Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

1979. december 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A barázdától a doktori címig A jászberényi MHSZ-kirendeltségen jelenleg három tanfolyamon mintegy kilencvenen ta­rják a gépkocsivezetés alapjait, a KRESZ-t és a műszakit. Hetente két alkalommal 17— 20 óráig tartanak foglalkozást. Képünkön a tanítóképző gépjárműbarát-szakkör tagjai „há­zivizsgáznak" PÉLDÁUL A „PIROS ISKOLA” Dr. Kapocsi István élete tulajdonképpen roppant egy­szerű. Akár a népmesék több­re vágyó, valami szebb után áhító parasztemberének egyetlen gyereke, ő is ott­hagyta a rögöt, és neki indult az ismeretlennek. Nem érde­kelte a veszély, leküzdötte az akadályokat, kiállta a nehe­zebbnél nehezebb próbákat, hiszen mindez feltétele volt annak, hogy kopogtathasson egy nagy birodalomban, a tudomány világának nehezen nyíló ajtaján. * * * — Van valami hasonlóság a hajdani vándorlegény és én közöttem — kezdte a beszél­getést a Debreceni Agrártu­dományi Egyelem karcagi intézetében. Valamennyi ősöm karcagi parasztember volt, és iskoláim elvégzése után engem is magához bi­lincselt, lekötött a rög, a ba­rázda, a földmunka szépsé­ge. A katonaévek kivételével elődeim mesterségét folytat­tam, egészen 1958 őszéig. Szerettem a természetet, a szabad tanyasi életet, de vonzott a tanulás, az isme­retlen is. Hallgattam a rádió szakelőadásait, rendszeresen olvastam az esti lámpafény­nél az Élet és Tudomány cik­keit, — és hatásukra érlelő­dött meg bennem a terv: né­hány év kitérő után újra ta­nulok. Huszonhat éves múl­tam, levelező hallgató lettem a karcagi Mezőgazdasági Technikumban. Közben dol­goztam, kutatgattam, für­késztem a föld titkait. 1962- foen érettségiztem kitűnően, sőt kutatásaim eredménye­ként még ugyanebben az év­ben felvettek a debreceni Agrártudományi Egyetemre. A talajművelés lehetőségei foglalkoztattak, hogyan le­hetne adakozóbbá varázsolni ezt a zsugori sziket. 1968-ban végeztem kitűnő eredmény­nyel a cívis városban, és a következő év decemberében már a doktori disszertáció­mat is sikerült megvédenem Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. A dolgozatom cí­me: A kukorica talajművelé­se volt. 1970. január 1 óta a karcagi intézet tudományos osztályvezetőjeként tevé­kenykedem. Furcsának tűnik bizonyá­ra az, hogyan lehet eljutni tizenegy év alatt a barázdá­tól a doktori címig? A re­cept roppant egyszerű: kitar­tással, szorgalommal, céltu­datossággal, temérdek le­mondással. Átlagos képessé­gűnek vallom magam, csak talán szorgalomból szorult belém több a szokásosnál. A feleségem ugyanitt dol­gozik, és ez számomra na­gyon jó, mert magyarázat nélkül is tudja, érti az éjsza­kába nyúló búvárkodásokat, hiszen a föld olyan, mint a rafinált csínytevő: nehezen vall. Egyébként 10 éve az inté­zet szb-titkára, a városi NEB tagja is vagyok, és az utóbbi munkámért most kap­tam egy szép emlékplaket­tet. Jelenleg a nádudvariak ré­szére foglalkozunk az őszi búza és a kukorica tenyész­tésével, és ez a feladat nem­csak szobai lapozgatást, de temérdek határjárást is igé­nyel. — A hírnév, a pénz nem érdekel, csak a szakma. Sze­rencsére itt az intézetben minden lehetőséget megka­pok a munkámhoz, és való­színűleg ez az oka annak, hogy jó néhány csábító aján­lat ellenére „leragadtam” Karcagon. — Nem vagyok zsurnalisz­ta, de azért időnként publi­kálni is illik. Az idén hat szakcikkem jelent meg a Magyar Mezőgazdaságban és a Növénytermesztés című szakfolyóiratban. Többre nem futotta, mivel 15 szakelő­adást is kellett tartanom az ország különböző részein, és ezekre sem mehettem sab­lonszöveggel. * # * Nem tehetek róla, de újra eszembe jut a népmesék sze­gényemberének fia, aki foko­zatosan gyűrte le az elébe tornyosuló akadályokat, ju­tott közelebb céljához. Jó do­log, hogy jelenlegi társadal­munkban már nem meseáb­ránd, nagyon . is valóságos lett ez az út. Dr. Kapocsi Ist­ván esete is ezt példázza. D. Szabó Miklós Hémo, Tarzan, Piedóne Karácsony a televízióban A televízióban összeállítot­ták a karácsonyi ünnepi programot, A délelőtti órákban a gyer­mekek szórakoztatásáról