Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 16. PlllilTMOlBOl FIATAIOKNAK ...................................................... A Magyar Értelmező kéziszótárban áll: „Lakás: főnév, 1. Az az állapot, hogy valaki valahol jakik. Az a lehetőség vagy szolgáltatás, hogy valaki valahol lakhat. 2. Valaki vagy valamely család otthonául használatos egy vagy több szobából (és mellékhelyiségből) álló épü- let(rész). Az a hely (iség), ahol valaki megszáll vagy valahol szükségből lakik.” A szótár szócikke természetesen tovább folytatódik azoknak a szóösszetételeknek a kifejtésével, amelynek egyik része a „lakás”. Lakáscsere, lakáskérelem, lakáshivatal, lakásszövetkezet, garzonlakás ... és így tovább. A szótár tulajdonképpen pontosan és rugalmasan jelzi, hogy a lakás t— „az az állapot. . . lehetőség, szolgáltatás” és a „valaki otthonául használatos épület” — kulcskérdése mai életünknek. Érzékeltetésül persze nemcsak a szótárat használhattuk volna, de számos olyan példát találhatunk napjaink művészeti alkotásai közt — a filmtől az irodalomig — amelynek központjában a lakás, illetve a lakással összefüggő társadalmi kérdések állnak. Az MSZMP Központi Bizottságának egy hete napvilágot látott kongresszusi irányelvei is kitérnek a lakáshelyzet — külön az ifjúsággal kapcsolatos — kérdéseire. Ifjúsági oldalunk — ilyen vagy olyan közelítésben és értelemben — a lakásról szól... I garzonház - és lakói Eddig 300 garzonlakás épült Szolnokon. Többségének „gazdái” még nem töltötték be harmincadik életévüket. Az aprócska otthonokat pályakezdő, kevés jövedelmű, vagy olyan fiatalok kapják, akiket a munkahely javasol. A garzonokat hosszútávra tanácsi bérlakásként utalták ki. Ez a tanácsi rendelet ’78 szeptemberében módosult: a lakók azóta 5 évre kapják. A négy garzonház mellé egy újabb, 77 lakásos épül a Sarló utcában, amelyet előreláthatólag a jövő esztendő második felében vehetnek birtokba lakói. A fiatalok lakásgondján enyhít majd valamit az új ház felépítése, de teljesen nem oldja meg, hiszen jelenleg több mint 200 garzonlakás igénylőt tartanak nyilván. De szép számmal vannak olyan fiatalok, akik már elfoglalhatták első, igazi ott-_ hónaikat. Közülük szólalnak még néhányan. Az iskola után Jászberényt választották Hátrányban az egyedül élők A tanuló éveiket befejező, munkás éveiket kezdő fiatal szakembereknek az egész országban nagy gonddal, az otthonteremtés nehézségeivel kell megküzdeni. A frissen végzettektől gazdasági és szellemi életük pezsdítését váró fejlődő városainkban különösen észrevehető az ellentmondás: minden áron le akarják telepíteni az egyetemek és főiskolák padjait elhagyókat, azonban új polgáraiknak évekig nem tudnak lakást adni. Hétköznap, kora este. A legtöbb lakás ablaka már világos. A folyosó visszhangzik a gyermeksírástól, az edénycsörgéstől, az innen, onnan kiszűrődő mondat- foszlányoktól. Az első emelet 23-as lakás Baross Gyuláéké. A csengetésre szép arcú fiatalasszony nyit ajtót. Nyomában kíváncsiskodó kislegény trappol, de a szobaajtóban megjelenik a házigazda is. Ízléssel és sok ötlettel berendezett szobában ülünk le. Kinőttük a szobát — Az egyetem után a megyei tanács tervosztályára kerültem dolgozni, — emlékezik Baross Gyula. — Angéla, a feleségem a Víz- és Csatornamű Vállalat laborjában kapott munkát. A Csanádi körúton laktunk albérletben 1000 forintért. Ez bizony kezdő embernek nem kis összeg. De nem váratott sokáig bennünket a lakás, 1977. július 4-én már kezünkben volt a kiutalás. — Pontosan azon a napon, amikor kisfiúnk. Gábor, megszületett — jegyzi meg a háziasszony. — Kettős volt az örömünk. Tanácsi bérlakásként kaptuk, így a szociálpolitikai kedvezmény levonása után 7100 forint beugrót fizettünk. — Most mennyi a havi kiadásotok? — A lakbér igazán minimális. 