Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
1979. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két hónapja, hogy az országgyűlés őszi ülésszakán napirendre került az egészségügy. A gyógyító, megelőző szolgálat betegségeinek terápiájáról szólt a tárca miniszterének beszámolója, ezt boncolgatták a képviselők. Kétségtelen, hogy a parlamentben kiállított kórlapon több volt a negatív lelet, mint a sok évvel ezelőtti „felülvizsgálaton”. Azzal számolnunk kell, hogy az egészségügyi lelet sohasem lesz tünetmentes, mert az eredmények újabb gondokat hoznak felszínre. Csak egy példa: az új gyógyszerek, a bonyolult műtéti beavatkozások évtizedekkel hosszabbítják meg az emberi életet. Igen ám, de az öregek ellátása újabb szociális és egészségügyi szükségleteket támaszt. „Mit, mikor, hol és hogyan — ezt kell eldönteni. Mert mindent mindenkor és mindenütt nem teljesíthetünk.” Így summázott az egészség- ügyi miniszter, de rögtön hozzá is tette, hogy: „rendelkezünk, és a jövőben fokozatosan növekvő mértékben (fogunk rendelkezni a valós szükségletek, de nem feltétlenül minden igény és kívánság kielégítésének feltételeivel”. A valós szükségletek szembesítése az anyagi feltételekkel, az egészségügy hagyományos szervezeti keretei között kallódó tartalékok számbavevése előzte meg az 5 évre szóló minőségi és mennyiségi fejlesztés terveit az országban. A mit, mikor, hol és hogyan kérdésben a közigazgatási határokon belül, a megyék sajátosságait figyelembe véve döntöttek. A megyei pártértekezlet határozatában négy és fél évvel ezelőtt tömören és világosan megfogalmazódtak a tennivalók: „Az egészségügy fejlesztésének a jövőben hatékonyabban kell szolgálnia az emberek testi, lelki épségének megőrzését, visszaadását, társadalmi közérzetének javítását. Ehhez az egészség- ügyi ellátás objektív feltételeinek céltudatos fejlesztésére és a szakemberhiány számottevő csökkentésére van szükség. A gyógyító-megelőző intézményhálózat fejlesztésének megyei szintű összehangolása, megfelelő szervezeti keretek létrehozásával, a hálózatban rejlő tartalékok hasznosítása, a különböző szintű intézetek együttműködése ugyancsak hatékonyabban kell hogy szolgálja megyénk lakosságának színvonalas egészségügyi ellátását”. Példák sora bizonyítja, hogy ezek az alapvető célok érvényre jutottak, jelentősen javult a lakosság egészség- ügyi ellátása, ami nem jelenti azt, hogy fél évtized elmúltával a gondok is megszűntek. Az eredmények azt példázzák, hogy még a nehéz gazdasági körülmények között sem mond le a társadalom arról, hogy az ember egészsége érdekében mind többet és többet tegyen. Néhány adat e törekvés érzékeltetésére: 1976-ban a megye egészségügyi költségvetése 395 millió forint volt, az idén 560 millió. Az egészség- ügyi dolgozók 20 százalékos béremelését is magába foglaló plusz 170 millió forint önmagáért beszél. Ezek a milliók pusztán a fenntartás kiadásai, ha hozzáadjuk a fejlesztés, a felújítás százmillióit (amelyből szociális otthonok épültek, bővültek, egészségügyi gyermekotthon, kórházi pavilonok, körzeti orvosi rendelők és bölcsődék létesülte!.), már milliárd- ban kell beszélnünk. És csak egy, négyszáznegyven ezer lakosú megyéről van szó. Igaz, hogy a Szolnok megyei emberek sincsenek kedA kunhegyesi híradástechnikai gyárban az idén szeptemberben szervezték meg az üzemorvosi szolgáltatást. A fotó Apostol tászlóné és Harmath Mária asszisztenseket örökítette meg a laboratóriumi munka közben Fotó: T. Z. vezőtlenebb helyzetben, mint az ország többi lakója, ha például a gyógyító-megelőző szolgálat bázisát, a körzeti orvosi hálózatot nézzük. Országos átlagban egy körzeti orvosra 2500 lakos juf, hasonlóképpen van a megyénkben is. De ez csak átlag, amelynél némely körzetben kevesebb, máshol több az ellátandó lakos. Nem a körzetek számának gyarapítására van szükség, hanem a körzethatárok arányosítására. A változás egyik feltétele, hogy tovább csökkenjenek a betöltetlen orvosi állások. Az elmúlt években valamelyest javult a helyzet, de a 177 körzet tíz százalékában ma sincs orvos. Általában nem a községekben van szakemberhiány, inkább a városokra jellemző. Évek óta tartósan ez a helyzet Jászberényben, Karcagon és Mezőtúron. Ugyanakkor az alapellátás egyes területein az ésszerű szervezés eredményeként, az üzemkörzetek létrehozásával tovább nőtt az egészségügyi szolgáltatások hatósugara. A 177 körzetből 22 úgynevezett üzemkörzeti rendszerben működik, ami azt jelenti, hogy az orvos, körzetének lakóin túl, a gyár dolgozóit is ellátja. Ha az alapellátásról beszélünk, nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk említést a gyermekkörzetekről, amelyekből már harmincnégy van a megye területén. Tulajdonképpen rájuk épül az iskolaorvosi ellátás is, bár igaz, hogy ma talán ez az egyik ..leggyengébb láncszeme az egészségügyi szolgáltatásnak. A másik alapvető gond a megyében a fekvőbeteg-ellátás. Ebben a tervidőszakban bővült 268 ággyal a megyei tanács kórháza, alakultak olyan új osztályok, mint a sürgősségi (az országhatáron túl is érdeklődést keltett), a gyermekintenzív, az ideggyógyászat, az újszá- szi tüdőgondozó helyén a pszichiátriai és rehabilitációs osztály. A gyarapodás ellenére js rosszabb ma még a Szolnok megyei helyzet, mint amit az országos kép mutat. A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 70.6, 4.2- vel kevesebb, mint az országos vidéki átlag. Nyilvánvalóan sokat javít majd a helyzeten a megyei kórház rekonstrukciójának második ütemeként felépülő 400 ágyas pavilon, amely jövőre készül el, de a betegek gyógyítására a költséges berendezések beszerzése miatt 1981- től válik folyamatosan alkalmassá. Hogy a roppant pénzigényes fejlesztésen és rekonstrukción túl az ellátás javításának lehet más útja és módja is, ezt elsősorban az idejét múlt szervezeti keretek széttördélése, a kórházi ágyak arányos szakmai megosztása is bizonyította. Például öt évvel ezelőtt egyetlen ideg- és elmegyógyászati ágy sem volt á megyében, ugyanakkor a tüdőgyógyászatnak sokkal több ágy állt a rendelkezésére, mint amennyire szükség volt. Az ésszerű arányosításnak köszönhető, hogy ma az ideg- és elmeosztályokon 366 beteget gyógyíthatnak. Ami van, azzal kell jobban gazdálkodni. Tulajdonképpen ez a lényege a négy éve bevezetett szervezeti újításnak az egészségügyi integrációnak, amelyet az ellátás széttagoltsága tett szükségessé. De megoldást sürgettek a gyakorlat egyéb gondjai is, mint például a rendelőintézetek már-már krónikus orvoshiánya. (Szolnokon már tíz évvel ezelőtt csak úgy tudott működni az intézet, hogy a kórházi orvosok vállalták a szakrendelést.) A fúzió során, ahol volt kórházi háttér (Karcagon, Jászberényben, Mezőtúron és Szolnokon), Ott