gondoskodnak. Vasárnap pél­dául a „Némo kapitány” és a „Víz alatti város” című an­gol filmeket vetítik. Az esti főműsorban Peter Ustinov- val és Heinz Rühmann-nal a főszerepben mutatják be a „Nem olyan, mint a többi es­te” című szórakoztató NSZK- filmet. Hétfőn, 24-én, a kora délelőtti órákban a legkiseb­bek számára közvetítenek bábfilmet, színdarabot, az esti órákban pedig Halász Juditnak a Fonográf együt­tessel közösen készített mű­sorát sugározzák. Az esti műsor Beethoven IX. szim­fóniájával kezdődik, majd a szovjet—amerikai koproduk­cióban forgatott ,;Kék ma­dár” című filmet sugározzák. Ezt követ egy angol zenés film, a második programban Mozart Varázsfuvolájának Ingmar Bergman rendezte filmváltozatát közvetítik. Ka­rácsony első napján, délután, Johnny Weissmüllerrel a címszerepben a Tarzan szö­kését vetítik. Délután látha­tó a magyar sportolók idei szerepléséről készült kétré­szes sorozat első része. (A második rész szerdán, kará­csony másnapján.) Az esti program: „Piedóne, a zsaru” míg a második csatornán megismétlik Chaplin világhí­rű Diktátorát. Karácsony második napján a reggeli órákban kezdődik az „Áruló” című szovjet ifjúsági film bemutatása, majd Csajkovsz­kij „Diótörő” balettjének francia filmváltozatát sugá­rozzák. Délután Stan és Pan szórakoztatja a nézőket, és megismétlik a „Disco, disco, disco” című angol zenés film­összeállítást. Este Móricz Zsigmond „Forró mezők” cí­mű regényének televíziós változatát látjuk, a második programban pedig Shakespe­are „Téli rege” című szín­művét. (HH) Vers- és prózamondók találkozója A munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyének me­gyei döntőjét szombaton dél­előtt 10 órától tartják a szol­noki Ságvári Endre szakszer­vezeti művelődési központ színháztermében. A színvonalasnak ígérkező irodalmi találkozón a 633. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet kórusa működik közre. Nem volt ritka esemény az utóbbi években az iskola­avatás. Űj oktatási intézmény nyitotta meg kapuit többek között Szolnokon, Csépán, Tiszaburán, s jelenleg is épül általános iskola a megye te­lepülésein. Emellett számos városban, községben új tan­termekkel bővítették a „ki­nőtt” épületet. Az idén a közel 50 ezer általános isko­lás diákot több mint 1400 tanteremben oktatják, neve­lik. A csépai gyerekek egy éve vették birtokukba a várva várt nyolctantermes új intéz­ményt. Nagy öröm volt a költözködés a régi elavulta épületből a szép. tiszta, tá­gas iskolába. A hurcolkodás- ban részt vett az egész köz­ség apraja-nagyja, két nap alatt minden a helyére ke­rült. A téli szünet után a gyerekek már az új épület­ben kezdték meg a második félévet. Mit jelent a községben az új oktatási intézmény? Meg­szűnt az iskola évek óta szo­rító gondja: a zsúfoltság. A tágas, az osztálylétszámok­nak megfelelő tantermekben nyugodt körülmények között oktatják-nevelik a diákokat a ' pedagógusok. Korszerű szemléltetési eszközök segítik munkájukat, jó felszerelés van a tornateremben, egyre gya­rapodik a könyvtár, az őrsi és rajfoglalkozásokra ott az úttörőszoba. Téglák Különös, hogy az ember milyen keveset törődik a kör­nyékkel, ahol él, míg neki nem látnak, hogy megváltoz­tassák. És akkor egyszerre csak nagyon kedvessé válnak számára a régi épületek, a régi utcák, a régi környezet, s úgy érzi: az új jogtalanul foglalja er a régi, az ismerős helyét, amely úgyszólván az övé, a saját tulajdona. Vasárnap 'a kellemes idő délutáni sétára csalta ki az embereket. Sétatérré vált a Bercsényi és a Mikszáth Kál­mán utca, ahol eddig csak át­robogtunk megszokottan. Némi melankóliával jegy­zi meg a botra támaszkodó Csontos bácsi: — Tegnap még fodros függöny volt ezen a házon ... Most meg? Csá­kányok, buldózerek, dübörgő ZIL-ek bontják. Jobbról négy-öt, elől ket­tő, balról tán’ három ház fa­la meredezik, az se sokáig. Helyükön új épületek, lakó­tömbök, nyílegyenes utcák születnek. A nevelők tapasztalatai szerint a gyerekek megbe­csülik az új iskolát, vigyáz­nak a tisztaságára, díszítik az osztálytermeket. A község lakossága ugyancsak szív­ügyének tekinti az épület