. — A megyei szakszövetség, az esvesület és a szakosztály vezetői már tárgyaltak eb­ben az ügyben az illetékesek­kel. Hozott is némi ered­ményt s tervünk, hogy to­vábbra is tartsuk és bővítsük a kapcsolatot — egészítette k; Acsay Attila. — A csapat Szolnokot képviselve lép pá­lyára, de a város támogatá­sát nem érezzük mindig kel­lőképpen. Igaz, a bázisválla­lat vezetői is többet tehetné­nek. Bár az NB I B-be ju­táskor megvolt a segítő szán­dékuk az erősítés érdekében, csak sajnos későn eszmél­tünk. — Célszerű lenne, ha az egyesületet fenntartó Nagy­alföldi Kőolaj és Földgázter­melő, valamint a Kőolajku­tató Vállalatnál együtt dol­goznának a kézilabdázók, de ahány játékos, annyiféle kép­zettség. foglalkozás, munka- terület. Mindenki nem dol­gozhat a bázisvállálatnál, az edzések közös látogatásához pedig központi intézkedés kellene. Hetenként ötnél több edzést nem tudunk tartani, holott legkevesebb nyolcat kellene. Erre egyébként már történt intézkedés, a hét be­vonult játékos egy helyen dolgozott — folytatta Hor­váth József. — A szakosztálynak koráb­ban volt magyar ifjúsági vá­logatott játékosa, jelenleg a junior válogatott Danyi Já­nos a Bp. Honvéd csapatát erősíti. A nevelés terén te­hát jó úton haladnak to­vábbra is? — Sokat teszünk ezért — fejtette ki véleményét Acsay Attila. — A Tallinn körzeti és a szandaszőlősi általános iskolát szakmailag és anya­gilag is segítjük. 'Nem csak átigazolással akarunk erősí­teni, de két-három tapasztalt, nagyobb tudású játékosra azért szükség lenne. — Talán a megyei bajnok­ságból is lehetne erősíteni... — Az NB II-es osztályo- zóra készülő megyei bajno­kokat segítjük, bejárnak hoz­zánk mérkőzéseket játszani — jegyezte meg Horváth. — Aztán: jövőre Szolnokon lesz az úttörőolimpia országos döntője, de még egyetlen is­kola sem kérte fel a szak­osztályt szákmai segítségre. Pedig szívesen. mennénk ... — Nem csak kézilabdában, hanem az egyesület profiljá­ba tartozó egyetlen sportág­ban sem — egészítette ki Acsay. — A középiskolákból sem „özönlik” az utánpótlás. — Az általános iskoláknak tehetségkutató jelleggel ko- rábban megyei szintű úttörő bajnokságot' rendeztünk s ebből már profitáltunk — mondotta az edző. — A szakmai munka meg­felel a követelményeknek? — A szakosztályban hat, edző dolgozik. Horváth Jó­zsef fogja össze a szakmai munkát, de őszintén beval­lom. eddig nem mindenben értük el a célt. Mérlegeljük, hogy legyen inkább keve­sebb, de jobban felkészült edző — állapította meg az ügyvezető elnök. — A megfelelő szakmai munkához ideális körülmé­nyek is kellenének. De mit tehet az edző, ha a játékos nem tud edzésre járni? A szakmai feltétel nem rosz- szabb, mint máshol. De ha teremhiány miatt csökkentett edzéssel dolgozunk, s öt hó­napig csaknem tétlenségre vagyunk kárhoztatva. A ma­gasabb osztályban látszok le­szerelés után is hasonló szin­ten szeretnének sportolni és dolgozni. Ha ezt nem kapják meg. nem iönnek vissza — kesergett Horváth József. Nyilvánvaló, hogv az Al­földi Olajbányász férfi kézi­labdázói nem akarnak a páternoszter szerepkörben maradni. Határozott terveik, céljaik vannak. Ezek megva­lósításához azonban olykor elkelne csipetnyivel több se­gítség, hogv a soortvezetők ne legyenek mindenben ma­gukra utalva. (pataki) Változtat a MÁV MTE Kocsistól tartanak Jászberényben Bizakodás Mezőtúron tlPIZÖ előtt □ Bár véget ért az NB li­es labdarúgó bajnokság őszi idénye, a csapatoknak még az idén le kell játszaniuk a