a kórházak irányítása alá kerültek a rendelő- intézetek. A szakemberek az intézeti és a kórházi munkájukat ésszerű időbeosztásban felváltva tudják végezni. — Megszűntek a párhuzamosságok, egységessé vált a táppénzes felülvizsgálati rendszer, lerövidült a kórházi beutalások útja és ideje. A lényeg végezetül is az, hogy mindez a betegek javát szolgálja, azon túl, hogy gazdasági és takarékossági jelentősége is nyilvánvaló. És ha még tovább boncolgatjuk az egészségügyi intézmények közötti, a gyógyításban is minőségi előrelépést jelentő együttműködéseket és munkamegosztásokat, akkor a szolnoki MÁV kórházat is meg kell említeni. Egy nagyobb országrész vasutasainak gyógyítása a feladata ugyan, de a megyei tanács kórházával kötött együttműködési megállapodás révén bekapcsolódott a megyei egészségügyi ellátásba. (Például a hét két napján a MÁV kórház fogadja a sürgős orvosi beavatkozásra szoruló betegeket.) A szegedi és debreceni orvosi egyetem és a szolnoki kórházak között kialakult együttműködés is nyilvánvalóan hozzájárult a színvonal emelkedéséhez, a szakember-utánpótlás biztosításához épp úgy, mint az országos és nemzetközi hírnév, amelyet tudományos kutatásaikkal, eredményeikkel többek között a megyei tanács kórházának s a jászberényi kórháznak az orvosai kivívtak maguknak. Kovács Katalin Nem maradnak támasz nélkül A tizenhárom községből álló kunszentmártoni járás 34 ezer lakója között sok az idős ember. A segítségre szorultak közül hetvenötén élnek a járási szociális otthonban, hét településen pedig az öregek napközije nyújt lehetőséget fűtött szobában kellemes időtöltésre, tisztálkodásra és kulturált körülmények közötti étkezésre. Tizenöt hivatásos gondozónő mellett tavaly még csak hét vöröskeresztes társadalmi aktivista, az id|én már huszonegy látogatja az otthonukban élő idős, beteg embereket, segíti őket a ház körüli munkákban, a bevásárlásban, a gyógyszerek beszerzésében. Nemrég járási szervező kezdte irányítani a házi szociális gondozónőket, köny- nyebben osztoznak így a tennivalókban, a Vöröske- ' reszt vezetőivel együtt, keresik a problémákat és azok megoldását. Gondoskodnak a családvédelmi aktivisták képzéséről, a tartási szerződések ellenőrzéséről. Megszervezik az öregek felvilágosítását: tájékoztatják őket a tartási, az. életjáradéki szerződésekről, a szociális gondozás formáiról, stb. Nemcsak a napközi otthonok vezetői, gondozói és a házi szociális gondozónők figyelmét keltik fel az öregek beilleszkedésénék nehézségeire, hanem a leendő gondozottakat is felkészítik a megváltozott körülményekhez, a közösséghez való alkalmazkodásra. Dalos- verses köszöntő Nyugdíjastalálkozó a megyei tanácsnál Néhány hete százhúsz meghívót kézbesített a Posta. A megyei tanács és intézményeinek nyugdíjasait invitálták baráti találkozóra péntek délutánra. A meghívottak közül, akik csak tehették elmentek a tanács ebédlőjében megrendezett háziünnepségre. A szolnoki Ságvári körúti általános iskola diákjai énekes-verses összeállítással kedveskedtek az idős embereknek, akiket dr. Kuti György, a megyei tanács vb titkára köszöntött meleg szavakkal. Az esti órákban disznótoros vacsorával ért véget az egykori munkatársak baráti találkozója. Tizenöt éves bizalmiak A hír röviden ennyi: a szakszervezeti mozgalom egy újabb alapszervezettel gyarapodott. Ebben semmi rendkívüli, semmi