161 forint —■ sorolja a férj: és máris előkerül a papír és a ceruza. — A fűtés egy jó téli hónapban 400 forint, a villany 100— 150. — Takarékoskodni tudtok? — Most októberben változtattam munkahelyet, az Állami Biztosító városi fiókjának lettem a vezetője. Itt jóval több a pénzem, az alapom 5000 forint és erre jön még a prémium. Igaz, a feleségem gyesen van a sráccal, így ő most 1090 forintot kap. Havonta 800 forint megy az ifjúsági takarékba. — Terveitek, elképzeléseitek? — Szeretnénk egy nagyobb lakást, hiszen Gábor egyre nagyobb lesz és másik gyereket is akarunk — mondja Angéla. — Már kinőttük ezt a szobát, ha este itt van valaki, nem tudunk egy jóízűt beszélgetni, mert a srác minden hangra fülel. Amikor idejöttünk lakni, már beadtuk minőségi cserére az igényünket. A férjem munkahelyén ígérték a segítséget, egyelőre várunk és gyűjtünk... Mint egy falat kenyér Kenderesiéket az első emelet 25-ben éppen vacsora közben találom. — Hallottam, hogy az elsők között költöztek be? — Igen, 1977 júliusában —■ mondja a férj. — Nekünk ez a lakás úgy kellett, mint egy falat kenyér. Tizenegy esztendeje, 1968-ban házasodtunk össze. Nagyon fiatalok voltunk, nem volt semmink. Anyámékhoz költöztünk és ott laktunk kilenc évig. — A ház régi, vályogépület — így Mónika a feleség. — Télen és nyáron is borzasztó hideg volt a szobánkban. Igaz, nem kellett fizetnünk anyósoméfcnak, de a fűtés rengeteg. pénzt vitt el. — Kilenc évig vártatok lakásra. Nem volt aki segítsen? — Hat éve dolgozom a megyei tanácsnál, mint karbantartó. Szóltam a főnökeimnek, hogy mi a helyzet, ők támogattak is, és már a Mikszáth úti garzon építésénél figyelembe vették a kérésemet. Akkor kimaradtam. de itt az elsők között kaptam lakást. — Amikor beköltöztünk, 7100 forintot fizettünk, azért ennyit, mert vállaltunk két gyereket — fűzi tovább a szót Kenderesiné. — Bútor nem kellett, mert már volt és az nagyon megfelelt ide. Elférünk, persze elég sok holmink maradt a szülőknél. Majd ha egyszer nagyobb lakásunk lesz, mindent magunkkal viszünk. — De most még itt vagyunk —• vág közbe Ken- deresi Lajos — és ezt a lakást szeretnénk még otthonosabbá, szebbé tenni. Tavasszal például tapétázni akarunk. Ahhoz, hogy nagyobb lakást kapjunk, rengeteg pénz kell. Én nem fogok éveken át zsíros kenyeret enni csak azért, hogy még egy szobával több legyen. Nagyon sok fiatal szeretne garzonlakást kapni, de hiába vár. Ebből se jut mindenkinek. Magam erejéből Utolsóként Nagy Erzsébet „vendége” voltam. — Végre tarthatok egy kis szünetet — mondja — mert már zsong a fejem a sok betűtől. Felső fokú költségvetési előkészítő tanfolyamra járok. Három éves, most végzem a második évfolyamot. A tanulásra csak ilyenkor este jut időm, mert a munkám eléggé lefoglal. A megyei KÖJÁL-nál dolgozom, mint gazdasági csoportvezető. — Hogyan jutottál lakáshoz? — Túrkevéről kerültem Szolnokra 1973-ban. Munkahelyemen tudtak arról, hogy albérletben lakom és mondták, ha módjukban áll. segítenek. Az idén februárban megkaptam ezt a lakást, 29 évesen lakástulajdonos lettem. — Meg volt a kiutalás. És azután mi történt? — Amikor magamhoz tértem az örömtől, átgondoltam, mit is kell vennem? Hiszen a kávéskanáltól a heverőig mindenre szükség volt . Még az a szerencse, hogy volt ifjúsági takarékom. Hát ebből van minden. A szüleim kispénzű emberek, nem tudtak segíteni. Saját magamra vagyok utalva. — A lakást öt évre kaptad. .. — Igen, 1984 februárjáig. Beadjam az igénylésem, de csak OTP-s lakást kaphatok. — Egyedül élsz. -. — Egyedül, de nem magányosan. Vannak barátaim és a kollégáimmal is jó a kapcsolatom. Sajnos, a házban nem ismerek senkit. Itt nem divat az ismerkedés. Nem kezdeményezhetek, mert esetleg rossz néven vennék... Ha korábban hazajövök tanulok, varrogatok vagy tévét nézek. Nem sok szabad időm van, de a nyugalmasabb órákat igyekszem értelmesen eltölteni. * Hétköznap, késő este. A garzonház legtöbb ablaka már sötét. A folyosót csend üli. A ház és a lakói nyugovóra tértek... — szekeres — Az anyagilag és kulturális életében is egyre gyarapodó Jászberény gondjai is hasonlóak. Hogy pontosan milyenek is problémáik, eredményeik ? Ezekre kerestünk választ a városi tanácsnál és legnagyobb vállalatuknál, a Hűtőgépgyárban. — Hol kénytelen lakni a tanulmányai után városukat választó fiatal? — kérdeztük a tanács végrehajtó bizottságának titkárától, dr. Mihályi Istvántól. — A lakáselosztáskor előnyt élvező fiatal házasok és a pályakezdők is csak négy-öt év múlva juthatnak saját otthonhoz. Addig a kapott szolgáltatásokhoz viszonyítva drága, nem ritkán 1000—1200 forintba kerülő albérletekben, vagy rokonoknál húzódhatnak meg. Csak kivételes esetekben rövidül a várakozási idő. 1976-ban például hét óvónőnek és két tanárnak, az idén öt óvónőnek tudtunk biztosítani szolgálati szállást, pedig az utóbbi öt évben körülbelül háromszáz pályakezdő fiatal- telepedett le Jászberényben. — Miként mutatkozik meg, hogy a városi tanács kiemelt feladatának tekinti a fiatalok lakásgondjainak enyhítését? — Tanácsrendelet kötelez bennünket, hogy az új lakások negyven százalékát a fiatal házasoknak és a pályakezdőknek adjuk. Ezt a szabályt eddig mindig betartottuk, sőt túl is teljesítettük: az előírtnál nagyobb arányban részesedtek. Azonban még így is csak enyhíteni tudunk a gondokon. Bár 1975 és 1980 között 515 lakást osztottunk vagy osztunk szét — 201 jut a fiatalokra —. ma is körülbelül 1100 kielégítetlen igénylést tartunk nyilván. — Van-e olyan rétege a városba érkező szakembereknek, akik a többiekénél előnyösebb, netán hátrányosabb helyzetben vannak? — Tagadhatatlanul vannak különbségek. Ha a kórAz építőipari dolgozók mindennapjai — sokak esetében — állandó lakóhelyüktől, családjuktól távol telnek. Korántsem mellékes — semmilyen szempontból sem —. hogy az alkalmazó vállalatok munkásszállóiban milyen feltételek mellett, milyen körülményeket biztosítanak dolgozóiknak. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat munkás- szállóiban összesen hétszáz- Itizenkeittén laknak, közöttük nagyon sok fiatal: több mint négyszázötvenen harmincöt éven aluliak. Az elmúlt esztendőben jó néhányszor jártam a vállalat modern 400 ágyas mun- kásszálójában. Tisztaságot, rendet láttam mindenhol, az egész létesítmény otthonos, barátságos. Ennek így is kell lennie, hisz ez az épület a napközben nagyon kemény munkát végző embereknek nem pusztán szállásul, de otthonuk helyett is szolgál. Képek, szőnyegek, kényelmes heverők a szobákban, minden emeleten társalgó rádióval, tévével, a földszinti klubban színes tévé. játékok, kitűnő a büfé, a könyvtár lehetne egy kicsit nagyobb, de így is elfér benne az SZMT központi könyvtárának letétjeként 2000 kötet könyv, sok napilap, folyóirat. A nagyteremben rendszeresek a kulturális események, a mozivetítések — némelyiken ott van a szálló csaknem minden lakója. Hogy a művelődési leli ázba egy nél k ü'l özhetetlen szakágat művelő ó'rtvoshá- zaspár érkezik, akkor nekik azonnal adunk lakást, hiszen az egész járás érdeke így kívánja. No, és az eddigi tapasztalatok szerint előnyben voltak a város két legjelentősebb üzemében, a Hűtőgépgyárban és az Aprítógépgyárban munkát vállaló pályakezdők is. A két vállalat jelentős összeggel támogatta a jászberényi lakás- építkezéseket és ennek fejében lakókijelölési jogot adtunk nekik. — Milyen helyzetben vannak azok, akik a városban munkálkodnak, de családot a pályakezdés első éveiben nem alapítottak? — A családosokénál hátrányosabb a helyzetük. A várakozási idő náluk hat év, vagy még ennél is több. A szociális helyzetnek a lakás- elosztásnál mérvadó jellemzői és „ tehet ősség ük”, az egy főre jutó jövedelem hátrább csúsztatja őket a rangsorban. így csupán a legtöbbe kerülő OTP-lakás kiutalására számíthatnak. Amikor sor kerül rájuk. .. Eddig pénzünk sem volt elég az egyed ü láll óikn ak leginkább megfelelő garzonlakások építésére. A most is meglévő egyszobás otthonokban pedig a magányosoknál szerintünk rászorultabb, gyermeküket egyedül nevelő anyák, idős házaspárok laknak. — Mennyit költ a város tanácsa lakásépítésre? — Az V. ötéves tervben összesen 110 millió forintot. Ha azonban ebből levonjuk a közművesítés, a kisajátítások és a kapcsolódó beruházások