tavaszról előre hozott el­ső fordulót. A szolnokiak azt az együttest fogadják, amely az őszi nyitányon 3:1 arányban győzött ellenük Debrecenben. A piros-kékek az elsőségért folytatott ver­senyfutásban nem bírták a véghajrát, és szinte behoz­hatatlan hátrányba kerültek a nyíregyháziakkal szemben. — Először kisiklásra gon­doltam, — mondta Himer István vezető edző, — de rá kellett döbbennem, sok­kal többről van szó. Elsősor­ban idegileg fáradtak el a játékosok, s ez rányomta bélyegét játékukra és fizikai teljesítményükre is. A csa­tárok és a középpályások estek először vissza, s ez óhatatlanul kihatott a vé­dők játékára. Ennek tulaj­donítható a sok sárgalapos figyelmeztetés és kiállítás. A sorozatos pofonok után ne­héz lelket önteni a gárdába, mindenesetre szeretnénk jól kezdeni a tavaszi szezont. Bízunk abban, hogy siker­rel vesszük az első fordu­lót, és megerősítjük máso­dik helyünket a tabellán. Mivel Tóth tüszős mandu­lagyulladást kapott, Porhan- da pedig külső szalagsérü­lést szenvedett vasárnap, megváltozik a csapat had­rendje. Csontos és Hegedűs kap helyet a közvetlen vé­delemben, Kolláth a közép­Ma: Szolnoki MÁV MTE- Debreceni Universitas SE, Szolnok, Véső út 13, Nagy B., Lehel SC-Gyula, Jász­berény 13, Király, Mező­túri Honvéd-Balassagyar- mat, Mezőtúr 13, Aczél. pályára jön előre, ugyanak­kor a támadósorban Kántor kerül a jobb szélre, a bal­oldalon pedig az ifjúsági korú Török valamint Sulyok játéka is számításba jöhet. A keret: Farkas, Bartos, Csontos, Sebők, Hegedűs, Kábák, Szántai, Lódi, Földe- si, Kolláth, Kantor, Szat­mári, László, Török, Su­lyok. * » » A Lehel vasárnapi ellen­felével példátlanul sokszor, 31 alkalommal találkozott. Ezeken a mérkőzéseken 12 Lehel-, 10 Gyula-győzelem született, 9 találkozó pedig döntetlenül végződött. A két csapat első alka­lommal 1960. szeptember 18-án Jászberényben mérkő­zött, ahol a gyulaiak 4:1 arányban győztek. Érdekes­sége ennek a mérkőzésnek, hogy Gyula csapatában még játszott Himer István, a MÁV MTE szakvezetője és mindjárt góllal mutatkozott be. A Lehel ebben az össze­állításban lépett pályára: Szekeres — Fehér, Páncsics, Nagy I. — Józsa, Zaják E. — Magyar, Fekete II., Kiss, Lugosi, Fülöp. Páncsics Jó­zsef, aki a Jászjákóhalma edzője, és annak idején 186 alkalommal játszott kék-fe­hér színekben, úgy vélekedik, hogy egykori csapatának rendkívül nehéz dolga lesz, az utóbbi időben nagyszerű­en szereplő vendégek ellen, mert a Gyula mindig „mu­mus” volt a hűtőgépgyáriak számára. Csak akkor lép­hetnek siker reményében a pályára, ha csatárjátékuk feljavul és semlegesíteni tudják a vendégek karmes­terét, Kocsis Lajost. A salakon pályára lépő csapatot az alábbi keretből jelöli ki Kóczián Antal vezető edző: László, Czi- gány, Kirchner, Lakatos, Török, Lukácsi, Szívós, Postás. Pecha, Váczi, Bac­her, Őszi, Gergely, Szabó, Fejes. * * * A Mezőtúri Honvéd hazai környezetben fogadja Balas­sagyarmat csapatát. Az év utolsó mérkőzésére lelkesen készültek a mezőtúriak, sze­retnék tovább folytatni jó szereplésüket, és győzelem­mel befejezni az 1979-es évet. A mezőtúriaknál min­denki egészséges, sérült nincs, Czikora is letöltötte a két sárga lapért az egy­heti eltiltást, így játékára sor kerülhet. Bencsik Gyula vezetőedző az alábbi keretből küldi pályára a kezdő csa­patát: Boros, Beigelbeck, Pribék, Papp I., Dávid, Mohácsi, Czikora, Cserháti, Szilágyi, Fodor, Homonnai, Papp II., Czanka, Dabasí.

Next

/
Thumbnails
Contents