érdekes nincs, hiszen a szakszervezet legfontosabb törekvése, hogy minél több legyen a szervezett dolgozó az országban. De ha azt halljuk, hogy az alapszervezet egy iskolában alakult, a tagjai pedig diákok — a hír mindjárt izgalmasabbá válik. Az iskola: a szolnoki 605. számú F. Bede László Ipari Szakmunkásképző Intézet. Az alapszervezet tagjai: 365 elsőéves szakmunkástanuló. A szervezői munka az idei tanév első hónapjában indult. Kicsit félve kezdtek hozzá — tanárok. idősebb tanulók — hiszen az intézet életében ez az első ilyen esemény. Nem volt tapasztalatuk, nem volt előttük példa sem. De minden simán ment. nem kellett nagy agitáció, anélkül is jelentkeztek az elsőéves fiatalok. Szeptember végén az osztályok szakszervezeti csoportjai megválasztották a bizalmiakat és a helyetteseiket. A tizenöt éves „funkcionáriusok” több mint egy hónapig csak szoktatták magukat új tisztségükhöz. Számukra a komoly, felelősségteljes munka november végén kezdődött. Ugyanis, akkor tartották a 45 tagú bizalmi testület első, egyben alakuló ülését. Felnőtthöz méltó komolysággal vettek részt a tanácskozáson. Figyelmesen hallgatták, hogy a következő hónapokban milyen feladatokat kapnak, mit várnak tőlük. A sok értékes, hasznos tanács, útravaló után ők is elmondták, hogyan képzelik a jövőt, mit szeretnének elérni, megvalósítani. Munkatervüket hallgatva — amely a jövő esztendő májusáig szól — színes, mozgalmas program vár megvalósításra. Decemberben a bizalmiak a Balaton mellett, kétnapos tanfolyamon készülnek feladataik ellátására. Januárban és februárban szociális és munkavédelmi felméréseket készítenek a tanműhelyi képzésről. Az ő munkájuk lesz a szakma kiváló tanulója verseny megszervezése és lebonyolítása is. A tanulói alapszervezet a Vasutasok Szak- szervezetének budapesti Területi Bizottságához tartozik, amely minden segítséget megad újdonsült alapszervezetének és tagjainak. Például minden tanuló után 60 forint támogatást küld. Így az alapszervezet egy esztendőben 30 ezer 600 forinthoz jut. Ehhez jön még a havi kétforintos tagdíj, — ezt a diákok fizetik — amely 12 hónapban 8760 forint. Ebből az összegből gazdálkodhatnak. Jut majd kirándulásra, sportrendezvényekre, kulturális célokra,- jutalmazásra, sőt segélyezésre is. A segélyek elbírálásában fontos szerep jut a bizalmiaknak. Ők döntik el, hogy ki és mit kapjon, hiszen a tanulóknak pénz nem adható, de amire szükség van azt megvásárolhatják a rászorulóknak. Ilyen eseményről még nem tudósított a lap. Ezentúl azonban egyre többször hallunk haso.n- lóakról. Ugyanis a Szak- szervezetek Országos Tanácsának Elnöksége az idén hozta a határozatot, amely szerint minden szakmunkásképző intézetben meg kell szervezni az elsőévesek szakszervezeti alapszervezetét. (Az idősebb, másod-, harmadévesek azokban az üzemekben, gyárakban lettek szak- szervezeti tagok, ahová szakmai gyakorlatra járnak.) Ez a kezdeményezés több szempontból is hasznos. A fiatalok már az iskolapadban megismerkedhetnek a szak- szervezet adta jogokkal, lehetőségekkel. Tisztán láthatják azt is, hogy mi a kötelességük a szakszervezettel szemben. Nemcsak szakmát tanulnak — demokratizmust, közösségi életet is. — szekeres *— Kicserélték az újszászi vasúti átjáró sorompóit. A forgalmas átjáróban a gyorsabb áthaladást biztositó félkaros illetve fénysorompókat szereltek fel