árát. akkor felénél is kevesebb az összeg: 50 millióra rúg. A városi tanácsnál folytatott beszélgetés után a dolgozóiról példásan gondoskodóként emlegetett Hűtőgépgyárba mentünk. A vb-titkár utolsó szavai után önként adódott a kérdés: — Mennyivel támogatja a Hűtőgépgyár a nála dolgoMÉG/S OTTHON! hetőségek köre teljes legyen: 5—10 perc járásra van a szállótól a színház, a mozi, az új Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Utóbbival hamarosan együttműködési szerződés is köttetik. Kik laknak, kik lakhatnak a szállóban? Természe-' tesen a vállalatnak azok a dolgozói, akiknek Szolnokitól nagyon távol van az állandó lakhelyük, vagy nagyon rossz oda a közlekedés. Túlnyomórészt szakmunkások — többségben fiatalok. Itt él néhány olyan fiatal házaspár is, akiknek lakáskérelmük van benyújtva. Óriási segítség ez számukra, hiszen nem kell albérletet fizetniük, addig, zók lakásgondjainak megöl- dúsát? — Az utóbbi években egyre eredményesebben működött vállalatunk — kezdte válaszát Csiil 1 ik Sándor személyzeti és szociális igazgató. — Volt pénzünk a segítésre. De nemcsak kedvező helyzetünk hozta meg a nálunk munkát vállalók „szerencséjét”. Tudtuk, képzett szakemberek nélkül a jövőben semmit sem érnek az eddigi sikerek. Nem véletlen tehát, hogy a IV. és az V. ötéves tervben is ötven-ötven millió forintot költöttünk a fejlesztési és a részesedési alapból az otthonteremtés támogatására. Az egyetemet és főiskolát elvégzőkkel úgy kötünk szerződést, hogy garantáljuk: két éven belül lakást kapnak. A két év múlva csörgő óra természetesen csak akkor kezd ketyegni, amikor a fiatalok megházasodnak. — Miként segítik a saját otthont akarókat? — A legkülönbözőbb formákban. Az utóbbi négy évben 32 tanácsi bérlakásba költöztek hűtőgépgyári dolgozók, 150 az OTP által értékesített lakás megvételére és 124 családi ház felépítésére adtunk hosszú idő alatt visszafizetendő, 30 vagy 60 ezer forintos kölcsönt. Kétszázkét vállalati bérlakásunk is van. — Tehát nincsenek gondjaik? — Hogyne lennének... Kezdhetem a legfrissebbel. Egyre nehezebb feltételek között dolgozik a vállalat. Még nem tudjuk, hogy az elkövetkezendő években mire futja erőnkből, pénzünkből, mit ígérhetünk dolgozóinknak. De eddig is sok nehézséggel küszködtünk. Ha volt is pénzünk, akkor is csak nehezen válthattuk lakásra. Nem találtunk kivitelezőt, emelyik, épített volna. Számtalanszor előfordult az is, hogy akinek azonnal kellett volna otthon, annak is várnia kellett, mert nem volt „üresedés”. És mint mondottam, az óra nálunk is csak akkor kezd ketyegni, ha valaki családot alapít... Munkásszállásunk igen szűkös, csupán 24 szobás ... Az egyedülállóknak ma még ritkán tudunk segíteni, sokan kényszerülnek albérletbe. míg megkapják a saját lakás kulcsát. S így spórolhatnak is, azazhogy: kell is takarékoskodniuk — ez a feltétele a szállóban lakásnak. De a szálló ad otthont a vállalat sok friss diplomás-okleveles műszaki értelmiségének is. Mintegy harminc egy-két éve végzett műszaki szakember lakik most a szállóban. A végleges letelepedés első — és igen kényelmes — lépcsője számukra a munkásszállás. Idősebbek és fiatalok,' értelmiségiek, szakmunkások és segédmunkások, falusiak és városiak kölcsönösen hasznos együttélésének. időleges közösségének színhelye is a munkásszálló. Mód, alkalom nyílik szokásokat, tapasztalatokat átvenni egymástól, barátságok szövődhetnek. Nincs rá statisztikai adat, de nagyon sokan itt, a szállóban szerették meg az olvasást, a mozit, kezdtek válogatni a tévéműsorok között. Az ÁÉV közismerten „színházbarát” cég — ebben az évben is telt házra való bérletet vásároltak — vállalati támogatással — a dolgozók. Sok szállólakónak is van színházbérlete. De nem egy fiatal szakmunkás szánta itt rá magát — szobatársai, közvetlen környezete hatására —, hogy továbbtanuljon. Mindez természetesen csak olyan környezetben következhetett be, amelyik az otthonosság, a biztonság érzését sugallja. Sz. J. V. Sz. J. Távol a családtól, a lakóhelytől