csi­nosítását. az oktató-nevelő munka tárgyi feltételeinek javítását. Talán furcsán hangzik ez utóbbi, de to­vábbra is szükség van a se­gítségükre, hiszen jó néhány teendő vár még megoldásra. Sok-sok társadalmi munka van már eddig is az iskola környékének . szépítésében, készül a sportudvar, fokoza­tosan kialakítják a szaktan- termeket. Mindezt végrehaj­tani az iskola költségvetésé­ből aligha lehetne. A teen­dők ellenére is összehason­líthatatlanul jobb munkakö­rülmények között dolgoz­hatnak a pedagógusok és a diákok, mint a régi is­kolában, s ez noha nem egye­dül meghatározó, mindenkép­pen emeli az oktatás-nevelés színvonalát. Ugyanúgy vélekednek a szolnoki „piros iskola” taní­tói, tanárai, bár Csépávai el­lentétben a megyeszékhelyen továbbra is zsúfoltak az is­kolák. A dr. Csanádi körúti Általános Iskolában hét- nyolcszáz diák lenne az'ideá­lis tanulólétszám, ehelyett csaknem ezerkétszáz a gye­rekek száma, — ötvenhat ta­nulócsoportban. A szeptem­berben életbelépett átszerve­Az újszülött. Évekkel ezelőtt megkér­dezte valaki a karcagi tég­lagyárban, mi jut eszembe az udvaron gúlákban álló tég­lákról? — A béke — mond­tam. Szebb szimbólumot nem képzelek. Az érintetlen vörös testecske, amely sokadmagá­val nyugalmat teremt. Akkor még csak a friss, újszülött tégla, a „tiszta lap” hitette: mindent a leg­elején ... A malteros. Az ajtó- és az ablakkere­tek féltve kerülnek a teher­kocsi platójára. „— A tég­láért majd jövünk, feldobál­juk tíz perc alatt, nem tö­rik csontjuk!” — süvölt a micisapkás sofőr. Az öregasszony téblábol. Kezében egy üveg sör, mert illik kínálni a nehéz fiúkat. (— Dobálják?! Azt a kin­csen szerzett, gyönyörű tég­lát? Hisz’ abban a jó uram élete van ...) Nem szól, de egy élettelen fának dől. Befelé könnyezik. Aztán — egy forduló — ott a kocsi. A rakodók gyor­san dobálnák a szürkére érett téglákat. Ám, egy tár­suk leinti a sietőket: Csak zéssel — tizenhét tanulócso­port a Bajcsy-Zsilinszky úti épületben tanul — némileg javult a „piros iskola” hely­zete. A zsúfoltság ellenére — a csoportok létszáma 33 és. 38 között van, a napközise­ké pedig negyven körül — a kétéves épület olyan állapot­ban van mintha most avat­ták volna fel, nyoma sem látszik, hogy ennyi diák kop­tatja naponta reggeltől-estig. Az iskola jövő szeptember­től a megye módszertani bá­zisa lesz. Két előadóterem már jelenleg is a pedagógus továbbképző intézethez „tar­tozik”, ezekben tartják a tanfolyamok, továbbképzések egy részét. Az iskola adottsá­gai • megfelelnek ahhoz; hogy módszertani központ legyen. Minden teremhez — a felsőtagozatban az összes tantárgyat szaktantermekben oktatják — előkészítő szertár­helyiség kapcsolódik. A nevelő délután vagy a szünetben előkészíti a szük­séges eszközöket, s az órán minden ott van kéznél nem kell bajlódni az írásvetítő­vel, magnóval, lemezjátszóval, nincs üresjárat, jól ki lehet használni a rendelkezésre álló negyvenöt percet. Lehet, hi­szen bármilyen jók vagy rosszak az oktatás-nevelés tárgyi feltételei, a siker első­sorban a pedagógusokon mú­lik. T. G. tempósan! Ezekből még új házak épülnek. Szép ez a december köze­pi napfényes, dolgos vasár­nap. A vörös, a kemencék­ből alig kikerült téglák, — az új szülöttek — mellett becsülete van a tíz-húsz éveseknek, a középkorúaik- nak is. Nemcsak a hiány miatt. Egy negyvenes férfi mé­lázott: Mit nem adnék azért, ha szüleim elbontott rékasi házának tégláit megválthat­nám. — Sárból, agyagból voltak azok Te... — le- gyinti le a felesége. (Az erejükből. Két évig vetették, hat gyerek mellett. Mire maradt volna még erejük...?) Csak annyit mond hango­san : — Jó az. Az agyag tisztes elődje a mai téglá­nak. A csodákat, a szenvedé­seket és emberi örömöket átélt téglák elindulnak más­hová, hogy az érintetlen friss társakkal új otthono­kat, másabb életet adjanak. December 9-én vasárnap. —t. sz. e. — A kunhegyesi művelődési ház és az MHSZ közös szervezésében működik a modellező klub. Jelenleg mintegy 30-35 taggal. Képünkön Apavári György szakkörvezető a legifjabbakkal foglalkozik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents